Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

^*Hová teis illy késő éjtszaka, mikor néktek alunni kellene? Mitsoda kétségbe esett rettegéssel vonúltak a’ te több Társaid amott a’ tsoportos Nádak közé, a’ Zsombokok tövére?

Kótsag. Ártatlan Nemünknek végső pusztúlása, elhagyatja vélünk e’ valaha kedves Tavakat.^* Sok Kótsagot láttál é ottann eggybe gyülekezve a’ Zsombokok mellett?

Bagoly. Sokat, a’ mennyit még soha sem láttam, vén létemre.

Kótsag. De gondolnád é, hogy mind azok a’ Kótsagok ott vagynak, valamellyeket Békés,^* Bihar és Heves Határi tartottak a’ Körös és Berettyó Fakadékibann?

Bagoly. Álmomba sem. – A’ ti Nemetek szaporább, mint sem eggy két Zsombokos gaz köztt elférhessen.

Kótsag. Most láthattad tehát a’ Kótsagoknak azt a’ szapora Nemét a’ mint te mondod,^* eggy rakásonn eggy alfőldi guba helyénn megférhetve.

Bagoly. De hogy lehet hát az meg? Talám sok rossz Doktor, ’s Bába van köztetek? vagy a Háborúba vólt Szűkség húllatott el benneteket?

Kótsag. Nem találtad el jó Öreg. Eggyik sem okozta. Egyedűl való bajunk a mostani Magyar Világ.

Bagoly. Hö, hö, hö! Majd elis röhögém^* magamat.

Kótsag. Valóságot beszéllek, véled játszani se kedvem, se üdőm nints. A’ József’^* halála a’ Magyaroknak hazafiúsága, a’ Magyarok Hazafiúsága, a’ Kótsagoknak halál.

Bagoly. Hu, hu, hu! Mitis kell még vénségemre hallanom. Hu. hu, hu!

Kótsag. Te talám a’ mostani Magyar Világba semmit sem tudsz, minthogy egész nap tsak alszol, ’s azért nevetsz az én Beszédemre. Nem verte ki szemedből azt a’ mélly álmat a’ Puskák’ ropogása, melly egész Hajnalokonn ’s Estvékenn nyúghatatlankodtatta Körűlbelől^* ezen Rétek’ tsendességét. Úr, nem Úr, nemes, nemtelen, Vadász, Kúltsár, Kasznár, Gazda, Ispán, Számtartó, Tisztartó, Lokáj, Szakáts,^* Kukta, Fellajtár, Iró Deák, Patvarista, Cancellista, Concipista, Instructor, Hofmester, Frizőr,^* Öltöztető Vetkeztető,^* Agár, Visla, Kopó, mind a’ ki tsak vagy Úr, vagy Úri, hétről hétre itt tanyázott a’ Nádasba. Ki nem mertünk a’ Motsár közűl jönni, olly kedves vólt életünk.

Bagoly. Bohók! Tán azt gondoltátok bizony, hogy az Úri asztalnál kedves Vendégek vagytok, föve vagy sűlve? Hahó Ordas a’ Kutyából nem lessz szalonna! Igazánn a’ Sneffeket lövöldözik ’s ti féltek. Lám, pedig nekem tsak jobban lehetett vólna tartani, akkoris bátrann szúnyokáltam, annak a’ görbe^* vadkörtvélyfának óldalába, a’ mellyik ott van ni a’ Notárius akla megett.

Kótsag. De, öreg, nem a’ Húsunkért [A szöveg itt megszakad.]

^*Repdess velem, kis Méhetske! e’ kitarkázott szép Rétenn eggy fűszárról, más fűszárra, eggy virágról a’ másikra, mert az áldott Tavasz elmulik, a’ füvek meghalnak, és a’ Virágok tsak durva^* Kórót hagynak magok után.

Méh. Víg a’ Tavasz, víggá tesz mindent. Az ő elevenítő^* súgárai új életre támasztják fel az élő állatokat:^* ’s felserkentik a’ Munkára. A’ szerelmes Tavasz eljő Napkeletről tsetsemő Etéziák vonják Kökörtsín Hintaját,^* még távolról mosolyog a’ szomorú földszínére, int a’ Jégnek, és az felszedvén a’ Vizekről a’ Patakokról durva lántzait elájúlva^* meg is roppan, mint a’ hideg kígyó a’ Kolkisi ígéző ének Hangjára a’ tövisek^* köztt: rá lehell a’ Fagyra, és az Viasszá válik, rá^* tekínt a’ Halmokra, ’s pillantása e’ völgyre^* lekergeti az omló^* Havakat. Leszáll^* piros Kotsijából, bársony Palástyát hosszann elteríti,^* eggy közönséges Tsókót ád a’ fagyos^* Természetnek, lágy karjaival forró kebelével édes ölelgetései között felmelengeti azt, szerelmet lehell beléje,^* és termékennyé teszi annak méhét. A’ nyálkás Göröngy Tojásából kifeslik^* a’ szép Nártzis, és a’ szűlő Anyafából kibúvik a’ szopós Baratzk,^* bársonypólákba fűzték őtet az Apolgató Zefirusok, ’s nectárral kenegették gyenge^* száját a’ mennyei Harmatok. A’ nyájas Szellők^* lágy Karjainn kiemelkedik a’^* Partoldalból a’ büszke Liliom, leveti szűz Homlokáról durva^* fátyolát, ’s maga pompájába áll ki kartsú száránn, mint a’ Jerusálem Leányi közűl eggy a’ ki szebb^* vólt minden Társai felett és kedvesebb a’ Salamon Ágyasházában, nyakonn kapják a’ Szerelmeskedő Zefirek, lehajlik alattok a’ Tófelé, meglátja a’ ráraggatott Tsókokat a’^* tiszta Vizekbenn, és elmosolyodik rajta.^*

Pillangó. Szép a’ Tavasz, és talám tsak ez a’ Szép. Jer tehát, kis Méhetske, járjuk fel a’ Réteket, most mikor körűlöttünk^* minden Élők mozgásba vagynak. Nézd az én tarka Társaimat a’ bokrok között mint játszanak. A’ fűrge Szütskék^* mint kergetik eggymást a’ harasztonn: eggyik lebukkan a’ kórók közé hogy társát megszedhesse: másik felpattann a’ pézsmaszárra, körűl nézi a’ vidéket^* mint eggy őr a’ Temesvár^* Tornyainn, eggyet szisszent ’s a’ száraz Kökényre rugja magát. A’ fekete^* Ptrütsök zőld ketskerágóra^* lopódik fel téli Lyuka felett, tiszta^* harmattal megelégedvén tsörgeti vig dalját a’ vidékenn. Még a’ túnya Tsigabiga is tekergős héjjából kibúvik felmász a’ Pipats tetejére, kimereszti a’ verő^* fényre mázgás szarvait, ’s a’ tavaszló mezőre hidegvérrel bámészkodik.

Méh. Oh beh arany idő! Beh szép Tavaszi Nap ez:^* eggy a’ legszebb tavaszi Napok közül! Oh be jó Valami az, a’ ki ezt elő^* hozza a’ kedvetlen Tél utánn, a’ kinek mi semmi tzifra nevet nem adhattunk, de belső Részeink Név nélkűlis áldják őtet, a’ mezőbenn és a’ Kasbann. Melly nagyonn vétkezne ő ellene az a’ Teremtés, a’ ki e’ Munkára termett betses Órákat henyélésbe és lomha Korhelkedésbe pazérlaná^* el. Én véled tovább nem múlathatok, mert illy üres időtöltésemmel a’ Közönséget megtsalnám, mellynek minden Tagjai a’ köz Haszonra fáradoznak, hogy annak idejébe a’ köz Jóból éljenek. A’ henyélkedő Heréké légyen ez a’ boldogtalan Kedvre élés, mellynek szomorú vége szokott lenni.

Pillangó. Tréfaság valakinek^* a’ legszebb idejét fáradságos Munkákba tölteni el, ’s a’ legédesebb Napokat törődések között vesztegetni. Mig a’ mi életünknek Tavassza vídámonn mosolyog körűlöttünk, éljünk annak Kellemetességeivel, az Öröm és Örvendés között. Az én Napjaim bú nélkűl follyanak, és a’ Gond fusson arról a’ Pimpóról a’ mellyre én szállani kívánok.

Méh. De hát ugyan miként tudod a’ hosszú Napnak unalmait kiélni, ha semmi nyomós foglalatosság nem von el annak észre vételétől hogy az Orák teldegelnek?

Pillangó. Járatlan^* vagy a’ szép világba, és paraszt. Elbeszéllem az én gyönyörűségimnek édes folyamatját előtted, hogy esmérd meg, millyen a’ szép Élet, és a’ kedvettőltő gyönyörködés. De te mostis a’ Virágport szeded, és olly^* durva vagy, hogy szavamra sem kívánsz figyelmezni.

Méh. A’ beszéd munka közbeis megeshetik, és arra hallgatni nem olly különös foglalatosság, hogy azért kezünk lábunk ne járhasson. Beszélld el, én örömest rá hallgatok itt, a’ hol a’ Zanótok^* olly gazdagonn termettek.

Pillangó. Halljad tehát. – Mihelyt a’ feljövő Nap még álmos Súgáraival a’ Napraforgóra pillog, és a’ zengő Halmok és Ligetek jó reggelt kívánnak ő néki: felkelek magamis puha ágyamból, és szemeimet kitörlöm lábaimmal. Elmegyek a’ Rozsák alá, ’s Rózsavizzel bé lotsolom magamat, innen a’ Liliomok, a’ Mákok, a’ Tulipántok közé repűlök, és Katulyáikból ki rázván a’ finom^* port bépuderezem magamat pompásann: Szarvaimat^* bóbitás fejemenn felberzesztem, a’ Kútfőre futok, Szépségem felől tanátsot tőle kérni. Akkor ékességeimmel kevély lévén, régulára szedett repkedésekkel, enyelgő farbillegetésekkel felszállok a’ levegőbe, sajnálván a’ földreis hágni. Árúlom Kellemetességimet a’ Világnak, a’ tsókolókat, az Ölelőket vadászom, eggy fordúlatba száz tisztelőketis^* találok,^* kik engemet nyalnak szopnak, tsikolnak, fogdosnak. Eggy szerető sem kell két három pillantásnál tovább, a’ régieket megúnom, újoknak hízelkedek, míg a’ Szerelemmel megtelvén lenyúgszom valamellyik Tulipántba. Innen felkelvén játszani megyek, több enyelgő Társaimmal repkedek, tzitzázok^* a’ levegőbe, eggy virágra rá szállok, azt azonnal megúnom, ’s másra ereszkedek.^* Ez a’ játszás többnyire arra megy ki, hogy eggy játszi fiatal^* Pillangó^* által ölel tsínos lábaival, ’s nékemis parasztság vólna azt nem tselekedni, emberségből körűl^* tapogat, eztis^* el kell állani emberségből, a’ tisztelet^* arra is rá viszi hogy öszve tsókol, és azt vissza kell néha^* duplásannis adni betsűletből, szokásból kebelembeis kaparász, és a’ jól esik, tréfából fel fordít, rám esik a’ bohókás, az Ördög tudná osztánn a’ nagy tréfaközbe^* mitis tsinált, de az nékem tetszik, és azutánn magamis önként^* felfordúlok, ismét felfordúlok, és ismét,^* és ez sokízbe történvén utóljára nem bírom magamat, és elaléltann ledűlök véle a’ fűbe, ’s eggymás árnyékába olly édesdedenn alszunk, hogy a’ Nap súgári toszigálnak fel bennünket a’ fekvésből.

Igy telnek el^* az én Napjaim eggymásutánn alvás, evés, piperézés, játék, nyájasság, öröm és szerelem között; míg ti paraszt bogarak a’ Vígasságnak legkissebb^* részét sem kóstolván, fáradság, tereh, és gondok között emésztitek a’ ti Napjaitokat. Hagyd el, kérlek, hagyd el balgatag kis Méhetske azt a’ rabotás Munkát: gyere ki a’ szép Világba, a’ nyájas életre, hogy érezd az életnek édes vóltát.

Méh. Te könnyenn beszélsz, ki tsak azért élsz, hogy élj, ’s azutánn meghalj. Nekem pedig az én jó^* Királyomnak, az én Kasfi társaimnak, magamnak ’s Kitsinyeimnek kell élnem, és munkálódnom. Mert eljő a’ mindenpusztító Tél, mikor a’ Virágok elszáradnak, a’ Patakok bé dúgulnak, a’ főldet jég és fagy lepi el: akkor a’ mi Királyunknak lábainál kellene eggymásra omlanunk az öldöklő éhség miatt, és a’ mi Kitsinyeink még az ő^* Tojássaikba megfulnának és komor^* temetőinkké^* válnának a’ mi puszta Kassaink, ha Téli tsendes mézevéseinket, nyári terhes izzadásokonn^* nem váltanánk^* meg. De te, mondom, könnyen beszélsz, mert a’ Telet nem éred, és a’ te egész életed tsak ebből áll, hogy rövidenn elmondjam azt, a’ mit te pompás szókkal beszélltél el. – Minekutánna elvettetett helyenn a’ tójásból kibúttál alávaló féreg fővel mászkálsz eggyik gazról a’ másikra, ’s mint a’ főldnek akármellyik^* úndok férge magadba felnevekedsz. Mikor^* osztánn a’ nemző és szerelmeteskedő viszketeget érzed magadba,^* ’s látod hogy mindened alkalmasint^* megnőtt, eggy paplanba vagy mibe dugod magadat, hernyó természetedet kialuszod, ’s az a’ büszke az a’ pajzán Pillangó lessz belőled, a’ kit magadba festettél vala le előttem, ezt a’ fársángos, ezt a’ buja életet éled^* mind addig, míg a’ sok tisztelő a’ sok tréfáló tele rakja a’ hasadat, eltojod magad, ’s elenyészel mint a’ harmattsepp délre^* a’ fű száránn. Rövidebbenn mégis: megnőssz, ^*tzifrá[l]kodsz, tojsz, Kankot^* vetsz. Kitsinyeidetis tsak kitolyod, és azok magokba nevelkednek fel, mint a’ Gombák: de mi a’ mi Szárnyaink alatt tápláljuk fel őket abba a’ Lépbe, a’ mellyet nagy gonddal raktunk nekiek, és azzal a’ mézzel, mellyet legédesebb fűvek balzsamjából öntöttünk az ő Számokra. Megtanítjuk őket szorgalmatosann, a’ méztsinálásra, a’ jó rendtartásra, a’ Társasági, és gazdálkodó életre, no e’ mellett osztánn eggy kis Danlásrais, mert a’ nem káros, sőt^* használ a’ terhes munkák’ könnyítésére. Akkor sok szíves íntések között ki eresztjük^* őket szép renddel hogy már^* magoknak, Kedveseiknek, Királyjoknak és Kasjoknak éljenek, a’ megért Korra jutván őkis.

Pillangó. Ki keresett szókkal magasztalod magatokat. De a’ tudatlan ember, ki másokat magánn kivűl nem esmér, hajlandó a’ maga Dítséretére, mint szintén a’ mások megvetésére. Nem láttad é mint kapkodnak én rajtam a’ fejér Gyermekek, Kellemetes Szűzek mint mutogatnak eggymásnak engemet, mikor tarka Köntösömbenn párfümirozott fővel mellettek ellebegvén irígységre indítom az ő^* megszégyenített Szépségeket. Téged pedig kerűlnek, mert paraszt vagy és ingerlős, meg is tsípsz hamar^* valakit ha hozzád nyúl, ezért ha távol dongsz is körűltök vagy ha a’ rózsákonn meglátnak, elsikoltják magokat:^* Jaj, a’ Méh! jaj a’ Méh! ’s félre ugranak onnan.

Méh. A’ Gyermekek’ játékira semmi gondom mert dolgos Munkásságomtól fognának el, a’ Leányok Kedvelléseket nem vadászom, mert ők gyengébbek a’ tavaszi Spárgatsiránál, és ingóbb teremtések a’ nyárfa levélnél és a’ vígály Tippannál^* (NB. Hatházi gracilis fű) (az ő kedvek hamarább eltűnik, mint az Oroszlánfogfűnek^* pappusa, mellyet eggy kisded forgószél elfuvallott). A’ Fúlánk szűkséges minden jó Gazdának ’s Gazdasszonynak, a’ Heréknek, a’ pusztítóknak, a’ tolvajoknak meggyőzésére, és magoknak, Házoknak, ’s Gyermekeiknek óltalmokra. Tsak a’ visszaélés teheti azt rosszá, a’ mi ártalomra^* fordíthatja a’ jobbnál jobbatis.

Pillangó. De mit ér osztánn az a’ te Epekedő Munkásságod, az a’ terhesenn gyűjtögetett Vagyonkád, ha azért megölnek téged az Emberek, fűsttel, és tűzzel?

Méh. Balgatagság! Mi lenne úgy belőle, ha p.o. az Embereket magokat veszem fel, az^* Emberek öszvetett Kézzel űlnének telyes életekbe, ’s úgy várnák magokra a’ halálos Éhséget, tsupán^* azért, hogy az^* Ellenség majd rájok üt őket tüzzel vassal elpusztítja,^* vagyonjokat zsákmányra hányja, és ekképenn a’ bizonytalan Feldúlástól félvén, a’ bizonyos Éhség torkába ugranának? – Azonba ezt tsak a’ Kegyetlenek, és Tudatlanok tselekszik, kik nem tudnak, mint mi, a’ más kára ’s fogyasztása nélkűl gazdagodni. Én a’ Teschedik Úr’ Kassába^* lakom már három esztendeje, és soha sem tudom, hogy eggyetis megőlt vólna Közűlünk (NB. Dobolás) a’ mi felesleg^* való Mézet elvesz tőlünk a’ nélkűl^* hogy bántana bennünket, ő azt tölünk^* megérdemli, mert jó Kast adott nékünk a’ mibe lakjunk, kiválogatta a’ legkedvesebb Füveket számunkra az ő Kertjébe, télenn a’ hideg ellen apolgatja gyenge Nyájunkat, ezért mi szívesenn adjuk ki néki a’ mi keresményünkből a’ Dézmát, mint eggy háládatos és^* munkás paraszt Nép az ő jószívű Főldes Urának.

Pillangó. A’ te életed legyen tiéd: izzadj te másoknak, én addig öröm és Szerelem között játszom el az én Napjaimat, ’s Boldogságomat senkivel se tserélném fel.

Méh. Ha tökélletesenn megelégedsz állapotoddal nints hijja boldogságodnak; de vajmi sokszor lep meg tégedet a’ komor Unalom, restség, és bádgyadttság: mert az igaz nyugodalom, a’ víg elme, a’ friss^* test egyedűl a’ munka által származik. A’ motsárba megállott Víz iszappá, hínárrá, férgessé, és undokká lessz, mikor a sebess folyamat víg tsergéssel omlik le a’ Hegyről a’ Kövekenn.^*

Pillangó. Tsak szép a’ szép,^* hijjába, és azt mindenek kedvelik.

Méh. Szép a’ Természeti szépség, az erőltetett pedig tsúfot és nevetséget szerez. Azonba a’ szépséghez még egyébis kell. – Hallod mit énekelt, tavaly^* eggy ifjú ember a’ mi Kasunk mellett, felserkenvén édes álmából, mellyre a’ mi Zsibongó Dalunk szenderítette a’ nyári Melegbenn: „Száraz sovány Szépségek, pajzán Pillangók,^* kiket a’ mi Hazánkba bábozott a’ Német Fársáng, megengedjetek, ha én a’ ti Poraitokat, a’ ti Árnyéktokat, és Lepleiteket nem imádhatom.^* Az én Amarillisom, szép, és^* nem szépezett, dolgos mint a méh édességet hord ő az én Számra, és engemet elaltat, mint ti kedves Méhek, az ő nyájas énekével. Jöjj el^* a’ Virágokról, ártatlan Méhetském, szállj bé az én Kasomba, és elégíts meg engemet Nectárral.^* Maradjon magának^* Lesbia, az az enyelgő Pillangó.” Mint tetszik néked ez a’ Dal? Jó múlatást kívánok,^* nekem a’ Kashoz kell sietnem.

Pillangó. Paraszt állat!

Ah Nitze, ah már piroslik a’ Nyúgotonn a’ Nap. Imhól van azon Szempillantás, mellybenn el kell hagynod engemet. Menj, kedvesem. Oh Egek Székulumok^* az én Siralmim: az én boldogságim mindég Pertzetskék.

„Menj: a’^* tántz’ órája itt van:^* már, Nitze, késő estvét^* értünk: már a’ vígságos Sereg panaszkodni fog érted.

Ha a’ többi mind távol vanis, eggy Pásztor sem kérdezi őket: ha Nitze nem láttatik, minden keresi, hol van.”

Nitze.^* És egyedűl kell nékem mennem az én Tirzisemnélkűl?

Tirzis Szükséges^* óh kedves, ez a’ kegyetlen Ritegno, melly elrejti^* a’ mi Szerelmünket. Menj: már gyanús fog lenni a’ te késedelmed.

Nitze. Isten hozzád. Emlékezz meg a’ te Pásztornétskádról.

Tirzis. Ah, te enyím mégy el: de, valyonenyím fogsz é vissza jőni, ezt az Istenek tudják.

Nitze. Iszonyú félelem! Soha sem leszűnk sécurusok^* eggyik a’ másik felől,^* én Kintsem, ha most is^* azok nem vagyunk.

Tirzis. Ah, te akarod, hogy én ne féljek, és tudod, hogy én téged szeretlek.

Nitze.^* „Ha te nem látod az én egész Szívemet; ha te nem hiszed, hogy tiéd vagyok én; ki fog hinni az ő Kíntsének?

A’ te Gyanúdért én^* épenn^* nem haragszom, eggy kisded jegy^* ha én bennem találtatik, a’ melly ne légyen próbája hívségemnek.”

Tirzis. Látom a’ te^* egéssz Szívedet: hogy enyím vagy te. Szép Nitzé, esmérem: ezer probáimvagynak a’ te hívségedről: de (pur) – – – Megengedj. De (pur) – – –

Nitze. Magyarázd ki magadat.

Tirzis. ÓhEgek! Igen sok rivalisokattsinál nekem az a’ Szép Ábrázat. Én tudom per próbám, minő édes tumultusokat támaszt a’ Kebelbe tsakeggygyrálásais a’ te Szemfényeidnek. A’ hol te vagy, látom egyedűl a’ te Ortzádba függesztve minden tekíntetet: a’ hová fordúlok, én hallok beszéllni a’ te Szépségedről: minden pásztornak gondja és óhajtása, te vagy minden Nimfának^* irígysége és félelme: mindég van melletted,^* a’ ki sohajt^* érted, a’ ki néked ajánlja Szívét, a’ ki könyörög (pietá)ért. De ki tudná látni tsendesenn az ő Kintsekörűlmindég valami más új Leselkedőt?^* Ah, ha van, a’ ki azt tselekedheti, én nem vagyok az.

