Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

[I.]

„In Occidentali Oceano FORTUNATAS INSULAS et quae hodie Canariae dicuntur,

easdem esse non dubitaturum. Sex Iuba et Ptolemaeus numerant, et in iis unam, cui nomen Canariae sit a multitudine canum ingentis magnitudinis inditum. Poëtae fabulas pro more adiiciunt, incolisque tribuunt beatissimum Statum et immortalitatem, incerti vero et dubii de loco, quem vel iuxta Hispaniam, vel in Britannico mari, aut alibi errabundi quaerunt. Sed ex Iubae descriptione veriora Plinius, et post eum alii. Supra Fortunatas in Septentrionem vergunt PURPURARIAE, hodie Madera et Porto Sancto, in quibus purpuram Gaetulicam tingere rex Iuba instituerat. Quae in austrum Fortunatis subiacent, incertiora sunt, etc. ”

„Quae de ATLANTIDE, maiore quam Asia et Africa extra columnas Herculis insula, in Timaeo Plato scripsit, propiora fabulis sunt, quam ut priscis temporibus cognitam Americam exinde aliquis facile crediderit. Nec certiora Siculus Diodorus adfert, cum Phoenices extra Herculis columnas profectos, tempestatumque impetu abreptos, illam insulam; quam mirifice Lib. V. cap. XIX. laudat, invenisse scribit. Addit Plato disparuisse, Oceani contectam inundatione: et Ammianus Lib. XVII. cap. XVI. (qui et ipsam Europaeo orbe potiorem dixit) ad profundos hiatus Erebi abactam aeternis tenebris occultari dicit.”

„INSULAE circa Africam sunt in Atlantico Oceano CANARIAE, olim Fortunatae, e regione Atlantis, septem numero, Canaria magna, Teneriffa , quae altissimum montem Pico, habet; Palma , Gomera , Ferro , Lancerota , Madera , septentrionalior, vt et Porto Santo . Subsunt regi Hispanorum, et omnium insularum in urbe Canariae magnae, quae Civitas Palmarum est, iuridicus conventus celebratur.”

Philippi Cluverii Introductionis in Universam Geographiam, tam Veterem, quam Novam Libri VI. Cum integris Joh. Bunonis, Joh. Frid. Hekelii, et Joh. Reiskii, et Selectis Londinensibus notis. Textum ad Optimas Editiones recognovit; Pauca Cluverii, multa interpretum sphalmata obelo notavit; Bunonianis tabulis geogr. passim emendatis novas accuratiores addidit; Praefationemque de Cluverii fatis et scriptis Historico-criticam; cum praecognitis geogr. praefixit Augustinus Bruzen de la Martiniere. Edit. omnium locupletiss. Amstelaed. 1729. 4m. c. Tabl.

„Primum Meridianum Ptolemaeus in Fortunatis, quas nunc Canarias vocant, posuit insulis: Hispanorum posteà nautae in Assoribus insulis: alii etiam in medio Hispaniae .”

„De primo autem Meridiano quantum auctores dissideant, Ricciolus declaravit; quantum Hispani et Lusitani ad Indias partiendas de illo dissederint, Maffeus in rerum Indicarum historia recenset Lib. I. etc.”

„Longitudo igitur regionis est spatium Aequatoris, duobus Meridianis, uno Assorum Insularum, unde initium ducitur, altero ipsius regionis aut loci comprehensum.”

„In assumendo longitudinis principio et collocando Meridiano primo, unde caeteri numerentur, inter ipsos non convenit Geographos. Nonnulli Ptolemaeum, qui eum in Canariis seu Fortunatis ponit insulis, sequuntur. Alii Pyxidis Nauticae Boreochalybodixin notant, quae a Canariis Occidentem versus primum occurrit, in qua hi ipsi multum inter se dissident: alii enim primum Meridianum locant in Orientalioribus insularum Flandricarum S. Mariae et S. Michaëlis : alii in Occidentalioribus, ut Corvo et Flores ; aliique aliter. Ex quibus efficitur, in locorum longitudine notanda, nisi, unde principium sumatur, pariter annotetur, magnam oriri differentiam. Quamobrem res ipsa flagitare videtur, quo commodius Geographi se exaudiant, et errores declinent, ut unum commune firmumque principium constituatur. Et quum nihil certi a Pyxide hac in parte suggeratur, ratio postulat, terrae locum plenius fixum huic negotio seligi. Et quandoquidem una e Septem Canariis, quae Juno dicitur, a Ptolemaeo huic usui dicata sit: rationi consentaneum est, ab hac non discedere. Quod vero etiam unius eiusdemque Insulae termini longitudine inter se differunt, aequum est certam quandam insulam eligi inque ipsa locum exiguum quidem sed notabilem, qui differentiam unius Minuti non inducat. Si enim longitudines locorum usque ad minutum sollicite inquiruntur, omnino necessarium erit, ipsorum principium ne quidem unius minuti ambiguitate vacillare. Huic fini Stevinus , celebris Mathematicus, assumsit in Teneriffa , septem Canariarum insularum maxima, ditissima et praestantissima, montem Pico de Teide ; cuius ima spatiosiora sunt; altiora in arctius coëunt, summa in acutum cacumen exsurgunt, et in metae maximae modum erecta videntur. Ut vero Globos terrestreis^* et Mappas geographicas ad aliud Longitudinis initium constructas convenire facias oportet… etc. Insularum Corvo et Flores longitudo occidentalior est Meridiano Teneriffae gradus. 14 2/3.”

(Bruzeniane Notatio ad hanc Notam sic sonat . „* Hunc Stevini Meridianum Batavorum quorumdam Mappae et Globi adhibent, Galli vero eodem Meridiano utuntur, quo Ptolemaeus; at quoniam ille errore gravissimo omnes Fortunatas sub uno et eodem Meridiano positas coniecerat, ne quid dubii in re tam periculosa remaneat, primum Meridianum in occidentali parte Insulae Ferri, quae ipsa est Fortunatarum occidentalior, constituunt. Hoc Ludovicus XIII. post indicta Doctissimorum totius Europae Mathematicorum comitia Anno 1634. die 25. Aprilis Edicto cavit. Quisquis Arabum tabulas inspicit; eos ab exteriore freti Gaditani ostio gradus plerumque numerare meminerit.”)

Insulas Canarias Hispanus possidet, qua Rex Castellae.

„Contra Mauritaniam sunt Fortunatae ψ

VII numero, quarum una Canaria vocitata, a multitudine canum ingentis magnitudinis, ut auctor est Plinius. Unde universae Fortunatae, nunc Canariae dicuntur, Hispaniarum Regi subiectae. Ultra versus Septentrionem est Cerne , nunc Madera w.”

„Nomina harum insularum, quibus vulgo appellantur, sunt, Ferro , Gomera, Tenariffa, Gran Canaria, Forteventura, Lanzarotta, de la Palma. Anno 1334. Ludovicus Cerda insolenti ambitione propter successus aliquandiu prosperos Fortunae Princeps dictus, auspiciis Petri Arragonum Regis, insulas hasce infeliciter tentavit. Deinde Biscajenses et Hispalenses Anno C. 1393. Henrico III. Castiliae Rege, eas propius aperuerunt: qui ex Lanzarotta Insula Regem et Reginam cum 170. barbaris captivos in Hispaniam duxerunt. Anno Chr. 1405. Castiliae Regis auspiciis classis in insulas illas missa est. Inventi sunt in iis barbari spurcis moribus; quibus ignis usus ignotus. Lanzarotta , Forteventura , Gomera et Ferro tunc sunt occupatae. Demum Ferdinandus II. Arragoniae et Castiliae Rex a Didaco Herrera, qui tenebat Insulas hasce, XV. millibus Ducatorum redemit: qui tamen Gomeram et Ferram sibi retinuit Comitatus titulo. Ferdinandus ille deinde reliquas etiam insulas subegit. Omnium acerrime Canaria restitit, quae tandem tamen subacta est. Ex quibus Lanzarotta , Ferro et Gomera , suis gubernantur dominis; at reliquae quatuor sub Hispanorum sunt imperio. In Tenariffa est mons praealtus, Pico vulgo dictus, cuius cacumina ad spatium XX milliarum Germanicum coelo sereno apparent navigantibus. In Palma Insula aquae non sunt; arbor tamen caelesti rore et perpetuis nebulis irrigua et stillans tantum suppeditat aquae, quantum hominibus et pecoribis sufficit. Ab hac Insula Ptolemaeus longitudines

locorum numerat; at alii a Tenariffa eiusque monte Pico maluerunt statuere principium.” (Bruzen ad hanc Notam: *„alii, ut Clar. Ricciolus, a Palma insula numerare incipiunt)”

„w Madera, a multitudine arborum nomen habet.” Bunonis Nota.

Americam „iam inde antiquissimis temporibus cognitam fuisse Europaeis , ex Platone simul atque Diodoro Siculo probari potest. Apud Platonem in Timaeo sacerdotes Aegyptii narrant Soloni Atheniensi, qui Icc circiter annis ante natum Jesum vixit, Insulam fuisse quondam contra fretum Herculeum Africa simul et Asia maiorem, nomine Atlantidem postmodum vero immani terrae motu, ingentique unius diei ac noctis illuvione, sub vasto gurgite mersam fuisse, ac inde mare, quod eam insulam ac fretum Gaditanum interjacebat, immeabile et inscrutabile redditum, limo paulatim impediente, quem insula subsidens praebuisset. Et Diod. lib. V. tradit, Phoenices vetustissimis inde temporibus, quum extra columnas Herculis Africae litora legerent, ingentibus ventorum procellis, ad longinquos in Oceano tractus fuisse abreptos; ac per multos dies vi tempestatis iactatos, tandem ad Insulam pervenisse ingentis magnitudinis, in alto Oceani pelago contra Africam in Occasum versus jacentem; cuius solum amoenum ac frugiferum, et amnibus navigabilibus irriguum, sumtuosisque aedificiis instructum. Haec sane insula ex situ ac magnitudine nulla alia esse potest, quam quae nunc vulgo dicitur America : nec facile de ea neque Aegyptii Sacerdotes , neque Solon, qui librum de ea conscripsit, teste Strabone lib. I. neque Diodorus , hoc confingere sive somniare potuerunt; quae revera ita esse nunc satis compertum habemus. Auctor autem libelli de Mundo, qui ab aliis Aristoteli, ab aliis Theophrasto adscribitur, versio vero eius latina Apulejo, alias, praeter hanc nostram, quam Europae, Africae et Asiae nominibus distinximus, tradit esse insulas magnas; antiquissimi illi mortales haud dubie intellexerunt Americam et Magellanicam. Carthaginienses aditu illius insulae caeteros Europaeos prohibuisse, ibidem tradit Diodorus. Quando et qua de caussa Poeni eam navigationem intermiserint, ita ut jam inde a Romanorum imperio ad superius usque aevum nihil de iis terris auditum vel annotatum sit, plane incertum est. I.”

„Recte Cluverius noster novum nunc Orbem, superioribus seculis plane ignotum aggreditur, eumque orbi veteri aut dudum

inter antiquos cognito bene opponit: Ast dememinit sui, aut a prima sententia recessit, dum Americam inde ab antiquissimis temporibus inter Europaeos cognitam arbitratur. (Bruzen N. *Vide supra p. 47.) Quod^* si enim ulla huius terrae notitia ex aevo antiquissimo ad Europaeos pervenerit, cur, Phoenicii, Graeci, Romani et Arabici scriptores illam nec geographicis libris, nec certis gradibus definiissent? Atqui non amplius, ubi maxime, orbis cogniti latitudinem, quam ad gradus meridiani circiter LXXX. longitudinem quam ad gradus aequatoris CLXXX. Strabo Ptolemaeus et Plinius extenderunt: Cum tamen hodierna nostri Orbis latitudo ad gradum CXLI. longitudo ad gradum CCCLX. imo ulterius progrediatur. Quid? quod veteres maiorem orbis longitudinem ipsi descripserint, quam revera fuit: Quippe qui nihil Europae, Asiaeque ultra Sarmatiam, nihil Africae ultra Aequatorem, nihil Indiae Seres extra Sinasque, nihil ultra Fortunatas Insulas et Africana litora compertum habuerunt. Quid quod pyxide nautica destituti Oceanum Atlanticum nec tentare nec superare potuerint: idque supra Lib. I. Cap. XIII. planum fecimus, argumentis contrariis examinatis. Ergo quantum ad Platonicam Atlantida spectat, illa immani terrae motu, et aquis marinis obruta jacet: Cum America superstet integra, nec ullis terrae motibus aut aquosis eluvionibus oppressa fuerit. Kircherus vero Mundi Subterr. Lib. II. cap. 13. Atlantidem inter Azores atque Canarias exstitisse, hasque insulas minores ex ejus reliquiis superstites conjectat: Huic conjecturae verisimilitudinem ex nova inducit Insula, quae A. 1638. prope Azores aquis maritimis emersisse copiosius ibidem memoratur et legitur. Non dico esse Geographos doctissimos, qui Atlantida cum Varerio Lusitano commentitiam, aut e fabulis prognatam censeant. Diodorus autem Siculus quae Lib. V. Biblioth. de Phoenicio ultra columnas Herculis excursu, et magna insula reperta tradidit, haec ad aliam quamcunque Africano litori vicinam commodius referri queunt. Nautica enim Phoenicum veterumque gentium migratio littoribus inhaesit: quod peripli fere singuli testantur. Nec Diodorus cuncta quae retulit, haberi ea vult pro usquequaque veris, sed satius putat quomodocunque res priscas nosse, quam eas penitus ignorare: Ita Vossius Libro II. de Histor. Graecis cap. II. recte iudicat. Auctor itaque libelli de Mundo, qui nec Aristoteles, nec Theophrastus, nec alius e Peripeto fuit, probationem causae huic exiguam addet. De tribus enim orbis partibus, et insulis praeter eas magnis etiam multisque, non de singulari aliqua terra continente, qualem Americam cognovimus, et ampla satis et magna loquitur. Interim Phoenices orbem circumnavigasse, non constat: tantum Oceani littora pleraque per partes explorarunt: Ita gravissime Bochartus Lib. I. Chan. cap. 37. ubi de nautica Eudoxi, Hannonis, Hamilconis, Phoenorum que excursione agitur. (Bruzen. *Atlanticam veterum nolim ad Americanum littus extendere; nimia enim fit distantia a freto Gaditano, cui ex testimonio scriptorum vicina esse debuit. Cum Plato de Atlantica loquitur, non dicit eam exstare, sed exstitisse; Solonem, qui iam ante annos circiter ducentos vixerat, peregrinantem in Aegypto inducit, eumque ab Agyptio sacerdote audientem, quandam fuisse olim insulam Atlanticam undis absorptam.^* Rudbeckius, Svecus, vir eruditione magis, quam iudicio pollens, Atlanticam de sua Svecia intelligit; quo iure trutinandum lectori relinquo. Veteres credidere Hispaniam cum Africa quondam fuisse coniunctam, nullo intercedente freto. Aquas vero ex Euxino ponto exuberantes ita Mediterraneum mare auxisse, ut inter montes qui postea Columnae Herculis dicti, viam sibi in Oceanum faceret: tunc Atlantica, si quae fuit, periisse facile potuit. Vide hanc conjecturam fusius explicatam in nostro Dictionar. geogr. ad vocem Atlantica… Americae mappae Sansonum infra nihilum reputandae.)”

„Oceanum Atlanticum, I. qui est inter Europam, Africamque et Americam, antiqui mortales quando primum navigare coeperint, haud facile dictu est. Notam fuisse Aegyptiis Graecisque Americam, eoque Carthaginienses

navigasse, post suo loco ostendam. *…Medio mundi saeculo, quum Graecis, Romanisque una tantum continens, quam Europae, Asiae, Africaeque nominibus distinxerant, cognita fuerit, de huius circumnavigatione narrat Plinius a) Lib. XI. cap. LXIX. (Lib. II. cap. LXVII) a Gadibus Columnisque Herculis Hispaniae et Galliarum circuitu totum sua aetate navigatum fuisse Occidentem … Carthaginis vero potentia florente, Hannonem circumvectum a Gadibus ad finem Arabiae, navigationem eam prodidisse scripto: sicut ad extera Europae noscenda missum eodem tempore Himilconem. Praeterea Nepos Cornelius auctor est, apud eundem Plinium, Eudoxum quemdam sua aetate, quum Lathyrum Aegypti Regem fugeret, Arabico sinu egressum, Gadeis usque pervectum. multoque ante eum Caelius Antipater ibidem affirmat, vidisse se, qui navigasset ex Hispania in Aethiopiam commercii gratia…

„I. Antiqua Oceani navigatio instar Geographiae veteris manca, imperfecta, erronea fuit, particularis tantummodo sive partialis et litoralis, adeo ut nautae litoribus inhaererent, nec in altum quacunque provehi possent; nam interdiu conspectis insulis, montibus et promontoriis, noctu observata Helice et Cynosura, itemque stellis paulo proximis juvabantur. Nostri nunc indice gaudent magnetico (quem Joh. Gojae Italo eique Amalfitano A. C. 1302. circiter debemus) quo non Meridiana tantum linea, sed plaga septentrionalis etiam notatur, vel exactius, vel obliquius paulo cum declinatione, quam Chalyboclisin vocant…”

„(*Non satis sibi constat Cluverius. Nam Americam a Veteribus cognitam asserit, et in Lib. VI. cap. XI. eandem Novum orbem superioribus saeculis plane ignotum definit; ac rursus sui ipsius immemor in eodem capite paucissimis interjectis lineis Americam jam inde antiquissimis temporibus cognitam fuisse Europaeis, disserit… De America veteribus incognita vide tentamen nostrum Geographicum Memoires Hist. et Crit. Decembre. 1722.”)

