Siess pásztor zöld mezökröl
siess Thirzisʼ völgyéhöz
‘S ha meg-látod, mond szivemröl
hogy ohajtoz szivéhöz
Mond, hogy a’ mit el-vitt tölem
hozza viszsza kedvemet
Mert ily kintsböl ah! már érzem!
* <éz> érzem
tréfát üzni nem lehet.
2.
Még hajnalkor ki-sétálok
a’ zöldellö erdökhöz
‘S nála nélkül estig sirok
ülvén régi vizünkhöz
Nints, a’ ki a’ tölgyfa mellé
állyon, hogy fel-keressem
Nints, ki hársfánkra fel-metzné
nevemet; nints kedvesem!
3.
Most virágzó életemnek
sirva töltöm napjait
Disze helyett szerelmemnek
búmnak érzem nyilait
Ah! a’ mit el-vittél tölem
kérlek Thirzis! hozd viszsza!
másképpʼ önkint kardra fekszem
tudd meg! – de tsak álmomba.