Nitze. Felette, o én Kedvesem,^* excédál (hidjnékem) a’ te Félelmed. Nitzenintsolly szép, mint az, a’ millyent^* te látsz. Nintsenek mindennek ő rá nézve Tirzis’ szemei. És ha szinte volnák is azok mindenekbe, eggy szeretett szerelmesre nézve, nem kellene displiceálni, hogy az ő hív Nimfája szeretetre méltó.

Tirzis. „Hogy minden te érted sóhajt, Szép Nitze, nékem az Contentumomra van: de másokért, ah Egek! rettegek,^* hogy te megtanúlsz sóhajtani.

Eggy szép Szív attól, a’ ki őtet imádja, tudom, hogy mindég nem óltalmazza meg magát: tudom, hogy gyakran megszerelmesedik, a’ ki szerelmesítni kíván.”

Nitze. Jól van: akármelly Törvényt az Ajakamnak,^* a’ Szememnek, a’ Gondolatomnak praescribálsz: lenni a’ te Tetszésid’^* hív végbevivőjének a’ kedvesebb tartozás fog lenni Nitzére nézve.

„Mit kérsz? mit óhajtasz? magyarázd ki magadat, ha engem szeretsz? én édes Kintsem, én egyedűl való Gondolatom.

Ha a’ Bálványt, a’ kit imádok, nem hagyom contentummal, nékem gyötrelemnek látszik maga a’ Gyönyörködés.”

Tirzis. Ah, ne többet, én Reményem, ah, ne piríts meg engem. Botsásd meg az én féltő balgatagságaimat. Én megérdemlem a’ te haragodat a’ szerelem’ excessusa miatt. Menj: vidd el^* már a’ vígadó gyülekezetnek a’ nagyobb ornamentumot.

Nitze. És mitsoda szívvel mehetek én, ezer kétségekbe fordítva, tudom, hogy hagyom az én Kintsemet.

Tirzis. Menj: Tsendes vagyok, Istenhozzád, én hiszek^* néked.

Nitze. Istenhozzádot mondasz nekem: akarod hogy én menjek eggy szempillantásba? és a’ kezemet nem ereszted? hiszel te nékem: gyalázod (usilod) a’ te balgatagságidat: esküszöl hogy tsendes vagy; és (pur) sohajtasz? magyarázd ki magadat végtére,^* meg kell é maradnom, vagy mennem?^* Szólj. Mit kívánsz?

Tirzis. Menj, de^* elébb mint elmennél: mondd^* nékem, ha^* engem szeretsz é?

Nitze. Ezerszer, én Kintsem, ha tenéked mondottam:^* én te érted meghalok. Miért kételkedsz újra?

Tirzis. „Kedves ajakak, arra emlékezem: de akarnám, hogy minden szempillantásba azt ujra replicálnátok.”^*

Nitze. Igenis, én Kintsem, egyedűl tiéd vagyok én.

Tirzis. Az Én bálványom egyedűl te vagy.^*

Nitze. „És akarván, én nem tudnám^* az én Tirzisemet elhagyni.”

Tirzis. „És tudván, én^* nem akarnám az én Nítzémet elhagyni.”^*

Nitze. Egyedűl azon Ábrázat az én Veszedelmem.

Tirzis. Egyedűl azon Szem lopja el nékem Szívemet.

Nitze. Tsak te érted – – –

Tirzis. Tsak te érted – – –

Nitze. Születtem én

Sóhajtani.

Tirzis. Születtem én

Polifém. Éj, hallgassatok már eggyszer, tsátsogó Nimfák! Ah, miért beszéllítek^* nékem minden Szempillantásba’,^* Kegyetlenek! az én Gyötrelmeímet?^* Mitsoda embertelen Gyönyörködéstek^* lehet már^* az én Kínzásombann? Galatéa az Atzis’ Szeretője:^* azt tudom: hallgassatok: De a’ gonosz az én Fájdalmimonn nem fog nevetni sokáig. Imhol ő. Óh Istenek! Azon Ábrázat úgy vonszon magához Engemet, hogy Én^* elfelejtem^* a’ Megbántást és a’^* Bosszúllást.^* –

^*1) ”Én Szívem Tebenned a’ Tsúfolás Villámokat, Szélveszeket tud támasztani: és majd két gyönyörű Szemek^* Téged meg^* dobogtatnak.^* 2) Mi új belső^* Mozgást tsinál benned azon Ábrázat?^* mi szokatlan Igézések tanítnak^* téged’^* reszketni? – Galatéa, hová futsz? Ah, figyelmezz: ah, hagyd el azon keserű Habokat. És mitsoda gyönyörködést találsz abba, hogy szűntelen a’ szélveszes Habok^* köztt hánykolódol?^* A’ te^* Szépséged nem érdemlette, hogy elrejtődjön a’ Naptól. Tám annak^* hév^* súgáritól^* félsz? Az én Árnyékombann tsendesenn nyugodhatsz. Én a’ te Álmaidat^* Énekkel^* akarom ketsegtetni. És ha a’ te Keménységed,^* óh Tirannasszony, nem tűrheti, hogy én^* Szerelemről beszélljek hozzád;^* (azt esküszöm tenéked,) nem fogok szólni Szerelemről!

Galatéa. De^* mitsoda Szépségre^* vágysz, a’ mellyet^* szeressen benned Galatéa? Az a’^* kietlen Szemőldök, melly Homlokodat békeríti? Azok a’ Hegyekkel vetélkedő Bértzes vállak? Az^* öszvetsapzott^* Haj, a’ borzas^* szakáll,^* vagy a’ rettentő szó, a’ mellybe’ Én külömbséget tenni^* nem tudok,^* vallyon^* bőg^* é, vagy mennydörög;^* a’ melly reszkettet, mikor Szerelemről beszéllget?

Polifém. Ah, háládatlan, nem volnék a’ te Szemeid előtt olly borzasztó, ha Gondolatodbann^* szűntelen Átzist nem tartanád.

Galatéa. Az igaz,^* az igaz. 1.) ^*„Az igaz: nekem tetszik az a’ szeretett Ortza, és más Fáklyától égni nem fogok. 2.) Tsak hogy az én Kintsem háládatlanná ne legyen; soha e’ Lántzokból^* nem változtatok.”^*

Polifém. Polifémnak szembe szólsz, óh balgatag, ekképenn? Hát^* hánytatni mered előttem a’ Szerelemtársat?^* Tudod, hogy eggy megbántatott Szerelem, Dühösséggé válik? Hogy épen nem jó bátorságos Menedékhely számodra a’ Tenger? Hogy az^* ő Gyökereiből^* ki szaggatott füstölgő Etnát fel fordítom? Hogy öszvenyomatom, ha akarom,^* azon mélly Útak között^* mind^* Tetist, mind Dórist, mind valamennyi Isteneik vagynak a’ Vizeknek? Reszkess Átzisért, háládatlan: reszkess, háládatlan, magadért: ha ő többé^* vissza jön tevéled^* játszani a’ Partonn,^* az^* én Dühösségemet – – –

Galatéa. A’ te Dühösségedet Én nevetem.

Polifém. Az én Haragom elől a’ te Gyönyörködésed majd hová tud futni?

Galatéa. Az én Kebelembe’ fog találni Menedéket, és Ámor mellé áll.

Polifém. És az én Fájdalmam? Az én Panaszim?

Galatéa. Nem indítják^* meg^* az én Szívemet.

Polifém. Hozzám kegyetlennek^* mutatván magadat^* Te engemet Kegyetlenségre tanítasz.

Galatéa. Hozzám kegyetlennek mutatván magadat, Te engemet Kegyetlenségre tanítasz.

Polifém. Hidj nékem, változtasd Szándékodat: tsökkenni^* fog az ő veszedelmébenn a’ te balgatag Hivséged.^*

Galatéa. Hidj nékem, változtasd Széndékodat: öregbedni fog az ő veszedelmébenn az én^* kellemes Hívségem.

Már mosolyog a’ Tavasz az ő Virággal rakott ábrázatjával: már a’ kedves Zeffiretske játszik a’ Fűvek és a’ Virágok között. – Megjőnek^* a’ Fákra a’^* Zőld Ágak, a’ Fűvek^* a’ Mezőre visszajönek: egyedűl^* én hozzám nem tér meg az én Szívemnek Békéje.

Fébus az ő tiszta Súgárival^* a’ Hegyekenn a’ Fagyot eloszlatta: és azok az ő zőldellő Ruházatjokat vissza láttatnak őltözni. – És a’ Patakotska, melly az ő Partjai köztt lassú zúgással mormol, az ő eloszlatott Nedvességével^* virágoztatja a’ Szélét.^*

Az iszonyú^* vén Tserfák az Álpesi Kőszirtekenn már^* az ő bogos^* Gallyaikról^* le rázták a’ tunya Zúzmarázt. – A’ Mezők^* seregenként piperéznek ezer rezgő Virágotskát, mellyeket még nem sértett meg a’ kegyetlen Szántóvas.

Az ő kedves régi Fészkéből egész’ az Égyiptomi Fövenyektől fogva^* a’ kis Fetske jön, általjövén a’ Tengerenn. – A’melly míg Repűlését^* sietteti, nem látja a’ függő Tőröket, és siet a’ Vadász Leseibe botlani.

A’ szerelmes Pásztorleány^* már kinyíltabb Ábrázattal fut a’ szokott Forrásra, hogy Hajait rendbe szedje. – Kijőnek a’ Nyájak a’ Legelőkre: siet a’ Halász a’ Fövényt (Partot)^* az^* Utazó a’ Fát (Árnyékot)^* elhagyni.

Az a’ bús Hajós, ki a’ szülötte Partra^* a’ hitetlen Hab’ Tsúf játéki közűl hajótörve jött-vissza, – látván hogy a’ már tsendes, vígann oldja fel a’ vasmatskákat, és emlékezni nem tud azon Írtózásra, melly ő benne vólt.

És néked,^* Filli, azonba Eszedbe^* sem jut, hogy segíts Engemet: mintha az én Vadságom nem a’ te Hibád vólna. – De ha szabadonn visszatérek az én régi Békóimat^* elóldozni, soha sem fogom többé megszorongatni Nyűgőkkel Lábomat.

A’ te szerelmes szép Neveddel, zőld Babérral koszorúzva, arany Húrjaimat gyakran hangoztattam. – Most ha keményebb léssz hozzám, az én Haragom ki kél hűséges Szolgálatomért^* bosszút állani. Ah nem: én Kintsem engedd meg e’ bosszús Szókat;^* mert az én Siralmimeggy igaz Szerelemnek^* Jelei. – Ha Kedved tartja szeress engemet; ha úgy tetszik, vess meg engemet: akár kegyes, akár kegyetlen légy az én Szívemnek Lelke.

Megvonván már a’ maga Adományit^* a’ Tavasz, a’ Virágok Kedvese, a sárga^* Kalászokkal koszorúzott Nyár rakja felénk Lábait.^* – És már az égő Súgár alatt úgy tüzelnek a’ Fövények,^* hogy a’ vad Cirénébe sem^* hevítőbb a’ Nap. – Már nintsenek^* az első Hajnalnak az ő^*híves Harmatjai; már az Égből többé nem húll az Eső, hogy megújítsa a’ Fűvet és a’ Virágot.

A’ Forrás,^* a’ Folyamat nem osztogat Éltetőt a’ Főldnek, melly mindenütt hasadoz az Új Nedvesség’ Kívánásától.^* – Beporozva a’ Napra szemköztt elszínetlenedik a’ Zőld Bikkfa, melly az ő Zőldáginak^* új Díszéből gallyait kivetkezteti. – És a’ háládatlan nem mutat Termőfőldjének Törzsökénn kivűl Árnyékot: sem a’ Naptol^* nem őrzi Vizeit azon Folyamatnak melly őtet táplálja.

Gyengűlt Ábrázattal,^* izzadt Kebellel parasztosann elterűlve alszik a’ már learatott Gabonánn^* a’ magát únt Arató. – És szíves ’s kész^* Kezekkel jön a’ szép^* szerelmes Majorosné a’ Forrásról le törűlni néki az ő Izzadtságát. – Itt a’ leaprított száraz Mezőn^* minden elevenségétől^* lankad az ő Ura mellett a’ Kutya, és eggyet sem mér^* vakkantani.

Hanem szűntelen^* elfolytott Kebelébe eresztgeti eltikkadt Torkából az új Szellőt, sűrű lehegéssel. Az a’ Tinó, melly megszerelmesítette az ő Tüzével a’ Nimfákat és Pásztorokat, ha a’ Babérok Derekainn szoktatta magát a’ jól öklelődzéshez:^* most a’ Folyamat’ Partjánnhenyénn fekszik, és bőg, és vígyázza azt a’ szerelmes Üszőt, melly az ő bőgésére felel.

Félvén a’ hév Súgártól a’ Madárka nem verdesi Szárnyait; a’ tsőrgő Prütsköknek^* engedi a’ Bikkfát a’ Fülemile. – Már új Ruhát mutatnak a’ pettyezett^* vén Kígyók,^*mellyeköszvetekergődzvén a’ mezítelen tövisek alatt szépítik magokat a’ Nappal szemköztt. – A’ hosszú Nap’ Melegénél^* érzik amott a’ sós Habokbannis azoknak néma Lakosi, hogy Lakhelyek melegszik.

És az ő mohos Barlangjokból nem járnak többé széllyel futkosva a’ Tengerenn: hanem a’ Köszálak és a’ keserű Hínárok között feküsznek elrejtve a’ Nappal Súgáritól.^* – Bizony a’ kinzó Nyár, ha én szemlélem,^* szerelmes Fillis, a’ te kellemetes^* Szemeidet, nem^* olly terhes énnékem.^* – Vigyen engemet a’ vak Isten a’ Numidák közé, vagy a’ jeges Tengerhez, én mindég boldog leszek, én Bálványom, közel lévén tehozzád.

Ámbár elsűltt Homlokom^* legyen, két görbe Vállaimmal, eggy árnyékos setét Vőlgyet elfed a’ Hegy a’ Nap’ melegétől. – Ott a’ magasról aláfelé omolván folydogál eggy ögyelgő tiszta Folyamat, a’ melly öszvegyűlvén eggy kisded Tóban, megyen táplálva^* az ő Zőldségit. – Ott a’ Nap’ Világa kétséges, mint szokott az éjjeli Hóldé: sem a’ Pásztor az alkalmatlan Nyájjat oda^* nem hajtja legelni.

És ha oda bé megy lopva a’ Nap, a’ Fűvek’ Árnyékit az állhatatlan Szellőtől mozogni, belől a’ Patakot tsillámlani, reszketni. – Ott,^* én Életem, eggyütt járkáljunk: ott énekelve tsaljuk a’ Napot: és több Unalmaktól való^* félelem^* miatt, ne szűnjünk meg vígadni. – Hadd kettőztesse maga Gyötrelmeit, a’ ki békételen Szemekkel a’^* Jövendő Ködeiköztt, siet a’ következendőket megelőzni.

Én rám ne nehezteljen a’ Sárga Isten, engem Fillissel eggyesítsen ma^* a’ Szerelem, és azután^* ontsa ki az ő kemény Haragját a’ Kegyetlen Fátum, a’ Haragos Ég. – Vajha engem ne gyötrene vagy a’ Nagyravágyás a’ Gazdagság Szerelme, engemet nem rettentene az alkalmatlan Vénség lomha (bádgyadtt)^* Hidege.^* – Görbe a’ vállam, fejér az állam,^* felfogom venni^* szokott Lantomat, és rosszul igazgatott Húrjaimmal rekedtt Szómat eggyesíteni fogom.

És e’ többé nem eleven Súgároknál emlékezvén ollykor magamra, azon Kézre, melly engemet megszerelmesített hideg Tsókokat fogok^* nyomni. – Igaz Istenek, kik tsendesenn nyúgosztok az Egek felett, az én Fillisemet, és az én Lantomat, ah ah tartsátok meg kegyelmesenn. – Nyújtsa^* osztán a’ fösvény Párka az én Napjaimat ezer esztendőre ’s ezerre, az én Lantom és az én Fillisemmindég Kedves fog lenni Nékem.

„Hálá a’ te Szédítésidnek, valahára megpihenek, oh^* Nitze: valahára eggy^* szerentsétlenhez^* kegyelmesek vóltak az Istenek. – Érzem, az ő Tőreiből,^* érzem hogy Lelkem ki fejtőzött: nem álmodok^* mostmár eggyszer, nem álmodok Szabadságot.

Megtsökkent^* hajdani^* Tüzem:^* és tsendes vagyok nyílván,^{* *}mert^* én bennem nem talál^* Neheztelést, hogy elrejtse magát^* Ámor. – Nem változtatom^* többé^* Színemet, mikor^* a’ te Nevedet hallom: mikor^* szemlélem^* Ortzádat, többé^* nem^* vér az én Szívem.

Álmodom;^* de tégedet nem szemléllek szűntelen az én^* Álmaimban: felserkenek:^* és Te nem vagy az én legelső Gondolatom. – Messze tőled el megyek, ’s^* soha téged nem óhajtlak: Veled vagyok: és nékem se Gyötrelmet,^* se Gyönyörűséget^* nem tsinálsz.

A’ te Szépségedről beszéllek, ’s még sem érzem hogy^* gyengűlök:^* Az én^* Kínzásimra emlékezemmeg, és nem tudok neheztelni magamra. – Háborodott már nem vagyok, mikor közel jössz hozzám: az én Szerelem társammal magával^* tudok Rólad^* beszéllni.

Fordíts rám fínnyás Tekíntetet, beszéllj^* hozzám nyájas Ortzával: a’ te Megútálásod semmisem,^* és semmisem a’ te Szívességed: – Mert többé a’ szokott Hatalmat^* nem tartják^* rajtam azon Ajakak;^* azon Szemek többé nem tudják^* Útát e’ Szívnek.

^*Az, a’ mi most engem kedveltet, és^* nem tetszik, ha víg, vagy szomorú vagyok most, már többé nem a’ te Ajándékod,^* már nem a’ te Vétséged:^* –^* mert Nálad^* nélkűl tetszik Énnekem^* az Erdő, a’ Halom, a’ Rét: Minden kedvetlen,^* Szállás^* unalmas nékem^* tevéledis.

Hallgass rám, ha igazán szólok: mostis szép vagy^* Előttem, de nem a’ vagy Előttem, ^*kinek mássa nintsen. – És (meg ne ütközz az Igazba) a’ te ékes Tekíntetedbe’ most látok^* valami Fogyatkozást,^* melly^* előttem Szépségnek tetszett.

Mikor a’ Nyílat eltörtem, (megvallom az én Szégyenemet) azt véltem, Szívemet töröm el, nékem^* Halálnak látszott.^* – De,^* a’ Jajokból, ki menni, a’^* Magát^* elnyomva; nem látni a’^{* *}magát vissza nyerni^* kívánó,^* mind el^* tűrheti.

A’ Lépbe’, mellybe botlott, a’ Madárka ollykor^* Tollait^* ott hagyja, de^* Szabadságra jut.^* – Azután elvesztett Tollait kevés Napra^* megújjítja; vígyázóvá^* lesz a’ Veszedelem által, és többé^* meg nem ejteti magát.

Tudom, nem hiszed, hogy elaludt bennem a’ régi Tűz, minthogy olly sűrűnn mondom azt, minthogy hallgatni nem tudok. – Az a’ természeti Ingerlet,^{* *}ösztönöz Engem Nitze^* a’ Beszédre, mellyért^* minden az ő^* által ment Veszedelmeiről^* beszéll.^*

Kegyetlen Bajtétele^* utánn, a’ Katona azáltal ment Haragokat így beszélli, az ő Sebeinek^* a’ Jeleit így mutogatja. – Igy mutogatja a’ megvídúlt Martalék, a’ ki a’ Tömlötzből kijött, a’ fene Lántzokat, mellyeket húzott némelly Nap?

Beszéllek; de beszéllésemmel tsak Magamnak^* ígyekezek eleget tenni: Beszéllek; de^* semmi gondom rá,^* hiszel é nékem.^* – Beszéllek;^* de nem kérdezem, valyon helyben hagyod-é az én Mondásimat,^* sem hogy tsendes vagy é Rólam^* beszéllvén.

Én elhagyok eggy állhatatlan, Te elvesztesz eggy igaz Szívet: nem tudom Közűlünk először^* ki fog megvigasztalódni. – Tudom, hogy eggy illyen hív Szerelmest nem fog többé találni Nitze; míg^* eggy más ámító Asszonyt^* könnyű találni. –

Engeszteld meg a’ te^* Haragodat.^* Engedj meg, óh szeretett Nitze: eggy szerentsétlennek^* Hibája méltó Kegyelemre. – Igaz, hogy^* az ő Tőreiből,^* hánytattam, hogy Lelkem^* kifejtődszött: de végtére tsak hánytattam a’^* Szabadságot.

Igaz, hogy^* régi Tüzemet rejteni igyekeztem jelesenn,^* mert^* maskaráztam Haragot, hogy^* ki ne lásson Ámor. – De változtassam,^* vagy ne,^* Színemet, ha neveztetni hallak, minden olvassa az Ortzámonn, mint van a’ Szívembenn.^*

Ébrenn^* bizony^* minden Szempillantásba^*tsak Téged szemléllek, nem tsak Álmomban:^* mert akárhol Te^* nem vagy. Téged rajzol az én^* első Gondolatom. – Te, ha Tevéled megyek Te, ha téged valaha elhagylak, őröngettetsz engemet a’ Kín vagy Gyönyörűség miatt.

Rólad ha én nem beszéllek, Únalmat érzek magambann; semmiről sem emlékezem, minden bosszant engemet. – A’ te Nevezésedre úgy rá vagyok szokva, annak, kihez^* közel járok, hogy az én Szerelemtársammal^* magával^* szoktam rólad beszéllni.

Tsak eggy finnyás Tekíntetedtől, tsak eggy nyájas szavadtól, én hasztalan örzöm magamat, akár megutálás,^* akár Szívesség –^* a’ te édes Hatalmadonn^* kivűl semmi Fátumjok^* nints, a’ mellynek engedelmeskedhetnének az én Szívem’ Mozdúlati.^*

Semmi kedves nem kedves nekem, ha Tenéked^* Kedves nem vagyok: az,^* a’ mi nem a’ te Adományod, Megelégedésemre nints. – Minden veled kedves nekem, légyen Halom, vagy Erdő,^* vagy Rét: minden kedvetlen Szállás, Tőled én Kintsem, messze.

