Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

A’ Poëtai, és Lakadalmi Felség’ kegyelmével. Indúlt Páfusból. Pénteken (die Veneris) Kis Asszony Havának’ 23^dikán. 1795.

Nussberg. (b) Decemb. 11.^d. irják hogy Feldmarsal Lieutenant Liebesgott maga mellé vévén a’ Cziprusi Infánteriából két batalion[t]^* Eroszokból és egy Osztályt a’ Serviai Volontérokból, még az Nap ki indúlt, és a’ mi Literatúr-posztunkat addig attakirozta, hogy Generál Offerhaus, Májor Plátó, és Dragonyos Kapitány Cicero minden Officirjaival (c), ’s az egész Tusculana Regementel, a’ kemény tüzet nem álhatván, reterálni kéntelenittettek, ’s maga is Professeur a’ szivén igen kemény sebet kapott, mindazáltal gyógyúlását várjuk. Az Ellenség a’ mi Posztunkat el foglalván, rajta mindjárt Szerelem Fáját állitott, ’s nagy Vive^* le Amour! kiáltások között beljeb nyomúlt.

Mädchendorf. December 16^dikán. Igy ir egy Levelező barátunk, hogy a’ mult tsatába meg sebesittetett Professeur, halál (d) Regementyéből való apró fekete Karábélyossai a’ Veisenburgi lineákon el maschirozván a’ Magyar Niederlandra be ütöttek. „A’ Tsata (ezek a’ Privát Levél szavai) részünkről nem igen kemény vólt, ’s a’ Várat az Öreg Comendáns, jóllehet még tovább is tarthatta vólna, mindjárt által adta Capitulátióra, a’ hol is mindent a’ mi a’ Várhoz tartozott Professeur nevében el foglaltunk. A’ mieink Katonai Symboluma e’ vólt: Clare, ou la Mort!” (e)

Páris. Dec. 10d. Ma tett a’ Házi jóra ügyelő Commissio némely ártalmasokról panaszt a’ Convent előtt. „Hazafiak! (igy szólott az egyik) Ma van az a’ szerencsés Nap, melyben jelenthetem ti néktek, hogy a’ Házi bóldogságnak ellenségei, kik már a’ Conciergeriebe vagynak, utólsó szándékjokat füstbe menni szemlélték. A’ Respublica baráti hizelkednek magoknak azzal, hogy sem Solitude, sem Morosite,^* sem La Trappe, sem a’ Celibek’ Vendéje az ő köz-jóra való törekedéseknek el rontására elég erővel nem birhattak. Él ez a’ Respublica, ’s ebben sem a’ Házi Dictátorság, sem a’ belső Despotismus, sem semmi nem tész kárt valami a’ Constitutio ellen van: Él ez a’ Respublica, és ennek tagjai meg oszolhatatlanok. Éllyen az egyenlőség, és ez a’ meg oszolhatatlan Respublica!”

A’ Convent Decretálta 1. Hogy ez a’ beszéd ki nyomtattassék. 2 Hogy a’ foglyok a’ Hymenale forumnak által adattassanak. 3. Hogy a’ kik a’ Respublicába bé nem állanak, vagy ebből emigrálnak, vagy idegen Constitutiót, ’s Aristocratismust vesznek be, mind azokra szorossan vigyázzon a’ Házi jóra ügyelő Commissio. Ezt követte a’ Népnek tapsolása, és mindenfelé illyen kiáltás hallatott: Vive l’Egalité!^* Vive la Republique!

Más nap a’ fogjok a’ Hymenale forum eleibe vitettek, a’ hol is St. Amour kérdőre vonván őket Procatorúl elő állott la Morie, ’s nagy indúlatok között fojván az egész törvény tétel, csak ugyan e’ lett a’ vége, hogy a’ Sententia ki mondatott reájok, ’s még az Nap a’ Champagner Piatzon, ebéd után mindjárt le Gulotiniroztattak.

Egy el ólthatatlan tűzről van emlékezet a’ külső Levelekben, melyről még eddig egyebet nem tudhatunk, hanem 1. hogy az ólthatatlan 2. mindent egyszerre emésztő lángal fut keresztűl. 3. a’ Convent a’ köz jóra ügyelő Commissiónak adta által a’ meg visgálásra. 4. hogy az ártalmasnak itélte, ’s veszedelmesnek az emberi Nemzettségre nézve! Én pedig edgy Eroticus Iró után illyen értelmemet közölhetem róla az érdemes Publicummal, hogy ez 1. minden emberbe meg van. 2. az Ifjúságnak eleitől fogva kezd éledni, és sebes tűzzel éget. 3. óltása még veszedelmesebb. 4. ezt ha óltani nem lehet, rejtegetni kell, ’s csak egy hasonlóképpen égő személynek lehet ki jelenteni, annak is csak Pap hirével. 5. Ezt csak a’ vénség jege ólthattya el, vagy ha valaki a’ Serráilba, ’s Hárembe igyekezik promotiót kapni. 6. Ezzel az ólthatatlan tűzzel egész vigyázással kell járni a’ más szalmája körűl. 7. Ez az Emberi nemzettségre nézve, nem csak nem ártalmas, hanem hasznos, sőt el múlhatatlanúl szükséges is.

