Botsánat, szeretett Nitzé; szép Nitzé, Botsánat. Gyötrelmemből (az igaz) mondottam, hogy hűségtelen vagy: Útálom a’ magam Gyanúit, a’ magam Kételkedésimet. Soha többé a’ te Hívségedtől, soha sem fogok félni. Azon szép Ajjakokra eskűszöm azt, óh én Kintsem, a’ mellybenn az én Fátumaimnak Törvényjeit imádom.
„Szép Ajakak, mellyeket Ámor formált a’ maga Fészkének, nints többé Félelmem: hiszek néktek:
*
<...> hiszek néktek A te ed-ből jav.
magamhoz bízok: megeskűdtetek
*
megeskűdtetek Az ek él-ből jav.
az engem szeretésre: nékem az Elég.
Ha visszatérek panaszolkodni, hogy Nitzé engem megbántott; értem többé ne tündököljön a’ Nappal’ Világa.” Bűnös vagyok: nem óltalmazom magamat: bűntess meg engemet, ha akarsz.
*
ha akarsz. Utána * jelöli, hogy a következő mondat az egyik fogalmazványlap hátoldalán található.
Valóba az én Félelmem valamelly Mentséget érdemel. Tirzis téged imád: én azt tudom: te azt tudod:
*
azt én tudom: azt te tudod Az én és a te fölött 1., mindkét azt fölött 2. jelzi a sorrendi cserét.
ő véle külön beszéllve talállak téged,
*
teged em.
az én érkezésemre te karmazsínná leszel,
*
leszél Az sz tt-ből jav., a javítatlanul maradt é ékezetét elhagytuk.
ő halavánnyá
*
halavánnya em. Utána a lesz sor fölötti betoldás.
lesz: háborodva mind ketten kóldúljátok
*
kóldúljátok A j t-ből jav.
a’ Szókat: ő lopva néz
*néz<ett>
tégedet, és te elmosolyodsz. – – – Ah, az a’ Mosolygás, az a’ véletlen
*
véletlen A sor fölött betoldva, előtte az a’ az-ból jav.
Elpirúlás tudom,
*
tudom A tu olvhtl. betűkből jav.
mit akar mondani. Az első Izbenn épenn, mikor én a’ Szerelemről beszélltem Néked, így pirúltál el, így mosolyogtál, kegyetlen Nitze, és én panaszolkodom Kínomba?
*
Kínomba? <Gyötrelmem miatt?> Az áth. szavak fölé írva.
és te nem árúlsz el engemet? Hívségtelen!
*
Hívségtelen Hitetlen-ből jav.
Háládatlan! Barbara.
*
Háládatlan! Barbara A H és a B h-ból, ill. b-ből jav.
– – – Ah jaj! Megeskűdtem, hogy bizok magamnak, és ímé visszatérek a’ Kételkedésre! Szánj meg, én Kintsem: balgatag vagyok: hijjába eskűdtem meg, de gondold meg végtére,
*
végtére <legalább> Az áth. szó fölé írva.
hogy a’ Szerelem bódúlttá tesz engemet: hogy nem én
*
én Az é olvhtl. betűből jav.
vagyok az első, a’ ki hijjába esküszik.
Hogy nem bánik többé Fegyverekkel, megesküszik ollykor a’ Katona: de, ha eggy trombitát hall, már nem tudja magát megzabolázni.”