Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

A’ nyúgodalmas Scyrus’^* kedveltető Számkivetésébenn^* kedvére lankadtt^* az^* Ámor foglya, Tétisnek a’ Fia: Ámornak, a’ ki eggy illy nagy Foglyot^* féltvén szintúgy, mint véle kevélykedvén,^* az ő Megőrizésére^* minden Mesterségét^* Munkába vette. Deidámiába néki ez a’ ravasz minden Szempillantásbann valami^* új Szépséget^* mutogatott; minden ő Mozdúlásábann,^* minden ő Szózatjábann, minden ő Neglizséjébenn, kezdett Szemfénnyéből hírtelen eggy^* Tőrt^* villogtatni az Ákilles Szívébe. Meg vólt minden felől rakva Lesekkel^* az egész Lakóhely: minden részibenn a’ fényes Királyháznak nem hallattak egyebek, tsak szerelmes^* Sóhajtások, tsak szerelmes^* Szóbeszédek, tsak szerelmes^* Zokogások, tsak szerelmes Suttogások:^* És az^* édes Titkok^* barátinak, az^* Erdőknek tsendes Árnyékibann a’^* tsalfa Szellőknek édes haszontalankodása: a’ víg Madarkáknak szerelmes Fetsegések:^* a’^* tsergő Haboknak a’ Partokonn^* a’ Kövek között Eltördelőzése:^* Az Ég, a’ Főld, mind Szerelmet^* lehellett belé. Az Asszonyi Ruházatbann, elfelejtkezvén magáról, itten húzta a’ Napokat a’ megszerelmesedett Hérós. Nem Fegyverek, és Haragok,^* nem Seregek, és^* Triumfok, vóltak az ő Gondjai; hanem az édes Invitátziók, hanem a’ bádgyadtt Repulsák,^* kuntsorgó^* Panaszok,^* megújjított Ígéretek, és Botsánatok, és Tzivódások, és Ketsegtetések, és Megbántások: és száz megszáz ezekhez hasonló gyermeki Balgatagságok, a’ Szerelmeseknek Seriumok:^*

„Egyedűl te vagy, így szóla eggyszer, az én Életem, és az én Reményem:^* és bezárta utolsó Szavait eggy gyenge Sohajtással.”

„Én lankadok, én elfogyatkozom, tsak teérted, eggykor mondotta, és azonba’ Kebeléhez szorította az ő Lankadásának Okát.” De hogy^* bírjon Ámor eggy Szívet, melly néki van ígérve, sokáig békével a’ Ditsőség nem szívelhette. Ákilleshez ment, emlékeztette az ő Állapotjáról, és néki Szeme’^* elibe vonta a’ fegyveres Ulisszest. Látására, Hívására^* Ákilles felébredett: látta az ő Balgatagságát (gyermekségét) elpirúlt a’ Szégyenlés miatt: a’ Boszankodás^* miatt elsárgúlt: méltatlan^* (illetlen) Ruhájit magáról leszaggatta:^* Fegyvert kért; és az ő elmúlt Vétkeinek^* helyrehozására már meg indúlt: de Déidamía^* oda szaladtt. Halványonn, féléleven, Kétségbe^* esve, lihegve,^* haszontalan erőlködött sok Ízbe^* szólani, ’s nem tudott^* Zokogásában^* (planctus)^* Szót formálni, (teremteni). Ah, ha szólani tudott volna az^* ebben a’ pertzbenn szerentsétlen, mostis győzött vólna. Igazságtalanok^* óh, Fejedelemasszony, (amaz mondotta néki) azok a’ te Háborodásid^* (Commozione d’ Animo) Ha Vilisnek akarsz még engemet,^* és a’ veszteséget könnyenn helyrehozhatom: ha Hérósnak óhajtasz engemet, tűrd^* el, hogy én a’ légyek.^* Istenhozzád: te mindenha magad fogsz lenni – – – Ezt a’ resolutus Istenhozzádot a’ Szép nem bírhatta el: érzette^* szorongattatni (elfojtódni)^* Szívét,^* öszvefagyott, és elájult. Ah, mi lessz Ákillesről? Babérokat és Pálmát ígér néki a’ Ditsőség: Ámor néki mutogatja az ő haldokló Kíntsét: eggyik^* gyávának, másik őtet Kegyetlennek nevezi: a’^* Hérós, a’ Szerető eggybe zavarodnak ő benne, tsatáznak eggyütt. Sír, zokog eggy Szempillantásba, és agyarkodik: akar menni, és késik: indúl, és visszatér; végre öszveszedi minden ő Virtusát, (erejét): megnyomja Kebelébenn a’ lágy Szerelmet^* (pieta jó indúlat) a’ melly az ő Szívét olvasztotta néki; elhallgat, gondolkozik, meghatározza, néki^* bátorodik, és elfut.–

„Elfutott siránkozva, az igaz, de a’ Ditsőséggel kísértetve, a’ ki felszáraztotta azt a’ Siralmat,^* a’ ki triumfált Ámoronn.

Ez a’ nyilas Istennek a’ szemfényvesztő (káprázó)^* Ingerlete,^* a’ ki azt felveri (provocat) meggyőzetett, a’ ki fut tőle, az Győzedelmes.”