(f) A’ Rhédey^* Palotával által ellenbe egy Telegrafus, melynek ki látása Túrig határozódott. Most leg közelebb ezen irás olvastatott rajta, a’ mint az ezen árkushoz ragasztott réztábla mutattya: Klára! légy hivem, mint én tenéked. Melyre a’ Túri Paróchián lévő Telegrafuson ez látszatott: Szeretlek! tisztán, hóltig. A’ hir igen nagy sebességgel repűlt, mindjárt tudva vólt az két szivnél. A’ kis szerelmek ültek fel a’ Telegrafusokra, ’s kötelét ök rángatták.

(g) Meg billent az a’ Telegrafus is, a’ mely a’ Kártigám Palotája, és a’ jegenye fás Thuilleria között a’ Literaire bastillének által ellenébe vagyon, és a’ Szivesség látván a’ Telescopiumon ama jövendő bóldog együttélésnek minden gyönyörűségekkel ki himzett Scénáját, egy bóldog ég alatt hosszason ki nyúlni, illyen Patriótai Innepi igékre rángatta annak köteleit:

„Éllyen hát Budai Ésaiás, ’s vele

„Nyerjen diszt Ercsei Klárája’ kebele!

A’ mint mind ezeket láthatni a’ réztáblán.

Nieuport. Már bizonyos nálunk, hogy a’ Niederlandi Statusok a’ Frigyes Belgium Constitutióját be vették, van is reménységünk hogy attól el nem állanak. A’ Szövettség mind a’ két részről a’ követek előtt esküvéssel erősittetett meg, Zálogokat is váltottak mind a’ két részről. A’ la Tour (h) könnyű seregét már el is inditották, nagy készűletek vagynak mindenfelé: ebből minden jókat várhatunk.

London. Itt a’ Parlamentum még most is áll, a’ Felső Ház Deputatiót rendelt az Alsó Parlamentumhoz, a’ honnan várják vissza őket Januarius 26-dikára a’ kivánt válasszal, és az onnan viszontag kűldendő Biztosokkal. Ez jó lépés: örűlhet ennek egész Ánglia.

Egy Ánglus Hajós Kapitány, a’ ki sok szép útazásairól már igen nevezetessé tette magát, ki indúlván a’ Coock Kapitánytól fel talált Terra Concordiaeból (i), egy nehány Napi útazása után vigan szállott ki a’ Caput bonae Speinél, s’ ott meg tévén a’ szükséges készűleteket, mindeneit reparáltatta, ’s a’ Terra del Fuegóba várván az időre, körűl járta az Amazonum Regiót, melly az ártatlan Gyönyörűségnek Hazája, ’s kellemetes szelidség lakja örökös Tavasszát. Itt talált egy ollyan kincsre, mely hosszas hajókázásival járó únalmait böv örömmel és méltó jutalommal biztatta. Fel tette ezt hajójába, meg indúlt, ’s bóldog meg elégedés mozgatta fáradt kórmánnyát. Három állapodása vólt, mindenikben újj újj nemét érzette szerencséjének: első vólt Porto Santo, második Porto bello, harmadik Porto Ricco, kedves három ki kötő helyek America Nap keleti oldalain. Innen ment ama nevezetes Promontoriumhoz, melynek neve is szent borzadással hatotta meg Lelkét: Neve Capo Gratias a Dios. Fellyebb hajózván Északra el jutott Virginiába, hol sok kincsekkel rakodva, haza felé meg indúlt öröm kiáltások között, nyájas szellők lengedeztették ki feszűlt Vitorlájit, ’s a’ le simúlt habok tér útat engedtek szeretet[t]^* hajójának. A’ Vénus fija vólt rá mettzve, hatalmát esmerte Oceán. Igy el ére a’ Fortunata Insulák közűl egybe, ott múlat most ez a’ nagy Hajós, várják 26d. Januar, akkor köti ki hajóját az úgy nevezett the Paplan szélére. (k)

A’ mi az Újságokban iratik, hogy Della Union el esett vólna, az nem igaz: sőt inkább a’ rendet szépen viszi, ’s most Malagai borral is szolgált vólna, de hallotta, hogy a’ Tokaji is igen jó.

