Tsak érted sir bágygyadt szivem
magával nem gondolván,
Mert, hogy keservre születtem,
láttya estünkböl nyilván
El-szélleszték szerelmünket
hirtelen el-jegyzéseddel
örök gyászba szivünket
tették reménségünkkel
2.
Vedd-viszsza tölem szivedet
ah! terhes szó! vedd-viszsza
‘S ne keseritsd életedet
azért, hogy más imádgya
Sokkal nemessebb Te szíved
mint a’ minőt én érdemlek
add annak, ki lett Hived
én azomban kesergek.
3.
Törd ketté, törd-el gyürömet
‘s tedd tüzre irásinkat
Vesd-ki elmédböl képemet,
felejtsd-el vigságinkat
Másnak leszel nyilt ölében
más fog áldozni szivednek!
Ah! egy könyet éltedben
adsze’ régi Hivednek?