Most o! Mariáne! halálodnak
éneklek egy odátskát
Ha zokogásim bús hangomnak
el nem borittyák folyását
Mennél édessebb volt szerelmed
annál nagyobb most gyötrelmem!
Elöttem van naponkint képed
‘s naponkint meg-újjúl sebem.
2.
Ah! látlak sokszor, mint feküdtél
hideg veréttékedben
Erőt magadnak hogy gyüjtöttél
hogy el-bútsúzhass ölemben
O! mint könyveztél esetemre
gyászos búmat mint sajnáltad!
Ne sirj! ne sirj! ez kétszerezve
volt hozzám utólsó szavad.
3.
Eszembe jön, mint sétálgattál
vélem a’ ligetekbe
‘S ha el-mentem, mint szomorkodtál
viszsza kivánván öledbe!
Mint örűltél, ha meg-érkeztem
kérvén, hogy maradgyak nálad
Ah! most-is kész halálra szivem
hogy legyek örökké nálad.