Neápolisból irják, hogy ott vagyon egy csuda tévő szent Ereklye, – mely a’ sziv fájást hathatós erejével el veszi, a’ hipokondriát, Melánkóliát el űzi, vig elmét ád, Poëtai ereje is mód nélkűl nagy van, a’ szegényt gazdaggá, hatalmassá tészi, sok ha iszik belőle szarva nő, (l) Cornua sumit, baráttság csinálásra is igen alkalmatos, ’s a’ t. Minden főbb vacsorákon, bálakba, solennitásokba, és kivált – Lakodalmakba el szokták vinni, szolgálnak belőle – mint más szencségekből, – pénzért. Árra 2 arany. A’ neve – – – Lacryma Christi. (m)

(n) Debrecen. Jan. 14dikén. Itt nálunk a’ tojás oly mód nélkűl drága, hogy a’ mit még Atyáink sem értek, párja 4-5 Krajtzár, a’ lakodalmak sokba kerűlnek, mert a’ laska, derelye csupa ráritás (o) nálunk, a’ szegénység vagy ezek nélkűl ejti meg a’ lakzit, vagy csekély – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – a’ rostába maradt. – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – pedig sok a’ Lakodalom. Az Ifjúságnak csak van Kurázsia: de a’ kakasnak tám a’ Confortatio se használna. A’ hús olcsó, de a’ kenyér igen drága. – A’ tél mi nálunk igen keményen viseli magát, majd két hónapja, hogy a’ hó szűntelen esik, csupa téli Kánikulánk van (p): olly rekkenő a’ hideg, hogy a’ magános Emberek féltik magokat a’ hidegtől, ’s hogy meg ne vegye őket, egy baráttságos alku, ’s egy Isten úgysegéllyen után egymás mellé búnak, ’s úgy vexelezik a’ meleget.

Az Erósz tzárné parancsolattyára Herczeg Amorow(r) négy linea hajót, és 6 fregattákat kűld ki a’ Golfo’ di Favorita tenger-öbölbe, mellyekben a’ leg drágább portékákat rakatta. Az egyik tele van a’ leg fájinabb gyönyörűségekkel, mellyekre nem mindenütt lehet szert tenni; a’ másikba mind szerelmes Csókok, és ölelések vagynak le rakva számtalan Verschlágokba;^* a’ harmadik mind kellemetesség spiritussaival telt hordókkal van meg terhelve; negyedikben van külömb-külömbféle drága portéka, Ambrósia, Nepenthe, méz, Panacea, móly, Mirtus productomok, s egyéb a’ félék; ötödiken van a’ leg jobb Cziprusi puska por, mely egy szikrától is fel lobban, ’s lángja örökké tart, ’s a’ többi. Ezt hová kűldi titokba vagyon, de könnyű el találni. A’ köteleken az apró szerelmek játszanak, ’s zászlóin B. E. és E. K. vagyon egy öszve fogott kézzel, és ezen fejűl irással: – – Az igaz szeretet jutalma magától! mely irást két ki terjesztett szárnyú Galambok tartanak. De erről másszor bővebben. – –

A’ Lengyel Contrallor rövid időn meg fog érkezni egész Musikával énekelvén a’ Nemzeti nótát: már meg is vagynak a’ rendelések tétetve, a’ leg jobb féle Magyar Országi borokból, a’ mellyeket leg inkább kedvell az emlitett Lengyel Contrallor. „Lengyel! Nótákat is vonny: Mert van Úrfi, Kis-Asszony!” – (s)

A’ békesség a’ Tóczó és Alsó Berettyói Hatalmasságok között meg van. Választatott reá a’ két féltől egy a’ Neutrálista Potentatorok közzül L* B* (t) Úr, ez a’ két rész között örökös szövettséget csinált, és szabad Commerciumot: végre mindeniket meg eskettette, kik is kezet fogván egymással el fogadták a’ leg szentebb hitet. ’s Az utánna való Napokat öröm között ülték meg.

Gróf Vartenslében ő Nagysága Fő Quártéllyánál, ’s a’ Tsászári Naturae Curiosorum Kabinéttyánál igen nevezetes’ dolgok fognak történni Januarius 27.dikén.^* A’ Fársángnak igen jeles Actáit fogjuk szemlélni, a’ mint a’ külső Vachterek observatoriumából tudjuk. Jelen fognak lenni e’ pompás, és ritka Gyűlésen mind azok, valakiket ez közelebbről illet, mind addig, mig a’ főbb Actorok a’ Prosceniumba vonván magokat, a’ Hymeneus kárpittya le folyik.

