Örzsike, kit nem rég elvett eggy nyalka suhanczár,
eggy nagy kanna tejet tornyozván szőke fejére,
aʼ várasba siet. Könnyű szoknyácska lebegvén
csípeirűl, ʼs derekánn csak vékony mellyruha lévén,
lábairúl kezeʼ újja közé veszi sárga papuccsát,
ʼs karcsú háta megett szaporán hagyogattya nyomásit.
„Friss tejemért kapok én, úgymond mosolyogva magában,
annyi garast, hogy tyúkok alá választva vehessek
négy fészekre tojást. Nagy mester volna bizonnyal
róka uram, ha nekem nem hagyna meg annyi csibécskét,
hogy beczipelgetvén kappan- vagy jérczekorokban
ím! ide aʼ tyúkhúst kedvellő várasi néphez,
eggy jóféle koczát ne vehetnék rajtok üdővel.
Gondviselés nélkűl felnő ez konyha vizembűl,
mellyel edénykémet délkor tisztítani szoktam,
hogyha kenyérhajjal vagy rozskorpával egyítem;
ʼs öt gyönyörű malaczot vagy tán még többet is ellhet.
Én ezeket hízóba vetem, ʼs majd őszkor eladván,
megveszek eggy bornyas tehenet. Már látom előre
aʼ kis ünőt, mint testesedik, ʼs aʼ többi sereggel
estve felé haza érkezvén, mint ugrik előmbe...”
Aʼ nagy öröm szívét elfogván, jó nagyot ugrik
ő is ünőjével, ʼs ammint kannája lefordúl,
aʼ kilökött tejjel négy fészekbéli tojássát,
kappanait, malaczit, tehenét el láttya enyészni.
Asszonya illy igazán keresett sokféle javaknak,
Örzsike lett ismét, ʼs haza ment panaszolni urának,
mennyi reménységet vesztett eʼ káros esettel!
Mondgy nekem olly embert, ki ne építgetne koronkint,
Örzsikeʼ módgya szerint, tündérpalotákot az égben!
Pórok, urak, bölcsek, botorok, mind egyre kiszállván
mostani sorsokbúl magosabb polczokra eszekkel,
olly elevenséggel víjják aʼ csalfa jövendőt,
mint mikor aʼ gyermek szappanbuborékait űzi.
Még azon órában, mikor aʼ falubéli kisasszony
várasi hűssének kezet ád, megjárja magában
aʼ palotát, mellyben mint udvari dáma parancsol;
még emez aʼ vele nyertt kincsbűl kedvére merítvén,
herczegi bérczre kitör ʼs roppantt kastélyokot épít.
Aʼ csak imént magosabbra kapott hadnagyka, kiütvén
néhány bajnokival ʼs tenger törökökre akadván
négy fala köztt, aʼ nyalka basát meggyőzi egészen,
ʼs mellyét aʼ Souverain kijegyezvén drága kereszttel,
eggykét holnap alatt generálisságra verődik.
Én magam is sokszor szép asszonykákra esengvén,
már Julisʼ attyához mentem, megkérni leányát,
már Ilonát tettem nagy nászpompával enyímnek,
már egy kellemetes szívű özvegybe szerettem,
ʼs álmodozásim utánn megtérvén józan eszemhez,
aʼ sok mátka között páratlan Miska maradtam.