Most beszéllek igazánn: nem tsak szép vagy előttem, nem tsak az vagy előttem, kinek párja nintsen: – hanem^* gyakrann, Igazságtalan^* az igaz, kárhoztatok^* minden más Ábrázatokat:^* minden Fogyatkozásnak^* tetszik előttem a’ te Szépségeden kivűl.

A’ Nyilat^* már nem törtem el, mert hijába, az én Szégyenemre, probáltam azt^* kihúzni az én Szivemből, és azt tudtam, meg halok. – Ah, ki akarván jöni a’ Jajokból, jobbann elnyomva láttam^* magamat: ah ugyanannak Megprobálásáért^* többet el nem tudnám tűrni.^*

A’ Lépbenn, mellybe botlott, a’ Madárka^* ollykor^* kiveri Tollaitis^* Szabadságot keresvén; – de^* Tollait hányvánvetvén, Akadékjait (Bajait)^* újjítja: többször^* facit periculum fugiendi,^* jobbann rabbá teszi magát.

Tudom, én^* nem ohajtom, hogy aludjon el az én régi kedves Tüzem: mennél gyakrabbann mondom azt, annál kevésbbé tudom óhajtani. – Tudod, hogy eggy tsátsogó^* Ingerlet ösztönözi a’ Beszédre a’ Szerelmeseket; de az alatt míg beszéllnek, a’ Lang el nem ment.

Vétkes Bajtétele^* után, így átkozza minden szempillantásba Márs’ Haragjait a’ Katona, és minden szempillantásba a’ Márs Zászlói alá így tér vissza. – Így megy a’ megvídúlt^* Martalék, a’ ki a’ Tömlötzből kijött, viseletére azon Lántzoknak,^* mellyeket útált némelly Nap’.

Beszéllek, de mindenkor beszéllvén^* rólad beszéllni igyekszem; de új Szerelemre nints gondom, nem változtathatom Hívségem miatt. – Beszéllek, de azutánn Kegyelmet^* kérek Beszédimért. Beszéllek, de egyedűl vagy Bírám^* nekem minden pontban.

Eggy nem állhatatlan Szívet, eggyilly tettetés nélkűl való Bűnöst, ah,^* a’ te Szereteted jöjjön előszöris megvígasztalni. – Az ő vétkét^* megbánt Szerelmesébe’ legalább a’ szép^* Nitze eggy^* Ámító Lelket tudja,^* hogy nem tud^* találni.^*

Ha nékem adsz eggy Békeség’ Zálogát, ha nékem visszaadod óh Nitze, a’ Szívemet; a’ mennyit már énekeltem a’ Haragról, visszaakarom énekelni^* én^* a’ Szerelemről.

Italiának Díszei, nem tsak Szülöttefőldeteknek, Félisteneknek Leányi, Anyjai Hérósoknak,^* Adriának Istenasszonyi, kik fellobbantjátok bennünk a’ Ditsőségnek és Virtusnak nemes Kívánságát: – Néktek szenteli az én Elmém ezt a’^* jókori Gyümöltsét az én Izzadásimnak. Kitsinyke az Ajándék Hozzátok^* hasonlíttatván, pedig mind az, a’ mit^* én ajándékozhatok. – Bámúlást^* már és Tsudálkozást nem vágyódok támasztani a’ Lelkekbe; azt jobb móddal vitte véghez az a’ Toll, mellyhez az enyím nagyonn rosszúl hasonlít. – Nékem elég egyedűl az, hogy a’ Frígiai Vándornak a’ Tirusi Leánytól való Elválásának Látásakor,^* ezt^* mondja valaki közűletek: Szegény Eliza!

A’ nyúgodalmas Scyrus’^* kedveltető Számkivetésébenn^* kedvére lankadtt^* az^* Ámor foglya, Tétisnek a’ Fia: Ámornak, a’ ki eggy illy nagy Foglyot^* féltvén szintúgy, mint véle kevélykedvén,^* az ő Megőrizésére^* minden Mesterségét^* Munkába vette. Deidámiába néki ez a’ ravasz minden Szempillantásbann valami^* új Szépséget^* mutogatott; minden ő Mozdúlásábann,^* minden ő Szózatjábann, minden ő Neglizséjébenn, kezdett Szemfénnyéből hírtelen eggy^* Tőrt^* villogtatni az Ákilles Szívébe. Meg vólt minden felől rakva Lesekkel^* az egész Lakóhely: minden részibenn a’ fényes Királyháznak nem hallattak egyebek, tsak szerelmes^* Sóhajtások, tsak szerelmes^* Szóbeszédek, tsak szerelmes^* Zokogások, tsak szerelmes Suttogások:^* És az^* édes Titkok^* barátinak, az^* Erdőknek tsendes Árnyékibann a’^* tsalfa Szellőknek édes haszontalankodása: a’ víg Madarkáknak szerelmes Fetsegések:^* a’^* tsergő Haboknak a’ Partokonn^* a’ Kövek között Eltördelőzése:^* Az Ég, a’ Főld, mind Szerelmet^* lehellett belé. Az Asszonyi Ruházatbann, elfelejtkezvén magáról, itten húzta a’ Napokat a’ megszerelmesedett Hérós. Nem Fegyverek, és Haragok,^* nem Seregek, és^* Triumfok, vóltak az ő Gondjai; hanem az édes Invitátziók, hanem a’ bádgyadtt Repulsák,^* kuntsorgó^* Panaszok,^* megújjított Ígéretek, és Botsánatok, és Tzivódások, és Ketsegtetések, és Megbántások: és száz megszáz ezekhez hasonló gyermeki Balgatagságok, a’ Szerelmeseknek Seriumok:^*

„Egyedűl te vagy, így szóla eggyszer, az én Életem, és az én Reményem:^* és bezárta utolsó Szavait eggy gyenge Sohajtással.”

„Én lankadok, én elfogyatkozom, tsak teérted, eggykor mondotta, és azonba’ Kebeléhez szorította az ő Lankadásának Okát.” De hogy^* bírjon Ámor eggy Szívet, melly néki van ígérve, sokáig békével a’ Ditsőség nem szívelhette. Ákilleshez ment, emlékeztette az ő Állapotjáról, és néki Szeme’^* elibe vonta a’ fegyveres Ulisszest. Látására, Hívására^* Ákilles felébredett: látta az ő Balgatagságát (gyermekségét) elpirúlt a’ Szégyenlés miatt: a’ Boszankodás^* miatt elsárgúlt: méltatlan^* (illetlen) Ruhájit magáról leszaggatta:^* Fegyvert kért; és az ő elmúlt Vétkeinek^* helyrehozására már meg indúlt: de Déidamía^* oda szaladtt. Halványonn, féléleven, Kétségbe^* esve, lihegve,^* haszontalan erőlködött sok Ízbe^* szólani, ’s nem tudott^* Zokogásában^* (planctus)^* Szót formálni, (teremteni). Ah, ha szólani tudott volna az^* ebben a’ pertzbenn szerentsétlen, mostis győzött vólna. Igazságtalanok^* óh, Fejedelemasszony, (amaz mondotta néki) azok a’ te Háborodásid^* (Commozione d’ Animo) Ha Vilisnek akarsz még engemet,^* és a’ veszteséget könnyenn helyrehozhatom: ha Hérósnak óhajtasz engemet, tűrd^* el, hogy én a’ légyek.^* Istenhozzád: te mindenha magad fogsz lenni – – – Ezt a’ resolutus Istenhozzádot a’ Szép nem bírhatta el: érzette^* szorongattatni (elfojtódni)^* Szívét,^* öszvefagyott, és elájult. Ah, mi lessz Ákillesről? Babérokat és Pálmát ígér néki a’ Ditsőség: Ámor néki mutogatja az ő haldokló Kíntsét: eggyik^* gyávának, másik őtet Kegyetlennek nevezi: a’^* Hérós, a’ Szerető eggybe zavarodnak ő benne, tsatáznak eggyütt. Sír, zokog eggy Szempillantásba, és agyarkodik: akar menni, és késik: indúl, és visszatér; végre öszveszedi minden ő Virtusát, (erejét): megnyomja Kebelébenn a’ lágy Szerelmet^* (pieta jó indúlat) a’ melly az ő Szívét olvasztotta néki; elhallgat, gondolkozik, meghatározza, néki^* bátorodik, és elfut.–

„Elfutott siránkozva, az igaz, de a’ Ditsőséggel kísértetve, a’ ki felszáraztotta azt a’ Siralmat,^* a’ ki triumfált Ámoronn.

Ez a’ nyilas Istennek a’ szemfényvesztő (káprázó)^* Ingerlete,^* a’ ki azt felveri (provocat) meggyőzetett, a’ ki fut tőle, az Győzedelmes.”

Hallgassatok, o Múzsák. Minden felemeli (az igaz) a’ Felséges Asszonyért^* az ő Könyörgéseit e’ boldog Naponn;^* és néktek azt megtiltotta a’ Felséges Asszony, és néktek nem szabad. Az igaz, kemény a’ Törvény, az igaz, méltánn fájhat ez^* nektek: de azonba ki, ki fogja ezt néktek vissza-ítélni? Az Istenek? mindnyájann ő mellette vagynak; az Emberek? És hol találhatni, a’ ki őtet ne^* imádná? A’ ti Károtokbann az Égenn vagy a’ Főldönn akárki légyen Igazságtevő^* (Arbiter) a’ ti Vádjaitok bukni fognak: Ah, illendő engedelmeskedni: hallgassatok, oh Múzsák.

„Ne próbálj[á]tok^* meg, (én azt tanátslom^* tinéktek) mennyit tehet azon Szemőldőkönn^* eggy Bosszankodás.”

„Azon Szemőldökönn, mellytől függ a’ merészebbeknek Bátorsága; a’ melly a’ Szólásra^* vagy Hallgatásra való Akaratot, vagy elveheti, vagy visszadhatja.” Vígasztaljátok meg végtére magatokat. Végtére leveszi rólatok a’ Felséges Asszony a’ tilalmat eggy nagy Próbatételre. Mit fogtok mondani ő róla? Ki mondhat annyit, hogy az igazhoz közelítsen? És ki mondhat olly keveset, hogy ő azt eltűrhesse? Akár illyen^* módónn, akár amúgy az ő tropaeuminak beszéllésébenn mások^* ellen véteni ’s néki hízelkedni fogtok láttatni. Méltábban ditséri meg őtet akárki, és engedelmeskedik. A’ ki Teréziának tsak Felséges Nevét^* mondjais ki, elvégzi a’ Parantsolatot, és mindent kifejez.

„Annak kimondására mennyi Babérok ékesítik a’ Felséges Asszony’ Hajait: annak megtsínálására,^* hogy őtet imádja minden, az a’ Név elég.

Az a’ Név, a’ melly magába foglal többet minden Dítséreteknél: az a’ Név, a’ melly kevéllyé teszi ezt a’ boldog Időszakaszt.”

Igaz Istenek! mi lessz? mitsoda gonosz Lélek rejtezett ma az én Lantomba? Haszontalan izzadok én már régólta azt neki igazgatni: hijába változtatom, pengetem, és tágítom a’ Húrokat: azok mindég visszások^* lévén Kezemnek, mindég hűségtelenek Füleimnek visszadnak eggy^* olly Hangot, a’ melly engemet megzavar és stridet. De a’ ti Ajándékotok vólt, óh^* Múzsák, ez a’ Lant. Ah, ha eggy illy nagy Naponn engemet magamnak elhagytok;^* vegyétek-vissza (én azzal nem gondolok) a’ ti Ajándékotokat.

„Az a’ Lant, ah, bizony te vagy, melly édessé tette^* az én Únalmimat; a’ melly minden Léleknek az ő Akaratja szerént; minden Szívnek Útját megnyitotta.

Ah, te vagy, te vagy bizony az, a’ melly az én Szépemnek Kebelébenn annyiszor (én arra emlékezem) az ő Keménységét meglágyítottad.” Mennyivel vagy, óh háládatlan^* Lant, adósom énnékem! Hogy tégedet mindenkor fényesebbé,^* tisztábbá tegyelek, éretted Napokonn ’s Éjtsz[ak]ákonnként^* elsáppadtam:^* magamat feledékenységbenn hevertettem éretted: az én több kedves (tener)^* gondjaim köztt olly Helyenn vóltál, hogy Nitzét magát szerelemféltésre kötötted. És ma.... óh Árulás! És ma.... óh Istenek! A’ legnagyobb szűkségbenn.... Ah, eredj a’ Főldre haszontalan^* Szerszám: tégedet tapodjon a’ Tsorda: tenéked^* insultáljon minden Pásztor: az ő töredékeny Vásznát a’ te poros Kebledbe szővje Arákne: a’ te régi Díszedből (onore) Nyoma se maradjon te benned... Balgatag! Mit mondok? Az egész Vétség az enyím. Bűntet az Ég eggy vakmerő Bátorságot. Botsánat, Felséges Asszonyom. Híbáztam: bánom: én hallgatni fogok: legyen subiectuma ez a’ boldog Nap, méltóbb Éneklőnek.^* Okosabb lessz a’ Hozzáfogásbann,^* a’ ki a’ Próbatételkor mérsékelni fogja az ő Erejét a’ Kezdett dologhoz.

„Nem megy eggy kis Fa a’ Szelekkel ellenkezni, hogy fellázzassza Haragját eggy szélveszes Tengernek. Legyen az ő nemes Probatétele az, hogy induljon a’ sos Habok néma Lakosinak Békességét felzavarni.”

„Már az Árnyékok között praevaleál a Nap: kiterjeszti Szárnyait az Augel Reale, és köszönti az új Napot.

Ez a’ Nap,^* a’ melly vissza-kerűlt, az a’ nagy Nap, a’ mellyenn a’ Nappal’ Súgáraira^* a’ te Jupitered Szemeidet^* kinyitotta.”

Ma, óh a’ Császári Széknek^* Őrző Madara, meg illik^* magadat^* külömböztetned^* a’ köz örvendezéstől.^* Ha mindeneknek szent eggy Császárnak Születése’ Napja, a’ kitől a’ Főld annyit nyér, annyit reményl; ő nem kevésbbé emlékezetet^* érdemel tenálad.^* Tudod, hogy a’^* Záporok, és Szélvészek^* között, bizonytalan Kóválygással veszedelmesenn tévelygettél:^* tudod, mennyit próbáltad akkor feketének az Eget, ellenségeseknek a’ Tsillagokat, a’ Szelet hűségetlennek; és tudod,^* mitsoda Kéz tett vissza tégedet a’ Fészekbe.

Nem (engedjmeg nékem, oh Klóris) én nem értem ezt a’ te igazságtalan Haragodat. ’S mit^* mondtam osztán? Mi az én Vétségem? Mondtam,^* hogy én téged szeretlek: én Kintsemnek neveztelek tégedet. Ez látszik tenéked olly fekete Véteknek? Ah, ha tégedet szeretni eggy Szívet vétkessé tehet, a’ ki tégedet soha nem látott egyedűl tsak az ártatlan.

„Találj vagy eggyet, én szép Klórisom, a’ ki véled beszélljen, és ne sohajtson, a’ ki téged lásson, és téged ne imádjon, és azutánn haragudj én reám.

De annyi Bünösök köztt, tsak én reám miért, miért haragszol? ah, ha szerelemre méltó vagy te, nem az én Hibám, kegyetlen, az.” Engesztelődj meg, óh Pásztorleányka, jere vissza széppé tenni magadat. Ah, nem tudod, miként kivesz Képedből tégedet az a’ Harag? Nekem azt nem hiszed el? Nézd meg magadat ezen Forrásbann? Igaz? Megtsallak tégedet? Megesmerhetd^* magadat? Az a’ fuscum^* Cilium? az a’ rántzos Homlok, az a’ Vadságos Tekíntet nem veszi el felénnyire a’ te Szépségedet? Ah, vagynak a’ magadnak^* Megbosszúllásába vagynak bizony más modok. Ha azt^* mondani: én szeretlek téged, ha tégedet nevezni én Kíntsemnek, Bosszantások; bosszants te is engemet: én tenéked megbotsátok. El fogom^* szenvedni én is te tőled.... De te mosolyogsz! Oh, mosolygás, melly engemet ellop^* magamtól! Nézzed magadat, én Klorisom, nézzed mostan magadat. Lássad, millyen Szépséget nevelt az a’ Mosolygás a’ te Ábrázatodonn: most gondold meg chefaria la pieta? Megis vallom én, hogy eggy mosolygó Ábrázatnak^* nagy a’ Vantoja:^* a’ mi magáról sokat ígér, sokkal bíztat, kevéllyé tehet, gloria, laus. De eggy pietosus Ábrázat eggy másik^* bájoló (hódító, ígéző).

„Térj vissza ama’ tiszta Vízbenn, ha^* tsak még eggyszeris, térj vissza szemlélni magadat, óh kedves, de a’ Pietás’ Actusábann.

Ábrázatodonn^* akkor ezer új Szépséged fog lenni: többé azon^* ékes^* Súgárokat^* a’ Harag meg nem fogja zavarni.”^*

Hallgass rá, Barátom Tirzis, hallgass rá: és hidd el, hogy én tenéked Szívből^* szólok. Szánakoztatsz engemet:^* reszketek érted. Ki tanátsolta tenéked, óh balgatag, olly fixe nézni szemköztt Nitzének a’ Szemeit? Ah, nézd meg magadat, szerentsétlen: az ő Tőrei^* közé fogsz esni. Nitze ékes: (bizony nagyonnis tudom én azt) Nitzének van a’ Tekíntetébenn eggy^* nem tudom mi édes, a’ melly mindeneknek kedves; a’ mellyet senki sem fejthet meg; a’ mellynek^* követésére^* minden más vetélkedő Nimfa hijjába fárasztja^* magát: de melly (ah te azt nem tudod) melly tiranna!

„Én tudom azt, hogy a’ szép Ábrázatot eggy szempillantásbann, óh Isten, láttam: és már többé azon Szempillantástól fogva nem szűntem meg sóhajtani.

Én tudom azt: tudják azt ezek az árnyékos Vőlgyek, bokros puszták, a’ mellyek én tőlem azt a’ szeretett Nevet tanúlták^* visszadogatni.”^* Ha hiszel azon kellemetes nemes szivű Tselekedeteknek, a’ honnan ketsegtetődni (adescar)^* látod magadat; ha azon Tekínteteknek hiszel, a’ mellyek bádgyadtann, és lopva merőnn néznek a’ tieidbe; ha azon Beszédre^* hiszed magadat, a’ melly olly keveset ígér, és annyit reményltet: pietosának, szerelmesnek hiszed majd te őtet: ah,^* bizony én azt hittem: és magamat megtsaltam. Ketsegtetés,^* Balgatagság. Nitzé nem szeret, tsak^* az ő szép Szemeinek Triumfusát másokbann: Nitzé nem örűl, tsak azt látni, hogy^* mindennap nevelkedik^* körös körűl a’ Boldogtalanok’^* száma:^* az újakat^* tsalogatja, a’ régiekenn^* kikap:^* és bizony nints, a’ ki kijöhessen a’ Rabságból. Nem tudom, mitsoda esméretlen Mágia legyen az a’ Mesterség, a’ mellyel^* bé szövevényez: tudom, hogy megvét, és megszerelmesít: megbánt, és lekötöz.

„Valaha, ha tőle fellobbansz (gerjedsz),^* valaha, nem reménylni többé jól: mindég a’ te Lántzaidat, mindég kell szenvedni.

Ha akarni^* fogod híven szeretni őtet, Nyúgodalmad^* nem fog lenni: ha gondolkozni fogsz elhagyni őtet, magadat érezni fogod meghalni.”

Nem: ne háborodj meg, o Nítze. Én nem beszéllek ismét tenéked Szerelemről. Tudom, hogy néked nem tetszik: ez elég. Látd, hogy az Ég fenyegetődzik véletlen Zivatarral: ha az Aklokra akarod visszahajtani a’ Nyájat, én jövök egyedűl ajánlani tenéked az én Munkámat. Jéh! mit félsz? Nézd, hogy eggyszerre az egész Ég bésetétedik: hogy a’ Szél a’ Port tekervényesenn felveri, és az^* elhullott Faleveleket. Az Erdőnek morgásából, a’ tévelygő^* madarak bizonytalan Koválygásából, ezen ritka nedves Tseppekből, mellyek nékünk az^* Ortzánkra hullanak, Nitze én előre látom: Ah, nem mondtam ezt meg tenéked, óh Nítze? Imhol a’ Villámás, imhol a’ Mennydörgés. Most mit fogsz tsinálni? Jer: hallgassd meg: hová mégy? Nints többé idő a’ Nyájról gondolkodni. Ezen^* Barlangba pihenj meg az alatt: Én veled fogok lenni.

„De te reszketsz, óh én Kintsem! de te dobogsz, én Szívem!^* Ne félj: veled vagyok én: és Szerelemről sem beszéllek.

Míg mennykő húll, míg villámlik, véled fogok lenni, szeretett Nítze: ha az Ég ismét kiderűl, háládatlan Nítze, én elfogok menni.”

Űlj le: légy bátorságbann. Ez odvas Kőszálnak Kebelébe mind ez ideig a’ Mennykő nem ütött; a’ Villám be nem hatott. Ezt beárnyékozza köröskörűl a’ Babérok^* sűrű Erdeje, a’ melly határokat szab az Ég’ Haragjának. Űlj le, én szép Bálványom, űlj le és pihenj meg. De te valóba az én Oldalamhoz szorítod magadat félelmesenn. És, (mihelyt én te tőled futni akarok) az én megtartóztatásomra a’ te Kezeid^* közé fűzöd az enyímet! Rohan az Ég: ne kételkedj, nem fogok el menni: Óhajtottam mindég eggy illy édes Szempillantásomat. Ah, vajha a’ te Szerelmednek Gyümöltse vólna, nem a’ te Félelmednek! Ah, engedd, óh Nítze, ah^* engedd legalább ketsegtetnem véle magamat. Ki tudja? szerettél talán engem mind eddig. A’ te Keménységed Magadtartóztatása vólt, és nem megútálás; és talán ez a’ rendkivűl való Megijjedésed Praetextus a’ Szerelemre. Szólj? Közelítek az Igazhoz? Te nem felelsz!^* Lesütöd elpirúlva az Ortzádat! Elpirulsz! Mosolyogsz!^* Értem: értem. Ne szólj, én Reményem: az a’ Mosoly[g]ás,^* az a’ Pírúlás eléggé mondja.