Egy emlékezetre méltó történetet ir egy barátunk, hogy tudni illik bizonyos Hazánkbeli Tudós Januarius 27dikén a’ Gyermekeknek Diót fog hinteni. Mely végre minden Gyermekek Innepi ódákat^* tartoznak énekelni ő nékie. A’ Magyar Psyche is sok jó szerencsét kiván e’ tőlle tisztelt Nagy Embernek. Örökös háládatossággal is viseltetik azok eránt, a’ kikben jó sziv, ’s valódi érdem lakik: mások ha azt tőle meg nem nyerik attól van, hogy nem láttya bennek azokat.

Narrnspielen. Kos Havának 15dikén. A’ Joh. Bapt. Rousseautól (x) emlitett Morosofica Facultás most leg közelebb adott ki egy Matériát 0000 Babarus jutalomra. A’ Matéria ez: Vajon az Asszonyok Emberek é vagy nem? Némelyek már a’ mint hallyuk kezdik is mutogatni. Hanem minthogy semmi Controversiának el határozásába az Interessatus félnek szava nem lehet: tehát mint hogy itt Emberekről van a’ szó, ebbe a’ dologba belé nem szólhat – Ember, nem is szóllott még eddig az ideig. Egy csak ugyan Utópiában lakó Halbernarri Iró igyekezik ezt mostanába meg mutatni. Óhajtyuk ennek a’ Disinteressatus Irónak munkáját. Külömben is nem tudjuk, melyik csinál alábbvalót, az é, a’ ki tagadja, vagy a’ ki árkusokba mutogattya ezt hogy: Kétszer kettő négy. – Erről többet várunk Utópiából: minthogy itt ebbe a’ mi Világunkba, hol csak a’ valóságok fordúlnak elő, illyenekhez – hálá legyen a’ jó – és szép gondolkozásnak, szerencsénk nem igen van. –

Jelentetik az Érdemes Publicumnak, hogy rövid időn igen jeles Magyar Munka fog ki jőni a’ sajtó alól, melyből nagyon sokat reménylhet a’ Nemzet. Ezt elő fizetésre nem nyomtattyák, mert a’ nem igen szokott az Auctornak becsűletére szolgálni. – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – A’ többit a’ Censor magának tartotta. – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – Várhatni ezen Nevezetes Tudósnak több illy jeles szüleménnyeit is: mert már külömben is meg tette rá a’ szükséges készűleteket. – Az Isten éltesse e’ tisztelt Hazánkfiját!!!

T. T. Mező Túri Predikátor Ercsei Dániel Úr, kiről a’ Magyar Újságokban néhányszor vólt emlékezet, a’ maga Sacra Philológiában esméretes Tálentominak most egy újj példáját adta,^* tudni illik Ésaiás mellé egy igen szép, és ritka példájú munkát helyheztetett. Sokat köszönhet itten m. b. T. T. Prof. Varjas Úrnak. A’ nevezett Predikátor Úrnak vagyon igen jeles Poëtai munkája is: ezt az utólsót a’ Psyche Irója is jól esmeri.....

T. T. Pater Révai Miklós Győri Professor Úr, némely Kőlteményes Maradványokat, ritka régiségeket, és Fragmenteket szép számmal adott ki eddig az ideig, jelentvén egyszersmind azt a’ Hazafijúi kivánságát, mely szerént óhajtya, hogy valamely Tudós Magyar az illyeneket közönségessé tévén mencse meg az el veszéstől. Én is azért kivántam kedves Nemzetemmel közleni egy ollyan Originalis Darabot, a’ mely nem tökéletes ugyan, de van benne leg alább ollyan, a’ mivel meg érdemelhette azt a’ helyet, a’ mely – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – (y) Ez a’ darab tökéletességre nem mehetett az (z) Auctornak reménytelen halála miatt, ő Bachussal együtt meg hólt, és el temettetett, ’s végre nem vihette a’ mihez fogott. Sajnálhatni hogy igy esett: de fel támadását nem várhatni, – mert már meg is büszhödt, és valósággal nem alszik, hanem meg hólt. De bizonyos reménység biztat bennünket, hogy nem csak az Autographumot rendbe szedni, hanem a’ Literaturának nagyobb diszére fojtatását is fogja közleni mindnyájunkal, kik azt vóltaképen óhajtyuk, a’ meg hóltnak érdemes Successora kit is ennek telyesitésére igen kérünk a’ Szép Tudományok Nevébe kénszeritvén. A’ jelentett Darabot meg kűldöttük érdemes olvasóinknak a’ Bibliothecában.