„a) Lib. II. cap. LXVII. secundum Edition. Geleniano-Froben. in fol. p. 20. Quae citatio etiam in ultima illa Edition. Vorstiano-Amstelod. est repetita. (*Bruzen. Jam errorem emendaverat Philippus Labbe S. J. in Edit. Paris. A. 1661. et in alia. A. 1653. Locus ille Plinianus recte indicatur.)”

„…Pius etiam Pontifex Asiam describens ait, in Otthonis Imperatoris Teutonici vita legi Indicam navim una cum indicis mercatoribus in Germanico litore fuisse deprehensam, ibique ventorum vi ex Oriente propulsam constitisse… Verum, antiquis temporibus navigationem (ex Europa in Indiam Or.) non fuisse ignotam, etiam C. Julius Solinus testatur, qui tradit, totum Meridiei aequor ab India usque in Hispaniam fuisse navigatum: idque probat Iubae regis testimonio…

(*Bruzen^* N. „Vide praeterea Danielis Huetii De Navigationibus Salomonis egregium libellum et eiusdem Histoire du Commerce et de la navigation des Anciens. Multa egregia suppeditabit Ricciolus in Geographiae et Hydrographiae reformatae lib. 3. qui Periegetus dicitur, cap. 22. ubi praecipuas navigationes ad Orbis Novi, aut quasi novi Orbis, regiones ab Anno Christi 1270. ad sua tempora recenset, insigniores vero aliquanto fusius designat…)”

„…Periplus Hannonius exiguam apud priscos fidem invenit, deque suspectis rebus proverbio locum dedit: vid. Voss. in Hist. Graec. Lib. IV. Navigatio item Eudoxi Cyziceni tota, quam Heraclides Ponticus et Corn. Nepos prodiderunt, a Strabone, gravissimo auctore, tanquam fabula inepta exploditur. Lib. II. Quidni explodamus Indos ab rege Svevico ad Q. Metellum Celerem dono missos, et tempestatibus ad mare Germanicum abreptos?…

nisi naturae ac veritati historicae vim faciamus?… Confer Casp. Varerii Comment. de Ophira, ubi ad veterem navigationem multa invenies. Bocharti Geogr. Sacr. Lib. II. c. 27. (*Bruzen N. Huetii Navigatio Salomonis Amstel. A. 1698. 8. – Eandem materiam in nostra Geographiae historia pertractavimus.”)

„De America, Insulisque Australibus, omnia doctissimos quoque veteris aevi latuerunt. Nec enim moror de Atlantide Platoni prodita, aut illos S. Clementi Romano in Epistola ad Corinthios memoratos trans Oceanum mundos, aut denique felices Phoenicum et Carthaginiensium ultra Herculis Columnas navigationes, et quae hisce sunt similia: Platonica enim illa fabulis simillima, saltim incertissimae fidei; et mundi Clementis transmarini nihil forte sunt aliud, quam Britannia, aliaeque Oceani insulae, ceu visum est Patrico Junio, etsi aliter videantur accepisse Origenes, Hieronymus, Epiphanius, et Photius: Navigationes postremň Phoenicum et Carthaginensium ad Cassiteridas aliasque insulas, perrexisse ad Insulas Capitis Viridis, fortassis etiam ad Fortunatas, ut non est vero absimile, ita ulterius ivisse, fidem indubitatam haud meretur. Non etiam quidem negaverim, debuisse merito jam tum olim saltem sapientioribus quibusque suspiciones nasci, de vasta telluris trans Oceanum amplitudine, vel eo, quod caeteroquin altera pars telluris alteri nimium praeponderaret, atque ita centrum magnitudinis terrae cum centro universi non possit convenire.” Sed id fecere pauci: vulgus non item, etc.

Notitia Orbis Antiqui, s. Geographia Plenior. Christph. Cellarius ex vetustis probatisque monumentis collegit, et novis Tabulis geogr. singulari cura et studio delineatis, illustravit. Editio II. cum notis L. Jo. Conr. Schwartzii. Lipsiae. 1732. II Tomis. 4m.

„Additamentum de novo orbe, an cognitus fuerit Veteribus.

Americam a ducentis amplius annis sollertium hominum studio detectam fuisse, nemo est qui ignoret. An eadem etiam antiquitus fuerit cognita, difficulter iudicatur. Silentium geographorum et historiarum conditorum non levi argumento est, quo veteribus innotuisse negemus. Accedit difficultas navigandi sine pyxide nautica, qua destituti priores haud procul a litore navigabant, oram legentes, aegre se medio committentes mari. Quis inde credat vastum Oceanum, qui inter Americam et Europam aut Africam est, sponte ac consilio subiisse, et emensos esse: ac saepius trajecisse, revertisseque feliciter.

Nihilominus sunt rationes non poenitendae, quae persvadere fortasse possint, saltem probabile reddere, non plane ignotum fuisse antiquis orbem illum, seu amplissimas regiones, quae trans mare sunt Atlanticum. Nam Africam circumnavigatam fuisse, quamquam raris exemplis, tamen multorum testimonio demonstrari posse videtur. Herodotus lib. IV. cap. XLII. tradit, Phoenices, a Neco Aegyptiorum rege missos, e Rubro mari solvisse et biennio consumto venisse ad columnas Herculis, et per illos remeasse in Aegyptum. Et Plinius lib. II. cap. LXVII. refert, Hannonem Carthaginiensem a Gadibus ad finem Arabiae circumvectum esse. Et, auctore Cornelio Nepote, recenset, Eudoxum quemdam, cum Lathurum Regem fugeret, Arabico sinu egressum, Gades usque pervectum: item, Q. Metello Celeri, Galliae proconsuli, Indos a Rege Svevorum dono datos, qui ex India commercii caussa navigantes tempestatibus essent in Germaniam abrepti . Sed ut hi, ita et alii tempestate ac casu abrepti navigarunt, aut, si consilio, litora tantummodo legerunt, quod nihil adfert ad immensi Oceani trajectionem.

Nihilominus de iis, quae trans Oceanum sunt, non nihil tradiderunt, e quo colligas, notitia illorum non omni fuisse destitutas. Platonis insula Atlantis , in Atlantico Oceano sita, videtur rem conficere: de quo in Timaeo et Critia mira perscripsit. Ibi pag. 475. Traditur vestra civitas restitisse olim innumeris hostium copiis, quae ex Atlantico mari profectae prope cunctam Europam et Asiam obsederant . Τότε γάρ πορέυσιμον ήν τό έκει πέλαγος νήσον γάρ πρό τού σόματος έιχεν, ό καλέιτε (ώς φατε ύρέις) Ηρακλέονς σήλας. ή δε νήσος άμα Λιβύης ήν καί Ασίας μείζων. Tum enim navigabile illud mare erat. Insulam enim ante ostium habebat, quod vocatis, ut ipsi dicitis, Herculis columnas, insula autem maior est quam Africa et Asia simul sumtae . Repetit in Critia post principium praesertim quod ad magnitudinem Insulae attinet. Haec vero si tanta fuit, non videtur ab America abludere.

Sed obstant alia; vicinitas ostii ad Columnas Herculis: ante quod dicitur sita fuisse, a quo longissime abest America: deinde regium illius insulae imperium, quo Europam usque Etruriam, Africam usque Aegyptum possederint; etiam bellum cum Atheniensibus gestum; et insulae ulteriores, in quas ex Atlantide navigatio instituta fuerit; cum ipsa magnitudine vastissima, et quae praeterea Critias a Solone in Timaeo dicitur accepisse, fabulae, quam historiae, similiora. Quamobrem interpretum multi allegorice haec explicant, a sensu, quem littera fert, recedunt. Neque id pronum ad fidem est, quod additur ibidem, terrae motu et tempestatibus concussam insulam subsedisse, ipsumque mare, quod insulam obruisset, propter limum et coenum navigari amplius non posse. Quid multa? ait, ήϕανίσθη, disparuit insula, nusquam super est.

Sed missa Platonis Atlantide, aliorum opiniones vel divinationem audiamus, de terris trans Oceanum. Antiquissima est traditio, quam Aelianus lib. III. Variarum cap. XVII. ex Theopompo refert, dixisse Silenum Midae regi in colloquio, Europam, Asiam, Africam insulas esse, quas undique Oceanus circum fluat: ήπειρον δέ μόνην έιναι έκεινην τήν έξω τούτου τού κόσμον, continentem vero unicam esse illam, quae extra hunc mundum existit . Non dubitanter hic, sed pro certo dicit, extra notum orbem, id est Africam, Asiam, et Europam esse unicam et maiorem continentem, quae alibi esse non potest, quam trans Oceanum, illas notas partes, quas Insulas vocat, ambientem.

Cautius propiusque a vero Aristoteles de Mundo cap. III. ή οίκουμένη σύμπασα μία νήσός έσιν, ύπό τής Ατλαντικής καλονμένης θαλάσσης περιρρίεομένη. Παλλάς δέ καί άλλας είκός τής δε άντιπόρθμονς άποθεν κέισθαι τάς μέν μείζους άυτής, τάς δέ έλάπτους, ήμίν δέ πάσας πλήν τήςδε, άοράτονς. Omnis habitata terra una insula est, mari, quod Atlanticum vocatur, circumdata. Probabile autem, multas alias, huic procul trans mare obversas esse, maiores hac nostra quasdam, quasdam minores; omnes tamen, praeter hancce, nobis invisas . Dum είκός, probabile dicit, modeste loquitur, non temere adseverat, non incerta relatione inductus, sed sua persvasus ratione, esse in tam vasto terrarum orbe plures post Oceanum terras, quam quas cognitas habemus; quia probabile, alteram et maiorem partem pariter, ut nostram, esse maribus et terris distinctam, non totam aquis oppletam: et illas άντιπόρθμους vocat, id est, mari nostro ex altero latere oppositas terras.

Postquam autem Fortunatae Insulae sive Canariae repertae fuerunt, minus de aliis et majoribus insulis sive terris dubitatum est: quidam vero Atlantidem cum Fortunatis confuderunt, in quibus Diodorus est Siculus lib. V. cap. XIX. vnam permagnam insulam dicens in Occidentali Oceano esse, plurium dierum navigatione disiunctam ab Africa, eamque fertilitate tanta amoenitateque, etiam tam salubri aëre, fontibus, fluminibus, ut Θεών τινών, ούκ άνθρώπον έμβιωτήριον, deorum quorundam, non hominum domicilium videatur. Sed haec fabulae multum admixtum habent, sicut et reliqua Theopompi, quae dicto loco Aelianus enarrat, pleraque sunt fabulosa, in quibus et Meropis terra Theopompi, quam Apollodorus apud Strabonem lib. VII. pag. 207, ut fictam, reiicit.

Aristoteles supra modeste cauteque sensit de iis, quae trans Oceanum dicantur posita; at libro de Mirabilibus auditis, si idem utriusque auctor est, confidentius scribit, in mari extra columnas Herculeas quondam Carthaginienses insulam invenisse έρήμν, hominibus vacuam, cetera rebus omnibus abundantem, in quam saepius Carthaginienses navigarent, quidam etiam ob loci felicitatem ibi sedem figerent; vetuisse senatum civitatis sub capitali supplicio, ne quis in posterum in illam navigaret, ne quid Carthaginis felicitati detraheretur. Sed et hoc in incertis relinquendum: quod etiam, si vera sit historia, haud est sufficiens, ut Americanas Carthaginiensium navigationes nobis persvadeat: nec cum Atlantidis fabula consentit, quae πολυάνθρωπος describitur, quasi reges habeat, exercitus emittat; quum haec έρήμή fuerit, hoc est, nullis habitata hominibus.

Nihil ergo amplius, quam conjecturam transmarinae terrae, veteribus patuisse, admodum probabile est, cui nescio qua divinandi arte spem futurae detectionis adiecerunt. In his est Seneca, tragicus poeta, in Medeae actu II extremo:

Non vane dictum, quia eventus respondit. Vnde vero notitia? ex sola ratione, an rerum etiam experientia? nihil certi definire possum: probabile tamen est, alterum orbem non plane antiquis ignotum fuisse, et omnino quosdam in eum invectos revectosque, qui famam de eo sparserint: utrum casu autem in illum inciderint, an consilio et inquirendi studio profecti, divinare non possumus.

At fabulosae sunt veterum narrationes. Esto fabulosas esse seu fabulis permixtas, ut solet de rebus peregrinis et longissime remotis; non autem quae fabulosa sunt, propterea sunt penitus falsa. Quid fabulosius freto Siculo? nec vero ipsum propterea fretum negatur. Sub fabulis etiam aliquid veri plerumque latet, quae separanda sunt, quod Macrobius lib. I. Somn. Scip. cap. II. dixit, fabulas a fabulosis secernere . Multi in hoc Argumento versati sunt, sed praecipue clarissimi nobisque amicissimi viri JACOBI PERIZONII modestiam probamus, qui in Aeliani dictum locum ita commentatus est: Fabulosa haec ducit et fabulis accenset Meropida hanc terram tum Noster (Aelianus) tum Apollodorus apud Strabonem lib. VII. (pag. 207. edit. Casaub.) Et merito. Nullus tamen dubito, quin veteres aliquid crediderint vel sciverint, sed quasi per nebulam et caliginem, de America, partim ex antiqua traditione ab Aegyptiis vel Carthaginiensibus accepta, partim ex ratiocinatione de forma et situ orbis terrarum: unde colligebant, superesse in hoc orbe etiam alias terras praeter Asiam, Africam et Europam. In hac viri eruditissimi sententia adquiescimus: quae addunt alii, cum incertis et fabulosis missa facimus: etcet.”

Georg. Hornii Historia Ecclesiastica, Melch. Leydeckeri et Dan. Hartnackii Notis et Observationibus illustrata. Accedit Lud. Capelli Compendium Hist. Iudaicae, una cum duplici Hist. Hornianae Supplemento, M. Leydeckeri ad An. 1587, et Jo. Dan. Crameri usque ad praesens Seculum perducto. Francof. ad Moenum. 1704. 8. In fine legitur: Georg. Hornii Brevis et perspicua Introductio in Historiam Universalem. – Cuius

„Historia Insularum Fortunatarum.

Insularum Fortunatarum singulae suos Reges vel Duces habuere.

Insulae Fortunatae, collapso Imperio Romano, inaccessae et incognitae manserunt usque ad A. C. 1370. quo Hispani eas iterum aperuerunt. Tunc temporis ea incolarum simplicitas fuit, ut igne et ferro, duabus ad vitam humanam maxime necessariis rebus, carerent. Quaelibet Insula peculiarem linguam ac regimen habebat. Praecipua earum fuit Magna Canaria, divisa in duo regna Theldae et Galderae. In illa A. C. 1430. quidam nomine Daramas, in hac Gvavartama regnabat. Insula Teneriffa Duces habuit novem libera electione succedentes.

Regnum Insularum Fortunatarum a Francis occupatum fuit.

Circa A. C. 1370. Robinus de Bracamonte, Franciae Archithalassus, has Insulas pro filio suo Joanna de Betangouri regio titulo impetravit: qui, debellatis Barbaris, regem Canariae, Lanzarottae, Fortaventurae, Gomerae et Ferro se appellavit. Cui ordine successere Menardus, Petrus Barba, Ferdinandus Berazza et Didacus de Herrera, qui omne jus suum transtulit ad Ferdinandum Regem Hispaniae; a quo tempore Insulae Canariae Imperii Hispanici pars fuerunt.

*Addantur hic ea, quae Autor (eo ipso Hornius) in Orbe Imperante p. m. 583. et Arca Mosis p. m. 493. annotavit.”

[II.]

