HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
A’ Visszatérés
XIV. Kántáta

Mitsoda új, Iréne, ez a’ szokatlan Hidegség? A’ te Filénod eggy kínos barbarus Eltávozása*
barbarus <Távollétel> Eltávozása
után te hozzád visszatér; és így fogadod őtet? Ugyanaz vagyok én; te ugyanaz nem vagy. A’ te Ábrázatodonn van eggy nem tudom mi új: kegyesnek hagytalak tégedet el, kegyetlennek talállak tégedet. Mi vólt? Kételkedsz talán az én Hívségemről? Hazúg Nyelve*
Nyelve Az N n-ből jav.
valami gonosz Szerelemtársnak vádolt el talám előttem engemet? De Iréne az én Hívségemnek annyi Próbáira, Iréne megesmér*
Iréne A megesmér fölé írva.
engemet; és Iréné azt hiszi? Ah, nem: többet hidgyél*
többet <...> hidgyél
a’ te szép Szemeidnek, mint a’ Szerelemtársaknak.*
a’ Szerelemtársaknak Az a’ utólag betoldva a szó elé, az első k m-ből jav.
Azok a’ Szemek ezen Léleknek sokkal*
sokkal <elég> Az áth. szó fölé írva.
hűségesebb Kikémlelői: fígáld azokat (mereszd)*
fígáld azokat (mereszd) <nézd meg jól őtet> Az áth. rész fölé írva.
az én Ortzámba’, és azutánn ítéld*
ítéld A d j-ből jav.
meg. (végezz.)
„Ki fogja*
fogja A fog tud-ból jav.
valaha tudni e’ Szívnek titkos Utait, ha ti nem tudjátok azokat,*
azokat Sor fölötti betoldás.
szép Szemei az én Kintsemnek?
Ti, a’ kik az első Szempillantástól fogva,*
Szempillantástól fogva A tól olvhtl. betűkből jav., a fogva a sor alatt betoldva.
mikor szerelmessé lettem, az én Kebelembe elrejtett Szerelmet megesmértétek.” Ah, eggyűgyű vagyok én!*
Ah, <melly> eggyűgyű <...> <...> vagyok én! <...>
Én az én Bajaimnak okát másokban keresgélem,*
keresgélem Az élem etem-ből jav.
és azt ő benne találom fel.*
azt és fel Utólagos betoldások.
Nem szerelemféltő*
szer.féltő A rövidítés a sor elé betoldva.
Bosszankodás: Kevélység az ő Keménysége. Igen szép vólt Iréne*
I<s>réne
az én Elmenetelemkor. Meggondolta akkor, hogy megőrizze az ő Nyereségeit, és talám nem utolsó vólt*
utolsó <az> vólt
azok között Filénó. Most az én Szerentsétlenségemre*
Szerentsétlenségemre <miatt> Az S s-ből jav., a re a sor alatt hozzátoldva a szóhoz.
úgy megnevekedett a’ Szépségbenn, hogy a’ Szeretőknek serege*
serege <száma> Az áth. szó fölé írva.
tsak nem véghetetlenné lett. Ki maga*
maga Sor fölötti betoldás.
Kintsének, ki maga Életének, ki maga Istenasszonyának nevezi*
nevezi<e> Az i t-ből jav.
őtet: eggyik,*
eggyik <más> Az áth. szó fölé írva.
beh kínoz,*
beh <g> kínoz
másik*
másik Az ik utólag hozzátoldva.
mondja, beh fogyatkozom (halok):*
(halok) A fogyatkozom fölé írva.
dítsérik*
dítsérik Az ikték-ből jav.
certatim, ez piros Ajjakait, amaz fejér (hószín)*
(hószín) A fejér fölé írva.
Kebelét. Fordítson eggy Tekíntetet: ezeret szorít*
ezeret <fojt> szorít
meg az Elhalaványodásra: mosolyogjon: más ezeret erőltet a’ Sóhajtásra. Észre veszi*
Észre veszi <Ha ez> Az áth. szavak fölé írva.
a’ maga Hatalmát: tetszik:*
Hatalmát: <ha> tetszik:
és az alatt míg*
míg <tsak> Az áth. szó fölé írva.
Birodalmának Terjesztésére adja tsak*
tsak Sor fölötti betoldás.
magát Kevélységgel lévén tele, a’ szegény Filénóra alig*
alig Előtte a sor fölé betoldva, majd utóbb áth.: <tsak>
emlékezik.
„Ah, emlékezz rá*
Sor fölötti betoldás.
óh szép Iréne, hogy Állandóságot*
<á> Állandóságot Az Á l-ből jav.
esküdtél nékem: ah, térj vissza, szeretett Kintsem, ah, térj vissza első Szerelmedre.
Mitsoda vígasztalás marad, óh Isten,*
vígasztalás<t> <nyerjek>, óh Isten Az áth. szó felett: marad <nékem>
nékem?*
nékem <magamnak> Az áth. szó fölé írva.
Ki*
Ki A K k-ból jav.
lessz az én Reménységem? kiért kell nékem élnem többé,*
kell <már> nékem élnem többe, em.
ha nem enyim többé az a’ Szív?”