„Már az Éj közelget: jer, oh
*
oh A h utólagos hozzátoldás.
Nitzé, szeretett Kíntsem, a’ tsendes Tenger friss Szellőjit ismét szívni.
*
Szellőjit<ől> <megújjúlni (? respóvere)> Az ismét szívni az áth. rész fölött betoldva.
Nem mondhatja
*
mondhatja Az n s-ből jav.
meg, mi a’ Gyönyörűség, a’ ki nem nyugoszik e’ Fövenyekenn, most mikor eggy tsendes Zeffiretske édesdeden göndöríti a’ Tengert.” Hagyd el eggyszer oh Nitzé, hagyd el a’ te Kunyhóidat.
*
a’ te <Aklaidat>Kunyhóidat A K előtt zárójel kezdődött, utóbb áth.
Már az erdei Szállás
*
Szállás Az S s-ből jav.
nem egyedűl való Helye a’ Gyönyörködésnek:
*a’ <Múlat> Gyönyörködésnek
ezek a’ Habok bírják azoknak Kedveltetőségeketis. Itten, ha ki fejti az Éj fuscus Kárpitját, az Éggel vetélkedő Tengerbenn tündöklőbb,
*Tengerbenn <fé> tündöklőbb
szebb Tsillagokat sokasodni, és a’ hideg és setétellő Habonn látni fogod általrumpálódni a’ Súgárokat, és szikrázni a’ Hóldat. Szűnetlen eggy retorta Concha’ Hangjánn, a’ melly semmibe sem enged a’ megviasszozott Zabszáraknak, (ha nem akarod
*
akarod Az o olvhtl. betűből jav.
az én Győtrelmeimet) Tétisnek, és Galatéának, ’s
*
<é>s Az aposztróf utólag betoldva.
Glautzisnak, és Dórisnak fogom előtted énekelni a’ Szerelmeit.
*
a’ Szerelmeit Az a’ utólag betoldva a szó elé.
Te a’ Tengerről szemlélni fogod a’ szomszéd Rétenn legelni a’ lágy Fűvetskéket a’ te kedves Báránykáidat, mellyeknek
*
mellyeknek A nek et-ből jav.
nem árt a’
*
a A hiányjel elmaradt, pótoltuk.
Nap az Ágak
*
Ágak Az Á á-ból jav.
között. És a’ Kákával,
*
a’ Kákával Az a’ utólag betoldva a szó elé.
és a’ Hálóval az alatt a’ Halakat leshetni fogod:
*
fogod A d l-ből jav.
és lenni fog az én
*
fog<sz> az én A névelő utólag betoldva a sor fölött.
Nitzém Pásztorleány eggy szempillantásba, (pertzbe, eggyszerre)
*
éggyszerre Az első g s-ből jav., az ékezetet elhagytuk.
és Halászleány.
„Nem fognak többé a’ hínáros Köszálak között elrejtve lenni a’ Halak. Mindnyájann a’ keserű Habokonn, mindnyájann tsoporttal fognak jőni Tőrei közé az én Kíntsemnek.