Aʼ sínlő hónak méllyibűl
aʼ föld kiköltözik,
ʼs új lelket vévén nedvibűl,
friss zöldbe öltözik.
Széllyednek aʼ ködfellegek,
kék bóttyok felderűl,
zsendűlnek minden termetek,
ʼs aʼ szív is meghevűl.
Illyenkor volt, hogy tégedet
először láttalak,
ʼs megnyervén, Laura! szívedet
hő csókra birtalak. szent frígyre
Érezvén csak,
*<Csak sajdítván,> Érezvén csak,
hogy meg nem vetsz,
mint újjúlt mindenem!
és áh! azóta, hogy szeretsz,
melly boldog életem!
Jer hát Barátném! üllyük meg
frígyünknek ünnepét,
ʼs eggy csókod által újjítsd meg ʼs eggy tiszta csókkal
szerencsémʼ kezdetét.
*Ezután a következő kihúzott sorok olvashatók:
<Ha véled édes kedveit>
<Még életemnek napjait>
<szivemnek tölthetem,>
<mint párod, tölthetem>
<az új tavasznak díszeit>
<bájjait>
<mennyemnek hirdetem.>