Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka
meg-indulé Te szived
Midön sírva szorongattya
kezedet szerelmesed?
Midön szemem félelmessen
szögezve van képedhöz
És szívem vervén sebessen
ohajt, ‘s repdez szivedhöz?
2.
Ah! nem hallya, nem tekinti
szivemnek nagy fájdalmát
Tüzemet tréfára veszi
el-forditván ortzáját.
O! bús szivem! menny-el töle
hogy meg-gyözzed, ne reménld
Nem hódúl ha szerelmedre
búddal gyözni ne reménld.