„És valóba a’ Zívatarok köztt találtam meg a’ Tsendességet. Ah, ne jöjjön vissza már soha többé a’ Tiszta Nap.^*

Ez az én Napjaimnál;^* ez^* a’ tisztább Nap: élni így akarnék; akarnék így meghalni.”

Botsánat, szeretett Nitzé; szép Nitzé, Botsánat. Gyötrelmemből (az igaz) mondottam, hogy hűségtelen vagy: Útálom a’ magam Gyanúit, a’ magam Kételkedésimet. Soha többé a’ te Hívségedtől, soha sem fogok félni. Azon szép Ajjakokra eskűszöm azt, óh én Kintsem, a’ mellybenn az én Fátumaimnak Törvényjeit imádom.

„Szép Ajakak, mellyeket Ámor formált a’ maga Fészkének, nints többé Félelmem: hiszek néktek:^* magamhoz bízok: megeskűdtetek^* az engem szeretésre: nékem az Elég.

Ha visszatérek panaszolkodni, hogy Nitzé engem megbántott; értem többé ne tündököljön a’ Nappal’ Világa.” Bűnös vagyok: nem óltalmazom magamat: bűntess meg engemet, ha akarsz.^* Valóba az én Félelmem valamelly Mentséget érdemel. Tirzis téged imád: én azt tudom: te azt tudod:^* ő véle külön beszéllve talállak téged,^* az én érkezésemre te karmazsínná leszel,^* ő halavánnyá^* lesz: háborodva mind ketten kóldúljátok^* a’ Szókat: ő lopva néz^* tégedet, és te elmosolyodsz. – – – Ah, az a’ Mosolygás, az a’ véletlen^* Elpirúlás tudom,^* mit akar mondani. Az első Izbenn épenn, mikor én a’ Szerelemről beszélltem Néked, így pirúltál el, így mosolyogtál, kegyetlen Nitze, és én panaszolkodom Kínomba?^* és te nem árúlsz el engemet? Hívségtelen!^* Háládatlan! Barbara.^* – – – Ah jaj! Megeskűdtem, hogy bizok magamnak, és ímé visszatérek a’ Kételkedésre! Szánj meg, én Kintsem: balgatag vagyok: hijjába eskűdtem meg, de gondold meg végtére,^* hogy a’ Szerelem bódúlttá tesz engemet: hogy nem én^* vagyok az első, a’ ki hijjába esküszik.

„Megesküszik a’ Hajós, hogy a’ Tengernek többé^* nem ád Bizodalmat: de, ha tsendesnek látja azt, fut újonnan a’ Tengerre.

Hogy nem bánik többé Fegyverekkel, megesküszik ollykor a’ Katona: de, ha eggy trombitát hall, már nem tudja magát megzabolázni.”

„Dagályos Tsermelyetske, mi nevelte^* meg néked új Habjaidat? állítsd meg folyásodat: én Klórishoz megyek: nyisd meg az Általmenetelt:^* Klórishoz megyek én.

Már engem vígyáz (vár)^* a’ másik Partonn: tsak engedd meg, (botsáss el) hogy én menjek ő hozzá: azutánn borítsd el Özönöddel^* az én Mezeimet, még sem fogok panaszolni rád.”

De te nevekedsz azalatt: a’ Nappal közelget: imhol a’ Hajnal: Klóris vár engem, és én tartóztatom mégis magamat. Irígy Folyamat! És mikor érdemlettem illy nagy Haragot. Én a’ te Partodtól eltávoztattam^* a’ Tsordákat: én megtiltottam^* Fillisnek és Likórisnak tsak^* a’ te Széled Virágait:^* én gyakran, háládatlan, hogy ne fogyasszam Vizeidet, (Istenek, azt tudjátok) eggy két^* Tseppet megvontam az én Szomjamtól. Hogy esmeretlen nem vagy mások előtt, az én Verseimnek Munkája az. Ha árnyékosann lépsz a’ nyári Hévségek alatt,^* én a’ te Partjaidonn, én neveltem tenéked a’ Babérokat. Akkor nehezenn^* nedvesítetted meg a’^* kevéssé lejjebb nyomatott Fövényt: eggy kisded^* Ágatska levettetvén a’ Széltől eggy szomszéd Fátskáról, elég Akadály vala a’ te Útadnak. És most Folyóvízzé változván, Vizzel, és Habbal duzzadván,^* tsörögve (strepitoso^* tsőrgő lármával) kitekered a’ Fákat, és Köveket, bosszankodsz a Partokra;^* nem hallga[t]sz^* rám, és mégy.

„De vissza fogsz térni kevésre, pauper rivulus, zúgni a’ poros^* Part Követtsei között.

Által megyek rajtad per jocum: széllyel fogom^* azon Habokat zavarni: zavarossá foglak Partjaid^* köztt tenni, mikor a’ Tenger^* felé mégy.”

„Már az Éj közelget: jer, oh^* Nitzé, szeretett Kíntsem, a’ tsendes Tenger friss Szellőjit ismét szívni.^*

Nem mondhatja^* meg, mi a’ Gyönyörűség, a’ ki nem nyugoszik e’ Fövenyekenn, most mikor eggy tsendes Zeffiretske édesdeden göndöríti a’ Tengert.” Hagyd el eggyszer oh Nitzé, hagyd el a’ te Kunyhóidat.^* Már az erdei Szállás^* nem egyedűl való Helye a’ Gyönyörködésnek:^* ezek a’ Habok bírják azoknak Kedveltetőségeketis. Itten, ha ki fejti az Éj fuscus Kárpitját, az Éggel vetélkedő Tengerbenn tündöklőbb,^* szebb Tsillagokat sokasodni, és a’ hideg és setétellő Habonn látni fogod általrumpálódni a’ Súgárokat, és szikrázni a’ Hóldat. Szűnetlen eggy retorta Concha’ Hangjánn, a’ melly semmibe sem enged a’ megviasszozott Zabszáraknak, (ha nem akarod^* az én Győtrelmeimet) Tétisnek, és Galatéának, ’s^* Glautzisnak, és Dórisnak fogom előtted énekelni a’ Szerelmeit.^* Te a’ Tengerről szemlélni fogod a’ szomszéd Rétenn legelni a’ lágy Fűvetskéket a’ te kedves Báránykáidat, mellyeknek^* nem árt a’^* Nap az Ágak^* között. És a’ Kákával,^* és a’ Hálóval az alatt a’ Halakat leshetni fogod:^* és lenni fog az én^* Nitzém Pásztorleány eggy szempillantásba, (pertzbe, eggyszerre)^* és Halászleány.

„Nem fognak többé a’ hínáros Köszálak között elrejtve lenni a’ Halak. Mindnyájann a’ keserű Habokonn, mindnyájann tsoporttal fognak jőni Tőrei közé az én Kíntsemnek.

És nedvesded Leányai a’ rezgő Kristályoknak, a’ halavány^* Tsigáknak, a’ tündöklő Koráloknak, (NB: V. Dizzion) néki halmazni fogják a’ Kebelét.”

Oh Istenem, Fileno, óh^* Istenem! Kezd a’ mező újra zöldelleni. Szokott ruháit ismét fel öltözi az Erdő, és már fúni éreztetik a’ Tavasznak követtye, eggy alkalmatlan Zefir. A’^* mezőre, a’ fegyverekre, óh Isten! már Tégedet vissza hiv az újdon ki kelet:^* a’ te kintsed nélkűl hogy foghatsz élni, szegény Irene!

„Baráttságos^* Szellők, ah, ne fújjatok könyőrűlvén a’ szerető Irénén; oh kedves^* plánták, ah ne jőjjetek vissza oly sietve germinálni.

Minden vírágnak, a’ melly szinesedik, minden Zefirnek,^* a’ melly^* fú, mennyi óh Isten, mennyi sohajtásokba kell^* kerűlni az én Szívemnek.”

De^* ki volt az a’ kegyetlen, a’ ki elősszőr formált^* az ártatlan atzélból^* halál szerszámait,^* és egy mesterséget kegyetlenséggé tett? Nem, nem birt az a’ sziv Emberiség ideájával, szeretet érzéseivel.^*Mitsoda eszelösség!^* Mitsoda dűhösség! Utánna tenni eggy gyenge szerető szépségeit eggy kegyetlen ellenség fenyegetésinek. Ah^* ne, Fílenó, ne hagyd magadat el ámíttatni. Ha^* annyira kedvellöje vagy már^* a’ hadnak, vannak tulajdon tsatái a’ Szeretetnek: minden szerető katona. A’ Szeretet miatt is fázni és izzadni:^* a’ szerelembe is szűkséges a’ tapasztalás, elmésség (vagy fortéllyosság) mérészség. A’ Szeretetbe is vagynak ám^* mind lesek, mind deprehensiók, mind ostromok,^* mind oltalmak, mind Triumfusok, mind Cládesek,^* mind Békességek, mind haragok. De^* a’ haragok mulandók: (fugáces) de kedvesek a’ békességek: de edgy meg nem külömböztetett Triumfus egyenlőképpen juvalja a’ gyözőt, és a’ gyözöttet.^* Söt magok a’ győtrelmek – – – ah^* nekem! Mit hallok?^* Imhol a’ trombita. Ah, ez a’ jele a’ menetelnek. Álly meg, háládatlan! Miért futsz annyira?^* Nem: a’ te pálmáidat nem kívánom elragadni tölled: kitsint kérek, óh kegyetlen: tekints reám; és^* menny.

„Eredj: de tartsd meg, Kedves, a’ Te napjaidban az enyimeket: eredj: jöjj vissza mint enyim, ha^* tudsz; de jöjj vissza gyözve.

Gondolkozz, akár hol légy, ollykor az én győtrelmimről; és mondjad, a hiv Iréné, ki tudja, ha él é még?”

„Valosággal Álmomba néhányszor legalább eljön az, a’ ki engem megszerelmesített, az én Gyötrelmimnek vígasztalására.

Tedd, Ámor, ha igazságos vagy, valóbbakká az én Álmaimat: vagy ne ébressz fel ismét engemet.”

A’ magános Forrás’ Szélénn leűlvén az első Virradáskor, óh Fillis, azt álmodtam, hogy te véled vagyok. Álmodtam, de ollyan móddal, hogy nem hittem. hogy álmodok.^* A’ Madarak’ tsevegését, a’ Vizek’ tördelődzését,^* és a’ Levelek’ suhogását úgy tetszett nekem hogy hallom. A’ te szép Szemeidnek Fényjére,^* a’ mint szokott szokás szerént, az ő szokott Dobogási között vólt az én Szívem. Tsupán tsak, hogy tégedet, oh Isten! hozzám Kegyesnek láttalak, a’ millyennek még soha sem láttalak tégedet, arról hogy álmodok,^* néhánykor kételkedtem én: millyen Szókat hallottam! Mitsoda édes^* Neveket nyertem, Kedves, a’ te Ajjakidról! Azon puha,^* rezgő Súgárokbann millyen gyenge Érzéseket^* olvastam én! Ah, ha szemlélhetnéd,^* mennyivel szebben ragyognak a’ Kegyesség’^* Villámjai között a’ te Szemfényeid, soha hozzám olly kegyetlen nem lennél,^* óh Fillis. Millyenné lettem én akkor, azt, a’ mit én akkor gondoltam, azt, a’ mit akkor mondottam, előbeszéllni nem tudom: tudom,^* hogy a’ te Kezednek eleven Tejére én ezer Tsókokat nyomtam; te eggy kellemetes Pirossággal^* mázoltad bé Ortzádat. Mikor véletlen^* meghallom eggy közel lévő Bokornak az Ágait verődni: arra^* fordúlok: és a’ közepébe elbújva kapom^* Filénó szerelemtársamat, a’ ki az irígy Méregtől kékűlvén Ábrázatjábann^* az én Titkaimat szemlélte. A’ Rajtakapattatás, és a’ Harag köztt lángaltam: néki rászkódtam, eggy szempillantásbann: és rövid vólt Álombais az én Megelégedésem.

„Elment az Árnyékkal, az igaz, a’ Tsalattatás^* és a’ Gyönyörködés: de az én Tüzem, óh Isten! én Szívemnek Bálványja, az Árnyékkal el nem ment.

Ha valaha eggy Pillanatig,^* álmodva, én boldog vagyok: Azutánn megnevekedik az én Gyötrelmem, mikor vissza tér a’ Nappal.”

„Írom tebeléd szeretett Nevét annak, a’ kiért én^* elfogyok, Napnak kedvese, boldog Babér, a’ mint Ámor azt belém nyomta én belém. (vagy nékem)

A’ mint te tartod minden te Ágadat, tartson^* Klóris nekem állhatatosságot: de ne legyen az én Reménységem Terméketlen veled eggyütt.” Most, szerentsésített Növevény, most valóba kevélyenn árnyékozhatod bé a’ Levegőt ujdon fürtjeiddel: most nevekedni fog Tőrzsököddel az az édes Név. Tégedet a’ tiszta Vizeknek lakó Nimfái; tégedet a’ meredek^* Kőszikláknak lakó Nimfái, és minden más mezei Istenségek az Esztendőnek Megújúlásakor víg Tánttzal megtisztelni^* jönnek majd. A’ gallyas Népnek Bírodalmát most neked fogják engedni, alád adván magokat, nem tsak a’ Tőlgyfák, a’ Jegenyék, a’ görtsös Róburok,^* a’ mérész Fenyők; hanem az Édomi Pálmák, az Álpesi Tserek is. Én más Ággal a’ Hajamat körűlkerítni nem fogom: nem fogok énekelni, hanemha^* űlvén a’ te Árnyékod alatt: az én Szerelmem’ Titkait tsak néked fogom megbízni: egyedűl te fogod Ajándékait az én Kintsemnek, te az ő Haragjaitis, te fogod tudni az én Vígságimat,^* és az én Gyötrelmimet.

„Teérted ékesűljön mindég az Ég a’ Barátságos Áprílistől; ’s a’ te nemes Árnyékodbann ne nyúgodjon kegyetlen Nimfa, hitetlen Pásztor.

A’ te zőld Leveleid között gyász Ruhájú^* Madár ne pihentesse Repűlését: és tsak Fülemile rakja^* ott a’ Fészkét.”

Mitsoda új, Iréne, ez a’ szokatlan Hidegség? A’ te Filénod eggy kínos barbarus Eltávozása^* után te hozzád visszatér; és így fogadod őtet? Ugyanaz vagyok én; te ugyanaz nem vagy. A’ te Ábrázatodonn van eggy nem tudom mi új: kegyesnek hagytalak tégedet el, kegyetlennek talállak tégedet. Mi vólt? Kételkedsz talán az én Hívségemről? Hazúg Nyelve^* valami gonosz Szerelemtársnak vádolt el talám előttem engemet? De Iréne az én Hívségemnek annyi Próbáira, Iréne megesmér^* engemet; és Iréné azt hiszi? Ah, nem: többet hidgyél^* a’ te szép Szemeidnek, mint a’ Szerelemtársaknak.^* Azok a’ Szemek ezen Léleknek sokkal^* hűségesebb Kikémlelői: fígáld azokat (mereszd)^* az én Ortzámba’, és azutánn ítéld^* meg. (végezz.)

„Ki fogja^* valaha tudni e’ Szívnek titkos Utait, ha ti nem tudjátok azokat,^* szép Szemei az én Kintsemnek?

Ti, a’ kik az első Szempillantástól fogva,^* mikor szerelmessé lettem, az én Kebelembe elrejtett Szerelmet megesmértétek.” Ah, eggyűgyű vagyok én!^* Én az én Bajaimnak okát másokban keresgélem,^* és azt ő benne találom fel.^* Nem szerelemféltő^* Bosszankodás: Kevélység az ő Keménysége. Igen szép vólt Iréne^* az én Elmenetelemkor. Meggondolta akkor, hogy megőrizze az ő Nyereségeit, és talám nem utolsó vólt^* azok között Filénó. Most az én Szerentsétlenségemre^* úgy megnevekedett a’ Szépségbenn, hogy a’ Szeretőknek serege^* tsak nem véghetetlenné lett. Ki maga^* Kintsének, ki maga Életének, ki maga Istenasszonyának nevezi^* őtet: eggyik,^* beh kínoz,^* másik^* mondja, beh fogyatkozom (halok):^* dítsérik^* certatim, ez piros Ajjakait, amaz fejér (hószín)^* Kebelét. Fordítson eggy Tekíntetet: ezeret szorít^* meg az Elhalaványodásra: mosolyogjon: más ezeret erőltet a’ Sóhajtásra. Észre veszi^* a’ maga Hatalmát: tetszik:^* és az alatt míg^* Birodalmának Terjesztésére adja tsak^* magát Kevélységgel lévén tele, a’ szegény Filénóra alig^* emlékezik.

„Ah, emlékezz rá^* óh szép Iréne, hogy Állandóságot^* esküdtél nékem: ah, térj vissza, szeretett Kintsem, ah, térj vissza első Szerelmedre.

Mitsoda vígasztalás marad, óh Isten,^* nékem?^* Ki^* lessz az én Reménységem? kiért kell nékem élnem többé,^* ha nem enyim többé az a’ Szív?”

Ah nagyonn igaz. Az a’ szerelmes Égés, melly másnak felhevítette először^* a’ Kebelét, soha telyes Életébenn, soha el nem alszik egésszenn.^* Van eggy leselkedő tűzhely a’ Hamú alatt elrejtetve. A’ maga Kényjére^* látszik ollykor, hogy bánhat azzal akárki, a’ nélkűl, hogy Sérelem^* maradjon (supersit) miatta fenn:^* de, ha eggy Szellő azt megüti, imé felgerjed.^*

„Tsak, hogy eggy Szempillantásig^* szemléljem én az én szép Ellenségemet, a’ régi édes Lángot érzem Kebelembe kifesleni.^*

Visszatérek az én Sóhajtásimra: Szerelemmel ő érte haldoklok: az én Fátumomat imádom Szemeibenn az én Kintsemnek.” Nem is tsak, mikor őtet szemlélem, égek Nitzéért: akárhová fordítsam magamat, én találok Eledelt az én Tüzemnek. Amott arra emlékezem, mikor^* szerelmesített^* meg engemet:^* ott az jut Eszembe, mint eskűdött nékem Hűséget: eggyik^* Hely, oh Isten! az ő Keménységeit: másik hely az ő Gyengeségeit hozza elmémbe: ez eggy Hartznak eleven Képét téríti Gondolatomba énnékem; amaz eggy Békességét. Mi több: Magok azok a’^* Nimfák, a’ kiket szerelmesenn szemlélgetni járok, hogy magamat eláltathassam (megtsalhassam),^* tselekszik, hogy én gondolkodjam az én Kintsemről. Szilviának, vagy^* Klórisnak Kellemeit^* néhánykor szemlélem: a’ Haját,^* a’ Homlokát ditséremollykor: de valahányszor^* Ajjakom^* ezt mondja: ez jeles, ez gyönyörű,^* Nitze (azt feleli szívem) Nitze szebb.

„Szép Lángja az én^* Szívemnek. Tsak te érted esmertem meg a’ Szerelmet; és tsak téged kívánlak én szeretni.

Nem panaszolkodom a’ Fátumra: édes Állapot születni^* tsak a’ Nitzéért való Sohajtásra.”

Mit akarsz, én Szívem? Mi támasztja fel te benned azon eddig nem esmért zűrzavarokat? Most kiszélesíted magadat, és az én szoros Kebelém^* nem elégséges tégedet egészenn béfogni: Most öszveszorítod magadat, és nem talál[l]ak^* meg tégedet a’ Kebelembenn.^* Most fázol, most égsz, most a’ Lángnak és a’ Fagynak tsudállatosann^* eggyesedett extremum Effectumit tapasztalod.^* De mit akarsz? Kínlódol, vagy örűlsz? Mersz, vagy félsz? Ah, azt tudom, emlékezem arra a’ Napra, arra a’ Szempillantásra, mellybenn én vígyázatlan láttam eggy kellemetes Szembenn szikrázni azt a’^* Fáklyát, mellyről most meggyúladtam. Ah, valóba nagyonn tudom azt. Én Szívem, értelek tégedet.

„Értelek tégedet, igenis, én Szívem.^* Illy nagy Dobogással tudom, hogy^* panaszkodol, hogy szerető vagy.

Ah, hallgasd el a’ te Fájdalmadat: ah, tűrd el a’ te Kínodat: Hallgasd el azt: és elne árúld az én Indúlatimat.”

De mit! Hallgatva lankadnod^* így kellene mindég? Ah nem; a’ merőknek^* kedvez Ámor. Tudja meg az én Kintsem, hogy én őtet szeretem. És azt tudja meg én tőlem. Megfogom mondani, hogy az ő Szemei bűnösök az én Mérészségembe:^* hogy a’ Természetnek a’ Törvénye kérni Szánakozást: Megfogom mondani – – – De ha a’ kevély megharagszik rám? És ha engem elűz? Óh Istenek! Akarnám megmondani néki, hogy én őtet szeretem: és nem akarnám.

„Tsendes^* Zeffiretske,^* ha megtalálod azt a’ kedves Tárgyat, mondd meg néki, hogy sóhajtás vagy;^* de meg ne mondd néki^* Kié.