Nyomtatott Kópertával még mostan nem szolgálhattunk érdemes olvasóinknak, jóllehet eléggé igyekeztünk benne, de nem lehetett, mint hogy a’ Typographiába két sor Kópertára való betű nem találtatott. A’ közönséges Typographiába kéntelenittettünk tehát próbálni, de ott ollyan feleletet kaptunk, hogy a’ Communitástól instállyuk a’ szabadságot (v). Farsang végin tehát Instantiát fogunk be adni, hogy Januar 27dikére szabad legyen Kópertát nyomtattatnunk. – Jegyzéseinket lásd a’ Bibliótékában.^*

Psyche ugyan el jár az Újsággal, s’ Pillangó szárnyakon télviz idején is el viszi a’ Farsangi Újságokat: de^* olvasóinktól a’ mellett meg kivánnya a’ jutalmat (aa) és a’ ki ezt tőle meg vonnya, magának tulajdonittsa, ha a’ Férjének, Cupidónak pisztolya rásül. A’ szép feleség panassza hatalmas rúgó!.....

Fiorenza. D. 1. Gianuar. 1795.

STRENA, E FESTA EPITALAMICA.

In Occasione delle felicissime Nozze dei Nobilissimi ed Eximii Signori D. ESAIA BUDAI Dottore nell’ Filosofia, e Professore della Storia ed Eloquenza nel Collegio Riformato di Debrecino, citta Ongarese,^* ec. e D. CHIARA ERCEI figliuola del Reverendissimo Signor Daniele Ercei, Pastor di Torino, Oppido d’ Ongria.

***

(a) Psyché Cupido felesége. Lásd. Apul. Met. – Fulgent. – Montfaucon. – La Fontaine.

(b) Nussberg. Sparge marite nuces! Virgil.

(c) Officia Ciceronis et Quaestiones Tusculanae.

(d) Fekete betűk,^* a’ fejér papiroson, a’ Levélben.

(e) Landau, ou la Mort!

(f) a’ Louvre Palotával által ellenbe van a’ Párisi Telegraf. Lásd. Detsyt.

(g) Találós Mese. Fejtse meg a’ ki Oedipus!

(h) La Tour eggy Austriai nevezetes Generalis: de itt másra van a’ tzélozás.

(i) Az itt meg neveztetett helyek, az Asiából, Áfrika alatt Amerika Napkeleti részén egész Ángliáig, illyen renddel vagynak helyheztetve,^* a’ mint ezeket a’ Mappákba’ meg lehet látni.

(k) The Paplan Ánglus Kikötőhely, a’ mint a’ neve is mutatja.

(l) Tunc pauper cornua sumit. Horatz.

(m) Lacryma Christi eggy az Európának^* leg nevezetesebb, ’s a’ Nagy asztaloknak legdrágább borai közűl. Terem Neapolisba. Lásd a’ Butelliákat.

(n) Magyar Újságok.

(o) Még sints a’ Bibliotekába. Szép vólna eggy Naturalis Collectiót tsinálni. Lennék én Procuratora. –

(p) Noctis Meridies. Catachresis! Lásd Freyert.

(q) Orosz Birodalom. Εϱως. Szerelem. Lásd Anacreon’ Erosi Statistikáját.

(r) Hertzeg Amorow, mint Suvarow.

(s) Éppen mikor ezeket írtuk akkor érkezett a’ F.^* Udvari Cancellariáról eggy sárga sínoros Kurir gyalog, jelentvén hogy az említett Lengyel Contrallor minden Muzsikai Chorusával eggyütt elérkezett. És így Futurum in Perfecto debet poni, iuxta Syntaxin Hebraicam. Lásd Schroedert!

(t) L. B. Ez most nem azt teszi, hogy Lector Benevole, vagy Loco Bigilli: hanem teszi azt, a’ mit kívánok, hogy valaki kitaláljon. Én adtam lumentet. – Az eskető vólt Tiszt. Lévai Bálint Uram; most már találja ki valaki!

(u) Ezt az Utopiai Újságot eggy jó Barátunk közlötte velünk. Benne a’ mínt látszik, van tzélozás azon nevezetes Tzivódásra,^* melly itt ez előtt eggynehány esztendőkkel Hazánkbanis felfordúlt: Vallyon az Asszonyok (az az: az Embereknek fele része,) Emberek é vagy nem? – Most legközelebb fog ki jönni Bétsben a’ Trattner betűivel illyen Materiájú Könyv, minteggy nyóltz vagy kilentz árkusban in 8^vo. Német Országba is jött ki legközelebb eggy illyen Könyv, Pro et Contra, már negyedszer is kellett ki adni, olly kapós az illyen dibdábság! – – – Különbben ezen helységekről, lásd az Utópia’ Mappáját. Norimb. Fol.

(x) J. B. Rousseau Frantz Poéta, irt eggy Morosophie nevű Poémát. Más ettől J. J. Rousseau Genevai Civis.

