Hagygy-fel, ó bús szivem! az aggódással!
Nints haszna! nem gondol ohajtásiddal.
Ki-zárt szerelméböl, ʼs meg-szegvén hitét
el-adta szivét.
2.
Meg-tsalt! ah! de még-is, érzem szivemben,
örömmel maradnék tsalárd ölében.
Tsúfol, ʼs nyilván mondgya, hogy nem kell szivem,
még-is kedvellem.
3.
Minek aʼ genge sziv Aszszony nemünknek
ha szive ily kemény aʼ Férfi nemnek?
Tanitsd, ó természet! öket hivségre
igaz hivségre.