APROSITOS, vagy Aprosita, hozzájárulhatatlan Sziget, némellyek szerént Lanzarotta, mások szerént Porto Santo. 15 mértföldnyire Maderához Észak^* és napkelet között. Sanson azt tartja hogy az Isla de San Borondon, melly más képpen Ombriónak mondatott, és a mellyről^* mondják ma a’ Spanyolok: L’incantada e non trovada. H. Aprositos. Ezt Hoffmann költött Szigetnek, Vossius pedig Teneriffának tartja. H. Insula.

ALPHONSUS Castellanus. Ennek ajándékozta a’ Pápa a’ Canaria Szigeteket 1346 eszt. H. Fortunatae.

ALEGRANZA, kisded Sziget kikötővel. Szászky. Hübner Vollst. És egy erős Kastéllyal, mellybe a’ Spanyol Garníson fekszik. H. Vollst. Alkalmatos a’ kikötője ’s egynéhány vár van benne. Grammaeus, Afr. l. 9. c. 5. H. Alegranca.

ÁRPA. Teméntelen bőséggel terem mindenütt: jelesben Teneriffába. Hübner Vollst.

ATLANTICA SZIGETEK, két Sziget, mellyek beatáknak ’s fortunátáknak neveztetnek, keskeny tenger választja el őket egymástól, Libyától (Áfrikától) 10,000 Stadiumnyira feküsznek. Ritkán esik itt esső, az is középszerű: a’ Szelek többnyire kellemetesek és harmathozók: a’ föld kövér, és semmi emberi munkától nem mivelődvén, igen édes gyümöltsökkel kínálja a’ henyélő sokaságot: a’ levegő tiszta és mértékletes, és az idők’ Szakaszi szerént középszerű változási vagynak. Mert a’ földről fúvó szelek, a’ Bóreás és Ákviló, a’ messzelétel miatt, temérdek és kietlen útakon jövén, elfáradnak, míg ide érnének: a’ tengerröl fúvók pedig, az Argesták és Zefirusok; hívesítők, és ritka ’s mérséklett lanyházó esőket hoznak ki a’ tengerről. Homerus, Horatius, ’s a’ többi^* Poéták azt mondják, hogy itt vannak az Elysiumi mezők. Ezeket, úgy látszik, Plinius Hesperideseknek nevezi; mert úgyis kettőt számlál az Átlánti tengerbe, ’s azt mondja, hogy azokhoz az Atlás hegyétől 40 nap alatt hajókázhatni, túl a’ Gorgonokon. Talám Spagnola, és Cuba lesz. Lásd Orteliust. H. Atlanticae.

ATLANTIS. Hajdan, a’ mint sokan állítják, Napnyúgot felé az Ó és Új Világ között egy nagy Sziget feküdt, mellyet a’ legrégibb Irók Atlantisnak neveztenek. Míg ez a’ föld megvolt a’ Természetbe; a’ két Világ lakosinak közösűlések volt egymással; és ez az Atlantis’ Szigete valósággal nem egyéb lehetett, hanem épen a’ Salamon ÓFIRJA. De annakutánna az egész Sziget elveszett, és már ma nem maradt semmi egyéb meg belőle, a’ CANARIA, a’ Capoverdi, és az Ázori Szigeteken kivűl. Hübner Vollst. – pag. 675, 676. … Atlantis, vagy Atalantis. – De ez, a’ mai América é; vagy pedig Európa és América között egy illyen nevű Föld fekütt é; ’s talám elveszett idővel: azt mások állíthatják meg. Uő. pag. 810. Ezek lehettek a’ régieknél nevezetes Hesperides Szigetek is. Cs. Igen nagy Szigete a’ Nyúgoti Oczánnak, mellyet, a’ mint Plátó írja, a’ tenger nyelt el. Erről úgy vélekedik Becmann Histor. Ins. c. 5 . hogy az Ázori és Canariai Szigetek között volt, és ezek annak a’ maradványi; sőt hosszason is megmutathatni, azt állítja. Sokan a’ Plátó’ Atlantisát Amérikának tartják. H. Atlantis. Minthogy a’ Tenger sok Földet elnyél, mos, és szaggat, és e’ miatt ujjabb Szigetek származnak: nem láttzik az igazságtól messze esni, a’ mit hajdan Plato az Atlantisról^* irt, a’ melly némellyek^* itélete szerént^* az Azori, és Canaria Szigetek között. H. Insula. Mi légyen nem tudni bizonyossan. De Sanson sok Holmival igyekezik megmutatni hogy ez America: melyhez igen hozzá is lehet vetni. H. Insula Atlantis.

ALMA, Terem Teneriffába. Hübner Vollst.

APRATZK. (Apricosen.) Terem Teneriffába. Hübner Vollst.

BARATZK. Terem Teneriffába. Hübner Voll.

BOR. Drága jó terem Roca’ Szigetébe. Szászky. Az idevaló boroknak neve Sekt. Hübner Vollst. (Bőven terem Maderába is.) Uő.

BABÉR. Szászky. Egész erdők vagynak belőle Teneriffa’ Szigetében, mellyekbe sok 1000 Kanarak fészkelnek. Hübner Vollst. etc.

BETENCOURT, (Jean de) Frantzia volt, ő találta fel mintegy a’ Canaria Szigeteket 1402 Eszt. és azokat bírta is Királyi titulussal III Henrik Fr. Király’ ajándékozása után, de úgy mint a’ Frantzia Korona’ Feudumát. A’ Maradéki pénzen adták el a’ magok jussát a’ Spanyoloknak. H. Vollst. 1405 feltalálta Fierte Ventura’ Szigetét Uő. Frantzia nemes, meglátogatta a’ Canariákat 1346 eszt. H. Canaria. Normandiai Nemes, feltalálta Ferro’ Szigetét 1402 eszt. H. Ferro. És a’ Canariákat. H. Fortunatae.

BÚZA. Teneriffában. Hübner Vollst.

CAPRARIA. Ptolemeusnál^* Casperia. Niger szerént Forteventura melly Canariatól 6 mértföldre esik. Baudrand szerént Pálma, mellynek kerülete 15 mértfőld. H. Capraria.

CANARIA SZIGETEK. Feküsznek Áfrikának Napnyúgoti partjával általellenbe, széllyel, az Atlanti Nagytengerben, szemközt az Átlás’ Bértzeivel. Földjök igen bő és termékeny. Nevezetesebb Hozományjaik gabona, bor, tzitrom, narants, dinnye, sokféle fái gyümöltsök, tzúkornád, mástiks, babér, Santo: vagyis Szentfa, gummi; marha, vad, ketske, tengerinyúl, és Kanármadár. – Hajdani nevek Insulae Fortunatae; ma az Áfrikaiaknál Elbárd. Számok 15, mellyek közűl nevezetesebb 10, a’ mellyek mind a’ Spanyol birtokábann vagynak. (Ide járúl még 4 Sziget, melly a’ Portugallusoké.) – Lakossaik 1. Ott-termettek, 2. Európaiak, névszerént Spanyolok, ’s a’ t. Vallások Pápista. Igazgatja őket egy Gubernator. Szászky. Lásd a’ többit Canaria Tzikk etc.

CANARIA, vagy Nagy Kanaria’ Szigete, nevét vagy a’ Canna azaz Tzúkornádtól, vagy a’ Canis azaz Kutyáktól vette. Ebbe van Canaria, vagy Cita de Palmes. Szászky. Feltaláltatott 1442 eszt. Kerűlete mintegy 50 Német mföld. Itt lakik a’ Spanyol Gubernator. Lakosait 9,000-re vetik. Esztendőbe kétszer aratnak. A’ Marhák közűl legjobb dísze van a’ Ketskének; a’ termés közűl pedig a’ bornak. Bizonyosnak állítják, hogy esztendőn által tsak az egy Angliába 16,000 hordó Canarien-Sekt megy ki. Hübner Vollst. Nevét a’ nagy kutyáktól vette. Plinius lib. 6. cap. 32. H. Canaria.

CITA DE PALMES, Fővárosa Canária’ Szigetének, mellyben lakik a’ Püspök. Itt van a’ Fő Törvényszék, és egy erős Kikötő. Szászky. másképp Canaria. Szászky. Ciujdad de las Palmas. Nagy, szép, és népes, jó Kikötője van. Itt mindég tartózkodnak idegenek. Hübner Vollst. Van vára. H. Canaria.

CANARIEN-ZUCKER. Lásd Tzúkornád Tzikk.

CANARIEN-SECT. Lásd: Bor, Sect, és Szőlő Tzikk. – Bizonyosnak állítják, hogy esztendőnként tsak Angliába 16,000 Hordó Canarien-Sekt megy ki. Hübner Vollst.

CANARIA-MADARAK. Lásd: Kanár Tz.

CANARIA SZIGETEK, Feküsznek általellenbe a’ Marokkai Birodalommal. Nagy Kutyák teremnek bennek. Fortunataknak neveztettek az ott termő sok drágalátos gyümöltsök miatt. Levegője igen forró. Földje ellenben felette termékeny. A’ Marhatartás jól megy. Az erdők tele vannak jóféle vadakkal és madarakkal: ezekhez tartoznak a’ Kanarak is. Tzúkornád bőven terem, ’s abból készűl a’ szép Canáriai Tzúkor. A’ Spanyolok ültettek itt legelőször Szőlőket, ezek termik ama delicat Canarien-Sektet. Történeteit lásd a’ Historia Tz. etc. – Hübner Vollst. – Ezek a’ Szigetek lehettek a’ híres HESPERIDES Szigetek is; az elveszett ATLANTIS’ Földének maradványi. Cs. – Ide tartoznak az ATLANTICÁK. Cs. Azt írja Diodorus Sic. lib. 5. hogy a’ Phoeniciabéliek közűl némellyek, egy igen termékeny Szigetre találtak, a’ melly általellenbe vólt Áfrikával; és még azon feljűl, hogy a’ Cartágóbéliek mindent elkövettek, hogy ez a’ Sziget az Európaiak előtt esméretlen maradjon. H. America. Hofman 7 emlit közűlök. Feltalálta Lajos Claraemonti Gróf, Alphonso de la Cerdának, kit Exhaeredatusnak neveznek, a’ fija, 1343 eszt. Meglátogatta J. Betancourt, Frantzia Nemes, 1346 eszt. – Sok változások után a’ Spanyolokra jutottak ezek a’ Szigetek. Lakosai Keresztyének, kiknek Püspökje Canariába lakik. Földjök igen bővön terem gabonát és drágalátos bort. Lásd: Baudrand. Sanut. Linschot. Mariana. Gramaeus. ’s a’ t. H. Canaria. Neveket vehették a’ Canarius népektől, a’ kik az Átlás’ hegye’ környékén laktak, ’s azzal éltek, a’ mivel a’ kutyák, a’ mint Plinius említi, 5. l. ’s ő belőle H. Canaria. Lásd Fortunatae.

DINNYE. Szászky.

ELBARD, másképpen Pico. – Az Áfrikaiak így hívják a’ Canáriai Szigeteket is. Szászky.

ÉRTZ. A’ Pico’ körűl lévő Kősziklák rész szerént Réz- rész szerént Ezüst-értz formát mutatnak. Hübner Vollst.

EZÜST. Ezüst-értz formájúak a’ Pico körűl való Kőszirtok. Hübner Vollst.

FORTEVENTURA’ Városa, ezen nevű Szigetnek déli oldalán 21 mföldre Áfrikától. H. Forteventura.

(FUNCHAL VÁROSA, van Madera’ Szigetében, Püspök lakik benne. Szászky. vagy Fuenchal. Szászky. ) Főváros. Magos helyen fekszik. Nagyon népes, mivel benne lakik a’ Püspök és a’ Gubernator.^* Hübner Vollst. Püspöki város, a’ Lisbonai Érsek alatt, Madera’ Szigetének feje, ennek napkeleti részén. Capo de St. Vincenttől 116, az Afrika’ partjától napnyúgotra 75 mföldnyire. H. Funchala.

FERRO, vagy Ferri’ Szigetje. Ebbe van a’ híres Santo vagy Szentfa. Innen húzódik keresztűl az Első Meridianus. Szászky. Lásd: Meridianus etc. Nem nagy Sziget. Nevét a’ vastól vette, mert a’ főldje nedvesség nélkűl szükölködvén, vas keménységű. Hübner Vollst. Fővárosa Hiero. Hübner Vollst. Hajdan Pluvialia. H. Canaria. Híres amaz tsudálatos élőfáról, melly az egész Szigetnek (a’ melly felette vizetlen) elég vizet szolgáltat. H. Canaria. Legvégső az Otzánba. Ebbe egy tsudálkozásra méltó dolog vagyon, melly felyűlhaladja a’ Világnak minden tsudájit. – Az elsűlt és száraz földön semmi víz ér nem találtatik, kivévén a’ tengerpart’ környékét, ahol valami kevés vizet találni, de a’ melly kevés is, távol is van, és így a’ Szigettel tsekély, ’s mondhatni majd semmi jót se tesz, és így a’ szomjúság miatt eltikkadt embereken nem segít. Láss alább többet. H. Ferri.

FORTE VENTURA, Fierte Ventura’ Szigetje. Áfrika felől. Szászky. Bethencourt találta fel 1405 eszt. Hübner Vollst. Hajdan Capraria és Casperia. H. Canaria. Van benne hasonló nevű Város, a’ déli oldalán. 21 mföldre Áfrikától. H. Forteventura. Niger szerént Capraria, vagy a’ mint Ptolemeusnál van Casperia, esik 6 mföldre Canariától. H. Capraria.

FÁK. Santo, Palma, sokféle Gyümöltsfa, Mastiksfa, Babérfa, Gummifa: Szászky. (Sárkányvérfa) Almafa, Apratzkfa, Baratzkfa, Babérfa, Körtvélyfa, Narantsfa, Pomagránátfa, Tzitromfa. Hübner Vollst.

FORTUNATAE INSULAE, így hítták hajdan a’ Kanáriai Szigeteket. Szászky. Az ott termő gyönyörű Gyümöltsökért. Hübner Vollst. Hofman 7 Szigetet számlál. H. Canaria. A’ sok szép gyümöltsöktől, vagy a’ levegő’ jóságától (a’ fructuum ubertate, vel aëris bonitate) vették ezt a’ nevezetet; Mauritaniának végénél napnyúgotra feküsznek. Strabo lib. 3. és Plinius lib. 4. Hatan valának mindöszve. Ezeket a’ Szigeteket láttatik arányozni Horatius Od. 8. lib. 4. – Divitibus consecrat insulis. Ismét Epod. 16. Nos manet Oceanus circumvagus; arva, beata Petamus arva, divites et insulas, ’s a’ t. Feltalálta Betencourt: a’ Pápa pedig Alfonsus Castellánusnak ajándékozta 1346 eszt. Áfrikától 16 vagy 26 mföldnyire esnek. H. Fortunatae.

FÖLDJÖK. Igen termékeny. Hübner Vollst. De a’ Ferróé, vizetlen és vas kemény. Uő.

FÖLDINDÚLÁS. 1704 eszt. Teneriffába egy Földindúlás 300 rendűlésből állott, mellyre a’ Pico sok tüzet okádott. Hübner Vollst.

FERRO. …De a’ mindenható Istennek az emberek és barmok eránt való különös gondviseléséből van egy Élőfája, mellyről láss a’ Santo Tzikkelyben. H. Ferri. … Másképpen Ferraria. Feltalálta Betencourt, Normandiai nemes, 1402 eszt. Lásd: Joh. Verrerius, és Petr. Boucherus, cap. 45. Th. Nicols cognomento Modnal, Thevetus, Sanutus, Vicentius Blancus, Bergero, Jacson Anglus, ’s ’a t. H. Ferraria. Némellyek szerént hajdan Ombrios. H. Ombrios.

GUMMI. Szászky. (Jelesben sok fán terem Maderába.) Hübner Vollst.

GORGONES Szigetek, így neveztetnek a’ Poétáktól, mivel egyiken közűlök a’ Gorgonok Phorcus’ Királynak a’ Leányi laktak, a’ kik, valamire tsak néztek, mind kővé változtatták. Más nevek a’ Szigeteknek Hesperides. Hübner Vollst. pag. 663. Phorcus és Céta’ 3 Leányi, Medusa, Stheno, Euryale, kik a’ Dorcades^* Szigetekbe laktak, a’ Szeretsen Otzánba, szemközt a’ Hesperidák’ kertjeivel. Virg. lib. 6. Natal. Com. lib. 7. Azt mondja Diodorus, hogy ezek vitéz asszonyok voltak Áfrikába, kik ellen hadakozott Perseus, és Királynéjokat, Medúsát, Minervának ’s a’ Virtusnak segedelmével meggyőzte ’s levágta. Gorgones, Pliniusnál Gorgades és Hesperides Szigetek, Ferrarius után Hofman a’ Capoverdi Sz. tartja. Pausaniásnál in Atticis Satyrides. Hannónál in Periplo Goryllae. H. Gorgones. Másképpen Dorcades. H. Dorcades.

