Sétálván egy erdö mellett
mellyben aʼ föld, ʼs fa zöldellett
Egy kedves Lyánkát szemléltem
nagy búval járni elöttem.
Kótsolt kézzel zokogva sírt
és Amor ellen boszszút kért.
2.
Meg-állapodván némellykor,
ah! ugy mond, itt jártunk sokszor!
Itt jártunk, még el nem pártúlt
még szerelmünk be nem borúlt.
Osztán sírva egy kendöbe
temérdek virágot szede.
3.
Nagy lett végre sziv fájdalma
sokszor, ʼs mélyen fohászkoda.
Virágit öntvén egy dombra
lesztek, ugy mond, testemʼ sirja.
Egy mély, terhes, ʼs nagy Ah! után
repedt szivvel meg-holt dombján.