Megvonván már a’ maga Adományit
*
Adomanyit em.
a’ Tavasz, a’ Virágok Kedvese, a sárga
*
sárga Az s S-ből jav.
Kalászokkal koszorúzott Nyár rakja felénk Lábait.
*
Lábait Az L l-ből jav.
– És már az égő Súgár alatt úgy tüzelnek a’ Fövények,
*Fövény<szem>ek
hogy a’ vad Cirénébe sem
*
sem sints-ből jav.
hevítőbb a’ Nap. – Már nintsenek
*
nintsenek A nek olvhtl. betűkből jav.
az első Hajnalnak az ő
*Hajnalnak<többé> az ő
híves Harmatjai; már az Égből többé nem húll az Eső, hogy megújítsa a’ Fűvet és a’ Virágot.
A’ Forrás,
*<Éltetőt> A’ Forrás
a’ Folyamat nem osztogat Éltetőt a’ Főldnek, melly mindenütt hasadoz az Új Nedvesség’ Kívánásától.
*
Kívánásától<miatt> A tól utólag betoldva a sor alatt, a pont hiányzik, em.
– Beporozva a’ Napra szemköztt elszínetlenedik a’ Zőld Bikkfa, melly az ő Zőldáginak
*
Zőldáginak zöldségének-ből jav.
új Díszéből gallyait kivetkezteti. – És a’ háládatlan nem mutat Termőfőldjének Törzsökénn kivűl Árnyékot: sem a’ Naptol
*
sem a’ <a’>Naptol Az s S-ből jav.
nem őrzi Vizeit azon Folyamatnak melly őtet táplálja.
Gyengűlt Ábrázattal,
*
Gyengűlt Ábrázattal A Gyen olvhtl. betűkből, az Á á-ból jav.
izzadt Kebellel parasztosann elterűlve alszik a’ már learatott Gabonánn
*
Gabonánn A G g-ből jav.
a’ magát únt Arató. – És szíves ’s kész
*
’s kész Sor fölötti betoldás.
Kezekkel jön a’ szép
*jön <őtet>a’ szép
szerelmes Majorosné a’ Forrásról le törűlni néki az ő Izzadtságát. – Itt a’ leaprított száraz Mezőn
*
Mezőn Az M m-ből jav.
minden elevenségétől
*
elevenségétől Az e E-ből jav.
lankad az ő Ura mellett a’ Kutya, és eggyet sem mér
*
mér Sor fölötti betoldás.
vakkantani.
Hanem szűntelen
*
szűntelen A sor fölött betoldva.
elfolytott Kebelébe eresztgeti eltikkadt Torkából az új Szellőt, sűrű lehegéssel. Az a’ Tinó, melly megszerelmesítette az ő Tüzével a’ Nimfákat és Pásztorokat, ha a’ Babérok Derekainn szoktatta magát a’ jól öklelődzéshez:
*jól <Böföléshez>öklelődzéshez
most a’ Folyamat’ Partjánnhenyénn fekszik, és bőg, és vígyázza azt a’ szerelmes Üszőt, melly az ő bőgésére felel.
Félvén a’ hév Súgártól a’ Madárka nem verdesi Szárnyait; a’ tsőrgő Prütsköknek
*
Prütsköknek A P p-ből jav.
engedi a’ Bikkfát a’ Fülemile. – Már új Ruhát mutatnak a’ pettyezett
*
pettyezett<pettyezett> Az áth. szó fölé írva.
vén Kígyók,
*vén <tarka>Kígyók
mellyeköszvetekergődzvén a’ mezítelen tövisek alatt szépítik magokat a’ Nappal szemköztt. – A’ hosszú Nap’ Melegénél
*
Melegénél Az M m-ből jav.
érzik amott a’ sós Habokbannis azoknak néma Lakosi, hogy Lakhelyek melegszik.
És az ő mohos Barlangjokból nem járnak többé széllyel futkosva a’ Tengerenn: hanem a’ Köszálak és a’ keserű Hínárok között feküsznek elrejtve a’ Nappal Súgáritól.