GOMERA’ Szigetje, vadállatokkal bővös. Szászky. Jelesben sok piros Wildpret, azaz Szarvashús. Hübner Vollst. Hajdan Theode. H. Canaria. Van benne hasonló nevű város, tágas kikötővel. Lásd: P. du Val. H. Gomera.

GRATIOSA, kies Szigetetske. Szászky. Nevének valójába megfelel. Hübn. Vollst.

GABONA. Bőven terem. Szászky. Egy száron látni itt 180 kalászt, és egy vékáról sokszor 130 véka is terem. Ez pedig mind gabonáról, mind árpáról igaz. Hübner V. Canariába kétszer lehet aratni. H. Vollst. Árpa, Búza. Hübn. Vollst. (Teméntelen terem Porto Santoba.)

GYÜMÖLTSÖK. Mindenféle terem. Szászky. Igen szépek. Jelesben Teneriffa’ Szigetében. Hübner Vollst. Alma, Apratzk, Baratzk, Dinnye, Körtvély, Narants, Palma, Pomagránát, Szőlő, Tzitrom. Uő.

GOMERA’ Városa, ezen nevű Szigetben, tágas kikötővel. H. Gomera.

Gabona, Búza, Árpa, Pálma, Égyiptomi szilva, (2 lábnyi) Szölő, bő Bor, Malosa bor, Szekt, Tzitrom, Narants, Apratzk, Baratzk, Alma, Körtvély, Pomagránát, Dinnye, Füge, minnémű jóféle gyümöltsök, Tzúkor, Olajfa, Babér, Mástiks, Gummi, Sárkányvér, Lentiscus, Szanto, Ortsilla, (Kömény,) elég Fa ’s (jelesben Cedrus és Vigniatico.)

Kanár , Kutyák, Lovak, Marha, Vadak, Ketskék, Tengerinyúl, mezei és erdei sok Madarak , Szarvas, Vadszamár, Vaddisznó; Galambok ; Repűlőhalak; Méhek; Bőrök, téj, méz, viasz (legjobb a’ világon).

Terméskövek; Tengerisó; Kénkő; Réz- és Ezüstértzek.

HESPERIDÉS Szigetek, így neveztetnek a’ Poétáktól, mível Hesperus Átlás Királynak az Öttse, 3 Leányt nemzett, a’ kik egyiken eme’ Szigetek közűl, Kerteket tsináltak, a’ mellyekbe arany almák nőttek, mellyeket sárkány örzött. – Gorgones nevek is van. Hübner Vollst. pag. 663.

Ezek által ellenbe vagynak a’ Hesperium Cornu nevü Promontoriummal mellyet említ Ptolemeus Plinius és Méla. Itt laktak a’ Hespérius népek; ennek a’ Promontoriumnak környékén, az Átlánti Ocean mellett, a’ Lethaeus Vizénél. Emlittetik Pliniusnál 2. 106. Egy Hesperius nevű hegy is Aethiopiába, a’ mellynek mellyékén a’ mezők éjjel^* mint a’ csillagok úgy fénylenek. Ezekbe laktak a’ Hesperides Leányok név szerént Aegle Árethusa és Hesperethusa, Hesperusnak az Atlás’ Öttsének Leányi a’ kikről azt mesélik a’ Poéták hogy ollyan Kertjek volt a’ mellyekbe arany alma erdők termettek, és azokat egy szüntelen vigyázó Sárkány örzötte mellyet a’ mint mondják Herkules meg őlt és az arany almákat Eurystheushoz vitte. Plinius és Solinus úgy magyarázza hogy a’ Tengernek egy Aestuariuma vólt melly Sárkány módra tekergődzött és ezeket a’ kerteket körül vette a’ hol a’ mint ők irják vad olajfánál egyébb nem maradt már abból az arany erdőből. Varró az arany almákon Juhokat ért a’ mellyeket meglehet hogy Herkules Görög országba vitt Afrikából. Mert mÂlon a’ Görögöknél almát is Juhot is jelent. Lásd Diod. Sic. L. V. Bibl. Nat. Com. VII. 7. Le irja ezeket Virgilius és Solinus Mauritánia Tingitánába Lixus városához közel. Plinius a’ nagy Syrtis mellé teszi; de másutt meg a’ Pentapolis Tartománnyába a’ hová helyhezteti Ptolemeus is. Ide láttatik tenni Strábo a’ Hesperidések’ Tavát. – Hát ama Hespera nevű felette igen nagy Sziget, melly hajdan az Amazonok’ Lakó helye vólt, hol és mellyik lehetett? a’ mellyről szóll Diodorus Lib. 3. – H. Hespera, Hesperides, Hesperidum horti Hesperii, Hesperion, Hesperius – Lásd: Hesperus.

HESPERUS Jápetusnak fija Atlásnak Öttse kit a’ Báttya ki üzvén az országból Itáliába^* ment és azt maga nevéről Hesperiának nevezte. Diodorus Lib. 2. Azt mondja hogy ez a’ Hesperus az Atlás’ hegyének a’ tetejére fel ment hogy a’ magosságról jobban észre vehetné a’ csillagok forgását, de azután többé senki se látta. A’ honnan a’ nép azt gondolta hogy ő azzá az igen fényes csillaggá változott a’ melly a’ napot reggel meg előzvén Lucifernek este pedig azt kisérvén Hesperusnak mondatik az ő nevéről. Lásd. Nat. Com. 4. 7. – H. Hesperus. A’ honnan ezt a’ csillagot Aurora fiának kőltik. Virgil. Aen. 8. Qualis ubi Oceani perfusus Lucifer unda, Quem Venus ante alios Astrorum diligit ignes, Extulit os sacrum coelo, tenebrasque resolvit. Val. Flaccus Lib 6. – Qualis roseis it Lucifer, alis, Quem Venus illustri gaudet producere coelo. Uö. Lucifer.

HESPERUS. Másképpen Phosporus. Martialis: Phosphore redde diem. H. Phosphorus. Vénus’ Plánétája, másképp Vesper, és Vesperugo. H. Vénus.

HEGYEK. Pico, Pálmai Tűzokádó. Szászky. Hübner Vollst.

HOZOMÁNYOK. Fa, Santo, Joféle Tzúkornád, Palma, (2 lábnyi) Szőlő, Fejedelmi Bor, Sekt, Igen jó Gabona, drágalátos Tzitrom, Narants, sokféle Gyümöltsök, Mastiks, Babér, Gummi, Arpa, Alma, Apratzk, Baratzk, Babér, Búza, Dinnye, Körtvély, drágalátos Pomagránát, (Sárkányvér,) Hübner Vollst. Drágalátos Füge ’s Egyiptomi Szilva. Ortsilla. Mindennémű gyümölts. Drága jó Malósa bor. Olajfa. Lentiscus. (Cedrus.) (Kömény.) Maderamahogány- vagy Vigniaticosa.) Sárkányvér.

Kanár, Nagy Kutyák, Lovak, Sok Marha, Vadak, Számtalan Ketske, Tengerinyúl, mezei és erdei Madarak, Szarvas, Méh, Méz, Viasz. H. Vollst. Teméntelen Madár. Sok Onager. Betses bőrök és téj. (Méz, viasz, legjobb a’ világon. Vaddisznók. Galambok. Tengerinyúlak.) Repűlőhalak.

Ezüstértz, Kénkő, Kövek, Rézértz. Hübner Vollst.

HIERO. Fővárosa Ferro’ Szigetének; de nem olly derekas. Hübner Vollst.

HISTORIA. Ezek a’ Szigetek a’ régieknél sem voltak esméretlenek: de idő jártával osztán senki sem gondolt ollyan igen velek. Végre Jean de Bethencourt, egy frantzia nemes, 1402 eszt. mintegy újonnan találta fel. Az ő Királya III Henrik, királlyá tette őtet a’ Szigeteken, de úgy, hogy a’ Frantzia Koronától függésbe légyen. – A’ Maradékinak bizonyos summa pénzt ígértek a’ Spanyolok, mellyért azok által is adták, a’ mit belőle bírtak. Hübner Vollst.

IGAZGATÁS. az Igazgató Fő Szék van Cita de Palmes’ városába. Igazgatja a’ Gubernator. Szászky. (A’ Portugalliai Gubernator Funchalba) a’ Spanyol pedig Canariába lakik. Hübner Vollst.

KÖRTVÉLY. Terem Teneriffába. Hübner V.

KLASTROMOK. Lagunába 4. Hübner Vollst.

KIKÖTŐK. (Monchriko) Oratavia. Cita de Palmes. Alegranza. Szászky. Hübner Vollst. Gomera. H. Gomera.

KUTYÁK. Teremnek a’ Canaria Szigetekbe ’s innen vették neveket. Szászky. Nagy kutyák pedig. Hübner V.

KANÁR Madarak mindenütt ugyan; (de kivált a’ Salvages’ Szigetekbe találtatnak nagy bőséggel.) Szászky. ahol a’ földre rakják fészkeiket, ’s pedig olly sűrűséggel, hogy az ember alig járhat tőlök.) Hübner Vollst. Teneriffába sok ezeren fészkelnek a’ Babérerdőkbe. Uő.

KETSKE. Canariába minden marhák között legjobban tenyésznek. Hübn. Vollst.

KÉNKŐ. A’ Pico’ tetején való barlang tele van véle. Hübner Vollst. Sőt hihető, hogy ez az egész hegy is valaha ebből lett. Uő.

LEVEGŐ. Igen forró. Hübner. Vollst. (Maderába pedig többnyire ködös, úgyhogy sokszor a’ hajók, ha mellette vannak, sem találnak rá.) Uő. Jó levegő lévén a’ Canáriákba, aligha onnan nem vették Fortunata nevezetjeket. H. Fortunatae.

LAJOS, Claraemonti Gróf, Alphonso de la Cerdának, kit Exhaeredatusnak neveztek, a’ fija. Feltalálta a’ Canaria Szigeteket 1343 eszt. H. Canaria.

LANCELLOTA, Lancelota, vagy Lancerota Szigetje, derék lovak teremnek benne. Szászky. Lancelotte. Hübner V. Lancerotta, hajdan Centuria. H. Canaria. Némellyek szerént Aprositos. H. Aprositos. vagyis Lanzarotta. Uő.

LOVAK. Derekak teremnek Lancelotába. Szászky. Hübner Vollst.

LAKOSOK. Ott-termettek, ezek barnások; Európaiak, Spanyolok, (Portugallusok) ’s a’ t. Szászky. Régi lakosi lapos orrúak, hanem derék emberek, ugyan disznó módra tudnak enni: mert egy közűlök megehetik egy űlő helyébe egész ketskebakot, és még rá tud tsemegélni húsz tengeri nyúlat – gondolnám egész háza népével… Hanem ma már sok született Spanyol telepedett le ezekbe a’ Szigetekbe. A’ Spanyolok, ha Amérikába járnak, akár elmennek akár visszajönnek, mind itt ütnek állapodó tanyát. Hübner Vollst. (Maderának és Porto Santonak lakosi többnyire majd mind született Portugallusok.) Uő.

LAGUNA’ Városa Teneriffában; van benne két Templom és négy Klastrom. Hübner Vollst.

MADERA. Hossza 15 Kerűlete mintegy 40 mért főld. Fő Városa Fungál: több városi Moncrixum és Sancta Crux, 30 Parokhiákkal. Lásd: Baudránd. Mariana Lib. 20. Cap. 11. hist. – Maff. Lib. 10. hist. – H. Madera.

(MONCHRIKO, megerősített Kikötő Madera’ Szigetében.) Szászky. Jó kikötője van, melly félhold formájú, és három erős Kastély védelmezi; de a’ béjárása veszedelmes a’ kősziklák miatt. Hübner Vollst.

MERIDIANUS. Az első Délkarikát vagy Meridiánust, XIII Lajos’ parantsolatja szerént, Ferró’ Szigetén keresztűl szokták a’ Földmérők húzni. E’ közt és a’ Párisi Meridiánus közt mintegy 20 grádusnyi külömbség van. Szászky. A’ Napnyúgoti oldalától vonattatik a’ Frantziák által, 1634 eszt. fogva. Az ehez legjobban értőkkel tsináltatta ezt ki XIII Lajos. H. Ferri.

(MADERA, nevét vette a’ sok hajónak ’s épűletnek való fától, melly Deákúl Materia, Portugallus nyelven Madera. Termékeny földje miatt Szigetek’ Királynéjának is mondatik. – Itt van Monchriko’ kikötője, és Funchal’ városa. Szászky. A’ Portugallusoké. Szászky.) (Északra fekszik. A’ Portugallusok bírják, miolta I. János Király elfoglalta 1420 eszt. Kerűlete 18 Mfőld. Többnyire ködbe van béborúlva, úgyhogy sokszor a’ hajósok rá nem akadhatnak, holott épen mellette járnak is. Eleinte egyebet erdőnél nem találtak benne a’ Portugallusok, ’s innén vette a’ nevét etc. hanem tüzet vetettek néki, melly is 7 esztendeig^* égett. Azután úgy kimívelték, hogy most már bor és tzúkor nagy bőséggel terem benne, és a’ Szőlőgerézd sokszor kétlábnyi hosszú is van. Lásd a’ többit alább Madera Tzikk etc.) Hübner Vollst etc.

MASTIKS. Szászky. (Jelesben Maderába sok fája van.) Hübner Vollst.

MARHÁK. Szászky. A’ Marhatartásnak szép divatja van. Hübner Vollst. Canariába legjobban tenyésznek a’ Ketskék. Uő.

(MADERA. Sok fa terem benne, a’ mellyekből Mastiks, Sárkányvér és Gummi vonattatik ki. A’ Lakosok többnyire mind született Portugallusok, és mivel mindnyája Pápista, a’ Püspökjök nagy Prelátus. Lásd feljebb Madera. – Hübner Vollst etc. Híres az ő igen derék Tzúkoráról ’s boráról. Lásd Lloyd. H. Canaria. Ennek egész földjét felette sűrü erdők boritották bé; a’ mellyet midőn meg gyujtottak olly nagy erővel égett hogy az emberekbe is kárt tett volna ha előle nyakig nem vonták volna magokat a’ vizekbe. Kerűlete 40 mértfőld; kikötője nints, de vagynak benne igen alkalmatos kiszálló helyek. Földje termékeny jóllehet bértzes mint Siciliáé gazdagon terem benne élet: de már most csökkent a’ termékenysége (noha még most is sokat terem) mert a’ sok mivelés meg fárasztotta. H. Madera. – Lásd Madera Tzikkelyt.

MÉH. (Azt hiszik, hogy Porto Santóba terem a’ legjobb Méz, és a’ legszebb Viaszk az egész világon.) Hübner Vollst.

MADERA. Vagynak szép forrási, 8 patakok nedvesítik mellyek a’ Szigetenn keresztűl folynak. Hegyeibe számtalan vad Disznókat látni. Mikor ezt a’ Szigetet lakni kezdették teméntelen sok Galamb vólt benne, a’ mellyeknek meg fogására egyébb mesterséggel nem éltek a’ madarászok hanem hogy horgot kötvén egy rúdra a’ mint a’ fákon űltek lerántották onnan mivel a’ Galambok meg nem ijedtek hanem inkább bámultak mint eddig nem látott dolgonn egy lélek se lakván mind eddig a’ Szigetbe a’ melly tsak a’ Madaraknak és Vadaknak hagyattatott. Metel. másképpen Cerne Atlantica, a’ mint Sanson tartja, mellyet Ptolemeus az Atlás Hegyével szemközt tesz. Lásd H. Cerne. – Feltalálta Gundisalvus János, és Tristan Vasaeus 1420 Eszt. Henric Portugalliai Király idejében. H. Madera . – Lásd Madera Tzik.

NARANTS. Szászky.

ORATAVIA, Kikötő Teneriffa’ Szigetében. Szászky. Innen és ide sok Portéka jár ki ’s bé. Hübner Vollst.

OPHIR. Az a’ Tartomány, mellybe küldötte Elath, és Esiongeber nevű Kikötőjiből a’ maga hajóit Salamon. Hübner Vollst. – pag. 411. Pégut tartják Ofirnak a’ Zsidók, azértis ott örömest laknak. Uő. 480 pag. Sokan pedig azt ítélik, hogy ez Monomatapa volna. Uő. pag. 629. De leghelyesebb értelem, hogy ez Atlantis volt. Uő. pag. 676. De Hoffmann elő számlálvánn a’ Tudósoknak minden vélekedéseit,^* mellyek szerént alig van Africának, Americának, és Asiának valamelly gazdagabb Tartománnya, és Szigete, a’ hol már Ophirt ne kerestek volna, mint egy ellene mondhatatlanul láttzik megmutatni, hogy ez az Ophir egyébütt nem lehetett, hanem Nap keleti Indiába. Lásd bőven és hosszasan előadva H. Ophir.

