Ah! el-hagyott! oda minden reményem!
külsö szivnek el-adta szerelmét.
Nem néz reám! nem halgat, ha beszillem
szivemnek keservét.
2.
A’ sürüben, hol senki meg nem láthat,
biró nélkül naponkint kesergek
Ekho maga nyögve ád viszszont-szókat
ha sirok, ‘s éneklek.
3.
Tsak egy szóval, o! tsak egy tsokotskával
vigasztally-meg még egyszer Laláge!
Osztán temess, ha tetszik, új társoddal
koporsomʼ méllyébe.