*Nappal <melegetől>Súgáritól
– Bizony a’ kinzó Nyár, ha én szemlélem,
*
szemlélem Az sz olvhtl. betűből jav.
szerelmes Fillis, a’ te kellemetes
*a’ te <nyájas>kellemetes
Szemeidet, nem
*
nem Sor fölötti betoldás.
olly terhes énnékem.
*terhes <nints>énnékem
– Vigyen engemet a’ vak Isten a’ Numidák közé, vagy a’ jeges Tengerhez, én mindég boldog leszek, én Bálványom, közel lévén tehozzád.
Ámbár elsűltt Homlokom
*
elsűltt<n> Homlokom A ttjö-ből, a H h-ból jav.
legyen, két görbe Vállaimmal, eggy árnyékos setét Vőlgyet elfed a’ Hegy a’ Nap’ melegétől. – Ott a’ magasról aláfelé omolván folydogál eggy ögyelgő tiszta Folyamat, a’ melly öszvegyűlvén eggy kisded Tóban, megyen táplálva
*
táplálva<n> Az a fölött áth. ékezet.
az ő Zőldségit. – Ott a’ Nap’ Világa kétséges, mint szokott az éjjeli Hóldé: sem a’ Pásztor az alkalmatlan Nyájjat oda
*
Nyájjat oda Az N n-ből, a d tt-ből jav.
nem hajtja legelni.
És ha oda bé megy lopva a’ Nap, a’ Fűvek’ Árnyékit az állhatatlan Szellőtől mozogni, belől a’ Patakot tsillámlani, reszketni. – Ott,
*
Ott Az O I-ből jav.
én Életem, eggyütt járkáljunk: ott énekelve tsaljuk a’ Napot: és több Unalmaktól való
*
Unalmaktól való Az első l olvhtl. betűből, a való olvhtl. szóból jav.
félelem
*
felelem em. A második le olvhtl. betűkből jav.
miatt, ne szűnjünk meg vígadni. – Hadd kettőztesse maga Gyötrelmeit, a’ ki békételen Szemekkel a’
*
béketelen em. Szemekkel <fut> a’
Jövendő Ködeiköztt, siet a’ következendőket megelőzni.
Én rám ne nehezteljen a’ Sárga Isten, engem Fillissel eggyesítsen ma
*
<.>ma Az a olvhtl. betűből jav.
a’ Szerelem, és azután
*
azutan em.
ontsa ki az ő kemény Haragját a’ Kegyetlen Fátum, a’ Haragos Ég. – Vajha engem ne gyötrene vagy a’ Nagyravágyás a’ Gazdagság Szerelme, engemet nem rettentene az alkalmatlan Vénség lomha (bádgyadtt)
*
bádgyadtt A lomha fölé írva. Csokonai az ilyen változatokat zárójelesen illesztette egymás mellé máskor, ezt tesszük mi is.
Hidege.
*
Hidege A H h-ból jav.
– Görbe a’ vállam, fejér az állam,
*
állam Az á olvhtl. betűből jav.
felfogom venni
*
venni A v olvhtl. betűből jav.
szokott Lantomat, és rosszul igazgatott Húrjaimmal rekedtt Szómat eggyesíteni fogom.
És e’ többé nem eleven Súgároknál emlékezvén ollykor magamra, azon Kézre, melly engemet megszerelmesített hideg Tsókokat fogok
*
fogok Sor fölötti betoldás.
nyomni. – Igaz Istenek, kik tsendesenn nyúgosztok az Egek felett, az én Fillisemet, és az én Lantomat, ah ah tartsátok meg kegyelmesenn. – Nyújtsa
*
Nyújtsa<Fonja akkor> Az áth. szavak fölé írva.
osztán a’ fösvény Párka az én Napjaimat ezer esztendőre ’s ezerre, az én Lantom és az én Fillisemmindég Kedves fog lenni Nékem.