Tiszta Patakotska, ha valamikor elébe vetődöl néki; mondd meg néki, hogy Sírás vagy. De nem mondd meg néki, mitsoda szem nevelt téged meg ennyire.” –^*

„Ha elég néked, hogy én téged szemléljelek, azt megnyerted, Iréne Barátném: ha azt akarod, hogy a’ Szerelem miatt sóhajtsak, nem probálom (ne probáld) azt: Haszontalanság (hijába).^*

Szép vagy; szerelemre méltó vagy; ékesnek látszol az én Szemeim előtt: de én érettem nem Lántzok, tsak a’ Szépségek és az Ékesség.”^*

Ha én nem fogadom el azt a’ Helyet, a’ mellyet ajánlasz nékem a’ te Szívedbe, adakozó Nimfa, kárhoztatni engemet nem tartozol. A’ Szerelmeknek rendkivűl^* termékeny eggy Fészke az Iréne’ Szíve. Eggyik alig kezd Szárnyainn^* tartózkodni: a’ másik siet^* már a’ Héjjból ki bújni. A’ felnöttek eledelt adnak a’ születőknek: és bizony ezek is^* nem sokáig lesznek álumnusi.^* Nevelkedik a’ Sokaság annyira,^* hogy már tsak nem véghetetlen, hogy annak megszámlálásában megbódúlna Árkitás. Van minden Színű.^* Eggyik a’ Violákat^* készíti, látszik, hogy fejti ki^* tollainn; másik a’ Liliomokat:^* vagynak feketék, és pirossak: végre vagynak hamúszínűek (hamvasok). Látni, hogy nem^* szebbek az Aranyosok, de ezeknek minden más enged.^* Továbbá mindnyájann ellenkezők Húmorokra nézve^* eggymás között. Eggyik gondolkodik, és hallgat. Másik szabad, és fetsegő. Eggyiknek a’ maga Gyanúi; a’ másiknak a’ maga Gyönyörködései vagynak le festve Tekínteténn.^* Ki könyörög: ki fenyegetődzik, ki kér: ki ragadoz: ki óhajt, és nem^* mér: eggyik az Ívet ragadja (lopja),^* a’ másik a’ Fáklyát a’ vetélkedő Társától^* a’ másik a’ Szemkötőt. Leselkednek^* eggymás utánn, és ölelkőznek szűnetlen. Eggyik a’ másiktól fél; gyűlölik eggymást Halálból; és eggyütt vagynak. És ennyi^* zsinat köztt reményletted, hogy én tartózkodni fogok? Reményletted haszontalan. Én nem szeretem olly kevéssé az én Nyúgodalmamat. Azt az unalmas Tsivogást, azt a’ szűntelen^* való fetsegést, azt az alkalmatlan repkedést az én Szemeimbe, tsakeggy Szempillantásig sem tudnám majd^* szenvedni:^* Hiddj nékem: mind ketten jobb lessz külön^* lennünk. Te keress én nálam kevésbbé komorabb Vendégeket: én eggy tsendesebb Szállást fogok keresni. Mindenikőnk igyekezze (continuet)^* azt a’ módot követni, a’ melly néki jobbann tetszik: te tartsd meg^* a’ te Fészkedet: én az én Békességemet.

„Sokkal^* édesebb lessz a’ te Állapotod (Fátumod)^* az enyímnél: te a’ te Geniusodat jobbann meg elégitheted (kifizetheted)^* majd mint én.

Te a’ Szeretőket^* eggyűgyűeknek, én az én Kintsemet hűségesnek kívánom: és eggyűgyűekannyiannvagynak; de a’ hűséges hol van?”

Tsókokat éneklek én, ’s eggy boldog Párt, ki a’ tiszta Szerelmet addig érezte, addig fáradott annak Rósás útjánn, hogy sokára tsakugyan a’ boldog Jutalmat eggy más Ajjakánn ezer édes Tsókokba feltalálta. Beszélld el, Ámor, te a’ ki olly igazságos Ura vagy a’ mi Szíveinknek, a’ Melítesz’ és Rozália’ Történeteit, avvagy lelkesítsd Hármoniai erővel az én gyenge Lantomat, hogy én a’ Tsókokatis énekelhessem. Természet’ Ura! te a’ ki erősebb vagy a’ Halálnál, tedd halhatatlanná az én Nevemet, ’s míg azok a’ Borostyános Poéták, kik a’ pusztító, öldöklő és gyújtogató Hérósok’ latorságit trombitálják a’ jövendő Arany Kor előtt vétkessé tennék magokat, esmertess meg te engemet, ki a’ Természet Kintseinek Éneklője vagyok, esmértess meg az emberi Nemzet legszebb legérzékenyebb ’s – talám legháládatosabb Részével. Adj nékem ezek közűl, ha Rozáliát nem is, legalább eggy szerelmes Rózit. Szállj le a’ gyönyörű Esthajnalból, ’s beszélld elő mennyi édes Kínt, melly tökélletes örömet szerzettek a’ tiszta Tsókok az én Melíteszemnek és Rozáliámnak: holott^* ez nem tudott semmit a’ Módiról, amaz pedig nem vólt Héros, hanem tsak ember.

Tsendes Estve vólt, mikor Melítesz a’ Berekbe^* andalgott. Tsak néha hallatszott a’ Nyárfák’ tetejéről a Vadgalamb’ nyögése ’s a’ bokrok közűl a’ Fülemile’^* Énekének utolsó hangotskája, mellyenn elszunnyadott. Lassú^* Szellők lengedeztették a’ Fák’ Leveleit; apró Árnyékok – a’ Homály’^* és Fény’ állhatatlan Leánykái – jelentek meg, ’s némán suhantak el a’ Gallyak között. Az Álom harmatozott minden bokorra, a’ Nyúgodalom^* űlt minden Fa’ tetejénn, a’ Hallgatás lepte meg az egész Környéket: – édes vígasztalóji eggy szomorú Szívnek, mellyet nem te epesztesz, oh, Szerelem.^* – Nyájason mosolygott le a’ zőld^* ágak közűl Vénusz’ gyönyörű Tsillaga, Heszper. Gondosann kereste fel harasztos Rejteki köztt a’ szemérmes^* Violát, hogy apró kék Szemét megtsókolja, nyájasonn pillogatott a’ büszke Tulipántra, ’s az Ártatlan Liliomot első Szunnyadásábann meglepvén szerelmes Sugárival annak fejér Kantusánn erőszakot tett. Heszper, ez a’ gyönyörű Tsillagzat,^* a’ Hajnal’ vezetője ’s az Estve’ kisérője, gyengébb a’ tüzes Napnál, ’s nyájasabb a’ szomorú Holdnál, a’ Gyönyörűségnek és^* Ártatlanságnak kedves Tsillaga,^* a’ Tsókoknak és Rozáknak boldog Hazája. Az ő Pillantásiból^* kellemetes Mennyei fény tsillogott le e’ gyarlóbb Világba,^* ’s a’ bádgyadó Természet megújjúlva érezte ide alatt’^* az ő Jóltévő^* Súgárit. Minden Teremtés vagy édesenn nyúgodott, vagy gyönyörűséggel^* andalgott az ő szerelmes mosoly[g]ásira:^* tsak maga Melítesz – tsak ő maga viselte Szívébenn és Homlokánn a’ békövetkező Éjszakának^* komor tekíntetét. Epesztő Sóhajtások között járt ő fel ’s alá a’ Berekbenn; még^* a’ Nap magosról lötte vala^* forró Súgárait, már félbeszakgatott^* jajokkal panaszolta a’ néma Fáknak Szíve’ Gyötrelmeit. Sírt, őröngött, szűntelen a’ Halál és Rozália’ Képe forgott Szeme előtt. E’ kettő közűl valamellyiket kereste, ’s míg azt feltalálni igyekezett eggy setét Erdőbe botlott bé. Felrezzent ennek^* látására tévelygő Melánkóliája, ’s rajta egészenn^* megnyúgodott.^* Sűrű fekete Tölgyfák kettőztették itt az Éj’ borzasztását, mellyeknek^* agg Törzsökjeit a’ kiátkoztatott Fejsze és Napvilág soha még^* nem érdekelte. Egyedűl a’ Vénség tsonkázta^* roskadtt Gallyait ezeknek,^* ’s a’ melly redves Tőkéket ki forgatott, azok mutattak a’ rémítő Setétségbenn valami sáppadtt Planétafényt. Odvaibann füles Baglyok huhogták éjjeli Énekjeket, rothadtt Tövek körűl mérges Kígyók varas Békák nösztek e’ gombákonn, ’s mohos ágainn^* sikoltozott eggymásnak a’ Halálmadár. Itt bólyongott Melítesz, tele szerelemmel és^* utolsó Fájdalommal. E’ rémitő Irtózások kedves Eledeli vóltak az ő Kétségbeesésének: utálta a’ Gyönyörűséget, minthogy el nem nyerhette Szívének legfőbb örömét. Megindult tántorgó Lábakkal e’ kietlen Tartománybann, hideg vérrel^* bukdosott eggyik Kőről a’ másikra, ’s érzéketlenűl szaggatta ki széllyelborzadtt^* Haját a’ pirongató Tövisek közűl. Eggy iszonyú Vőlgynek szélére jutott, mellynek méllysége tsak a’ Poklot ábrázolhatta, félig kidűltt Bikkfák függöttek ki^* a’ belé rohanni készűltt Hegyoldalból, mohos^* Kősziklák ütötték ki belőle mezítelen fejeket, mellyeknek eggyikéről sikóltva^* szakadtt le eggy kétségbeesett Patak, ’s rettentve bőgte végig e’ halálos Méllységet. Vérszopó Sárkányokkal,^* tüzes^* Kísértetekkel, ordító^* Lelkekkel, ’s^* az Éjtszakának fekete Boszorkányival tőltötte bé ezt a’ hideglelős Fantázia,^* Rettegés és Ájúlás szítta ennek ólom Levegőjét, a’ Kétségbeesés tántzolt meredék Szírtjeinn, ’s a’ Halál tsendesenn aludtt eggy félig bészakadt^* homokpartonn. Ennek zsibbasztó Lábainál űlt le magánn kivűl Melítesz, ’s azonnal elájúlt. Hosszasonn tartott vólna Ájúlása, de az itt^* játszadozó Romlás eggy szörnyű Kősziklát hajtván a’ küszködő Habokba^* nagyot katzagott rajta. E’ borzasztó Katzaj kiütötte Melítesz szeméből a’ halálos^* álmot, felugrott fekvő helyéből: Jaj, így kiáltott, ’s a’ Rettegések minden barlangból, minden kő, minden fa, minden hab közűl eggyszerre sikoltották vissza a’ hármas Jajt. Jaj Rozália!^* E’ kedves Névre elveszett minden Irtózása e’ kegyetlen Helynek: az öszve dűlt fák, a’ kiálló darabos^* Kövek, a’ sikóltó Méllység^* tsak eggy bús^* Paraditsomot mutatott. A’ Rettegés a’ Kétségbeesés édes Andalgásnak tetszett, ’s a’ Halál eggyet mosolygott. Jaj Rozália! én örökre elvesztettelek tégedet, örökre. Nem reménylhetem többé, hogy az én Boldogságomat a’ te Ajjakidbann^* feltalálhassam! Oda van! A’ Fájdalom foglalta el az én Szívemet ’s a’ Kétségbeesés ordít én körűlöttem. Nyomorúlt Szív! szűnj meg dobogni mellyembe,^* ’s vedd bé a’ Halált belső részedbe, vedd bé a’ Rozália neve mellé, ’s^* e’ kedves Névenn tsendesedj el örökre. A’ férgek rágjanak öszve eggy esméretlen Hant alatt ’s boldog lészel, mert e’ kínos rágásokat nem fogod érzeni. Eljön talám az a’ boldog Nap, hogy az a’ kegyetlen sóhajtani fog eggy szerentsétlen utánn, kit életébe kínozott, ’s tsókolni fogja azt a’ Vadrózát, melly a’ te Véredtől kövéredett. Óh százszor boldogok, kik az ő Kedvesseknek Kebelekbenn halhattak meg, százszor^* boldogok kiknek tévelygő^* Lelkek saját Kedvesseknek Ajjakira szállhatott ki, hogy annak Lelkét ott megvárván eggyütt bujdossanak a’ Paraditsomba. Igazánn szerettem én az én Szépemet, ő kivűle senki nem vólt, kiért Szívem gerjedezett vólna, őtet szerettem meg legelőször,^* őtet is fogom szeretni halálomig. Mennyit sohajtottam az ő Nevét, tudják ama’ boldog Vidékek, hol minden^* fiatalba felmetszettem azt, nöttek a’ fiatalok, ’s nöttek az én Gyötrelmeimis. Most már minthogy őtet nem reménylhetem többé, óhajtom a’ Halált,^* kedves lesz ez nékem, mert az ő Nevénn halok meg, az ő Szerelme emészti meg az én életemet. Nyíljatok meg Örök Kapui a’ tiszta Szerelemnek, fogadjátok bé^* az én utólsó Sohajtássá vált Lelkemet, hadd nyugodjon meg végtére^* ama boldog Rozások között a’ hív Szeretők Elíziumába:^* ’s ha jövendőbe az a’ szeretett Lélek meg fog titeket^* az ő Béjövetelével ditsőíteni eresszétek bé őtet, ’s mondjátok meg néki hol pihen az ő Rabjának Lelke. Nyíljatok meg örök Kapuk! ti bennetek várom én az én végső Nyúgodalmamat, fogadjátok bé Lelkemet. Te pedig, Rozália! édes Gyötrelme az én Szívemnek, emlékezz meg hív Rabodról, találj nálam a’ ki jobban megérdemli kedvedet;^* én hívenn szerettelek, egyéb Jutalmát halálomnak nem kérek, elég lesz nékem ha te azt meghallván így fogsz sóhajtani:^* Szegény Melítesz! Isten hozzád; Rozália!^* Én meghalok! Ez utolsó Hangja magával eggyütt a’ Habokba sűllyedtt. Nagyot lottsant a’ setét Víz, ’s megrijasztotta^* mind két Partjainn az Erdők’ Boltozatját. A’^* boldogtalan Melítesz eszméletlen úszkált a’ Halál fagyos Karjainn, sebessenn^* vitte az omló^* Patak, ’s a’ kavargó^* Őrvény morogva tekerte bé. Limnisz, eggy szánakozó Nimfa, felemelte^* búba borúlt deli tekíntetét a’ süvőltő Habok közűl. Kékszín^* Hajairól, ’s káka koszorújáról tsorgott a’ Víz, ’s felemelvén Liliom páltzáját így szollott a’ Haboknak: Habok tsendesedjetek! Habok vegyétek^* hátatokra ezt a’ szerentsétlen Ifjat, ’s tsendesenn vigyétek a’ túlsó Partra, hol őtet a’ Szerelem’ apró Istenei várják a’ bokrokonn. Ezt mondván gyékény Hintajába^* űlt, ’s a’ mormoló Habok mindenütt lesimultak előtte. Melítesz a’ partra vetődött. Rozaspiritussal várták őtet az apró Tűndérek, hogy a’ halálzsibbadásiból feloldozzák féleleven tagjait. Ariel, eggy kedves Tűndér rózapamattsal dőrgölte elalélt szíve’ Tájékát, Foszfor^* pedig eggy tulipánt Lámpást tele a’ legtsillámlóbb^* Hajnalsúgárokkal villogtatott homályos Szemei előtt, míg azokról Pénele a’ halál pókhálójit bontogatta apró Ujjaival. Ezer parányi Tűndérek űltek halvány Ajjakára, ’s mennyei lehelletekkel fúvallották belé az Életet. Melítesz felérezte magát, körűl hordozta bolyongó Szemeit, ’s meglátván maga körűl a’ Szerelem nyájas Tűndérkéit, magát a’ boldog Szeretők’ Elíziumába képzelte. Ah, így rebegett gyenge Hangonn, boldog Lelkek, kik szerelmes Pályátokat megfutván, e’ kies Hazába nyúgosztok, fogadjátok el a’ szerentsétlen Melíteszt társatoknak. Botsássatok meg nékem, hogy én önként kerestem Halálomat, botsássatok meg, Rozáliát szerettem én. Imé jövök^* hozzátok, hogy örökre megnyúgodjam közöttetek, és – hogy az én Rozáliámat megvárjam itt. Élsz^* még Melítesz, így visszontaglá Bézer a’ Tsókoknak legfőbb Tűndére, a’ Szerelem’ Istene megtartott tégedet azon Habok között-is, mellyekbe a’ Kétségbeesés buktatott. Nem a’ hóltak’ Tartományja ez, Melítesz, bízzál, a’ Gyönyörűség’ és Ártatlanság’ apró Istenkéit látod körűlötted. Én vagyok az Öröm’, és Tsókok’ Tűndéri köztt legelső, ’s leszállottam az én nyájas Társaimmal az Esthajnal legszebb Rozássából, hogy a’ te Szerelmedet megvígasztaljam. Élj és bízzál, a’ Rozália Szíve vagy tiéd vagy senkié sem. Többet most nem jelenthetek. Ébredj fel halálos^* Álmodból, szedd elő minden erődet szerentsétlen, ’s menj el a’ bőlts Filánderhez, kit ez erdős Dombonn túl a’ Vénusz’ Temploma mellett fogsz találni. Ő Tanátsot fog adni tenéked, ’s e jóltévő Tűndérek Óltalmadra mindenkor megjelennek. Élj, Melítesz, és bízzál. Ezt mondván a’ kellemetes Bézer bíborszárnyainn elrepűlt mennyei^* fényt hagyván^* maga utánn a’ setét Gallyak köztt, ’s ámbrozia illatot a’ bokrok körűl. Elbámúlva űlt^* Melítesz darab ideig, ’s mozdúlatlan Szemekkel kísérte az Ágak és Felhőkönn túl jóltévő kis Istenét. Érzette dobogni kezdő Mellyében az Öröm’ és Reménység’ édes Ösztönit, megújjúlva kelt fel a’ harmatos fűről, ’s olly szerelmes elragadtatásba indúlt az Erdős Domb’ Meredekjének, mintha óhajtott Rózijának Kebelébe ment vólna bízonyosann. Setét agg fák között,^* tövises bokrokonn által, út^* nélkűl vágtatott eggy Kőszirtról a’ másikra, hol a’ Vak^* Éj terjesztette el mindenütt a’ halálos Veszedelmeket. Foszfor, a’ mosolygó kis Tűndér, mindenütt előtte vitte tulipánt Lámpását, ’s világos sugárival barázdálta a’ nyálkás Setétséget. A’ Domb’ tetejére ért, ’s onnan le felé indúlt a’ tulsó oldalonn menetelesebbenn hajló Vőlgynek. A’ Fák itt már fiatalabbak, a’ tövis bokrok ritkábbak, a’ Kövek apróbbak valának, s’ hová tovább mind inkább látszott a’ Tájék szelidűlni. Ki értek végtére a’ Ligetből, ’s a’ nyájas Hajnaltsillag örvendve mosolygott rájok a’ pirúlni^* kezdő Égaljáról: Foszfor eggy kis Patakba vetette Lámpássát,^* ’s eggy Hajnal súgáronn^* Vénusz’ gyönyörű Tsillagába repűlt. Ekkor bámúlt el^* Melítesz, jobbann mint valaha, meglátván^* ezt a’ boldog helyet, mellybe őtet a’ barátságos Tűndér Istenek vezették. Kies Térség nyílt ki az ő Szeme előtt, mellyhez hasonló Paraditsomot még eggy Nemzet Profétája^* sem látott. Gyönyörű pázsit terjedtt el a’ Látás végéig, apró gyepből állott őszve sűrűenn ’s olly élő zőld vala, hogy színte feketének látszott, ezer különbböző Virágokkal vólt kihímezve, ’s vídám tzitrom és Narantsfák állottak^* végig rajta, a’ mellyekenn érett^* ’s éretlen almák sőt virágokis lévén még, a’ szemet és szájat^* gyönyörködtették, ’s illatos Árnyékkal kedveskedtek. Másfelé tágas Szőllő Lugasok látszottak, ’s az egres közűl hizelkedett a’ piros Bakar, ’s a’ virággal eggyütt szagoskodott a’ megért Muskotály. Fejér ’s piros Színű Róza Ligetek nyúltak el a’ Jázminok és Jeneszterek között: Ezer meg ezer Tenglitzek, Filemilék és Papagályok köszöntötték benne a’ feltetszett Hajnalt; szelid Szarvasok, játékos Majmok ’s a’ legdelibb Dámvadak^* múlattak eggyütt a’ liliomokonn. Fejér^* Márvány Kútak ugráltak fel mindenfelé, ’s kellemetes tsörgéssel hullottak eggymásra, akkor^* eggy kristály Patakká változván ezer keringésekkel folytak keresztűl a’ Mirtus erdőbenn, a’ hol^* sereg fejér Hattyúk förödtek tiszta Habjaibann. A’ legédesebb Hármonia, a’ sokféle Szépség, a’ kellemetes Illatozás elragadták Melíteszt annyira, hogy illy sok Gyönyörűségei közt még Rozáliája sem jutott Eszébe. E’^* boldog Tartománynak közepénn látszott eggy kerek Dombotska, ’s annak tetejénn fénylett ki eggy Pálma Erdőből a’ Vénusz’ Temploma, hol a’ bőlts Filánder lakott e’ kedves Istenasszony’ Papja. Filánder már felkőlt vala Rózalepleiről ’s a’ Pálma Erdőbe sétált a’ híves Hajnalonn. Melítesz ment a’ Pálma Erdőbe, márvány^* és ezüst Állóképek között nyúlt fel eggy tágas ösvény egész a’ Templomig. Szent borzadás szállotta meg a’ Melítesz Lelkét, ’s reszkető^* Lábakkal lépett a’ Templomhoz,^* mellyenn a’ temjén fűst sűrűenn tántorgott kifelé. Az Ajtó felett^* piros rubintból ki metszve tündöklött Vénusz^* és a’ Természet kik^* eggymást tsókolták,^* ’s alattok illy arany betűk látszottak, – AZ ÖRÖK SZERELEMNEK! Szűntelen való Szimfónia, olly édes Szimfónia, melly a’ Lelket gyönyörködve hordozta, zengett az üres Templomba^* a’ felkoszorúzott piróp^* Óltár mellett,^* láthatatlan Kellemek repdestek Melítesz körűl ’s tsak édes Tsókjaikat érzette. Égszín^* Selyem Kárpitok terítették bé a’ falakat,^* bámító mesterség oltsította a’ pazér Drágaságot, szerelmes rajzolatok^* vóltak rajta kihímezve. Kettő^* volt^* kiváltképenn, melly a’ néző Szemet a’ többiről elfordította. Eggyikenn a’ Természet vólt ki ábrázolva az ő eredetébenn, a’ másikonn a’ habokból^* ki születő Vénusz, mesterségesenn látszott megmozdúlni a’ kék Selyem’ Tengerénn eggy kis Tajtékotska, mellyből eggy legnyájasabb leghatalmasabb Istenasszony készűlt, arany tsiga héjjbann futta őtet Zefir a’ Tziprus Partjaira, Nimfák, Tritonok vették^* körűl a’ tsetsemő Vénuszt. Itt vóltak kirajzolva az Isteneknek ’s Hérósoknak Szerelmei. Jupiter az Europa Bikája, Io a’ Jupiter tehene. Herkules Ioléja mellett Kantusba az orsóval,^* ’s Ámor az oroszlány^* bőrbe a’ Buzgánnyal. Apolló Dafné utánn vágtatva, ’s az ő szemérmes Húga az alvó Pásztor mellett. Vénusz az Erdőbe bolyongva mikor piros Rozák fakadtak sebes talpa nyomainn, ’s a’ szép Adónisz a’ vér és kökörtsin közt heverve. Eggyszóval minden édes titkaik a’ Halhatatlanoknak, még ama’ híres meseis az egész Égben, Vénusz és Márs a’ Multziber Hálójába.^* Más felől a’ hív Szerető Párok Nevei^* hosszas sorral aranylottak a’ kék Selyem Kárpitonn. Itt találta Melítesz saját Nevétis ’s azzal^* Kedves Rozijáét,^* de a’ melly még kettős Selyem fedél alatt lappangott. Óh mint örűlt ő ennek látására, tovább andalgott e’ két Névnek szemlélésénn, mint minden remek festéseinn a’ Templomnak. Háromszor sóhajtott ennek látására, háromszor remegtek szemébenn az Öröm Könnytseppek, háromszor szollította Nevénn kedves Rozáliáját, ’s mind annyiszor megtsókolta a’ szerelmetes Betűket. Azomba még ő ezekenn andalgott, belépett a’ Templomba Filánder az Istenasszony’ Papja. Roza koszorújára szállottak a’ nyájaskodó Kellemek, tetszetes Felség űlt vídám Homlokára, ’s örömzengzettel tisztelték a’ Láthatatlan Hangok. Eggyszerre meglátta az andalgó Melíteszt, ’s így^* szóllott nékie: Itt vagy tehát Melítesz, a’ Szerelemnek mennyei Követje sugallotta meg álmomba hogy téged várjalak. Nyerj tőlem vígasztalást az ő mindenható Parantsolatjából: ’s kövess engemet. Ezt mondván megfogta az ő Kezét barátságosann, ’s eggy oldalajtónn kivezetvén az Adónis’ Sírjához vezette, melly eggy Rozás Ernyő alatt magánosann állott két Kupresszus szomorú^* Árnyékábann a’ múlandó Kökörtsínyek között. Itt szokta az ő^* Kedvesének Halottinnepét tartani az Istenasszony gyászba őltözött Nimfáival, ’s a’ zokogó kis Ámorokkal, itt szokott ő gyakorta magánosann^* múlatni az ő Kedvesének Árnyékával,^* felhozatván^* azt a’ Hóltak’ Tartományából a’ halálnális erősebb Szeretettel. E’ mellett^* telepedett le Melítesz Filánderrel a’ Pappal, a’ sűrű^* Majoránna gyepenn, ’s azonnal a’ három Grátziák, mind kellemetes Szűzek, megjelentek édes Énekléssel, énekekben a’ Természet’ Szépségét énekelték, ’s a’ Szeretet közönséges^* Hatalmát. Ámbróziás étkeket, ’s szív élesztő Italokat tettek Filánder és az ő Vendége elejébe, ’s míg ők ettek, őszve fogózva tántzoltak a’ harmatos Violákonn arra a’ kedves Muzikára, melly a’ Templom Tornátzi ’s az Erdők közűl zengedezett.^* Az alatt Filánder sokat kérdezte Melíteszt az ő kedves Rozijáról, gyakorta tudakozta tőle, Szerelmének első okát, eddig való Történeteit, azonba bátorította ’s mézes^* reménységekkel édesgette bádgyadó^* Szívét. Végre így szollott néki nyájasann: De beszéld el, kérlek, kedves Melíteszem Szerelmednek minden Rendét elejétől fogva, imé addig elfognak ez örvendő Vidéknek minden lakosai hallgatni, add tudtomra mind kedves mind szomorú Történeteidet, a’ miólta Rozáliára lobbantál, mert tudom, hogy illy hív Szerelem, mint a’ tiéd, nem esik meg példás Esetek nélkűl.