OMBRIOS. Egy a’ Fortunáták közzül. Plin. 6. 36. Némellyek szerént Ferro Szigetje: Niger szerént Porto Santo, aki egynek tartja a’ Ptolemeus Aprositossával; Sanson szerént ma Insula de S. Borondon, melly a’ Fortunatáktól 100 mértföldnyire esik Nap nyugottra. H. Ombrios.

PURPURARIA Szigetek az Atlanti Tengerbe, a’ Fortunáták körül. Plin. 6. 30. H. Purpurariae.

(PORTO SANTO. Legészaksóbb Sziget. Bírják a’ Portugallusok.) Szászky. Kisded Sziget, Maderához tartozik. Azt tartják, hogy ebbe a’ Szigetbe találtatik a’ legjobb méz, és a’ legszebb viasz az egész világon. Hübner Vollst. Capo St. Vincentetől mintegy 600 mértföldre esik, Maderátol 40-re, ugy hogy ha tsak az ég nem borongós egyik a’ másikhoz megláttzik. Igen kitsiny u. m. a’ mellynek kerűlete tsak 25 mértföld. Amelly Hajosok ezt 1427- Eszt. feltalálták, veszedelmes, és kéttséges hajókázások jó kimenetelének emlékezetére kivánták igy nevezni. Teménytelen élet terem benne. Kivált számtalan Tengeri Nyúl lakja: sok Sárkányvért szednek itten, melly is bizonyos élő fából könyvez ki; mert az Esztendőnek bizonyos részében a’ Lakosok késsel megmettzik a’ fákat, és a’ következő Esztendőben a’ mettzés helyénn gummi szivárog ki, mellyet üstbe lefőznek, ’s kitisztálnak. H. Porto Santo.

PALMA’ SZIGETE, a’ Canariák közűl, nevét a’ pálmafáktól vette. Van benne egy Sancta Cruce de la Palma nevű város és egy Tűzokádó hegy. Szászky. Ezt a’ Spanyolok 1493 eszt. vették meg, és körűl egy erősséget kerítettek. Esméretes ama’ fejedelmi Palmen-Sektről. Hübner Vollst. Hajdan Capraria. H. Canaria. vagy a’ mint Ptolemaeusnál van Casperia, a’ mint vélekedik felőle Baudrand; kerűlete 15. mf. H. Capraria.

PICO. Elejinte lóháton mehetni, azután lépve ’s utóljára mászva kell menni, és ennek Juniusba kell meg esni, egyébkor a’ hideg miatt senki fel nem juthat. A’ körűlte lévő Kőszirtok részént réz- részént ezüstértz szabásúak. 1704 eszt. 300 rendűlésből állott a’ Földindúlás: és arra a’ Pico ismét sok tüzet okádott. Hübner Vollst. Minden Hegyek között mellyek a’ Nap alatt vagynak legmagossabbnak tartatik. Pontba a’ Tenger közepénn. 60 Mérföldnyire meg láttzik: tsak Juliusba, és Augusztusba lehet rá menni, mert egyébkor mindég rakva van hóval, noha az alatta lévő Szigetekbe, ’s a’ szomszéd Tartományokon soha sem látni Havat. A’ tetejére 3-om nap alatt érni fel a’ fellyül lapos, és egyenes, és rolla tiszta, ’s tsendes időbenn a’ körül fekvő Szigeteket mindenünnen nyilvánn kilátni, és megszámlálhatni, noha közülök némellyik 50 Mföldre is esik. H. Pico.

PICO Nyáronn mikor felmehetni rá kénkövet ásnak rajta, mellyet osztánn Spanyol Országba küldenek Metell. Egykor némelly Anglus kereskedők a’ legtetejére felmentek és ott egynehány Puska lövéssel, ’s egynehány Pohár Borral lőttek, és ittak Salvét a’ Nagy Britannia Királlyának egésségéért, mellynek olvasásra méltó leirását láthatni in Historia Societatis Regiae Londinensis. H. Pico. A Lakosoknál De Teyda a’ neve, melyről az ott valók sokat beszélnek. Magasságáért sok Föld Iróktól azt érdemlette, tőlle húzzák az első Meridianust. Chr. Becmannus Hist. Orbis Terr. H. Teneriffa.

PICO DE TENERIFFA, vagy Pico de Teyde, vagy Pico de Terreira, vagy Elbard, igen nagy Hegy Teneriffa’ Szigetében. Szászky. Legmagassabb Hegy az egész világon. Magassága 20,274 láb, melly is német mföldet tesz. A’ sok keringés miatt alig mehetni rá 3 nap alatt, és azalatt 9 német mföldet kell mászkálni. A’ tetejéről minden Canaria Szigetek’ fekvését kiláthatni, maga pedig a’ tengeren meglátszik 60 mföldnyire is a’ Szigettől. A’ közepét mindég felhő, a’ tetejét mindég hó borítja. Felyűl a’ teteje lapos, és ott egy puskalövetnyi szélességű barlang van, a’ melly tele Kénkővel, és szünetlenűl gőzől. Úgy hiszik, hogy valaha ez a’ Sziget merevűl tűzbe állott, és akkor ez a’ hegy a’ kihányt kénkőből és kövekből lett. Lásd a’ többit alább a’ Pico Tz. Hübner Vollst.

PÜSPÖKSÉGEK. (Funchal.) Teneriffa. Canaria. Szászky. A’ Teneriffai Püspöknek esztendei jövedelme 12,000 arany. Hübner Vollst. (A’ Funchali is nagy Praelatus, mivel a’ Portugalliai Szigetek lakosi mind Pápisták.) Uő. A’ Canáriai lakik Canaria’ városába. H. Canaria. (A’ Funchali, a’ Lisbonai Érsek alatt van.) H. Funchala.

PÁLMAFÁK. Pálma’ Szigetében. Innen neveztetik a’ Palmák’ városa is, Cita de Palmes, és a’ Palma’ Szigete. Szászky.

PALMEN-SEKT. Fejedelmi bor, Palma’ Szigetében terem. Hübner Vollst.

POMAGRÁNÁT. Terem Teneriffába. Hübner Vollst.

PORTO SANTO. A melly fából a’ Sárkányvér foly, Martius Havában ollyan forma gyümöltsöt terem mint a’ Tseresznye mellynek íze kellemetes. Ebbe a’ szigetbe nintsen kikötő, de kiszálló hely elég alkalmatos van. Metel. Baudránd szerént Ilha de Puerto Santo, melly Maderától tsak 8 mérföldnyire esik Észak, és Napkelet között, és a’ mellynek kerülete 5 mérföld. Feltalálták a’ Portugallusok 1428-Eszt. Vára egy sints. H. Porto Santo. Maderához 15 mföld. Sokan azt tartják, hogy ez Aprositos. H. Aprositos. Niger szerént Ombrios, ki ezt Aprositossal egynek tartja. H. Ombrios.

PAENA Az Atlanti Tengernek Szigete Ptolemeus szerént. Ma már mi légyen nem tudni. H. Paena.

PLUITALIA. Ptolemeusnál. Pliniusnál pedig Pluvialia. Bacchius szerént Isola del Ferro. Niger szerént Lanzerotta. Pálmátol 13, Gomerátol 5 mérföldnyire. Kerülete 6 Mérföld. A’ Spanyolok nevezése szerént Isla de Hierro. H. Pluitalia.

ROCA Szigete, drága jó bort terem. Szászky. Hübner Vollst.

RÉZ-ÉRTZ formát mutatnak a’ Pico környékén álló Kősziklák. Hübner Vollst.

SAN BORONDON Szigete, ezt Sanson egynek tartja a’ régi Aprositossal, hajdani neve Ombrio, ma erről mondják a’ Spanyolok, hogy: l’incantada e non trovada. H. Aprositos. Ez a’ költött, vagy gyengébben szolván, kétséges Szigetek közé tartozik. Másképpen Ins. S. Brandoni, vagy Brondonis, vagy Borondonis, ki is a Scotusok Szentje volt. A’ Portugallusok azt tartják felőle, a’ Canariáktól 100 mföldre fekszik Napnyúgot felé, ’s a’ mellyhez hijába próbáltak sok ízben hajókázni. H. Insula.

SZŐLŐ. A’ Spanyolok vitték ide legelőször a’ Szőlőtőkéket. Hübner Vollst. (Maderába egy gerézd 2 lábnyi hosszú is van.) Uő.

SEKT. Drágalátos borok a’ Canáriai Szigetekben. Ez kétféle: Canarien-Sekt, melly Nagy Canária’, és Palmen-Sekt, melly is Pálma’ Szigetébe terem. Hübner Vollst. Derék Sekt terem Teneriffa’ Szigetébe is, mellyből esztendőnként legalább is 18,000 hordóval visznek ki. Uő.

(SALVAGES, SALVAJES, VAGYIS SAUVAGES SZIGETEK. Két kis Szigetetske. Egyikbe sem lakik ember: hanem rakva vannak Kanár madarakkal. Szászky. ) Ezt a’ két Szigetet egybe számlálni. Itt annyi Kanár van, hogy a’ fészkek a’ föld’ színére lévén rakva, alig járhatni miatta. Hübner Vollst.

SZIGETEK. (Porto Santo, Madera, 2 Salvages.) Palma. Teneriffa. Gomera. Ferro. Canaria. Forte-ventura. Lancellota. Alegranza. Gratiosa. Roca. Szászky. Hübner Vollst.

SANTO, vagy Szentfa. Terem a’ Ferro’ Szigetébe. Szászky. Ez egy tsudálatos élőfa, magassága 40, vastagsága^* 12, szélessége 120 láb. Esztendőről esztendőre kivirít; ollyan édes gyümöltsöt terem, mint a’ makk. E’ felett a’ fa felett nyugszik egy felhő, a’ melly mindennap két óráig a’ legszebb édes vizet tsepegteti^* le, mellyel 30 Tonnát megtölthetni. Ezt a’ fát eldugták a’ lakosok, és a’ Spanyolok, a’ kik ebbe a’ Szigetbe kiszálltak, már ismét elakartak költözni, mivel se patakot, se kútat nem láttak, se nem hallottak. Hanem egy Asszony, a’ ki a’ Spanyolokkal jó alkuba volt, elárúlta a’ titkot. Hübner Vollst. Ennek a’ fának neme esméretlen, levelei hosszak, keskenyek ’s szüntelen zöldellők, semmi más esméretes fákkal nints legkissebb hasonlatossága is. Láss alább többet. H. Ferri.

SANCTA CRUCE DE LA PALMA’ Várossa, Palma Szigetében. Szászky. Főváros. Nem messze van hozzá a’ Tűzokádóhegy. Hübner Vollst. Santa Cruz vagy Crux de Palma. Uő.

SÁRKÁNYVÉR. (Sok fája van Maderába.) Hübner Vollst.

SANTO. …Ennek a’ leveleiről szakadatlanúl tsepeg a’ legtisztább víz, mellyet a’ lakosok olly nagy bőséggel szednek az alárakott Désákba, hogy nem tsak az emberek, hanem a’ barmok is be érik vele. Senki ennek a’ tsudának sem forrását sem okát el nem mondhatja. A’ Lakosok eltitkolták ezt a’ Spanyoloktól, gondolván, hogy a’ víz’ nemléte miatt elhagyják a’ Szigetet: de egy Kurva jelentette ki a’ titkot, ’s úgy fenekelték meg itten magokat osztán a’ Spanyolok. H. Ferri.

TENERIFFA. Midőnn az Angliai Hajós Seregnek Fő Vezére Blacke megtudta volna hogy a’ Spanyoloknak Hajósserege Indiábúl, a’ Santa Crocei Kikötőbe érkezett: egy a’ Világonn legditsősségesebb próbát vitt véghez. t. i. nem gondolvánn a’ körül fekvő Fellegvárokkal, és az azokból Hajóira kilőtt számtalan ágyúkkal berontott a’ Kikötőbe, és az egész Spanyol Hajós Sereget Potsékká tette; mellyért 5000 font sterlinget érő gyűrüt nyert a’ Parlamentomtol. Lásd: Christoph. Beccmannus Hist. Orbis Terr. Idem de Regno Angliae Cap. 4. §. 6. H. Teneriffa. Vossius azt tartja, hogy ez Aprositos. H. Aprositos.

TENERIFFA’ SZIGETE, a’ Canariák közűl. Püspök lakik benne. Itt van Oratavia’ Kikötője, és Pico’ hegye. Szászky. Feltaláltatott 1442 eszt. Itt terem a’ derék Sect, mellyből esztendőnként 18,000 Hordóval visznek ki legalábbis. Egyéb Gyümöltsei, Búza, Árpa, Alma, Körtvély, Apróbaratzk, Baratzk, Pomagránát, Tzitrom, és egész Babérerdők, mellyekbe sok ezer Kanarak fészkelnek. Az idevaló Püspöknek esztendei jövedelme 12,000 arany. Itt van Laguna is. Hübner Vollst. Hajdan Nivaria. H. Canaria. Nivariának tartja Sanson. 150 ezer lépésre esik Biledulgerid partjátol, 35 ezerre Canariátol. Kerülete 140 ezer lépés. Városai: Palus vagy Laguna, melly 1-ső a’ Szigetbe. Santa Croce, tágas Kikötövel; Garrico van Kikötöje; S. Christoval, és Rialejo. Itt van a’ Pico’ hegye is, vagy a’ mint a’ Lakosok hijják De Teyda. H. Teneriffa.

TŰZOKÁDÓ HEGY. Pálma’ Szigetében. Szászky. Hübner Vollst. Pico is sok tüzet okádott 1704 eszt. mikor az egész szigetbe rettenetes földindúlás volt. Hübner Vollst.

TZÚKORNÁD, Terem Canariába és a’ több Szigetekbe. Szászky. Bőven. Hübner Vollst. Ebből készűl a’ szép Canariai Tzúkor. H. Vollst. Jelesben Teneriffába elég terem. Uő. (Bőven terem Maderába is.) Uő.

TZITROM. Mindenütt terem; Szászky. jelesben Teneriffába. Hübner Vollst.

TENGERINYÚLAK. Szászky. (Számtalan vagyon Porto Santoba. H. Porto Santo. )

TEMPLOMOK. Lagunába 2. Hübner Vollst.

TEYDE. Picot így is szokták hívni. Szászky. A’ lakosok Teyda’ hegyének nevezik. H. Canaria.

TERREIRA, Piconak másik neve. Szászky.

VÁROSOK. (Funchal, Monchriko.) Sancta Cruce de la Palma, Oratavia, Canaria. Szászky. vagy Ciujdad de las Palmas. Hiero. Laguna. Hübner Vollst. Forteventura. H. Fortaventura. Gomera. H. Gomera.

VADAK. Elég terem: kivált a’ Gomera’ Szigetébe. Szászky. Rakva velek az erdők. Sok a’ vadmadár is, jelesben: Kanár. Hübn. Vollst. Jelesben Gomerába sok a’ Szarvas. Uő.

VALLÁS. Pápista. Szászky. (Mind.) Hübner Vollst.

VÁRAK ÉS ERŐSSÉGEK. (Monchriko.) Cita de Palmes. Szászky. Alegranza. Palma’ Szigete. Hübner Vollst.

[III.]

Joh. Jacobi Hoffmanni, Lexicon Historico, Geographico, Chronologico, Poético- Philologicum. Basileae 1677. Tom. 2. Fol.

Aprositos seu Aprosita, inaccessibilis Insula. quibusd. Lanzarotta , una ex Canariis, in mari Atlantico. Aliis autem est Porto Santo , Insul. prope Maderam, ad 25 leuc. in Caeciam, sub Lusitania, Sansoni est Isla de San Borondon, quae alias Ombrio dicta fuit, hodieque Hisp. l’ incantada e la non trovada dicitur. H. Aprositos.

Alegranza , parva Ins. prope Canarias, cum portu commodo, et aliquot arcibus. Grammaeus, L. 9. c. 5. H. Alegranza.

Atlanticae, Insulae duae, quas beatas, et fortunatas vocant, parvo inter se mari divisae, decem millibus stadiorum a Libia distantes. Imbres illic rari, mediocresque, venti plurimum svaves, ac roriferi: solum pingue, nullo humano studio excultum, perdulces fructus otiosae multitudini praebet. Aër sincerus, et temperatus, ac mediocri mutatione per tempora contentus. Nam qui a terra perflant venti, Boreas, et Aquilo, propter longinquitatem, vasta et inania incedentes spatia, fatigantur priusquam ad eas perveniant; qui vero à mari perflant, Argestae, et Zephyri refrigerantes, raros, ac temperatos imbres ex pelago efferunt. Illic Campi Elysii, et beatorum domicilia ab Homero, Horatio, reliquisque Poëtis esse dicuntur. Has Plinius Hesperides vocare videtur, nam et duas etiam numerat in mari Atlantico, easque ultra Gorgonas, praeternavigatione Atlantis dierum 40 distare ait. Erunt fortasse Spagnola, et Cube. Ortelius. H. Atlanticae Insulae.