(y) Lásd alább a’ Bibliotékában. Víg Játék.

(z) Én.

(v) Lásd, Maittaire Annal. Typogr.

(aa) A’ jutalom, a’ legnagyobb jutalom lessz jó emlékezet, ’s szívesség, nem tsak erre a’ fél esztendőre, hanem egész életünk fél esztendeire is le kell tenni: A’ K. K. Hof Lieb Amts Zeitungsexpedition. Pro Magyar Psyche.

(a) Aetheris blandi vada navigantes Flore Paestano. – A’ levegő Égben rózsa virágon úszkálván. L. Gesnert.

(b) Önti a’ Nagy hasba. Bacchust nagy potrohos hassal festik.

(c)^* Hébe. Az Iffjúságnak Isten asszonya: Uxor fingitur Iuventutis.

(d) Ardua, quae pulchra.

(e) A’ Poétának gondolatja szerént a’ kis Ámor Polifémus. Ezt vagy a’ Nagy Képzelődés tsinálja, vagy a’ Nescio!

(f) Rafnak Munkáji vagynak für Kinder, mint Geografia, és Naturalis^* Historia.

(g) Juventius S. J. Auctorum Castrator ipse incastratus. Sok van illyen!

(h) De tsak két soros legyen ám a’ Cadentia.

Egy nevezetes fragmentummal kívánok szolgálni az érdemes publicumnak, melyet ha egyéb becséért nem tarthatunk is, legalább azért meglehet, amiért más diribdarab Régiségeket.^* Egy esmeretes írónak halála után a maradott írásaiból való ez; amint látszik, közönségesen producalódott volna. Ami híja van, én kipótolni kívánom. Folytatni fogja a megholtnak successora talám, talám. Hogy pedig ez, authenticum, imé közöljük az authentizálok neveit is.

Franc. Janótza.

(a) Az esmeretlen magában egy könyvvel

(b) A könyvet beteszi, gondolkodik, sétál.

(c) Az Ámor oltára előtt áll, melyen szagos tüzet csinált.

(d) Szerelmes interesse.

(e) Amint a meghólt kótájából kitetszik ez az ária, azon Kártigáméra van, mely így kezdődik: „Nincs szebb vígság et cet.

(f) A meghólt írásaiba volt egy kis cedula, melyen a nóta vége ekképpen volt:

(g) Amor megrántja az oltárnál hátul az Esmeretlent.

Egy kis pisztol a vállán.

(h) Nepenthe Homerus után egy olyan fű, amely borba tétetvén vigasságot csinál: ezzel élnek az istenek.

(i) Csajkos Morio formába, az Esmeretlennek ez mindenese. Ez szereti Katit. Azért tette ezt ide a meghólt, hogy a nemtelen szerelemnek festése annál szebb színt adjon a nemes szeretetnek. De nem vihette végre szegény, váratlan halála miatt.

(k) Amor üstökét meghúzza.

(l) Az Esmeretlen örömében ugratja Csajkost: az bolond figurákat ejt ugrásába.

(m) Itt a’ volt kicsinálva, hogy mit olvas, hogy olvassa s hogy logikáz belőle.

(n) Elveti a könyvet.

(o) Ez a levél. Érthetetlenül akart írni Csajkos, hogy annál derekabbnak lásson. Sok van ilyen a világban!

Itt tovább nem lehetett olvasni a meghóltnak írását, mert holmi jegyzésekre volt írva; csak azt lehet belőle kihozni, hogy már itt Katit behívta: beszélgettek együtt, s utoljára ezt énekelvén

Cs. Valld meg, szívem! szeretsz-é?

Itt a kezem tetszik-é?

Tsak tégedet tisztellek.

K. Holtig, szívem! szeretlek. Lásd Pikko

Itt a kezem, ha kellek Comico Oper.

Tsak éretted, mig élek.

Cs. Mondd még egyszer

K. Akár kétszer.

M. ketten. Úgy hát te holnap enyím léssz!

Cs. Én leszek Papa. Cs. Papa!

K. Én leszek Mama K. Mama!

M. k. Fiat Experientia! Fiat Experientia.

Esmeretlen.

Esmeretlenné.

Öreg, ennek az atyja.

Ámor.

Pallás.

Fársáng.

Bohó.