Mind eltsendesedtek a’ Papnak intésére, ’s még a’ szomszéd Kupresszusok is figyelmezni látszottak az ő beszédének Hangjára. Ekkor a’ bús Melítesz lenyugodván a’ Roza boltozat mellé így szólamlott: Szívemnek^* legsértegetőbb Fájdalmát kívánod, óh^* Filander, megujjíttatni, midőn ama’ kedves Napot hozod Emlékezetembe, a’ mellyben Rozália Ajjakiról szívtam e’ boldogsággal határos Halált, a’ melly ólta Lelkem’^* Békeségét örökre elvesztettem, Nyúgodalmam kies Térjét elpusztítva szemlélem. Valahányszor ezt a’ Szerentsétlen Történetet elmémbe forgatom, mind annyiszor az Ámor’ lángoló^* fáklyáját villogtatom Sohajtásaim’ Szellőjénn ’s ujabb lobogásra gerjesztem azt; mind annyiszor az ő hasító Nyilát piszkálom^* és bízgatom mélly Sebembe, ’s nagyobbá tészem a’ Szúrást és Fájdalmat. ‘S jóllehet mind ezeknek Emlékezete^* keserves kín eggy^* olly Szerelmesnek, a’ ki minden Reménység nélkűl él: mindazáltal elkezdem, hogy lásd ebbőlis melly haszontalan és tsalárd a’ Szeretők’ Reményje, ’s a’ Szerelem’ első^* Gyökere melly édes, Gyümöltse melly keserű.

A’^* kellemetes Tavasz elérkezett vala már az ő kökörtsin Hintajánn, ’s nyájas fúvallatival felélesztgetvén a’Természet kebelét, elterjesztette vala már az Életet és Örömet, az Erdőkönn és a’^* Mezőkönn. Eggybe gyűlének tehát az örvendő Pásztorok és a’ Vidéknek Ártatlan^* Lakosi, hogy az ő első Áldozatjokat az új Tavasznak bémutassák, ’s a’ mindent ujjító Vénusz’ Tiszteletére Mezei Játékokat tartsanak. Zőldágakból híves Bóltozatokat tsináltak a’ Pásztorok, ’s az Erdőbe Egyenes^* Pályákat készítettek a’ Futásra. Eleven Gyepből takaros Oltárt raktak a’ nyájas Istenasszonynak, és azt a’ Tavasz első Virágaival felékesítvén eggy pár^* fiatal Gerlitzét áldoztak meg rajta, úgy hogy azoknak^* szárnyokat és Lábokat öszve kötvén bús^* Énekléssel tették fel az Óltáronn lévő rakás Játzintra, a’ mellynek közepéből eggy égő Fáklya nyúlt fel, ’s akkor a’ Tavasznak tarka Kantusba őltözött ’s nártzisokkal^* koszorúzott ifjú Papnéja, a’ Szűzeknek víg Dalja, ’s az Ifjaknak Öröm tántza között mególdozta őket^* ’s a’ Berekbe szabadonn eresztette. Ezt követte a’ Mezei Ebéd. Le^* űltek eggy oldalonn a’ Pásztorok, ’s ezekkel szemköztt a’ mosolygó Szűzek,^* ettek a’ meg nem terhelő elégségig, ittak a’ Szívnek ártatlan Megvídúlásáig. Tavaszi Énekeket zengettek, ’s tégedet, óh élesztő Szerelem! magasztaltak. Végre a’ zőld Gyepről mind felállván, Palemon,^* a’ jámbor Palemon, eggy vídám^* Öreg így szólítá meg az Örvendő Sereget: Ifjak! ímé^* elértűk hálá a’ kedvező Napnak azt a’ boldog Esztendőszakaszt, melly ismét feloldozta Mezeinket a’ komor Tél’ fagyos Köteliből, ’s a’ mi Szívünket is egyetembenn a’ hosszas^* Únalomból felébresztette: itt van az a’ kedves^* Nap, mellyenn a’ mi Atyáinknak^* Szokások szerént a’ régi Arany Kornak példájára ártatlan Örömmel innepeljünk e’ Mezőkbenn. Áldoztunk a’ Természet két Jóltévőinek, ettünk a’ Tavasz első Adományiból, ’s megörvendeztetett bennünket a’ múlt Ősznek édes Nektárja, és hogy innepi heverésünk se puhítsa el Tagjainkat, fogjunk a’ Testnek édes gyakorlásihoz. Valakinek azért, óh Ifjak! kedve van a’ szokott Pásztori Játékokra, keljen fel, ’s múlassa magával eggyütt inneplő Társait. Vajha az én hajdani erőmet e’ szent Naponn vissza nyerhetném az Egektől, vajha az én Ifjúi serénységem^* ha tsak ma is vissza térne gyenge Tagjaimba: eleven Ifjak, én lennék első közöttetek. De tudom ti bennetek sem aludtt el^* a’ ti Atyáitoknak vére, serkenjetek fel, óh melly édes a’ puha gyepenn kűszködni, ’s a’ lengő^* árnyékok alatt sípolni. Mi nézői fogunk lenni a’ ti barátságos Vetélkedésteknek ’s a’ bajvívónak gyertyánkoszorút^* a’ pályafutónak olajágot, a’ sipolónak kétszeres zabszárakat az^* Éneklőnek eggy pohár hives Bort ’s eggyszóval kinek kinek olly Jutalmakat fogunk osztogatni, mellynek legfőbb Díszét^* a’ Ditsőség és a’ köz^* Szeretet adja meg. Rajta Ifjak! buzditson^* fel az Innepi Sípnak nógatása! Az^* első megfúvallására a’ mezei Furuglyáknak hozzá kezdtek a’ víg Pásztorok az ő Játékjokhoz, mellyeknek eggy része vóltam magamis. Énekeltem, sipoltam küszdöttem több ifjú Társaimmal ’s ha nyertes vóltam é, azzal ditsekednem itt helytelenség vólna. Tsak ez eggyet említem, hogy utólsó Pályafutásombann néki hevűlvén, a’ Futóból^* eggy árnyékos Ligetbe tértem ahol^* ízzadó Ortzámat győzedelmes Olajágommal legyezgettem vala, a’ midőnn néhány^* Szűzekre találtam, kik az illatos Violátskákat szedegették a’ gyenge fűbenn, ’s vídám beszéllgetésekkel múlatták magokat az árnyék alatt. Itt láttam, óh Egek, azt a’ Szűzet, azt a’ kellemetes és deli Szűzet, ki^* mint a’ Szépségnek új Hajnala, saját Tekíntetébenn^* eggy másik Tavaszt mutatott; ah,^* itt láttam Rozáliát. Boldogok vagytok, így sohajték magamba, szemérmes Leánykái a’ Kikeletnek, apró Violák, mellyeket illy szép Kezetskék tapogatnak, ah, még boldogabbak, mellyek az ő hószin^* Mellyénn halhattok meg! Míg így andalgottam magamba, kiesett Mellyéről az a’ kis Kötés Viola, melly ottann szagoskodott, ’s annak^* felvételére le hajolván a’ gyönyörű Nimfa, gondatlanúl kötött Fátyola mellől eggyik Tsetse kifordúlt. Ah, Ámor! ah Istenek! mit láttatok Szemeim! Ebbe a’ Szempillantásba vesztettem el, óh Filánder hajdani Békeségemet: félájulva dűltem eggy fának, néhány^* Pillantásig mozdúlatlan állottam^* ott,^* az én Szemeimet^* bájoló Súgárok ragadták oda, ’s^* Lelkemis mintha eggyszerre ki szakasztódott vólna Mellyemből, elrepűlvén^* vélek, e’^* Paraditsom gyönyörű Narantsánn^* kezdett legelni. De ah rövid vólt ez az édes Ájúlás! Észre vette a’ Nimfa, hogy az ő vígyázatlan Kintse közönségessé tette magát a’ kívántsi Szemek előtt, ’s azonnal Kebelének mennyei Seráljába a’ titkos firhang alá zárta[, ö]tven szemérmes^* Violát, és eggy szomorú Nártzist állítván Őrűl annak nyílására. Feddő pirosság tündöklött^* le Ortzájáról, feltekíntett,^* ’s egyenesenn rám villámlott eggy pillantást, melly az enyímbe ütközvén, kettős tűzzel, kettős erővel vágta azt vissza Szívem’ Fenekére. Jajnékem! alig^* láttam meg az ő Ábrázatját,^* ’s azonnal fellobbantam, alig tsillámlott Szemembe első tekíntete, mindjárt^* elvala Szívem foglalva, érzettem, hogy eggy uralkodó^* Szépség lepte meg azt, ’s azt parantsolja^* nékem: Melítesz, add nékem a’ te Szívedet! A’ Szerelem űlt azokbann a’ szép Szemekbenn, a’ Szerelem űlt, Kinek lángjait én azelőtt még soha sem érzettem. Oh, Filander, mint nem tehet ő^* a’ mi Szíveinkbe, tsak a’ tudja azt,^* a’ ki már próbálta. Mégis annyira elő szedhettem megígézett erőmet, hogy meg tudtam őket e’ néhány Szókkal^* szollítani: Vígann kellemetes Nimfái a’ mi Tájékunknak eggy kifáradtt Pályafutó nem jön a’ ti tsendes Múlatástoknak megháborítására. Nemesszívű vagy, Pásztor, így szóla isteni hangonn az én Bálványom, ’s meg érdemled mindnyájunk’ Nevébe e’ bokor Játzintot, nints ez^* olly^* nagy Jutalom, mint a’ te Koszorúd és Olajágod, de illatos, Szűz ez, mint mi vagyunk. Szűz ez szép Nimfa, mint ti vagytok, de nints olly Szép mint te – – – Nem tudtam többet rebegni, szemembe nézett ’s el pirúlt. Mit gondolsz, Filánder, mivé lettem én akkor? Elment ő, én pedig elragadt Szemekkel kisértem őtet a’ Berek^* sűrű homályáig,^* mint az égő Klítzia az ő szeretett Napját mikor az a’^* setét Felhőkbe enyészik bé.^* El ment ő, s mihelyt nem láttam az ő Fénnyét homályos Éj szállott Szemembe,^* borzasztó Képzeletek^* kísértettek engemet, ’s így szólítottam meg tusakodó^* Szívemet: Mi lelt, óh Szívem! óh^* mi lelt tégedet? Mi esméretlen^* varázslás dobogtat illy ennyire?^* Hol égsz te,^* hol fagysz: ah mondd meg,^* kínlodol é vagy örűlsz? Ah tudom az a’ kedves^* látás zavarta fel hajdani Tsendességedet: tudom, azonn zokogsz, hogy Szerelmes vagy. De vallyonn Szerelem é^* ez a’ Kín?^* Igen: ez a’ Kín Szerelem! Ah tűrd el hát, ’s el ne árúld^* Indúlatidat.^* Vajha valami jó Istenség tudtára adná annak a’ szépnek illy sok Kínaidat! Vajha – – – Ah kis Zefir menj utánna, ’s mondd meg néki, hogy az én Lelkem vagy. Folj Nyomainn kis Patakotska, tám rád esmér, hogy az én Szemeimből fakadtál. Így őröngöttem én egész Estvélyig, magánosann, az Erdőbenn.^* Ámornak egész Tábora bé ütött az én Mellyembe,^* Szívemnek várát öszvedúlta, Gyönyörűségimet^* lobogó Fáklyájával porrá égette, hajdani kedves gondolatimat mind rabszijjára fűzte,^* az Értelem^* onnan számkivettetett, és^* az én Nyúgodalmam távol járt tőlem az én Szépemnek nyománn. Illy keserves Állapotba vallék, midőnn [Chloé],^* az én Barátném, eggy szerelmes^* és nyájas szívű szép Nimfa, ki az én^* Rozáliámnakis hív Társa vólt, hozzám érkezvén^* megszólított:^* Te busulsz, Melítesz! mikor mindnyájann vígadnak! Tedd félre most a’ Bánatot, lám eleget^* győztél. Győztem, kedves Nimfa, igy felelék én beteg hangonn, nyertem eggy két Koszorút: de eggy gyenge állat győzött meg engemet, ’s jutalmáúl az én Szívemet vitte el. Itt elbeszéllettem néki egész állapotomat, a’ mint az Indúlat ki buzgottatta Szívemből, s eggy elhaltt Tekíntettel ezt vetettem utánna: Kedves Chloém!^* ha kívánod^* a’ te Melíteszed^* Életét, ah, találj benne valami módot, hogy én közel eshessem még eggyszer az én imádott Nimfámhoz, az ő látása balsam lenne az én beteg Szívemre; többet nem kérek, mert azt nemis reménylem, hogy az ő róza Ajjakát valaha eggy tisztelő Tsókkalis illethessem, ah akkor el kellene fogyni az én Életemnek, a’ Felesleg való Gyönyörűség Halállá válna akkor az én Számonn, ’s meg fojtaná Szívemet. Nagyot kérsz, Melítesz: így felele a’ Leányzó, meglesz mind a’ kettő, tsak merj, a’ merőknek kedvez Ámor. Hólnap új Áldozat lesz, vídítsd fel magadat ’s jelenj meg ottan. A’ többit hólnap meg hallod. Rozália is sok jót beszéllt felőled közöttünk. De most Dafnisomhoz sietek. Aludj^* tsendesenn! – Aludtam é, Filander, ’s miket álmodtam, azt Ámor sugallja meg tenéked: elég az, hogy másnap a’ fényes Nap feljövetelével ismét készűltünk az Áldozathoz. Chloé^* hozzám jött jókor reggel ’s új Tanátsokat adott. Rozáliáról hosszasonn kezdett beszéllni; de az innepi Sípok már kezdették hangoztatni az Erdőt, ’s miis az Óltárhoz^* siettünk. Az én Szemeimnek első Gondjok a’ vólt, hogy a’ Szűzek között Rozáliát felkeressék. A’ midőnn a’ Megújjított Muzsika szóra ki jött a’^* szép Rozália a’ Tavasznak tarka Kantussába, ah^* mint képzeltem Filander, az ő Koszorújának^* Nártzissaiba az én halavány Ortzámat – ’s az oltárhoz^* állott. Őszve kötötte gyenge ujjaival a’ két fiatal Gerlitzét, érezték é az ő ujjainak édes illetését a’ szerentsés Madarak, ’s fájt é nékik úgy a’ Rozália kötése mint az én Szívemnek, meg nem mondhatom. Elóldotta végtére az ártatlan^* Párt, ’s azok az Óltárról felreppenvén puha Szárnyokkal az Áldozónénak Mellyére legyentettek,^* örömmel siettek a’ Ligetnek, ’s ott eggy fiatal Nyárfára ülvén kedvekre tsókolódtak. Szerentsés Ómen vólt ez az én Képzelődő Szerelmemnek, sokáig irígyelve néztem ő reájok, ’s utóljára az én áldozó Szépemre eggy tsókoló Tekíntetet vetettem. – –

Mindeneknek^* Örömére ment végbe az Áldozat, ’s öszve tsoportozva kísérték a’ szép Papnét az ebédlő Gyephez: ’s^* míg az innepi^* Vendégség tartott is, mindég ő róla vólt a’ Beszéd.^* Olaj vólt ez mind az én Tüzemre. Felállottunk, ’s ujonnan elkezdődtek^* a’ Játékok. Kloé engem félre hívott, és sok bíztató Tanáts adás utánn saját^* Ruháiba felöltöztetett. Ládd é, Filander, mint nem tehet a’ leglágyabb és legeggyűgyűbb Szívekbenn is a’ serény Ámor. Fejér Kantust adott én rám Kloé, hajamat bé fonta,^* homlokomra leeresztette, virágokkal bé fűzte. Ívet^* és Puzdrát kötött Oldalomra, gyenge^* hangokra és nézésekre tanított, egészenn megleányosította Ábrázatomat,^* a’ mellyen még akkor az ifjú Pehelynek nyoma sem vólt. Azutánn mikor már így egészenn elkészített, magával eggyütt elvitt engemet a’ több Leánykák közzé, a’ hol az én szép Nimfámis múlatott. Ezek között állott ő, mint az alatsony violátskák^* között eggy^* legditsőségesebb Rózaszál. Tsak beszéllgettek eggymás között, ’s egyebet annál nem tsináltak mind addig, míg felállvánn Kloé, így szóllott hozzájok: Hát illy szorgos Játékok’ illy koszorúzott^* Vetélkedések’^* Divatjába, henyélnénk^* mi minden Ditsőség nélkűl? Hát nints^* minékünk ollyan szerszámunk, ’s ollyan^* tehetségünk, a’ mellyel olly^* játékos Bajvivást tsináljunk,^* mint most a’ Férjfiak a’ magokéval? Szűztársaim! ha tetszik néktek az én Tanátsom, vegyük elő Leányi Játékunkat ’s tegyünk véle eggy játszi Gyakorlást,^* próbáljuk meg mint fogjuk azt használni jövendőbenn a’ Férjfiak között. Tsókolódjunk! Vetélkedjünk magunk között a’ Tsókokba: ’s a’ ki mindnyájunk^* között leghelyesebb Tsókoló lesz, a’ ki legkedvesebb,^* legédesebb Tsókokat tud adni, azé^* legyen győzedelmének Jutalmául ez a’ szép kis Koszorú. E’ feltételre mind elnevették magokat, ’s eggyszerre mind rá állottak. Sokann kihívták mindjárt^* eggymást ez édes Bajvívásra, ’s még minekelőtte valami fel adatott vólna nékik, már sokann eggy rendetlen^* tsatátskába keveredtek. Ezt látván Kloé, elsőbenn is a’ Viadalra rendet szabott, ’s azutánn így szóllott: A’ mi Tsókjainknak megítélője pedig^* érdem szerént tsak a’ legyen, a’ kinek legszebb Szája vagyon. Mindnyájann a’ legszebb Rozáliát^* választották. Ő pedig az ő Szép Szemeit a’ főldfelé függesztvén, szemérmes Pirúlás borította el Ortzáját, ’s megmutatta hogy belőlis olly szép ő, mint kívűl. Vagy meglehet, hogy az ő szép Ortzája megirígylette Ajjakainak illy megtiszteltetését, ’s ő is felőltözött az ő pompás bíborköntösébenn, mintha mondani akarta vólna: Én is szép vagyok. Óh Filánder! képzelj most engemet e’ szerentsés^* Szempillantásba, ’s fogd bé elméddel, ha tudod, az én akkori Örömömet.^* Minden Gondolatom, Szememmel eggyütt az ő két Szép Ajjakát kísérte: ’s Kloé félfelől mosolygott. Már leűlt vala e’ szerelmes Hívatalt felvállalván a’ gyönyörű Bíró; és a’ mint Kloé rendelte^* megindúlt vala mindenik sors szerént, hogy az ő Száját és Tsókjait ahhoz az Édességnek^* Isteni Probakövéhez értesse.^* Ah ahoz a’ boldog ahoz^* a’ ditső Szátskához, mellynek két Ajjaka a’ legédesebb Mézzel bé mázolt bíbor. Vajha én megbeszéllhetném tenéked, kedves Filánderem, azt a’ kimondhatatlan Édességet, a’ mellyet én az ő megtsókolásakor érzettem. Hanem épenn ebből gondold el, hogy elő nem beszéllheti^* azt maga az a’ Száj, mellynek Szerentséje vólt azt tapasztalni.^* Szedd öszve valamennyi^* édesség van e’ boldog Szigetnek minden Méznádjaiba, ’s^* Hiblának minden Lépjei között: mégis^* mind semmi lessz ahoz a’ kellemetes ízhez, a’ mellyet én azonn kostoltam. Óh szerentsés lopás! Óh édes Tsókok! Édesek vóltatok ugyan ti, de nem egész kedvesek. Nem vólt meg bennetek a’ belső Gyönyörűségnek legjobbik Része. A’ Szerelem^* adatott^* titeket, ’s ah^* eggyet sem adatott értetek vissza a’ Szerelem. De talám vártad tőlem, jószívű Pap, hogy megmondjam tenéked aztis, mint érzettem én magamat, mikor a’ Tsókolás’ Sorsa reám esett? Az én Lelkem Filander, egészenn Ajjakimra szállott ki^* akkor: és az én életem illy szoros házakba záródván nem egyéb vólt, tsak eggy Tsók. A’ honnan az én Tagjaim elevenség^* nélkűl maradván, reszketve, ’s elzsibbadva maradtak. Ah, mikor már közel jártam ahoz a’ villámló Tekíntethez, tudván hogy tsalárdságba ’s lopásba léledzem, rettegtem annak a’ szép Ábrázatnak Felségét. De azutánn eggy nyájas^* mosolygása által neki bátoríttatván, tsak^* hozzá közelítettem. Úgy bútt bé^* Ámor, mint^* eggy kisded Méh, az ő Ajjakinak két eleven Rozájiba. És mig én^* őtet tsókoltam, ő pedig meg tsókolt Szájával az én^* tsókolásomra mozdúlatlan és veszteg állott, a’ Méznek tsupán tsak édességét kóstoltam. De minekutánna ő is elő^* nyúlytotta^* az ő legédesebb rózáját,^* (már akár az ő Nemes szívűsége vólt, akár az én jó szerentsém,^* mert tudom hogy nem Szerelem vólt), meg^* tsattantak kedves Ajjaki, ’s öszveütödtek a’ mi Tsókjaink, (oh kedves óh drága Kintsem, elvesztettelek tégedet, ’s még^* sem halok meg): akkor érzettem^* a’ szerelmes Méhetskének^* szúrós és kellemetes^* Fúlánkját mint járja által Szívemet; a’ melly^* talám tsak abba a’ pertzbe adódott vissza nékem, hogy meglehessenn sebesíteni. Ekkor én észrevévén,^* hogy halálra szúrattam, mint eggy kétségbeesett, alig hogy az ő^* gyilkos Ajjakait öszve nem mardostam. De ah^* megtartoztatott engemet eggy illatos Szellő, melly minteggy isteni Léleknek fúvallata felébresztette bennem a’ Szemérmességet, ’s minden Dühösségem letsillapitotta. Óh Szemérem, szemérem, alkalmatlan Nevezet a’ Szerelmesek előtt! Már mindenik elvégezte vala a’ maga Pályáját, ’s nagy lélek szakadva várja vala e’ permegosztást. Midőnn a’ gyönyörű Rozália minden más Tsókok között legízesebbnek^* az enyimet ítélte, ’s azzal a’ ditső Koszorúval,^* melly a’ Győzedelmesnek számára tartatott, az én Homlokomat tulajdon Kezével felékesítette. De, ah nyomorúlt fejem, nem ég úgy a’ verőfényes^* Térség a’ Nyári Kutyátskának veszett Tsillaga alatt, mint az én Szívem égett akkor a’ gyönyörűség és Kívánság hév Lángjai miatt. Soha már^* a’ győzedelem közepénn így meggyőzettetni! Tsakugyan rendbeszedtem sokára^* magamat, ’s a’ Koszorút levévén a’ Fejemről, néki ajánlottam ezt mondván: Tégedet illet ez, óh szép Szűz, tégedet, te tetted^* az én Tsókjaimat az én Ajjakimonn édesekké. Ő pedig egész tisztességgel elvévén azt, felkoszorúzta véle saját Hajait, ’s eggy^* másikkal, mellyet^* az előtt ékesített^* Homloka, az én fejemet megditsőítette. És ez az a’ Koszorú, a’ mellyet én hordozok, ’s hordozni is fogok Síromig^* midenkoronn annak^* a’ kedves Napnak Emlékezetére, de sokkal inkább, úgyis^* száraz lévén már, a’ mint látod, gyász Jeléül^* az én elveszett Reménységemnek.