Atlantis . Ins. maxima Oceani Occidentalis, quam mari haustam Plato tradidit. Hanc exstitisse inter Azores et Canarias, hasque è reliquiis eius remansisse, autumat; imo prolixe demonstrari posse credit Becmannus Histor. Ins. c. 5. Multis Atlantis illa Platonica America est. H. Atlantis. Unde quae Plato olim de Atlantide, quam inter Azores et Canarias extitisse quidam volunt, scripsit, non adeo a vero remota videri possunt. H. Insula.

Capraria una ex Insulis Fortunatis, Casperia Ptol. Forteventura teste Nigro, à Canaria 10 leuc. dissita Baudrando Palma est. Circuitus 25 leuc. cum Urbe Palma. Vid. Canariae. H. Capraria

Canaria Ins. Africae, in mari Atlantico, e regione Maroci regni, Fortunatis propinqua, sic dicta a magnorum Canum multitudine ingenti. Plin lib. 6. c. 32. Hodiè omnes illae Insulae, quas veteres Fortunatas dixerunt, quae 7 nempe Teneriffa , al. Nivaria: Forteventura, antea Capraria, et Casperia: Lancerotta alias Centuria. Gomera , al. Theode; Ins. Ferri , al. Pluvialia: Ins. Palmae , al. Capraria: praecipuaque Canaria. Baudrand. Detectae a Ludovico Comite Claraemontano, fil. Alphonsi de la Cerda, cognom. Exhaeredati, anno 1343. Visitatae a J. Bentacurtio nobili Gallo, anno 1346. uno nomine Canariae dicuntur. Harum nobilissima est Palma, vel Madera, praestantissimo saccharo, quod Maderanum vocatur, insignis. LLoyd. Ipsa Canaria urbem habet cognom. cum arce, et portu. Post varias vicissitudines ad Hispanos pervenere hae insulae. Incolae Christiani sunt, sub Episcopo, cui Canariae sedes. Solum frugum, et generosi vini feracissimum. Insula Ferri , mirabili arbore est celebris, quae toti Insulae, alias siticulosae admodum aquarum affatim suppeditat. Vid. Sanut. Linschot. Marianam, Gramaeum etc. H. Canaria.

Forteventura . Ins. Africae, in mari Atlantico, una ex Canariis, versus Ortum, et oram Afr. Oppidum habet cognom. in ora Australi. al. Casperia. Sub Hispanis. 26 leuc. Hispan. ab ora Africae. H. Forteventura.

Funchala. Urbs Episc. sub Arch. Olisippon. Caput Maderae, Ins. in parte Or. sub Portugalliae R. 140 leuc. Hisp. a sacro prom. in Afr. 90 ab ora Africae in Occ. H. Funchala.

Ferri. Ins. in mari Atlantico, una ex Canariis, maxime in Occasum extensa; al. Pluvialia. In ea res admiratione digna, superque orbis miranda notatur. In adusto et arido solo nullas aquae venas habet, praeterquam circa littus maris, ubi aquae aliquid reperitur, quod tamen remotum, ac exiguum, parvo beneficio ac pene nullo Insulam adficit, sicque squallentes aestu homines destituit. Sed Dei Omnipotentis singulari munere, erga mortales ac pecora arborem habet, cuius species ignota, folia longa, arcta et perpetuo virentia, nulla cum aliis cognitis arboribus similitudine: ex hac in folia assiduus humor cadit, qui limpidissimo deinceps liquore in cupas distillat, ab incolis circa arborem constitutas tanta copia; ut non tantum hominibus verum et armentis, pecorique sufficiat. Nemo miraculi huius aut fontem, aut causam recensere potest. Quum primum Hispani in hanc Insulam delati essent, incolae ipsos arcanum celaverunt, sperantes eos aquarum inopia adactos locum deserturos esse: sed a scortillo quodam prodita res est, atque ex eo Hispani sedes ibidem firmiores fixerunt. In huius Ins. parte Occid. Franci assignant primum Meridianum longitudinis ab Anno Chr. 1634. jubente Ludovico XIII cum peritissimos huius rei adhibuerint. H. Ferri.

Fortunatae Insulae , a fructuum ubertate, vel aëris bonitate dictae, contra Mauritaniae finem ad Occidentem sitae. Strab. sex numero fuerunt, nunc omnes Canariae. Has Insulas Horatius innuere videtur Od. 8 lib 4. – Divitibus consecrat Insulis. Nec non Epod. 16.

Nos manet Oceanus circumvagus arva beata

Petamus arva, divites et Insulas etc.

Detectae a Joh. Betencurtio Gallo; donatae sunt a Pontifice Alphonso Castellano, anno 1346. 20 aut 30 leuc. distant ab ora littor. Africae et Regni Biledulgerid.^* Earum Orientalior est Forteventura; Ins. Ferri Occidentalior. H. Fortunatae.

Gorgones, Gorgades Plinio, et Hesperides, Insulae maris Atlantici, versus Afr. et prom. Viride. Satyrides a Pausania in Atticis vocari nonnulli opinantur. Hanno Goryllas vocat in Periplo. Isole di Capo Verde hodie vocantur, teste Ferrario. Sub Portugall. R. Sunt 10 numero. Vid. Capitis Viridis Ins. et Hesperides. H. Gorgones.

Gomera. Ins. maris Atlant. una ex Fortunatis, inter Teneriffam et Ferri Ins. cum Opp. cognom. et portu capaci. Alias Theode. P. du Val. H. Gomera.

Madera, L’ Isle Madere Gallis, Insula in mari Atlantico nomen a copia lignorum sortita est, nam quicquid inibi erat soli, totum id silvis opacum densissimis conspiciebatur. Operae praetium igitur fuit his, qui primi Insulam coluere, ut multo eam igni purgarent; qui adeo grassatus est aliquando, ut etiam viros corripuisset, ni aquis humerotenus immersi sibi consuluissent. Insula in circuitu patet 40 mill. portum non habet, verum peropportunas stationes. Feracis est soli, licet saltuosa instar Siciliae sit, scatet tamen frugibus innumeris: hinc Regina Insularum, quibusdam dicta: desiit autem fertilitas (licet adhuc plura producat) nam frequentiore semine attrita est; irrigatur fontibus, et amnibus conspicua est, quorum octo ibi visuntur, qui Insulam interfluunt. Apri in montibus visuntur innumeri. Quum primum culta fuit Insula, maxima hic fuit columbarum^* copia, quibus capiendis, non alia arte usi sunt, aucupes, quam ut alligato perticae uncino, ex arboribus, quibus insidebant, eas detraherent, non paventibus avibus, sed mirantibus, veluti rem non visam hactenus, quoniam nullo habitatore humano culta fuerat Insula, sed solis avibus et feris cesserat. Metel. Alias Cerne Atlantica, Sansoni. Detecta fuit An. 1420 a Joanne Gundisalvo, et Tristane Vasaeo, auspiciis Henrici Lusitaniae R. Longa est 25 leuc. circuitus 60 circiter. Eius primaria Urbs Fungalia. Ibi etiam Oppid. Moncrixum et Fanum S. Crucis, cum 36 Paraeciis; Insula Portus^* Sancti in vicinia est. Baudrandus, Mariana lib. 20 cap. 11. hist. Maff. lib. 10 hist. H. Madera.

Cerne Atlantici maris Ins. contra Atlantem montem. Ptol. Hanc nonnulli Maderam, quae etiam Ombrio, ad Bor. Fortunatarum, prope Aprositon Ins. nun Porto^* S. in Occas. Sub Portugalliae R. alii Graciosam esse putant. H. Cerne.

Atlantis . Adde quod Diod. Sic. Lib. 5 scribit de Phoenicibus quibusdam, in Insulam fertilissimam Africae oppositam coniectis. Qui insuper docet, Poenos omnem lapidem movisse, ut Europaeis haec Regio maneret ignota. H. America.

S. Borondon./Aprositos. Inter fictitias, vel mollius, dubias Insulas recenseri solent: Ins. S. Brandani, qui Scotorum Sanctus fuit, alias Brondonis, vel Borondonis, Hisp. la Incantada et la non trovada. Hanc nautae Lusitani opinantur jacere 100. mill. a Canariis Ins. Versus Occidentem, ad quam frustra è Canariis saepe navigatio suscepta. Ei similis Ptolemaei Ins. άπρόσιτος seu Inaccessa, quam hodie Teneriffam esse, suspicatur Vossius. H. Insula.

Ombrios . Una ex Insulis Fortunatis. Plin. 6. 36. Isola di ferro quibusdam: Porto Santo vocatur Nigro, cui Aprositos Ptolemaei esse videtur. Sansoni nunc Insula de S. Borondon, I00 mill. a caeteris Fortunatis in Occid. H. Ombrios .

Purpurariae. Insulae maris Atlantici circa Fortunatas. Plin. 6. 30. H. Purpurariae.

Portus Sanctus. Insula in mari Atlantico, distat a sacro promontorio fere mill. sexcentis à Madera 40. et nisi nubes coelum obumbrarint, altera alteram videt. Parva admodum est, utpote quae 25. tantum mill. circuitu patet. Circa annum 1427. a nautis detectoribus, qui periculosâ ac dubiâ ejus navigatione emensa, et superata, hunc locum sic vocari in rei memoriam voluere. Profert haec Insula innumeras fruges. Cuniculis Imprimis scatet: colligitur ibi sangvis Draconis, qui lacryma est arboris: stato enim anni tempore incolae arbores ferro sauciant, qae ita incisae anno sequenti gummam emittunt per incisiones, quae decocta in ahenis et defaecata, sangvis efficitur, quem dicunt Sangvinem Draconis: arbor e qua fluit, fructum cerasi instar producit mense Martio gustu eximium. Portu caret insula, stationem vero habet satis commodam. Metel. Baudrando, Ilha de Puerto Santo, Insula est Oceani Atlantici prope Maderam Insulam, a qua 8. m. p. tantum distat in Caeciam. Circuitus est 8. leucarum; subestque dominio Lusitanorum à quibus detecta fuit anno 1428. sed nullam habet arcem. H. Portus Sanctus.

Pico, seu Picus, mons in Insula Teneriffa, in mari Atlantico, montium omnium, quos sol videt, eminentissimus creditur, expressissime in medio mari ad milliaria 60. conspicuus: quem nisi Julio et Augusto mense consecendere nulli cuiquam licitum est, caeteris etiam mensibus omnibus nive obsitus est, licet in subjectis insulis, locisque finitimis aliis, nullo unquam tempore appareat. Ad illum consendendum et exuperandum triduo integro opus est, ex quo summa parte plano, et aequabili circum adjacentes insule coelo sereno, et tranquillo existente, undiquaque expresse despici et numerari possunt, licet illarum quaedam ad 50. mill. inde dissitae sint. Mensibus geminis adeundo monti commodis, inibi lapis sulphureus eruitur devolviturque, mittitur postmodum in Hispaniam, Met. huius ab Anglis quibusdam mercatoribus ad summum usque fastigium, in quo sclopetis aliquot explosis, Magnae Brittanniae Regis sanitati vino litarunt, conscensi descriptionem lectu dignissimam, V. in Hist. Societatis Regiae Londinensis. H. Pico.

Paena Insula maris Atlantici Ptolem. quid nunc sit, non constat. H. Paena.

Pluitalia . Ptolem. Pluvialia vero Plinio, una ex Insulis Fortunatis, quam Bacchius Isola del ferro vocari scribit. Lanzerotta vero Nigro dicitur. Est Occidentalior aliis Canariis, 16. leuc. a Palma Insula in Merid. 6. a Gomera, Circuitus 7. leuc. Hispan. circiter. Isla de Hierro, Hispanis. H. Pluitalia.

Teneriffa. Una ex Insulis Fortunatis, alias Nivaria Sansoni 150. m. p. ab ora prox. Biledulgeridiae in Occ. uti 35. a Canaria Insula, circuitus 140. m. p. Eius oppid. sunt Palus; Laguna, Insulae praec. S. crucis S. croce cum portu amplo, Garrico cum portu, S. Christophori S. Christoval et Rialejo. Ibi etiam monte de Pico, seu de Teyda incolis, le Pic de Teneriffe aliis, mons altissimus, de quo multa indigenae. Ex eo omnes simul Canarias videre licet, unde et Geographorum aliquammultorum calculum meruit, ut primum ab eo Meridianum ducant. Chri. Becmannus Hist. orbis terrarum. Ad Insulam hanc cum Hispanorum classem ex India ori in portum Sancta Crucis appulisse, rescivisset Blackius, Anglicae classis praefectus, ille facinore ab omni memoria dignissimo nihil moratus circumjacentia castella, et innumera tormenta inde in naves suas confertim displosa, portum ingressus est, totamque classem Hispanicam destruxit: annulum hinc quinque millium librarum à Parlamento meritus, Idem de regno Angliae caput 4. §. 6. H. Teneriffa.

Nivaria. una ex Fortunatis Insulis, a Canaria 30. leuc. Hispan. Gomera Teste Alexandro Episcopo Gerundensi cum Andrea Dacio: Aliis est Teneriffa. Inter Canariam Insulam ad ort. a qua 16. leuc. distat, et Gomeram ad Occ. 9. leuc. Longa 25 leuc. Gall. lata. 12. Urbs praec. ejus Laguna, sic dicta, quia prope lacum in medio. Ins. sub Hisp. Baudrandos. A perpetua nive cognominata, Plin. 6. 32. H. Nivaria.

Theode , nunc Gomera una ex Insulis Fortunatis inter Nivariam ad ort. et Pluvialiam ad Occ. satis parva cum urbe cogn. sub Hisp. H. Theode.

[IV.]

Contra Tessetam, provinciam Occidentalissimam Biledulgeridiae, jacent in mari Canariensi Insulae Canariae, Gall. Isles Canaries, quas Hispani, notante Linschoteno, primo inventionis tempore sic appellarunt, a Canum, quos in iis conspicabantur, abundantia; sed iam Plinii tempestate (ita ipse prodidit) una Canariarum Canaria a multitudine canum ingentis magnitudinis vocitata est, et etiamnum vocitatur, a qua, tamquam Canariarum principe, ad caeteras hoc nomen transiit. Creduntur eaedem esse, quae Fortunatae Veterum, quia felicitas coeli et soli, quà gavisae fuerunt, minor divisio a Mauritania, nomen et conditio cuiusque in nullas insulas Oceani Atlantici aptius quadrant, quam in Canarias. Fateor latitudinem, quam Ptolemaeus Fortunatis attribuit, melius convenire cum latitudine Insularum Capitis Viridis, quam Canariarum; sed minime existimandum, Ptolemaeum aut longitudinem, aut latitudinem locorum acu semper tetigisse.

Sitae sunt Canariarum nobilissimae intra gradum 26 et 29 Latitudinis borealis. Aliae, longè minoris momenti, et sub Canariis etiam censitae, aliquanto plus surgunt in boream. Explicant se ab occasu in ortum juxta varias Tabulas a I Meridiano ad gradum 7. Aër Canariarum, etsi calidior, saluberrimus est, solum ditissimum optimis frugibus, delicatissimis malis aureis, granatis, citreis, ficibus, dactylis, saccharo nobilissimo, vino exquisitissimo, quod in omnes Europae regiones, Angliam in primis, importatur. Habent gummi, et oricelum, herbam, quae pannos puniceo colore inficit. Plenae sunt avibus, et pecore, maxime onagris et hoedis, quorum pelles et lac in pretio. Hispanici juris sunt, Castellae regni appendix, nec simul, sed sensim, ante duo ferme secula et amplius, Hispani eas occupàrunt.

Plinius, quem Solinus et Capella sequuntur, sex Insulas Fortunatas enumerat, sicuti etiam Ptolemaeus, qui et omnes sub eodem Meridiano constituit. Huius et illius nomenclatura Insularum longe variat. Hodie Canariae maiores atque insigniores 7 numero, et appellantur, quando ab occasu incipimus, Insula Ferri, Palma, Gomera, Teneriffa, Canaria, Forteventura, et Lancerota. Caeteras 4 (ita Chartae communiter) magnitudine vincunt Tenerifa, Canaria, et Forteventura.

