Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

Szökdösnek a’ sík mezőkönn a’ bornyak, énekel a’ csermely felett a’ fülemile; de valamint amazoknak ugrásai úgy ennek hosszas jajokkal egyített fütyűlései minden rend nélkül történnek. A’ gyermek és a’ pallérozatlan ember nyers örömre fakadván, ugrik, dalol, és dallyaihoz olly beszédeket ragaszt, mellyek vidám gondolattyait kinyilatkoztassák. Ugrásai és melodiái az állatokétúl még nem külömböznek, és a’ beszédek, mellyeket énekel, csak azt az eggyet mutattyák, hogy a’ néma állatoktúl nem külömben mint a’ czikkelyezetlen szavúaktúl meg kell őtet választani. Emberi természetre két fontos okbúl szereti és keresi a’ rendet minden munkáiban; először azért: mivel a’ testet nem fárasztya meg olly könnyen, mint a’ rendetlenség; másodszor pedig azért: mivel minden szépségnek gyökere lévén, az elmét gyönyörködteti.

Örömugrásait tehát bizonyos sorokra osztya, minden sornak hat, nyolcz, vagy tetszése szerint több szökést adván, és ezek utánn eggy bizonyos mozdúlást tévén, melly a’ sornak végződését jelentse. Nehéz volna pedig neki az ugrások között ama’ szökéseket megolvasni, mellyekbűl minden sornak állani kell; a’ dalolást tehát úgy intézi, hogy a’ most említett sorvégző mozdúlásra eggy különös hangeséssel avvagy musikabéli cadentiával jelt adgyon – valamint tovább az ollyan sorra, melly bizonyos számú szökésekbűl áll, csak bizonyos mértékű dalolás illik, úgy erre minden sorban csak bizonyos számú