A jelen kiadás alapegysége a szövegforrás, mely egy fizikai léttel bíró (kéziratos vagy nyomtatott) dokumentum.

Minden szövegforrás megőriz egy vagy több szövegállapotot, annak megfelelően, hogy hány lejegyzési fázisban formálódott. Több különböző, de egymással szövegszerűen összefüggő szövegforrás szövegállapotai összevethetőek, s ennek során egyezőnek vagy különbözőnek minősülnek.

A szövegforrások összevetése során egyező vagy nagyon hasonló szövegállapotúnak minősített szövegforrások a társzövegforrások, melyek együttesen az alakulástörténet egy fázisát jelentik.

A szövegforrások összevetése során különböző szövegállapotúnak minősített szövegforrások szövegváltozatokat képeznek, melyek az alakulástörténet két vagy több fázisát jelentik, attól függően, hogy hány egymástól eltérő szövegállapot különíthető el.

A szövegváltozatok együttese jelenti a szövegidentitást, azt a virtuális egységet, amely a különböző változatokban megnyilatkozik minden lényegi eltérés ellenére is.

A kritikai szöveg az alapjául szolgáló szövegforrás betűhű átírását és szövegkritikai feldolgozását jelenti önálló szövegben, a szerzői javítások regisztrálásán túl beleépítve a sajtó alá rendező által szükségesnek ítélt emendálások jelzését is.

Az olvasószöveg egy szövegforrás megállapított, emendált szövegét jelenti, s így a kritikai szövegen alapul. Ez a megtisztított, olvashatóvá tett szöveg, mely szövegkritikai jegyzetet nem tartalmaz, a sajtó alá rendező magyarázó jegyzeteit foglalja magában.

A genetikus szöveg a szövegidentitást képező források kritikai szövegeinek összevető olvasására kínál lehetőséget, generált táblázatos formában egymás mellé rendezve azokat, megjelenítve így a szövegidentitás alakulási folyamatát.

A több önálló szövegforrásból álló egység a szövegforrás-csoport, amely esetében a szerzői kompozíciós szándék vagy a forrás fizikai adottsága a csoportképző elem (szemben a szövegidentitással, ahol a szövegforrások közötti genetikus természetű kapcsolat). Egy szövegforráscsoport nem feltétlenül azonos a benne található szövegforrások puszta összegével, kötetek, ciklusok esetében paratextuális elemeket is tartalmazhatnak, melyek csak az adott forráscsoportban lelhetőek fel.

Egy adott szövegforrás tagolásával jönnek létre a szövegforrásrészek, egy szövegforrás-rész tehát egy szövegforráson belüli egy szövegegység. A szövegforrás-részek a kritikai szövegben a szövegszerű kapcsolatok alapján jelöltetnek ki és szövegszekvenciákhoz kapcsolódnak, az olvasószövegben tartalmi kapcsolatok alapján jelöltetnek ki és szövegmezőkhöz kapcsolódnak (épp ezért a szövegforrás-részek határai nem feltétlenül esnek egybe a kritikai és az olvasói szövegben).

Egy szövegidentitás kritikai szövegeinek egymással szövegszerű kapcsolatban lévő szövegforrás-részei szövegszekvenciát alkotnak (miként a teljes szövegforrások genetikus szöveget). A szövegszekvencia a szövegek összevetésének, a szövegalakulás feltárásának eszköze (elsősorban hosszú szövegek esetében), így a kritikai szövegekhez kapcsolódik, azok által jeleníthető meg, a szövegben elhelyezett szövegszekvencia-kapcsolóval.

A különböző olvasói szövegek egymással tartalmi kapcsolatban lévő szövegforrás-részei és akár önálló szövegforrások is szövegmezőt alkotnak. A szövegmezőt tehát tartalmi elemek képezik meg, az értelmezés eszköze, épp ezért az olvasószövegekhez kötődik.

Az autorizált másolat olyan szövegforrás vagy szövegforrás-csoport, amely létrehozásának eredeti célját követően Csokonai birtokába került, aki megőrizte, használatba vette azt, saját kezű bejegyzésekkel dokumentálva mindezt. Ezen (eredetileg gyakran felhasználói) másolatok ily módon az autográf státusával ruházódtak fel a szövegforrás hitelességét illetően, ami persze azt nem jelenti, hogy szövegállapotuk is minden elemében (helyesírásában, tördelésében, szavában stb.) teljes mértékben hiteles lenne, lehetne.

Az archiválási másolat olyan szövegforrás vagy szövegforrás-csoport, amely bizonyíthatóan azzal a céllal jött létre, hogy megőrizze Csokonai valamely eredeti szövegét. E célzat akkor tekinthető bizonyítottnak, ha a szövegforrás vagy szövegforrás-csoport explicite megjelöli Csokonai nevét szerzőként, lehetőleg utalva a keletkezés idejére, körülményeire, s csoportos szövegforrás esetén csak Csokonaihoz kötött szövegeket tartalmaz, továbbá a szövegforrástól független filológiai adat is hitelesíti. Ez persze azt nem jelenti, hogy szövegállapotuk is minden elemében (helyesírásában, tördelésében, szavában stb.) teljes mértékben hiteles lenne, lehetne.

A felhasználói másolat az autorizált, illetve az archiválási másolattól eltérően eredendően nem szolgál az életmű továbbalakításának terepéül, illetve megőrzésének eszközéül, a másoló pusztán a saját szándékainak megfelelően, a maga céljaira készítette azt. Hitelesnek csak abban az esetben tarthatjuk, ha azt a szövegforrástól független filológiai adat is igazolja. Ez persze azt nem jelenti, hogy szövegállapota is minden elemében (helyesírásában, tördelésében, szavában stb.) teljes mértékben hiteles lenne, lehetne.

Bizonyító erejű filológiai adatnak tekintjük (a másolat léte mellett, azon kívül), 1. ha Csokonai valamely autográf műcímjegyzékén szerepel az adott szöveg címe, s az azonosítás teljesen egyértelmű; 2. ha nem autográf, de egyébként bizonyítottan és bizonyíthatóan hiteles címjegyzékek tartalmazzák; 3. ha szövegszerű megfelelések/egyezések vannak más, kétségtelen hitelességű Csokonai szöveggel vagy szövegváltozattal; 4. ha egyéb dokumentum (pl. levél, jegyzőkönyv, emlékezés) egyértelmű utalása alapján azonosítható valamely szövegforrás Csokonai műveként.

Ha a csak archiválási vagy felhasználói másolatban fennmaradt szöveg hitelességét a szövegforráson kívül más filológiai adat nem bizonyítja, akkor a szöveget a Csokonainak tulajdonított művek közé soroljuk. E besorolás (adatok hiányában) nem foglal állást a szerzőség tekintetében, csak nyilvánvalóvá teszi a csoportosítás által az eldöntetlenséget.

Azon szövegforrások, amelyek esetében a hitelességet illető eldöntetlenséget nem a hiányzó adatok, hanem az egymásnak ellentmondó adatok okozzák, a Kétes hitelű művek közé kerülnek.

A belépési profilok a menürendszerben kínált olvasási opciók, segítségükkel a felhasználó maga dönt, hogy milyen rendezésben kívánja megtekinteni az életművet, milyen elérési utat választ az egyes szövegekhez.

Hálózati csomópont, mely kapcsolótáblaként is funkcionál. Négy típusa van, attól függően, mihez tartozik, mit jelenít meg a kiadás hálózatos szerkezetében: szövegforrás-, szövegforráscsoport-, szövegmező-, szövegidentitás-navigátor.