Insula Ferri, Hisp. I. del Hierro, seu Ferro, Gall. Isle de Fer, omnium uti occidentalissima est, sic et remotissima a continente, sterilis, inculta, squalida, (foecunditatem eius alii praedicant) summe siticulosa; nam inibi (sic produnt) nec putei, nec fontes, nec flumina inveniuntur, nec coelum in ipsam depluit. Huic aquae dulcis penuriae medicinam facit singulare Dei munus et alibi nusquam observatum, Arbor incertae speciei, foliis oblongis, arctis, perpetuoque virentibus, annosissima, languescens aut emoriens nullo tempore, negantibus aliis, qui, ne ipsa aeterna sit, plures eiusdem generis admittendas esse existimant. Hanc arborem semper, (iuxta aliquos mane) nubecula obtegit, ex qua rami, truncus, et folia adeo humectantur, ut ex iis indefinenter limpidissimus gratissimusque liquor defluat, quem vasis circum ipsam dispositis incolae solent excipere istâ copiâ, ut hominibus, pecudibus, et toti Insulae abunde sufficiat. Ferunt meretricem delatis in hanc Insulam Hispanis traditam Arborem, quam caeteri studio ipsos celabant, detexisse, suo tamen interitu. Ducunt Galli primum Meridianum per partem occidentalem Insulae Ferri, sicuti supra annotavimus. In ipsa jacet oppidum Ferrum, Hierro, portus.

Borealior est insulâ Ferri Insula Palma, Palma, feliciter culta, abundans fructibus omnis generis, etiam saccharo, et vino Malvatico non absimili, quod et in ipsam Americam transportatur. Montem habet ignivomum, et Fanum S. Crucis, Santa Cruz de la Palma, oppidum cum tuto portu, nec non vicos complures.

A Palma in austrum deflectit Insula Gomera, Gomera, satis laeta, quae fruges, poma, saccharum, vinum, et pecora insigni

numero subministrat. Oppidum habet eiusdem nominis cum portu amplissimo.

Gomerae proxima est ad ortum Insula Tenerifa, alias Thenerifa, Gall. Isle Teneriffe, septem Canariarum media, Nigro Nivaria Plinii, a perpetuis nivibus sic appellata, cultissima, amoenissima, feracissima, etiam frugum et laurorum. Olim diversis Principibus indigenis subfuit. Habet montem Picum celebratissimum, et inter totius Orbis editissimos, incolis el Pico de Teyda, et Pico de Terraira. In metae maximae modum, teste Snellio, erectus est, cuius ima spatiosiora sunt, altiora in arctius coëunt, summa in acutum cacumen desinunt. Complures chartae Belgarum ab hoc Monte principium ducunt Longitudinis, uti loco statim citato significatum. Tenerifae urbs primaria est Lacus, Laguna, a lacu vicino petito nomine, alias Fanum S. Christophori de Lacu, S. Christoval de la Laguna, juxta Baudrandum Sedes Praefecti generalis harum Insularum; Gerachicum, Gerachico, seu Garrico; Portus S. Crucis, S. Cruz.

Post Tenerifam sequitur Insula Canaria, dicta quoque magna Canaria, Gall. Isle Canarie, sive Grande Canarie, tenax antiqui nominis, quod, uti dictum, cum caeteris adjacentibus communicavit. Inter omnes maxime in austrum vergit, soli ubertate et deliciis nulli Canariarum secunda. Eius urbes sunt Galdera, Galder ; Guia, Guia, atque Canaria, Canaria, exteris, sed indigenis Civitas Palmarum, caput Insulae, Episcopalis sub Archiepiscopo Hispalensi, culta, elegans cum arce et portu eximiis, ubi et inquisitores degunt, et (ita Robbe) praefectus Hispaniarum Regis, atque regium Tribunal est causarum forensium, e quo jus dicitur Canariis omnibus.

Ex Canaria pergimus ad Insulam Forteventuram, seu Bonam Sortem, Gall. Isle de Forteventure. Vicinissima est Biledulgeridiae, soli partim montosi, partim campestris, scatet palmis, olivis, lentiscis, oricelo, haedis, capris. Nihil hic clarius est oppido Forteventurâ, Forteventure, praeter quam et varii vici ipsi insunt.

Forteventurae ad septentrionem objacet Insula Lancerota, Sansoni Lancelotta, Isle Lancelotte, Canariarum septima atque ultima, Forteventurae non dissimilis. Eius portus, et munitiones sunt

Porto de Cavalos; Porto de Naos, et Lancerota, alias Cayas, primaria.

Post septem illustriores Insulas Canarias, tribus verbis dicendum de Canariis caeteris. Exiguum habent ambitum, et, teste Baudrando, desertae incultaeque iacent, et sunt Insula Luporum, Gall. Isle de Lobos, seu des Loups Marins, inter Forteventuram ac Lancerotam media; Rupes, Rocco, Gratiosa, Gratiosa, Alacritas, Alagranca, Insula S. Clarae, S. Clara, positae ad septentrionem Lancerotae. Plus in septentrionem et occasum deflectunt duae Insulae Salvaticae, Gall. les Salvages, steriles etiam et desertae, quas inter Canarias minores aliqui numerant; alii transeunt. Sequitur Insularum Canariarum Tabula.

Ad boream Insularum Canariarum variae occurrunt Insulae, quas dum alibi commodius non licet, hic recensebimus,^* antequam in continentem revertimur. Canariis viciniores sunt Insula Deserta, Madera, et Insula

S. Portûs. Insula Deserta, Gall. Isle Deserte , sic dicitur, quia deserta est. Jacet ad septentrionem Insularum Salvaticarum, remota ab orientali littore Maderae 7 milliaribus, et exigui ambitus. Insula Madera, Gall. Isle Madere, olim appellata fuit Cerne Atlantica, priori longe amplior et nobilior. Quando Portugalli, quibus hodieque subjecta est, Insulam ante 2 secula et 1/2 primum intraverunt, nil nisi sylva erat densissima, cui, ut locus esset culturae, ignem subdidere, unde natum, (ita produnt) septuenne^* circiter incendium. Nunc solum habet laetissimum, et feracissimum optimi vini, sacchari, nobilissimorum fructuum, malorum aureorum, granatorum, citreorum, mellis, cerae, frumenti. Abundat feris, apris quoque, et omnis generis avitio, nec cedris destituitur. Coelum temperatius est, quam in Canariis Insulis, quibus proinde non est inferior, etsi nunc minus ferax, quam prima tempestate a memorato incendio. Incolae pene omnes Portugalli sunt. In ea recenter inventa Christophorus Columbus habitavit. Oppida habet, ut sileam Parochias bene multas, Moncrixum, Moncerico, seu Monchico; Fanum S. Crucis, S. Croce, et Funchalam, Funchal, alias Funzal, et Fonzal, quae dicta est quasi Foeniculum, a maxima huius copia, quae sub primum adventum ibidem offendebatur, urbs Episcopalis, sub Archiepiscopo Olysipponensi, Maderae Caput, et Praefecti Portugallici habitatio. – Insula Sancti Portus, Gall. Port Sainct, deflectit à Madera in ortum aestivum paucis milliaribus, ipsa longe minor, circuitus (ita quidam definiunt) 8 milliarium, juris Portugallici, subjecta Maderae Gubernatori et Episcopo, soli satis felicis, et foecundi ^*cerae et mellis, quo alibi non datur praestantius. Munimentis non gaudet, et ideo sub huius seculi initium incursibus Piratarum exposita fuit.

[V.]

Theologia. Anthropologia. Moral. Ius Naturae.

Ius Civile. Ius Domesticum. Historia. Geographia.

Physica. Aesthetica. Politia. Oeconomia. Politica. Genesis.

Isten. Önnön. Ember. Polgár. – – –

Exodos. Ecclesia. Psalmi.

[VI.]

[VII.]

Egyiptom. Ris, kásia; juh; (MADAGASCAR.) Pamut, sáfrány, gyömbér, szekfű, hüvelykesek, berzseny, ebenus, fejér, veres, sárga santal, elefánt, teve, őz, púpos ökör, nagyfarkú juh; (Nigritia.) Len; Biledulgerid . Teve; (Azores.) Bikkfa; Fez . Szilva, mondola; szamár; Tunis . Birsalma; (Virginia.) Dohány; Florida. Fenyő, Tziprus, gesztenye, dió, lasponya, páva, fogoly, papagay; (Északi Mexico.) Balsam, cochenilla, sassaparilla, kukoritza. […]zaya. Galambok; (Cuba.) Rubia Tinctor; Lama, Vicogna, Strutz. CHILIBE. – Tsina. Selyem, rabarbara, kína, moskus; Mógol . Indigo, nádpáltza, tzibet, gyömbér, hosszú bors, ópium; Arabia. Temjén, myrha, aloé, nardus; (Spanyolország.) Kaportza; Görögország . Aproszőlő, myrtus, kávé. –

[VIII.]

Földi . Jó föld. Egésséges levegő, noha forró, de mérséklett. Gazdag termékenység. (Ferróé kietlen.) Kimivelt. Tűzokádó hegy. Kies tartomány. Pico. Hegyes tartomány. Mezőség. Források. Patakok. Hó. Erdők, jelesben egész babérerdők. Kősziklák. Földindúlás. Sok helyen sok a’ Hegy és kőszikla. Halmok, ’s termékeny völgyek. Tiszta Idők.

Mesterségi . Bátorságos és egy kikötőhely. Szép és erős város. Jó vár. Számos falu. Jó erősségek. Templom IIIII sok. Klastrom. IIIIIIIIIIII sok.

Oecon.

<Fructus.>.

Raritas.

Delic.

<Fr…m.>

[IX.]

[X.]

Mindnyája tesz 320 □ Mértföldet.

Egy □ mföldön fog lakni 3,110 ember.

Kissebb számmal:

Mindnyája tesz 288 □ mföldet.

Egy mf. fog lakni 3,456 ember.

[XI.]

A .

Adeca.

Alacritas.

Alegranza.

Alegria.

Alfonsus Castellanus.

Alfonsus de la Cerda.

Alphonsus, vid. Alfonsus.

Andre.

Aprositos.

Argorez. Arginogis.

Atlanticae Insulae.

Atlantis.

Autolaea.

B .

Baltarhay.

Betencourt. v. Beth.

Bentacurtius.

Borondon.

Brenia.

Brondonis.

C .

Camera de Lupi.

Canaria.

Canariae Ins.

Capraria.

Caslus.

Casperia.

Castellanus Alfonsus.

Cavalos.

Cayas.

Cerda, Alfons.

Chatiras.

Christophorus S.

Christoval S.

Cita de Palmes.

Ciujdad de las Palm.

Clairmont (de) Ludov.

Clara.

Claeraemontanus Ludov.

Convallis.

Croce, S^ta .

Cruce S.

Cruze S.

Cruz. S.

D.

De Betencourt, Joa.

De Clairmont, Ludov.

De la Cerda, Alfons.

Deserta Ins.

De Teyde, Pico.

E.

Elbard.

Euridia.

F.

Ferro.

Fierteventura.

Fonchal.

Fonzal.

Forteventura.

Fortunatae Ins.

Fuenchal.

Funchal.

Fungalia

Funzal

G.

Galder.

Garrico.

Gerachico.

Gomera.

Gratiosa.

Guia.

Gundisalvus, Joan.

H.

Haerae.

Herae.

Hiero.

Hierro.

J.

Jean de Betencourt.

Joannes Bentacurtius.

Joannes Gundisalvus.

Junonia.

L.

Lacerotte.

Laguna.

Lancellotta.

Lancerota.

Lanegala.

Lanzarotta.

Lanzerotta.

La Ramela.

La Rotana.

Lobos.

Loo.

Loups Marins.

Ludovicus Claraemontus.

Lupi Camera.

Luporum Ins.

M.

Madera.

Mare Sargasso.

Moncerico.

Monchico.

Monchriko.

Moncrixum.

N.

Nagos.

Naos.

Nivaria.

O.

Ombrios.

Oratavia.

P.

Paea.

Paena.

Palma.

Palmarum Civitas.

Pico.

Pinturia.

Pluitana.

Pluvialis.

Port Sainct.

Porto de Cavalos.

Porto de Naos.

Porto Negro.

Porto Santo.

Puerto Santo.

Punta de Nagos.

Purpurariae Ins.

R.

Ramela.

Reialesa.

Rialejo.

Ricquerocque.

Rocca.

Rocco.

Rotana.

Rubicon.

Rupes.

S.

S. Andre.

S. Borondon.

S. Brondonis.

S. Christophorus.

S. Christoval de la Lag.

S. Clara.

S. Croce.

S. Crux.

S. Cruz.

Salvages.

San Borondon.

Sargasso Mare.

Sauvages.

T.

Tarafalo.

Tassacorda.

Tedle.

Teneriffa.

Terreira.

Teyde.

Thenerifa.

Theode.

Tristan.

V.

Vasaeus Tristan.

[XII.]

Bors, (tsak Sumátrából többet visznek esztendőnként Európába 12’000000 fontnál) riskása, kókós, kukoritza, nádméz, terpentin, gummi, aloe, sago, tamarind, koriander, indigo, dohány, berzseny, kámfor, benzoe, sok kássia, czitrom, narants, ananás, kaffé, ’s a’ t. Pamok, földi alma, gabona, szurok, pálma, selyem, ámbra, külömbféle virágok, – búza, gabona, riskása, czitrom, görögdinnye, ananás, kássia, dohány, indigó, nádméz, bors, gyömbér, kakao. Egyedűl a’ kaffé többet ád bé esztendőnként 7 millió forintnál. Tűzi és építő fa bőséggel, mindennemű mezei és kerti vetemény , pamok, arekadió, nádpáltza, illatos fák, fagyöngy, tömjén, külömbféle virágok , ópium, hársfa, sárga ámbra, myrha, vászon, fahéj, – Bali , Riskása, czitrom, narants, kókós, gesztenye, gyömbér, és sokféle gyógyító szerek , pamok, Timor: sok jó gyógyító erővel bíró fűvek, fák, és gyümöltsök , dohány, indigo, – gyömbér, fahaj, szeretsendió és virág, szekfű, búza, riskása, mondola, czitrom, narants, kókós, ságó, áloé, külömb-külömbféle gyógyitó szerek, drága kenetek , s’ a’ t. pálma, I. Bandai H. kókós, ananas, mangis, durian, szeretsen dió ’s virág, bab, borsó, spárga, enni való gyökerek , ságó. NB (…) NB. Búró. riskása, ságó, építő és tűzi fa , szekfű. Ceram . Sok szekfű, szeretsen dió és virág; riskása, gabona, árpa, kókós, tengeri tsiga, … I. Ternáti S. Ternate. mindenféle Európai kerti vetemények, kokos, ságó, nádméz, pamok, zőld gyömbér, narants, mondola, tzitrom, dohány, Giloló ságó, kókós, 2. Tidori. S. Szeretsen dió ’s virág, szekfű, ságó, nádméz. 4. Popoi R. ságó, kókós, más gyümölts fák. 5. Salawettei R. kókós, ságó, dió, hasznos gyökerek és plánták . – Czitrom, narants, pamok, kókos, több nevezetes fák, a’ sok jó illatú virágoktól nem tsak a’ kertek, hanem a’ mezők is illatoznak, legszebb gyümöltse az úgy nevezett Dangesek, mellyek hasonló nevű fákon teremnek, levelei hasonlók a’ mi diofánk leveleihez, jó illatúk, gyümöltseinek arany színű a’ héjja, a’ húsa verhenyes, és igen édes, a’ görög dinnyék, mellyek nem nagyok ugyan, de igen jó ízűk, levesek, megfrissítők, úgy annyira, hogy a’ leghevesebb napon is elegendő egy fél diny-nye az ember testének meghivesítésére. – ananas, areka, nádméz, riskása, kámfor, bors, tzikória, igen sok asztali és gyógyító gyökér és fű,

[XIII.]

ARTHUR. Arthur Filep tengeri útazása Brászilia, Kap, Botanibay; Port-jákson felé, illy könyvben foglaltatik: „Phillips Reise – Nürnberg. 1791.” Phillip (Arthur) útazása Neusudvalesbe.”

