Kintsem Doris! ha úgy tetszik,
az erdöbe mennyünk-ki,
ott örvénnyét gondgyainknak
bús elménkböl vessük-ki.
Lesz ott fák közt hives árnyék,
hol együtt pihenhetünk,
lesz füvekböl vetett szék-is,
mellyre együtt ülhetünk.
A' vizetske mellettünk fog
tsendes hanggal zörgeni,
's ha szomjúság ér bennünket,
fog nedvével tetzeni.
Ott szerelmünk' édességét
egymásnak el-mondhattyuk,
ott minden bizonyság nélkül
frigyünket meg-újjittyuk.
Kőrnyűl fognak venni minket
magos hegyek' bértzei,
'S rejtekekbe el-titkolni
Szilvánusnak völgyei.
Ott, hogy bátran ajakozzunk,
egy dombotskát válaszszunk,
honnan titkos szemmel könnyen
minden részre láthassunk.
A' madarkák énekelni
fogják nyájasságinkat,
Ekko hangos barlangjában
nyögni ohajtásinkat.
O! siessünk!kintsem Doris!
az erdöbe mennyünk-ki,
's ott, ha tetszik, gondjainkat
bús elménkböl vessük-ki.