Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Ti ez erdei Kősziklák’ Ekhói, érzékenyek az én Énekim’ siralmára, adjátok vissza az én szomorú Szózatimat, e’^* fákról és e’ partokról.

Veszper elzárta az Egeket a’ Napnak utolsó tüzeitől. Leűlt eggy folyó víz’ partjára, Eglé, egyedül, és síránkozva, szomorúann függesztvén szemeit a’ futó habokra, várta a’ Dafnis hajójának visszatérését. Mi késlelteti az én Szeretőmet! Dafnis, így kiáltott ő! És az érzékeny Fülemile elhallgatott, figyelmezvén az ő szerelmének szavaira. Kegyetlen!... de, eggyszerre, e’ kietlen^* Tsendességbe, semmit sem érthetek... Hah!... ah, ő az. Ő jön... Istenek! Tsalfa reménység! És miért ingerlitek, hazug Habok, az én Aggódásimat? Hát nem nagy^* fájdalom é a’ távollétel? De ha mást^* valakit, ohjaj!...^* távozzatok fekete Gyanúk! Ő engemet szeret....