Jól értem, Dámon! szavadot;
hogy többet higgyek, azt kívánod.
De én azt mondom, ha nem bánod:
hogy ösmerem bal czélodot.
Nem ugy kedvellsz te engemet,
hogy hitvesednek választhatnál.
Sőt tán örökre útálhatnál,
ha tölteném vad kedvedet.
Nagy ágzatodra esküszöl:
hogy véghetetlen lessz hűséged.
És engemʼ szinte nemzetséged
int, hogy nekem cselt fürtözöl.
Ajánlod minden kincsedet,
ha lángjaimra szert tehetnél.
De tán könnyebben megvehetnél,
ha nem tudnám sok érczedet.
Szegénynek szültek engemet
ʼs aʼ jó erkölcshöz holtig hívek;
ʼs igy csak szegény, de tiszta szivek nem dúzs, hanem csak
reménylhetik szerelmemet. ingerlik hű