A’ zöld árnyéknak hivessében
midőn Zefir támadt az Egben
egy forráshoz ült Rozilis
és melléje Dafnis.
2.
Az erdöt tölték énekléssel
hagyíták egymást füvetskékkel
ingyerkedtek, hempelgettek,
’s több tréfákat üztek.
3.
Meg-hevülvén Dafnisnak szive
az ápolgatásra gyerjede
Az, a’ mint a’ tsokot futá
szülőjét kiáltá.
4.
Jönn Annya, ‘s tudakozza baját,
Rosilis el-rendezvén haját
O! már, ugy mond, nem segíthetsz!
meg van; viszsza térhetsz.