Mit haragszol Örzsikém!
ha tán Marisnak termetét dicsérem?
Mért borúl be homlokod,
ha jó leánynak hirdetem Juliskát?
Ám ez által én amazt
szebb termetűnek, mint te vagy, sem ennek
feddhetelen életét
nem vallom érdemesbnek aʼ tiédnél.
Vagy mivel te messze látsz,
csak órraiknak csúccsait se merjék
nézegetni társaid?
Hol látsz teremni olly kevély ibolykát,
melly hatalmas illatit
aʼ rósaszálnak véllye meghaladni?
Nyíldogál-e líliom,
melly győzhetetlen biborát ki merje
bajra híni hófejér
színével? Ámde aʼ ki eltagadná
őmiatta balsamit
aʼ szegfüvekkel mérkező ibolynak,
ʼs aʼ ki bájos érdemét
nem érezné aʼ líliomfejérnek,
nem Fa Jancsi volna-e?
Súgári aʼ kristálynak alkonyodni
látszanak, ha lángoló
gyémántka mellé tétetik, ʼs elájúl
fénnye megmeg ennek is,
ha öszvetartom bájoló szemeddel.
Ámde aʼ ki kedvedért
eʼ szép köveknek fénnyeit homálynak
véldegélni színlené,
hízelkedését nem de szemtelennek
tartanád? Nem érzek én
olly hűtelen szerelmet érdemidhez,
melly hazug dicséretet
hintvén elődbe, vakmerő dagályra
ingerellye gőgödöt.
Vagy tán, ha édes balsamok repűlnek
aʼ szelecskeʼ szárnyainn
aʼ fáknak új virágirúl előmbe,
elrekesszem órromat,
mivel szelídebb illatot lehelnek
arczaimra dallyaid?
Juliska jó, Mariska szép; de nékem
nem mutathat aʼ világ
sem jobb leányt sem szebbet Örzsikemnél.
Hogyha másnak eʼ kevést
ezerszer annyi dísz között irígyled,
nem de gyenge szívedet
szintʼ olly fonákúl nyughatatlanítod,
mint az, aʼ ki őzzeit
átallya bölcs örömmel eddegélni,
csak mivel sok ügytelen
izzadva szerzett rozskenyérhez ülhet?