Mind igaz, mind a legvalódibb filozófiából van merítve. De (b) – – – Szépek a lelket elfogják, magokkal elragadják. Hanem (b) – – – Én ezekbe a Tusculana Quaestiókban talám legjobban gyönyörködöm, – igen szeretem én ezeket, – óh, melly^* érzékeny tisztelettel áldozom én ezekért tenéked, óh, igen – igen – mód nélkül, óh te nagy lelkű Horatius! – – – vagy –Uram! majd el is felejtem az íróját. Érzem, érzem hatalmadat, Ámor! s bírod indulatimat. Imé áldozati tűzzel ég ez a szív, melyet a tanult világ remekei formáltak, ah Kegyes Kegyetlen! jutalmaztasd meg kívánságival. Akkor, majd^* akkor triumfális hattyúkon szálljatok be te és a te anyád énhozzám, s tegyétek magatok körül paradicsommá az én életemet, majd akkor új tűzzel fogom az én indulatimat e kis oltáron^* (c) langszínnel kiábrázolni, egy pár fejér, tiszta fejér galambot áldozok mellette tinéktek, de – de nem ölöm meg az ártatlanokat. (d)

(e) Aria.

Nem, nem, nem igaz! Annyi história mellett is azt nem tudni, hogy a mai nagy világba nem módi már az Apró Szerelmeknél a nyíl s a nyilazás. Egy könnyű pisztollal járunk már ma: ebben az elpisztolosodott világban a nyilat fel se vennék, ki philosophus most, ki poiticus, ki jakobinus, ki naturalista, ki modista, amaz a maga képzelődéseivel elakarja^* magával hitetni, hogy ő olyan machina, melynek rugóját a szerelem nem billentheti, amaz semmi fő hatalmat magán esmerni nem akar, emez minden isteni illetést tagad, s az enyímet is, ez pedig az én sebeimet csak módinak az „nagy világhoz” úgy nevezett – illő módinak tartja, mint a pudert, figarót, ánglus rockot s egyéb affélét. De várj rá nagy világ, bizony megvettetésemért revoluciót csinálok, minden pár ember közt revoluciót, minden pár embertől katonát kívánok: én, aki a mesés világba a mennyköves Jupiter kezéből is kivertem a Bromtes faragta tüzes mennyköveket egy nádszálnyíllal; én, aki a XIIId. százig a világfélte hérósok markából is leejtettem a haláltól kövén köszörült kardot; én, aki Schvartz Benedektől fogva egy kis pisztollal tüzelek győzedelmesen akárkire is én – én most lennék semmi? Ágyút veszek, haubitzot, mozsarát, kartácsot, serpentinelt, szerelembombival hányatom le az ellent állókat, minden ágyúikat demontiroztatom, magam Kolini Marschot harsogtatok kis trombitámon, melyet nekem Márs vett a páphusi vásárban. No nincs hát nekem nyilam, hanem puskám.

Esmeretlen.. Ah!

Ámor.. Mit sóhajtasz?

Esmeretlen.. Ah! szánd meg kis Nagyhatalmú az én nyögésimet, s jutalmaztasd meg céljokkal azokat.

Ámor.. Mi azoknak a céljok? Nagy célozó!

Esmeretlen.. Egy, nem tudom minek is kelljen neveznem: az én szívem lexicona neki száz nevet is ád a szerelem-nyelven.

Ámor.. No hát beszéld el a Szerelem Naturalis Historia szerént charactereit, s így determináld.

Esmeretlen.. Az a szép és ártatlan teremtések között nexus a Mammalékra tartozik, házi állat, igen hasonlít énhozzám, indigena, terem Túr körül az Alföldön, de a debreceni climát is megszenvedheti, epéje nincs, annálfogva nyájas állat, soha akihez egyszer hozzászokik, el nem hagyhatja, a szívét jó tartani, az egy szép rejtekbe dobog, orcáján két felől az ártatlanság tejében úszkál a kellemesség rózsája, a két szeme olyan, mint a phosphorus, abba szikrázik a tiszta szerelem legszentebb fáklyája, mellyel^* márvány kezén, a hűség bíztat.

Ámor.. Tudom már; még egyet elhagytál, az eledelét. Él mindazzal, ami jó vétek nélkül. Egyszerre megtudtam, hová célozol, Linne után. Én azt a Linnét szeretem, mert ő az én világomban új világot talált fel, mint Columbus és Coock. A füvek szerelmeskedéséről^* levonta azt a szőnyeget, mely alá a régiek oly homályosan kukuccsáltak. – – – De ne félj te semmit is, ő szeret, és hogy jobban szeressen, imé egy ámbróziával, mézzel, ürömmel, nectárral, (h) nepenthével öszvecsinált golyobist teszek pisztolomba.

Csak nem vihetett tovább rá a’ lelkiesméret, hogy az urak alkuját úgy hallgassam, mint egy bolond. Kettőn esik meg a vásár azt hallottam; de hát a néző is ott van, nincs hát kettő, ha csak az nézőt a vevőbe vagy adóba nem dugjuk. Pá, uram philosophusom, pá! Hát ez a kis Isten úrfi? – no már e’ rendes öszvejövési aspectus, velem együtt háromszegű fény leve, no a’ ki akar^* boldog lenni, most szülessen, ha ki hazugságba tud hagyni, neki adom a csiziómat, meg egy harmadévi német kalendariomom van, s vegye el az én bolondi kenyeremet; aki pedig nem születik, az magának tulajdonítsa.

