Óh! e’ forrásnak partya mellett
Andalgott sokszor Dámonom!
Ez akkor melly szelíden tsörgett, gyöngyhabja
’s melly szép volt akkor
Pásztorom!
* <És ah!> ’s melly szép volt akkor Pásztorom! [Az akkor utólag, korrektúrajellel beszúrva.]
Mit? Dámont, pártütő Szerelmem!
Még szépnek festheted?
Ah! tsendesedgy, erőtlen Szívem!
Nem ér’tte ég tüzed.
Hajnalkor tsendes énekléssel
Meg jártam berkünk’ réttyeit,
’S meg szedtem Néki gondos kézzel
Flórának legszebb kintseit.
Mit? Dámont, pártütő Szerelmem!
Még emlegetheted?
Ah! tsendesedgy, erőtlen Szívem!
Nem ér’tte ég tüzed.
Orozva ültem oldalához,
Ha fél-mosolygva szunnyadott;
’S ha tsókkal értem homlokához,
Véletlen’ ő is meg lopott.
Mit? Dámont, pártütő Szerelmem!
Igaznak vélheted?
Ah! tsendesedgy, erőtlen Szívem!
Nem ér’tte ég tüzed.
Szerelme bádgyadó szemében
Melly bájos tűzzel tsillogott!
Melly boldog voltam, ha ölében
Szép dallya köztt el altatott.
Mit? Dámont, pártütő Szerelmem!
Hívemnek színeled? festheted?
Ah! tsendesedgy, erőtlen Szívem!
Nem ér’tte ég tüzed.
Hogy egyszer tettetett haraggal
El vontam tőlle képemet,
Ah! melly keserves háborgással
Kérlelte tsalfa szívemet!
Mit? Dámont, pártütő Szerelmem!
Szelídnek nézheted? színeled?
Ah! tsendesedgy, erőtlen Szívem!
Nem ér’tte ég tüzed.
Dórisnak látszik hízelkedni,
’S pirúlva futtya színemet.
Hitetlen! jőjj tsak engesztelni!
Meg nem botsátom vétkedet.
Mit? sírok? és te pártos Mellyem!
Még Dámont séreled?
Ah! érzem én, meg-győzött Szívem!
Hogy ér’tte ég tüzed.