Harmadik Napjánn az Áldozatnak, mikor már a’ Vidéknek minden lakosi, ’s még az ártatlan Leánykákis kezdettek szokni eggymás’ Társaságához, újabb Játékok estek. Nevezetesenn míg a’ Déli Napnak Heve tartott, leűltünk karikába Nimfák és Pásztorok, eggy kerek kis Térenn, mellyet a’ terepély Bikkfák^* körűl sátoroztak, minden tartozkodás nélkűl, ártatlan ’s^* nyájas megbizakodással. Öreg, ifjú, Szűz, minden különbbség nélkűl, mint vólt az Arany Időbenn, egyenlő Szeretettel játszadozott mindnyájunknak Seregébe.^* Eggy szép Bikkfának Árnyékába űlt^* a’ többek között Rozália és Kloé, ’s magamis vélek eggyütt az én tettetett Leány formámba. Beszéllgettünk virágokat kötöztünk eggymásnak ’s eggy kis Méhetske melly az illatos Berekbenn mézet gyűlytögetett vala, a’ Kloé Ortzájára^* repűlvén az ő róza szin Ortzájára, véletlen megtsípte azt. Meglehet, hogy a’ hasonlatosság tsalta meg, ’s rózának gondolta azt. Kloé nem szenvedhetvén az éles szúrást sírni kezdett. De az én Rozáliám ezt mondá néki: Hallgass, Kloé, hallgass ne sírj, mindjárt meg enyhítem én ezt a’ te Fájdalmadat. Ezt mondván a’ Kloé Ortzájára tette kellemetes^* Ajjakit, ’s színi kezdette belőlle az égető Fájást. Oh tsudálatos Erő! azonnal érzette Fájdalma’^* megszűnését, már^* az akár a’ kiszívott Nedvesség miatt esett, akár annak a’ Szájnak Ereji által, a’ melly mindent meg éleszt, a’ mihez érni talál. Nékem eggyszerre eszembe jutott a’ tegnapi Tsók, ’s óhajtottam vólna még eggyszer azt a’ boldogságomat, hogy Szája Mézét megkóstoljam.^* Ámor ismét ki köszörűlte az én Elmémet, ’s eggy derék Fortélyt találtam arra, mimódonn vihetném végre az én Kívánságomat. Kevés idő vártatva tehát, kezdettem leányosann sikóltani: Jaj a’ Méh, jaj a’ Méh,^* ’s Ajjakamra mutattam. Az ártatlan Rozália, megindúlván az én Bajomonn, ajánlotta segedelmét az én Sebem’ enyhítésére: ’s ah Egek, méllyebbé és halálosabbá tette az én valódi Sebemet. És jollehet az az édesség eggy titkos Méreggel szállottis le Szívembe, tettetvén mégis, mintha^* a’^* tsípés’ Fájdalma még sem szűnt vólna Ajjakamonn, több ízbe is elő kezdettem véle e’ halálos Orvoslást. Lassan lassan mindég nevekedett az én Vágyódásom ’s tűrhetetlen Kívánságom; úgy hogy többé nem tarthatván már Mellyembe, kitsinybe múlt, hogy tellyes Erőszakkal ki nem rohant azonn. Így múlattunk mi darab ideig: ’s halld mi történt.^* Eggyszer valamellyik ifjú Pásztor a’ Sugdosósdit kezdi emliteni, ’s azonnal megeggyezvén feltételébe, közakarattal hozzá fogunk a’ Játékhoz, ’s mindenik az ő Szomszédjának^* fülébe súgta valami titk[á]t.^* Én Rozália és Kloé között űltem^* az én tettetett Leány formámba. Kloé azt súgja az én Fülembe: Rajta, Melítesz! itt a’ jó alkalmatosság, titkonn előadhatod most Szerelmednek Kínjait, probáld meg, bátorkodj. E’ szókra én néki bízakodván, Rozáliához hajlok reszkető^* Kezekkel, szikrázó Szemekkel vonúltam bal füléhez ’s Ajjakam Hegyével érdekelvén azokat a’ végső Rozákat, mellyek Hajfürtjeinél fejéredni kezdettek, e’ rövid^* szókat sugtam az ő Fülébe: Rozáliám! engem a’ te Tüzed meg emészt, ha tsak meg nem szánsz engemet. Ah könyörűlj rajtam: Én Melítesz vagyok.^* E’ szókra lehajtotta gyönyörű^* Ortzáját, ’s elborította ezt eggy hírtelen való eggy szokatlan Pirosság, melly Szeméremnek ’s Neheztelésnek Jelensége vólt. Nemis szollot rá’ semmitis, minden Felelete eggy Hallgatás vólt, eggy háborodott Hallgatás, melly tele vólt a’ legkeményebb Fenyegetésekkel. Azutánn^* felkelt onnan mellőlem, s többé se látni se hallani nem kívánt engemet. Én Kloéra tekíntettem, ő pedig lesütötte a’ Szemeit, ájúlva,^* félholtann, eszméletlen maradtam, mint a’ melly Pásztor előtt le üt eggy éles Villámásba^* a’ Mennykő, ’s él de nem tudja lételét. Felkeltem énis az én szerentsétlen Helyemből útálván a’ Nap Világát, ’s mellyembe hordozván a’ Pokol’ irtózásait. Bé vontam magamat a’^* Ligetbe, hol legsűrűbb, legfeketébb vólt, tágas mezőt nyitottam az én korom Képzelődésemnek, ’s Szívemet szaggató Indúlatimnak minden Gyeplőjöket megeresztettem. Rijadoztak az Erdők az én kiáltásomnak Szavára, és a’ Vőlgyek hármaztatva síkoltották vissza a’ Rozália’ Nevét. Igy töltöttem el azt a’ keserves Éjtszakát, a’ melly^* Életemnek minden Éjtszakáinál, még a’ tegnapinális iszonyúbb vólt, mert nyomba követte^* az én legkedvesebb két Napomat. Azólta, óh Filander mindent megprobáltam^* én Dafnissal és Kloéval, tsak hogy őtet megengesztelhessem. Megpróbáltam magát a’^* Haláltis, mellytől most a szánakodó Istenek megmentettek, mert tsak egyedűl e’ van már hátra, a’ mivel az ő Szívének megkérlelését reménylhetem, hogy meghalljak. Megis halok örömest, tsak bizonyos legyek benne, hogy ez kedves Áldozat lesz az ő triumfáló Lelkének. Itt elhallgatott Melítesz, Szemeiből újabb Könnyek fakadtak, szánakozó hangok zengettek^* ki a’ Templomból és Erdőből, ’s Filander így kezdett szóllani: Valóba szomorú Történetek ezek, a’ mellyeket te nékem beszéllettél,^* Melítesz, méltó vagy a’ Könyörűletességre, mert a’ Szerelem’ Múlatsági között, ki játékból valódi Kínokat^* botsát az Emberekre, nagyonn sokba fájtak néked a’ te Gyönyörűségeid, ’s a’ te szerelmes Tolvajlásodnak mind örömét, mind Bűntetését eggyszerre érted. Hanem ímé ismét intlek tégedet a’ hatalmas Szerelem Istenek’ Tanátsából, vedd elő újra^* Szívedet, vígasztalódj, nyúgodj meg^* azon a’ Reménységenn, hogy nem messze van az az Idő a’ mellybenn kedves Rozáliád’ Ajjakainn elveszett Békeségedet feltalálod. A’ Tsók sebesített meg tégedet a’ Tsókis fog meggyógyítani. Az Ártatlanságnak és Gyönyörűségnek Tűndér fiai fognak oltalmodra ’s Vígasztalásodra ki állani, a’ Tsókoknak apró Istenei szállanak le tehozzád, hogy a’ Világot körűlted Paraditsommá tegyék. Boldog vagy te Melítesz, tsak ne hátrálj azzá lenni! Bőlts Filánder! hatalmas Papja a’ leghatalmasabb Istenségnek! így szólla Melítesz, tudom, hogy tégedet^* a’ te Istenasszonyod bévezetett az Égnek és Főldnek legszentebb Titkaiba, mert tsak ő lehell azoknak leg homályosabb Rejtekeibe is lételt, tudom, hogy e’ Templomba fel vagynak írva minden meglett dolgok, valamellyekbe az ő Mennyei Hathatósága bészivárgott, pedig mi van ő nála nélkűl? még a’ Semminek és Lételnek legelső Szerelmeiis. Igen – mikor az ő^* teremtő Szavára a’ Létel tenyészővé tette a’ Semminek kietlen Méhét, és a’ tsetsemő Világ^* a’ Mozgás Karjainn rengett az öreg Kaósz’ Bőltsőjébe. Tudom hogy az ő pompásabb Lakóhelyét a’ tündöklő Heszpertis esméred: ah, kérlek hát, beszélld el nékem az ő Nevezetesebb Országát, a’ Tűndéreket és a’ Tsókokat, beszélld el, ha ugyan a’ halandó Fülek^* bűntetlen hallhatják az ő legszentebb Titkait. Filánder a’ Templomra vetett^* eggy segítségűl hívó Tekíntetet, ’s azonnal így kezdte: Megtselekszem a’ mit kérsz, Vendég, ’s elbeszéllem a’ Tsókok’ Tűndéreit, itt a’ lágy Majoránnánn, most mikor a’ Nap leg nyájasabban mosolyog e’ Kupresszus Tetejére. – Még az arany Kor előtt ezenn a’ Világonn nem vólt egyéb, tsak Tűndérek és Róza.^* A’ Róza fejér vólt, és tövisketlen. Ennek Árnyékába múlattak a’ Tűndérek, és az ő Életek ’s Múlatságok a’ Tsók vólt. Nem vólt bennek a’ két Nemnek sem kűlönbbsége sem Jegye. Ollykor a’ téjszínű Rozákonn játszadozott két Tűndér, megtsókolták eggymás Ajjakát, ’s a’ megtsókolt Tsókba új Tűndéretske származott. Igy éltek ők és szaporodtak. Gyakran sereg Tűndérek gyűltek öszve a’ Rozásba, ’s mennyei Énekekkel hangoztatták annak illatos Ligetjeit. Énekeltek az Örömről, az Ártatlanságról, a’ Rozáról és a’ Tsókról. Gyermekek vóltak ők mindnyájann, és egyenlők. Testek könnyebb vólt a’ Levegőénél, és serényebb a’ Nap’ Súgárinál. Lelkek vídám vólt és ártatlan; nem egyéb, hanem eggy munkás Szeretet. Az Ártatlanság és Gyönyörűség felmenvén a’ több Istenekkel az Égbe, utóljára megtsókolták eggymást, és meleg Tsókjaik a’ hószín Rózákra húllván le, annak Méhébenn megelevenedtek, ’s parányi Gyermekekké lettek, a’ kik azutánn tsupa Tsókkal^* éltek, ’s élvén azokkal, azokkal Nemeketis szaporították. Már annyinn vóltak a’ fejér Rozák Erdejinn az illy apró Tűndérek, mint ma első Kikeletkor a’ Liliomok’ és Jázminok fejér Viráginn a’ Tavasznak játszadozó Lepkéi. Azonba az Öreg Szaturnus elnyerte az Égnek és a’ Főldnek teljes Birodalmát, és ezeket a’ Tűndéreket e’^* Főldről a’ Hajnaltsillagba kőltöztette, hogy a’ Főldet Emberekkel űltesse bé. Heszper, vagy a’ Hajnaltsillag, melly mind fekvésére mind gyönyörű vóltára nézve feljebb van a’ Halandók’ Főldénél,^* ’s alább a’ Halhatatlanok Mennyénél,^* méltánn megérdemli azt, hogy a’ Szerelemnek Lakóhelye,^* ’s a’ kedves Vénusz’ Tsillagzatja légyen. Itt vagyon a’ Tsókok’ Elíziuma, az Ártatlanság Menedéke, ’s a’ Gyönyörűségnek örök Forása. Ez ama’ jóltévő Tűndér kis^* Isteneknek Paraditsoma. Innen szállanak ők le, valahányszor az Ártatlanság nyög, vagy a’ Gyönyörűség sóhajt. A’ Bőltsnek Szívébe lejárnak ők, és annak sebét bégyógyítják. A’ Poéta Lelkét és Képzelődését végig hordozzák a’ Világonn, – nyájas Súgárotskák vonják fejér Róza Hintójokat – vagy felragadják magokkal az Egekbe. A’ Hárfák’ és Sípok ezűst Hangját meggyengítik, és a’ fűlbe bé vivén, a’ Lélek’ útját előttök megsímítják. A’ Festőnek otromba Penzeljét megvékonyítják, a’ hibás Színeket róza pamattsal helyre egyengetik, vagy Szárnyaikkal édesebb Árnyékot hintenek azokra, ’s az egész Rajzolványt kellemetesebbé tészik bájoló Tsókjaikkal. A’ Kerteknek Táblái közé leszállnak, a’ harmatos Violákba fördenek, vagy a’ büszke Tulipánt tarka Folyosójánn ölelgetőznek: ezek húzzák öszve amaz ártatlan Virágnak Szálatskájit az illető Kéz előtt. A’ kopasz Követ zőld Mohval bészövik, hogy a’ sípoló Pásztor, vagy az ellankadtt Útazó feltalálja azonn Nyúgodalmát. Nyáronn a’ Hajnal’ Súgárainn mosolyognak, vagy a’ Zefirusoktól lengő Zőldágakonn hintálják magokat, vagy a’ kristály Forrás tsendes Habjainn hempelyegnek, ’s a’ Hóldnak arany Súgáriból apró Tsillagokat kötöznek. Ősszel a’ szagos Körtvélyeket pirosra, a’ puha^* almákat sárgára nyalogatják, ’s a’ pelyhes Birsalmának homlokára hintik lemetszett arany Hajfürtjeiket. Egész Rózakosarakkal hozzák le a’ feltetsző Hajnal’ Súgárival a’ Muskotály szagot: a’ piros Bakar szemjei köztt kergetik eggymást, ’s ha a’ Víg Szüret eljön a’ letsorgó Mustba eveznek eggy Gohér héjjonn, vagy a’ Seprőnek apró Részetskéit válogatják ki, ’s a’ Hordó Fenekére le hordják. Télenn a’ tsillámló Hóra űlnek, ’s a’ legszebb Súgárokból rakott szikra Tüzeknél fűtőznek. – De óh mind ezek kevesek! Ezerenn ’s meg ezerenn seregelnek eggy szép Leányzó körűl. Eggy szép Leányzóért óh hányszor maradnak üresenn a’ szép Hajnaltsillag’ kedves Rózássai! Hányszor látni, hogy kiterjedtt Homlokának Síkjánn e’ nyájaskodó Tűndérek fejér Róza Hintókbann nyargalóznak, vagy szemőldökének árnyékos Erdejébenn alusznak, vagy Ortzájának kies Mezejénn fonják Hajnali válogatott Súgárszálokból^* a’ Hálót, ’s kifeszítik a’ Lesekre. Ah, ha az ő szép Szeme kinyílik, hány sereg Tűndérek repűlnek abba, körűlűlnek harmatos Könyöklőjénn, eggyet pillant, ’s mind lehullanak a’ Mellyére, vagy a’ sebes Pillantásba^* kapaszkodván azzal eggyütt elragadtatnak, a’ többiek nagyot katzagnak rajta, ’s az Öröm oda reppenvén bételi a’ Szívet. Hát még az ő szép Ajjakinn, hány, ah hány tsókolódik! Ezer pár tsókolódik mindenikenn, ’s azonnal ezer újabb Tűndérek^* születnek ottan: ezer rózakotsik várják Ajjakának Szélinn minden Szózatjait,^* édes Sóhajtásait pedig ezer leggyorsabb Hajnalsúgárok. Eggy Mosolyodására mind felébrednek, ’s eggymást megölelik, ’s Ortzájának pitziny Gödrötskéjébe leszállanak. Ha tsókolni talál, mind a’ tsókoló Ajjakak közé repűlnek és magokis Tsókokká válván a’ Lelket a’ Hajnaltsillagba felviszik, ’s a’ legkiesebb Rozásba elaltatják. Hajának Labirintusába kergetik eggymást, vagy Búvótskát játszanak, vagy Szívköteleket tsinálnak abbann. Hószín Nyakánn és Mellyénn nyájaskodva^* űlnek, vagy annak két szép Dombotskájánn játszanak. Ah, Melítesz! hát még a’ Szívbe mennyinn laknak? Annyinn vagy többenn mint odaki: itt laknak az Ártatlanság’ szelíd Gyermekei, hogy örömet szerezzenek abba és Tsendességet. Ha ezek a’ Szívbe nintsenek, futnak az Ortzáról a’ Gyönyörűség’ Tűndér fiai,^* kik különbbennis utóljára el szokták azt hagyni, és akkor őkis Erkőlttsé válván a’ Szívbe szállanak. Hány festett Ortza van a’ mellyenn 30 esztendős Rózák^* látszanak! hány Hajhalottak lidértzkednek sok koporsó fejenn! hány lagérozott Melly búvik a’ Kendőző alá! mind ezektől a’ Kellem’ édes Fiai eltávoztak, ’s a’ Fő és a’ Szív kietlen Pusztává hagyatott. A’ Bujaság és Szorgalom állottak helyekbe, hogy a’ Ruha’^* Rántzaival, a’ felfűzött^* Gyöngyökkel, az affektált^* Járással és Beszéddel, a’ fajtalan Pillantásokkal hódítsák magoknak a’ tsábító és tsábíttatott Világot. Eljön még az az Idő, mellybenn a’ tiszta Szerelem eladóvá fog lenni, és a’ Természetnek ’s kivált az emberi Szíveknek ez a’ Joltévője közönségesenn fog meggyaláztatni. Eljön az a’ szomorú Kor, mellybenn a’ Szerelmet nyílván valóvá tenni otsmányság lesz, ’s a’ tettetett Szemérmesség és erőltetett Vigyázás Virtus gyanánt fog tartatni: azomba pedig balgatagságnak fogják mondani az állandó Szeretetet a’ mikor szívesenn tsókolni valakit vétek, ’s alattomba bujálkodni Okosság lészen. Mikor a’ Szíveket pénzenn, ruhánn,^* méltóságonn, Kendőzésekenn és^* nem kőltsön Szívekenn fogják vásárolni. Ekkor jön bé a’ paráznaság, a’ fajtalanság, vagy akarom mondani a’ Módi, ’s ezer meg ezer nyomorúságok, mellyek gyűlőltté fogják tenni a’ Szerelem édes Nevét. De kedvezek e’ kietlen Képeknek: visszatérek a’ mi kedves Tűndérinkre. Ezek kísérik a’ Bőltset az ő Útaibann, ezek termesztenek Rozát azokonn a’ Tövisekenn, a’ mellyek abba nőnek,^* tiszta Súgárokat hintenek az ő Lelkére, és bé viszik Elméjét az Igazság’ a’ Virtus’ örök Templomába, és a’ valódi Boldogság’ Paraditsomába. Ezek múlattatják a’ szenvedő Ártatlannak^* Szívét, ’s mikor mindenektől elhagyattatott, társalkodnak véle^* és vígasztalják őtet. Ezek vezetik le a’ boldogabb Világból az aggodó Lélekhez a’ Reménységet az őrömnek és a’ Szűkségnek tűndér Leányát. Ezekkel jön le az Álom, az az Édes Álom, melly a’ megrontsolt Halandót az Arany Korba^* által teszi. Fut ő a’ Gonoszoktól, ’s kerűli a’ balgatagokat; de a’ tsendes Szívűt^* felkeresi, és véle ezek a’ Tűndérekis leszállván durva ágyát róza leplekké változtatják, ’s fáradt Homlokát^* harmatos Szárnyaikkal legyezgetik, terhes Izzadásának Tseppjeit gyenge Szájokkal letsókolják, hervadó Szemeire űlnek, és nyugvó Lelkét édes Álmodozásokkal múlattatják. Óh hányszor repűltek ők el a’ pompás Kastélyok felett nemes Útálással, hogy a’ Gazzal fedett Kúnyhóba meglátogassák a’ homályba^* fekvő Virtust! Melly kevesenn vagynak sok lármás és kevély Múlatságokba, mert a’ szegény Halásznak a’ Hálóját kötözgették ’s kedves Testvérjeket^* a’ Reménységet ölelgették a’ száraz Part’ Fövenyénn eggy redves Fűz-fa árnyékábann. Hányszor ment el előttök talpig aranyba őltözve minden kőltsönözött Szépségivel a’ büszkélkedő Belinda, ők pedig reá sem pillantottak, mert eggy ártatlan Pásztor Leánykának Ortzájánn innepeltek! Ezek, óh Melítesz, ama szíves Istenségek, kiket az Ártatlanság és Gyönyörűség szűltek a’ Halandók’ boldogítására, mikor ők az Égbe felszállottak. Kevesenn esmérik ezeket, kik elfelejtkezvén az Érzésről és a’ Természetről, vagy kivetkezik emberi voltokat, vagy ezek helyett a’ Bujaság’ és Szorgalom’ szívet gyötrő Leányit ölelgetik. Mind ezeket te meg fogod esmérni óh Melítesz, tsak hív légy, tiszteld az Örök Szerelem Templomát ’s ne kárhoztasd az ő mennyei Szentségeit, se a’ gonosz Kívánság’ tsalárd Bűbájjával meg ne fertéztesd azokat. Szíved legyen érzékeny mint a’ galamboké, de ne feslett, szerelmed légyen tiszta ’s nem tsapongó: akkor érezni fogod hogy a’ Kellemetesség és Nyúgodalom Őrző Angyalai fognak körűlötted lebegni, ’s a’ te Lelked ollyan lesz mint e’ szent Templomnak boldog Környéki, hol az éltető Vénusz lakozik. De ideje már, hogy útadnak igazítsalak: Kelj fel, szerentsésített Vendég, ’s ezenn a’ kies Ösvényenn melly ama Bereknek vezet, menj ki arra a’ szép Vidékre hol a’ te Rozáliád lakik, eggy nyögdétselő^* Gerlitze lesz^* mindenütt vezetőd, melly^* a’ Vénusz rendeléséből épenn ott fogja feltalálni szerelmes Párját, a’ mellyért fog^* mindenütt nyögni te előtted az Erdőbe. Én állhatatosann hiszek a’ hatalmas Szeretetbenn, hogy még titeket e’ boldog Templom Oltára előtt foglak látni, ’s én^* fogom a’ Melítesz’ és Rozália’ első Ajándékát^* az Istenasszonynak bé mutatni. Most menj el, Melítesz, kövesd az én Tanátsomat, ’s az Isteni Hagyományt, hogy boldogabb légy minden Halandóknál. Légy kedves továbbra is a’ halhatatlanok előtt, ’s kísérjenek a’ Tsókoknak áldott Tűndérei minden te Lépésidbenn. Itt elhallgatott a’ ritka szívű Pap, ’s az Örömbe könnyező Melíteszt még eggyszer megölelvén^* bé ment a’ Templomba. Melítesz pedig leszakasztván eggy Rozaágot az Adónis’ Sírjáról, meg indúlt a’ kies ösvényenn ama Berek^* felé, hol az ő kedves Rozáliája lakozott, ’s a’ nyögdétselő Gerlitze előtte szállongott mindenütt, a’ kellemetes Tűndérek pedig híves Zefir Szárnyakonn kezdettek lebegni ő körűlötte.