Esmeretlen. No, Csajkos! mi jó kell?

Bohó. Mit kérdi azt az Úr? Csak ami eddig.

Ámor.. Én már megyek. Mit izensz Csajkos?

Bohó. Hová kis pullus? Hová?

Ámor. Szerelemországra, a jó földre.

Bohó. Húj! biz Istók, sok izenkém volna nekem oda, Bojhos kutya oda. Nempe 1^o Katiért,^* eszem a szép lelkét, majd megveszek, 4^o Ű olyan, mint az ördög kötötte rokka, tudja az eblelke csak, csak izél. 4^o* Kendernyövéskor lesz esztendeje kenyér ebédkor, hogy valamit érzettem bennem, azólta mindég azzal ettem kenyerem, hogy vízi bornyút nyeltem el s a’ nő bennem, vagy a vak tetű szántja a lelkem házát. Ha temnak előtt olvastam egy poétás könyvet, hat szép világi énekek voltak benne; s abból húztam ki per consequens az én nyavalyámat. 2^o Onnan Szerelemországból, a jó földről, ha kaphatnék^* egy kis szerelemgyökeret, meg bolondítót, amivel annak a rossz hitű Katinak eszét veszthetném, meg egy kis natragulyát, amit áshatnék alá, megadnám az árát fapénzből, hisz’ elvehetné azt egy akarata ellen való bolond, ami egy olyan bolondnak is jó, akit maga a természet is annak szült. Úgy-é? kicsi! (k)

Ámor. Meglesz, meg; majd küldök egy szekérrel.

Bohó. Húj! egy se lesz úgy olyan bolond, mint én; héj mire is kaphat az ember, ha esze van De hol lesznek az odavaló szekerek? AVeres Toronynál? vagy hún?

Ámor. Ott, ott.

Esmeretlen. Ne lármázz okos! Nem is beszélhetünk miattad.

Bohó. Héj! (súgva) Okos az úr, ha nekem azt mondja. Eb okos, annak sincs esze, aki okos.

Ámor. Te pedig bízz abba, amit mondtam, meglesz; Ádjő. –

Esmeretlen. (1) Ugorj egyet! (Ugrik.) Meg egy felet. (Ugrik.) Adsza a kalapomat, az innepit.

Bohó. (A magáét^* adja oda.) E’ legesleginnepibb lesz uram, cseggijével mondom, úgy fogják benne az urat becsülni, mint engemet, pedig engemet az legnagyobb urak is nevetnek! hm!

Esmeretlen. Ne okoskodj, mert rászoksz, azután kenyeret se kapsz. Én megyek. Itt minden addig jól elrakva legyen. (El megyen.)^*

Bohó. Semmi sem fog, uram, a maga helyén lenni, semmi sem. Az eszem se lesz a maga helyén, higgye el az úr: most tovább nem kívánom az urat tartóztatni, dolgaim vagynak. Mára jójtszakát! (Compliment.)

Esmeretlen. Nó úgy legyen pedig, amint kiadtam.

Bohó. Mára jójtszakát! (Compliment.)

No most egyszer megpihent a házunk. Ez a mi urunk jó ember volna; de nem akar az lenni, megismenten az a sok tokos pór könyv rontja el, be nagy dolog! Uram őrizz! ki se látszik közülök. Ütné a jó szerencse, mind azt a sok istóriát, hadd veszne rajta a tóton mind egy szálig, csak Kati, csak Kati mondaná azt nekem, édes Istókom, te vagy én csajbókom. Ihunni, csak kitörik belőlem a fatalentom. Ugyan Sajó, Sajó! hogy jut eszedbe? Éj, be koloncos kutyaélet ez már, hogy az ember ehetik, ihatik, dohányozhatik, mégis úgy fáj mindene, mint annak a rendi. Éj Kati, Kati! – De most találtam ki én is. (m) Filozófiát olvasok. (Olvas graviter.) Ha! Kati zörög odaki; a biz a, – Kati. Húj, filozófia! ki a házból. (n) Behívom, – csak nem hívom, – mindjárt – (az ujján mondja) behívom, nem hívom etc. mégsem úgy, tovább, nem hívom, be hívom etc.^* No most egy cédulát írok neki: az én uram is úgy tett. Csak, jó Kati, Uriáson^* mindent. Majd mikor észre sem veszed a kebeledbe dugom (leül, ír, pipázik, graviter)