Rozália pedig el merűlvénn attól a’ gyönyőrködéstől, a’ mellyet ő az esztendőnek és saját életének tavasszában talált, le nyúgodott vala a’ mirtusoknak illatos berekjébenn. Törpe vólt ugyan annak az árnyéka, mint maga, de egy violákkal bé terített halmotska vetett hátat a’ ki kukottsáló Nap’ elibe. Szégyenűljetek meg ti pompás fák, mellyek a’ Királyoknak ’s Királynéknak múlató kertjeikbe is válogatva mentek bé: midőn én ezt a’ paraditsomot a’ plebejus fűzfákról magasztalom. Ti kik egy hatalmasnak únalom űzésére vagytok teremtve,^* ti kik kiragadtatván a’ Természet öléből, egy bábozó kertésznek nyírbálási alatt tanúljátok az idegen növést,^* martalékfák!^* nem vagytok méltók az én énekemre. A’ szabad fűzes érdemlette azt, hogy az én lantom zengedezze, és hogy valaha mellette feküdjön Rozália. Játékos habokkal tsörgött annak bolytos gyökerei között a’ kedve telt patakotska: sárga virágain pedig egy dolgozó^* méhraj enyhítette zsibongó daljával a’ munka terhét. Édes hármónia! mellyre még tsak az a Szív tsiklandik, a’ melly a’ Természetnek felséges egyűgyűségét úgy érezi, mint maga az Ártatlanság. – Itt dűle le Rozália, szorgalom nélkűl, és ártatlanúl. Kies vólt az ő álma, mint maga a Vidék. Tiszta öröm lebegett nyúgovó homloka felett, mint az az első hajnal, melly a Napot legelőször fel vezette az új^* égre, a’ mellyen még semmi felhő nem borongott.^* Világunknak katzér gyermeki[!] tudjátok é ti^* majd képzelni az én tollam után Rozáliát, ti kik ébredt fővel mesterségesen vigyorogtok, alvástokban pedig annyival vagytok Kísértőbbek^* a’ kétségbeesésben meg holtaknál, hogy szuszogtok, az ő tekíntetén tsendes^* álom látszott, és a’ nappali^* mosolygás. Illyen az Ártatlanság! Azonba Melíteszt oda vezette az ösvény, melly^* bár gyakorlott volt is, de szentsége nyilván kitetszett. A’ bús Galamb reá^* talált végre^* nyögő párjára, melly egy asszú ágatskán panaszolta a’ vidéknek boldogtalan Szerelmét. Tsattogó szárnyakkal repültek egy másnak irányjába, ’s a’ Rozália fejénél ültek le egy fiatal mirtusra. Mit érzett,^* miket hányt vetett akkor magába^* a’ szegény Melítesz, mikor e’ két szerelmes félnek örömét szemlélte, mikor látta, melly kedvek telve osztják egy másnak a’ tsókokat: ti képzelhetitek azt,^* Szerelmesek, ti mondhatjátok meg azoknak, a’ kik azt még nem érzették. Nem^* váltogatva rakták egy másra a’ tsókokat, hanem sok százat egy másba fűzvén egy tartós tsókkal^* tsimbalykóztak^* öszve, mellyet tsak azért hagytak néha félbe, hogy eláradt örömjöknek^* kiadására egyet nyöghessenek. Melítesznek eszébe jut végre az Isteneknek tanátsa körűl nézi a’ vidéket, és megpillantja Rozáliát. Ah! – itt van – mind ez vólt, a’ mit mondhatott. ’s meg hökkenve hátrább lépett; mint az a’ Fanátikus, a’ kinek saját képzése a’ mennyeiek formájába jelenik meg, ’s ezt^* kiáltja néki, te próféta vagy. Látta Melitesz az Isteneknek jelenségét,^* látta a’ mindenható Vénuszt, az ő papjával Filánderrel, egy levegői hintóban a’ mirtusoknak felibe szállani, hallotta a’ boldog tűndéreknek zengitséléseket,^* a’ kik őtet szerentsés halandónak, a’ halhatatlanok^* barátjának szólították, ’s azonban az alvó Szépségre húnyorgattak.^* Melítesznek soha nagyobb öröme nem volt, mint most; de ő azt nem érzette. Az ő minden kívánságinak^* tárgya előtte vólt, és ő azt illetni nem bátorkodott. Így áll az a’ szegény kapás, ki a’ sanyarú munka közben sokat fárasztotta már^* az egeket a’ nagy Urak’^* szerentséjéért, saját ásójára támaszkodva, reszketve habozva,^* a’ talált kintsek felett.^* Ugy van, jóltévő Istenasszony, fel szollala végtére, látom a’ te kedvezésedet, most érzem legelsőben, hogy te én hozzám közel vagy, elfogadom áldott sugarlásodat, ’s nem késedelmezek boldog lenni. – Szünjetek meg tsevegő madárkák,^* a’ víz mellett és e’ bokrokon, hogy az én bálványom fel ne serkenjen,^* míg én megtsókolom: akkor osztán, akkor, ha már én meg tsókoltam, daloljátok^* azt a’ dalt, mellyet párosságtoknak első álmatlan éjjelén daloltatok, zengedezzétek az én örömömet a’ víz mellett és e’ bokrokon. Elhallgatott Melítesz, és az egész vidék. Morfé egy kőlteményes Tűndér, ki szárnyalt a’ berek’ árnyékából, ’s az aluvó Leánykának Szemére ötször-tisztált mákolajat hullatott, ’s egy kis^* szönyegetskével bé terítette azt, a’ szemőldőkétől fogva a’ pilláján alól.^* Ezt a’ szemfedelet a’ leg vékonyabb estvéli homályszálakból szőtték a’ bibirkáló^* tündérek, alsó részére pedig válogatott^* színnekkel Morfé illyen képetskét^* hímezett. Rozália egy idegen tartományba andalgott, ’s valamelly^* ifjú egy^* rózsákkal körűlkoszorúzott tsészéből itatta véle^* az égiek’ nektárját.^* Melítesz^* azomba elszánván magát egy olly próbára, melly határvonás volt néki^* az élet és a’^* halál között, tántorgó lépésekkel, és Szívének^* esméretlen dobogási között, ballagott a’^* hely felé. Igy indul meg az ő sírjának széléről a’ megéledett portest, szokatlan előtte az az új lélek, a’ melly most benne uralkodik, egyenetlenűl vér benne a’ még most is porzó Szív,^* és nem tudja ha ez a’ más világi élet megegyezőleg fog é ki ütni, az ő hajdani ideájival, ’s az ő prófétájának isten nevébe mondott ígéreteivel. Háromszor próbált^* Melítesz le hajlani a’ szendergő rózsához, háromszor dobbant vissza; háromszor^* kerűlte körűl Rozáliát, ’s mind annyiszor bizonytalan maradt, hogy^* merjen é? Rajta Melítesz! a’ merőket segíti^* Ámor. Midőn már a’ vakmerő^* Szerelmes az ő bé telt kívánságának özönében szinte el buggyant, észre veszi, hogy az ártatlan^* Szüzetskének ajjaka mozog,^* ’s mintegy jóvá hagyván az ő lopott tsókjait, vissza tsókolja^* azokat. El bízza magát a’ heves ifjú, ’s kebeléhez szorítván annak még tapintatlan kebelét, minden tsókoknak tsókja vólt az a’ mit a’ nimfának szátskájára ragasztott. – Ki vagy te, idegen? felkiált Rozália, ’s Melítesz, mintegy napsúgár, melly a’ fáknak ága a’ sebes széltől elébe vettetvén, máshová lövellik, bé vágta magát egy sűrű bokor lombjába. Istenek! fel ugrik^* tüzesen Rozália, mi lelt engemet? régen alszom é? és mindég itt aludtam é? Igen, itt kellett aludnom. Mit álmodtam én boldog Egek? sőt álmodtam é, mondjátok meg, vagy az én lelkem felragadtatván a’ halandók’^* főldéről, túl tévelygett azon, a’ paraditsomba? Ki voltál te idegen fiatal? Ha istenek’ gyermeke vagy, ne vesztegesd egy gyarló állatra kegyelmedet, mellyért a’ Nimfák irígyeim légyenek,^* ha pedig egy vagy a’ mi vidékünk fiatal^* pásztori közűl, menj most békével, ne légy^* többé mérész, és^* kímélj meg egy Szűzet. De mit érzek én magamban? hallom az én szívemnek ütéseit, és^* az én játzintjaim rezegnek az én mellyem felett. Mi részegítő nektárból itattál te engemet, ifjú, nem tudom, kinek is nevezzelek, bőven kellett azt nékem innom, érzem utólsó^* tseppjeit, még most is nedves ajjakimon. Le mosom, le mosom azt e’ tiszta patak^* vizével, ha mindjárt istenek’ ajándéka is az az édes nem tudom mi. Igy teprenkedvén magába a’ kellemetes^* Szűz, sietett a’ virágokon által a’ patak megé. Le hajlott^* annak zöldellő^* partjára, hogy álmos szemeit^* és nedves ajjakát meg mosogassa. ’S imé a’ tiszta habok elárúlák^* az ő belső tüzét, mellynek langja ki sütött az ő két ortzájára ’s annak rozsáji között lobogott. Szégyen é vagy öröm, így tűnődik magába az el hűlt Leányzó, szégyen é vagy öröm, melly most az én ortzámat pirítja? De mi vólna az igazságos^* Egek, a’ mit én szégyenlhetnék? Örűlök hát? igen!^* örűlök én, de minn, magam sem tudom. De hiszen másszor^* is örűltem már én! Ha^* az én édes anyámhoz haza mentem, vagy az én bátyáim sípoltak én előttem, vagy Fillis új virágokat^* hozott én előmbe, vagy az én kis őzetském ugrált én előttem, oh mint örűltem^* én akkor,^* óh mint repesett mindég az én Szívem, ’s mint érzettem, hogy én^* boldog vagyok, mikor engemet minden szeret. De, de most nem úgy örűlök én. Ah hogy^* én ki^* nem vethetlek az eszemből tégedet, nektáritató^* Ifjú! – – Itt vagyok, szerentsés leányka, mondá Chloé^* néki változtatott hanggal,^* bé fogván hátulról az ő szemeit, hatalmadba áll, hogy boldog légy, ne ellenezd az Égiek’ tanátsát! Ah, botsáss el engemet, fel rijada a’ szemérmes Rozália, akárki légy, te ki a’ szüzek után leselkedel. Nem nem, kiáltá a’ tsintalan^* Chloé, ki már a’ bokornál Melítesszel beszélt vala, nem botsátlak el addig, míg a’ Vénusz’ örök hatalmára meg nem esküszöl, hogy azon nektáritató eránt^* háládatlan nem leszel. Háládatlan nem leszek, mondá^* a’ Szűz, a’ nektáritató eránt,^* esküszöm néked; tsak botsáss el engemet.^* Én vagyok hát^* az a’ szerentsés ifjú felele a’ tettetes Chloé, az Isteneknek és tűndéreknek gyermeke, ki tégedet azon nektárral saját ajjakimból itattalak, mellynek ímé mostan által adom utolsó fogyatékját. E’ szók után öszve tsókolá az ellenkedő Leánykát, ’s ímé Rozália bosszús hanggal, ollyan hanggal, a’ mellyen a’ megtsalatott leánykák bosszankodnak, így kiálta^* ő reá: nem a’ vagy, ámító,^* a’ ki nékem az én álmomban megjelent, vidd el magadat, és többé ne kerűlj elejébe azon Szűznek, a’ kinek te tsalt akartál vetni, álnok tsókoló. Ní be’ mérges angyalka vagy te Rozáliám,^* így szól^* Chloé, ’s^* elereszti őtet. Rozália meg pillantván kedves Barátnéját, örűlt é inkább, vagy neheztelt, alíg állíthatni meg. Örűlt, hogy víg kedvű^* Leánytársa lepte meg, ’s neheztelt, hogy nem az álombeli Ifjú jöve^* el. Azomba meg fogván egy más karját a’ gyönyörű Leánykák, lépegettek eléfelé, a’ mint a’ fortélyos Chloé intézte alattomba, és apró bokrétátskákat kötözgettek a’ tarka part’ mellyékén. De, mitsoda^* ifjú az, kedves Rozáliám, kérdé egyszer Chloé, a’ kit te az eszedből ki nem vethetsz, mondd meg nékem és ne legyen titkod a’ te barátnéd előtt. Te tsak reá érsz a’ tréfára, úgymond Rozália,^* enyelgő leányka, és te mindég keresel ’s találsz is tárgyat a’ kötődésre: mire való kérdés már ez a’ tiéd? Erre Chloé, ám hiszen ha terhedre vagyok, úgymond,^* kérdésemmel, félre állok attól; de én el hitettem vala azt magammal, hogy tenéked vagy valami Istenség jelent meg, vagy valami olly ifjú ember árnyékozott meg, a’ kire^* egy illy fiatal Leánykának több^* szűksége is volna. Tedd ki azért szíved titkát, kedvesem, ’s talám tanátsadódat is fel találhatd bennem. Vaj értek ám én egy kitsinyt a’ Nektárhoz is. – Rozália el pirúlt. Ah, Chloé! Chloé! ha te tudnád minő nektárból részeltettek engemet^* a’ kedvező^* mennyeiek! Rakd öszve elméddel, ha tudod, az eresztett^* szín-méznek édességét, a’ fesleni^* kezdő rózsa’ illatját, és e’ mi szigetünk borainak szívreható^* spiritussát, tégy még hozzá tzukrot, muskotályt, és egyebet: a’ lessz ollyan forma, mint az. Olly édes erőszakkal omlott a’ le^* az én^* szívemre, hogy az én szívem a’ miatt egynél többet nem üthetett, és én fel rezzentem. De azon ifjú el tűnt azonnal az én tébolygó szemem elől, hamarább mint a’ villám’^* fényje és mint az én álmom. Hát láttad é valósággal azon ifjat, kérdé valóságra szedett ortzával Chloé? Mint egy álomlátás, úgy jelent ő meg előttem, felelé Rozália, de az ő karjait érzettem magam körűl, és hallottam is az ő szívének^* verdéseit saját kebelemen. Óh, édes Chloém, az az álomba látszott ifjú, hasonló vólt ama’ pásztor legénykéhez, ki a’ múlt^* tavaszi innepen elég vakmerő vólt nékem az ő tüzét ki jelenteni. Istenem! hogy juthatott nékem eszembe az a’ szemtelen (itt Melítesz reszketett a’ bokornál) hogy álmodhattam én arról a’ gyalázatosról. Fejts ki, édes Chloém, fejts ki engemet e’ sok bizonytalan dologból. Ekkor Chloé így kezde szólani: Rozáliám, én úgy vélekedem, hogy tégedet valamellyik fiatal pásztor szeret, és azt néked még ki mondani általlotta, most pedig a’ te álmodat szerentséjére fordítván az ő titkos szerelmének minden hevét egyszerre^* ki ontotta a’ te ajjakidra. Mert az a’ rozsa illat, az a’ borerő,^* az a’ mézíz, a’ melly a’ te szívedet úgy fel forralta vala, mind öszve vévődvén – tsók vólt. Tsók vólt? felkiált Rozália, te engemet elakarsz álltatni Chloé, sem az én Anyám tsókja, sem az én Bátyáimé, és leánytársaimé nem hasonlíthat ingyen is ahoz, a’ mit én altomban érzettem az én ajjakimon. Még ama deli leányzónak is,^* a’ ki egy innepünkön elnyerte vala aző tsókjáért a’ koszorút, még annak tsókja is semmi sem még^* ehez képest. Te nem hiszed hát, mondá Chloé mosolygósan, hogy én mind azt, a’ mit te álmodban érzettél, egy pár tsókomban éreztetni tudom véled? Ám próbáljuk meg; és hogy az én látásom^* se tsináljon te benned változó képzetet, kössük^* bé a’ szemedet, ’s majd én mintha te alunnál,^* ama’ bokor mellől, mint idegen el jövök, és egy tsókot vetek a’ te ajjakidra. El hitette a’ tanúltabb az egyűgyűt, ’s bé kötötte a’ szemét. Melítesz pedig a’ bokorból várta a’ dolognak mire mentét.^* Ekkor Chloé lassú lépésekkel,^* mint egy leselkedő szerelmes, a’ lyánykához lopakodik, meg tsókolja őtet, és azt kérdi: Mint vagy Rozália? érzed é ama’ mennyei ifjútól hozott Nektárnak ízét ajakidon? Hiszen tsak megtsókoltál, felel az ártatlan leány, ’s le akarja bontani a’ szemkötőt. Várj még, kedvesem, kiált Chloé, még egy más módot^* próbálok, még is meg kell elégedned. Ekkor maga félre áll, ’s int a’ bokorban veszteglő szerelmesnek. Melítesz ki üti^* az árnyékból pelyhetlen^* ábrázatját, mellyen a’ félelem és az öröm vegyűlt vala öszve. Ohajtott^* Nimfájához közelítvén által karolja kebelét, ’s megtsókolja őtet. Ah, mit tsinálsz Chloé? ezt rebegé el alélva a’ magán kivűl való Leányka. Nem bírt gyenge szíve ez édes erőszakkal, ’s kéntelen vólt vissza tsókolni. Melítesz ezer szókkal kívánta volna örömét,^* háláját, kérelmét kegyes Nimfájával^* közölni, de minthogy azt mivelni nem merte, minden szavait ezer tsókokba fejezte ki: és ez mind meg esett két három pertz alatt. Mert Rozália is nem tűrhetvén tovább szívének tüzes vágyásait, oldozni^* kezdé a’ szemkőtőnek tsimbókjait. Mellyett észre vévén az örömbe el buggyant ifjú, le vévé alattomba^* a’ Szűz övjének pántlikáját; és azonnal mint a’ fiók^* szarvas, mint a’ sebes szél és a’ gondolat el tűnt^* véle a’ sűrűbe, nem hagyván maga után egyéb^* jelenséget a’ fején lévő koszorúnál, mellyet futtában hagyott el a’ pázsiton.