1787. 13dik Májusban elhagyván nagy Británniát, 3dik Juniusban Teneriffánál voltak. Itt is, más szálláskor is mind a’ katonák, mind a’ rabok friss hússal, gyümölttsel, zőldséggel új erőre, és útazáskori könnyebbségre segíttettek. – – – – A’ gyümölts Teneriffánál tsak szederből, és fügéből állott. De az igen derekas, és igen bőven volt. 8 napig múlatott a’ gállya Tenerifánál. Az idő melege, ’s neheze középszerű volt. A’ Farenheiti melegmérő soha se hágott fellyebb

70 gráditsnál;^* a’ nehézmérő pedig közönségesen a’ 30dik renden állott. A’ Kanáriai Szigetek Gubernátora akkor Branciforte Markis vólt, Szitzíliai fiú. Szokás szerént Sz. Kereszten lakott (Santa Cruz) ’s Fileppel és annak Tiszteivel különös betsűlettel bánt. – A’ Kanáriai Szigetek tizen négyen vannak. Azok közűl ezek jelesek: Kanária, Teneriffa, Fortaventura, Palma, Ferro, Gomera, és Lancerotta. Az Áfrikai parttól 40–50 Angliai mföldnyire távoznak el. Magának a’ Kanáriai Szigetnek köre, mintegy 150 mföld. A’ Spanyoloké mind. Azokat a’ Régiek a’ boldog Szigetek nevek alatt ismértették. A’ Pliniusnál előfordúló Nivaria nem más, hanem Teneriffa: mert az Ország’ nyelvén Tener annyi, mint hó; iffa pedig annyi, mint hegy. Teneriffa, hóhegy, Nivaria; ’s ugyan is Teneriffa szigetében a’ Pikó hegynek tetejét örökös hó borítja. (Salmon lo Stato presente di tutti i paesi. Venet. 1766, ezekről így beszéll: A’ Kanáriai Szigetek vagy az ebektől (canes) vagy bizonyos nádnak nemétől (canna) vagy a’ kananéai néptől vették neveket. Ptoloméusnál Fortunatae; a’ költőknél Elisius a’ nevek. Ferro, Palma, Tenerif, Canaria, Fortaventura bennek nevezetesek. Pikusnak nádméz süveghez hasonló láttatú iszonyú hegye szemléltetik már hatvan mföldnyiről. Fő városa a’ Szigetnek Lagúna. Szőllős, kalastromos,

derék lakóhely. Teneriffa Szigetében lakott a’ régi pogány Guánch nevezetű nép. Találtatnak ott óriás termetű tsontok. Hogy a’ rodhadástól megmentenék a’ fő emberek testeiket, azokat béfűszerezték, ’s a’ kősziklák barlangiba rejték. Nevezetesek ezek a’ Tenerifai Mumiák, mint az Égyiptusiak. Kanária városa 12 ezer embert foglal magában. Püspöki lakóhely. –

Geographisch-statistische Reisen, nach den neuesten und besten Werken bearbeitet von Karl August Engelhardt. IV Bde. Dresden-Friedrichstadt. 1795. 8.

Geographisch-statistische Reise durch Spanien, nach den neuesten ’s a’ t. III Bde. etc.

Spanien würde den grössten Mangel an Getraide leiden, wenn nicht aus Sizilien, der Barbarey und den canarischen Inseln Weizen – – – – geliefert würden.

In dem Handel nach den Canarischen Inseln theilen sich Spanier, Engländer, Holländer und Nordamerikaner, doch haben die Engländer den grössten Theil daran.

Mintegy 1765 és 1774 táján a’ Regierungtól den Canarien der Handel nach Cuba und den benachbarten Inseln verstattet ist.

Magyar Könyvház. Irá Molnár János. Pozsonyban és Pesten. 1783–179[…] 8 Dar. 8.

Voyage autour du Monde fait dans les Année 1740, 41, 42, 43, 44. Par George Anson, Commendant en Chef l’escadre de se Majesté Britannique. traduit de l’Anglois. à Paris. 1764.

I. Szakasz, p. 38. Mádérának finom borát emlegeti.

Michael Adanson (Mitglied der königl. Acad. der Wissenschaften zu Paris) Nachricht von Seiner Reise durch Senegal; und in dem Innern des Landes. Leipzig. 1773.

p. 7. Aprilis 6. napján látni kezdénk Teneriffa’ Szigetének rettenetes nagy hegyét, mellynek Pico a’ Neve ’s láttuk azt 14 mföldnyire. Oda érkezvén, új készűletet tettünk az útra. Pico’ magassága 2,000 ölnél (Toises) magassabb. Néha meg gyúlad, de nem robajjal. Ezen Szigetnek hegyein terem ama’ nevezetes Malvasiai bor. A’ bor azért olly ditséretes, mert mind a’ hegyek’ fekvése helyes, mind pedig kőfalak vannak 4,5 lábnyi távúl lételre a’ Szőlőtők’ eleibe olly magassan rakva, hogy reájok lehessen könyökölni. Azok a’ falak nintsenek mésszel öszveerősítve: hogy, ha dőlnek, hamar fel lehessen őket ismég állítani. Az hasznok kétféle; az egyik az: hogy az esővizet hamar el nem eresztik az hegynek hasznos áztatásától; a’ második az: hogy a’ nap’ súgárát visszavervén a’ tőre, a’ meleget duplázzák, sőt a’ közönségesnél 3szor ’s 4szer forróbbá tészik; noha azonkivűl is meleg magában az a’ tartomány. p. 13.

Kukk útazásiból. pag. 5. Madéra Szigete egyedűl a’ borral kereskedik. p. 6. Hitván taligánál egyéb

tereh hordó szekeret nem látánk. Nagy városa Funchial. A’ Lusitánusoké.

Johann Bernoullis Sammlung kurtzer Reisebeschreibungen. Berlin.^* 1781. Ennek 3dik Szakaszában a’ többi közt Kopenhágenből Madrásig Napkeleti Indiának részéig való útazás adaték elé: tartott az 1775- és 76dik eszt.ben.

p. 341. 5^dik Februar. Maderába érkezénk. A’ bora, ’s azzal való kereskedése nevezetes. A’ Luzitánusoké. Midőn a’ hajó onnét ismét elindúl, megvisgáltatik ha nem szökött é valaki a’ Városból belé: hogy az adósság terhét elkerűlje.

[XIV.]

VI Abschn. Von den Canarischen Inseln. Lage: Die Canarischen Inseln liegen südwärts von den Madera und Porto Santo. Es sind ihrer sieben, unter welchen die Insel Canaria und Teneriffa die merkwürdigsten sind.

Beschaffenheit und Produkte: Die Insel Canaria hat in ihrem südlichen Theile, wegen ihres Überflusses an gutem Wasser, an Bäumen,^* Kräutern und köstlichen Früchten, einen Vorzug vor allen übrigen Canarischen Inseln. Der innere Theil dieser Insel ist ausnehmend hoch, und voller Berge. Die Hitze im Sommer ist sehr gemässigt, und im kältesten Winter ist es nicht kälter als in Deutschland etwa im May. Auf den Bergen ist es freylich kälter, und wegen des Schnees, welcher auf den Gipfeln in grosser Menge fällt, sind diese unbewohnt. Die Insel ist sehr wasserreich, und hat einen Überfluss an Holz von verschiedenen Arten. Fichten, Palm, wilde Oliven, Lorbeer, Pappeln, Hollunder, Drachenbäume, Aloestauden, indianische Feigen, wachsen hier von selbst und ohne Wartung. Von Baumfrüchten giebts her: Mandeln, Hasel- und Wallnüsse, Aepfel, Birnen, Pfirschen, Aprikosen,

Kirschen, Pflaumen, Maulbeeren, Feigen, Bananas, Datteln, Pomeranzen, Limonien, Citronen, und Granaten. An Getraide hat man Weizen, Gerste, Mais. Melonen von verschiedner Art, Patatos, Kürbisse, Zwiebelgewächse und vielerley andre Arten von Wurzelwerk findet man in Überfluss, und alle diese vortrefflich in ihrer Art. Der nördliche Theil der Insel ist hingegen dürr und öde, trägt weder Gras noch Stauden. Der Wein von Canaria ist vorzüglich bekannt. An Honig hat diese Insel einen Überfluss. Die hiesigen Thiere sind Cameele, Pferde, Esel, einige wenige Maulesel, Rindvieh, Schaafe, Ziegen, Schweine, Kaninchen, Hühner, Gänse, Enten, Rebhüner, Krähen, und besonders Canarienvögel, die man zuerst von da nach Europa gebracht hat. Canaria wird Zuweilen von Heuschrecken heimgesucht, die alles Grüne wo sie sich niederlassen verzehren. Eidexen giebt’s auf dieser und allen übrigen Canarischen Inseln sehr häufig.^* Schlangen und Skorpionen findet man nicht.

Einwohner: Sie haben eine schwärzlich braune Farbe. Die Bauerhäuser sind meistentheils sauber, bequem und räumlich; wie es denn wirklich wenig Koth oder Staub auf diesen Inseln giebt, wodurch sie beschmuzt werden könnten, weil der Boden meistentheils felsicht und wegen des fast beständig schönen Wetters selten nass ist. Bey Morgen- und Abendbesuchen bewirtet man die Gäste mit Chokolade und Backwerk; an heissen Sommerabenden aber mit Schneewasser. Die Lustbarkeiten des gemeinen Volkes bestehen im Singen, Tanzen, Ringen, Kartenspielen, Wurfscheibenwerfen und der Kunst mit einer Kugel durch ein weit entfernten Ring zu treffen.

Die Insel Teneriffa hat weniger Kornland, und mehr Weinberge als Canaria. Der Wein von dieser Insel ist stärker als der Canarische. Fast mitten auf dieser Insel liegt der Berg Pico de Teyde, einer von den höchsten Bergen in der Welt, ein ehemaliger Vulcan, welcher aber seit beynahe 90 Jahren kein Feuer ausgeworfen hat. An der Seeküsten hat man viele Fische.

Unter den Einwohnern dieser Inseln befinden sich auch Spanier.

Die Canarischen Inseln, ehemals die glücklichen Inseln genannt, westwärts vom Vorgebirge Bajador und Kantin.

Vornehmlich sind sie wegen des guten Weins und wegen der Canarienvögel merckwürdig. Auch Orseille wird hier gesammlet. Sie gehören dem Könige von Spanien. Die vorzüglichsten sind: Canaria, Ferro (Hiero), Fuerteventura, Gomera, Graciosa, Lancellota, Palma, Rocca, Teneriffa.

Auf der Insel Canaria ist die Haupstadt Ciudad de las Palmas, der Sitz eines Statthalters und eines Bischofs. Sie hat 6,000 Einwohner.

Auf der Insel Teneriffa ist der Pic vornehmlich zu merken. Sonst berechnete man seine Höhe auf 2,070 Toisen, jede zu sechs Pariser Fuss. Nach neuren Messungen beträgt seine Höhe nur 1,742 Toisen. Aus seiner Spitze steigt beständig Rauch auf; aber seit 1704 ist kein volcanischer Ausbruch erfolgt. Wein ist ein Hauptprodukt dieser Insel, überdiess hat sie einen Überfluss an Lebensmittel, vielerley Holzarten, auch gute Baumfrüchte.

Die Anzahl ihrer Einwohner beläuft sich auf 96,000. Sie ist der Mittelpunkt des Handels mit Europa und America.

Hier ist Santa Cruce, eine Wohlgebaute Stadt, der Sitz des General Gouverneurs der Canarischen Inseln, mit einer guten Rede, auch einem Fort. Sie hat 6–7,000 Einwohner. Die Kirchen sind aufs reichste und prächtigste ausgeziert.

An Fusse des Pic ist die Stadt Laguna oder St. Christobal de la Laguna.

Von der Insel Ferro wird sehr gewöhnlich der erste Meridian gezogen.

Auf einigen dieser Inseln verfertigt man Seidene Waaren, Taffent, auch wollene Waaren.

[XV.]

M. J. E. Fabri Handbuch der neuesten Geographie für Akademien und Gymnasien. – Nebst einer Einleitung in die mathematische und physikalische Erdbeschreibung. VI te Auflage. Halle. 1797. gr. 8.

VI. Die Canarischen Inseln, ehemals die glücklichen Inseln genannt, (J. 1787. 169,285 Einw.). Sie gehören dem Könige von Spanien; haben gesunde Luft, und liefern vortrefflichen Wein, Granaten, Orangenfrüchte, Zucker, Honig, Wachs, Weizen, Orseille, Drachenblut, Häute, viele Maul thiere, kleine Pferde, Filtrir- oder Tropfstein. Canarienvögel hat man zuerst von hier nach Europa gebracht.

Es gehören dazu: Canaria, Ferro (Hiero), von deren Mittagslinie an die Längengrade am gewöhnlichsten gezählt werden. Fuerteventura, Gomera, Graciosa, Lancellota, Palma, Rocca, Teneriffa, nach deren Mittagslinie die Holländer die Langengrade sehr gewöhnlich zählen; Lobos.

Canaria ist sehr fruchtbar. Die Hauptstadt Palmas, der Sitz des spanischen Gouverneurs und eines Erzbischofs, (6,000 Einw.).

Auf der Insel Teneriffa ist Wein ein Hauptprodukt. Einwohner sind an 96,000. Hier ist der hohe Pico de Teyde, ein ehemaliger Vulcan, 12,420 Fuss hoch, aus dessen Spitze zwar Rauch, aber seit 1704 kein Vulkanischer Ausbruch erfolgt ist. Die Stadt St. Cruce, wo eine gute Rhede mit einigen Forts. Laguna (Stadt) hat 2 Pfarrkirchen, 2 Nonnenklöster, 3–4 Convente.

Palma hat einen feuerspeyenden Berg. Durch die Insel Ferro wird am gewöhnlichsten der erste Meridian gezogen.

Die Höhe des Berges Mauna Koh (oder Mauna Koah, auf der Insel Owaihi) rechnet man auf 18,400 Fuss; folglich 5,060 Fuss höher, als der Pic de Teyde in Teneriffa. Ein andrer hoher Berg, Mauna Roa, ist auch mit Schnee bedeckt, und 16,020 Fuss hoch.

Der 1. Meridian wird am gewöhnlichsten von der Insel Ferro (20o westwärts von Paris) sonst auch von Teneriffa etc. gezogen.

Im J. 1701 war nach Cunninghams (NB. Hist. Liter.) Beobachtungen der magnetische

Meridian (NB. Geogr. Mathemat.) nicht weit vom gewöhnlichen ersten Meridiane, der durch Ferro geht. Gegenwärtig muss man denselben etwas östlicher innerhalb Africa, oder wenigstens nahe daran annehmen.

[XVI.]

Vallás. Igazgatás. Lakosok. Hozományok. Városok. Hegyek. Kikötők. Nevek. Levegő.

Fák. Földjök. Földindúlás. Gabona. Gyümöltsök. Hegyek. Hozományok. Igazgatás. Klastromok. Kikötők. Levegő. Lakosok. Meridianus. Püspök. Tűzokádó. Templomok. Városok. Vadak. Vallás. Várak.

NB. Madarak.

Áfrikának Napnyúgoti partjával általellenben vagynak a’ KANÁRI SZIGETEK, (Insulae Canariae, hajdan Fortunatae, az Áfrikaiak’ nevezetje szerént Elbárd ) feküsznek széllyel az Átlánti Nagytengerben, Átlás’ hegyeivel szemközt. 3.) Négyet belölök a’ Portugallus, tizet pedig a’ Spanyol bír.

I. A’ PORTUGALLUSÉI

1. Porto Santo, legészaksóbb sziget. 1.)

2. Madera, melly a’ sok hajónak ’s épületnek való fától, matéria vagy is portugallusosan Madera nevet nyert, és termékeny földje miatt pedig Szigetek’ Királynéjának neveztetett. Van benne

Fuenchal, vagy Funchal nevű város, 2.) hol püspök lakik, és

Monchriko nevű megerőssíttetett kikötőpart.

3, 4. Les Salvages, Salvajes, vagy Sauvages nevű két Szigetetske, ebbe eggyikbe sem lakik ember; sok Kanári madár van mindenikbe.

II A’ SPANYOLOKÉI

1. Palma, nevét a’ pálmafáktól vette.

Van benne

Sancta Cruce de la Palma város, és

Egy Tűzokádó-hegy.

2. Teneriffa, Püspök lakik benne. Itt találtatnak

Oratavia, kikötőpart, és

Pico Teneriffae , vagy Pico de Teyde, vagy Terreira, vagy Elbárd nevű nagy hegy.

3. Gomera, vadállatokkal bővös.

4. Ferro, vagy Ferri, ebbe van a’ híres Santo fa , vagy Szentfa . Ezen keresztűl szokták XIII Lajos parantsolatja szerént a’ Földírók húzni az Első Maridiánust, vagy Délkarikát ; a’ melly közt, és a’ Párisi, mintegy 20 grádusnyi külömbséget igen kevés hijjával tapasztaltak.

5. Canaria, Nagy Kanária, nevét vagy a’ Canna, azaz Czúkornádtól, vagy a’ canis, azaz kutyáktól vette. Ebbe vagyon

Canaria, vagy Cita de Palmes, Pálmák’ városa, mellybe vagyon lakása a’ Püspöknek, és a’ Főtörvényszéknek, van erős kikötőpartja is. 1.)

6. Forte Ventura, Fierte Ventura, Ventura-erősség. Áfrika felől.

7. Lancellota, Lancelota, Lancerota, derék lovak teremnek benne.

8. Alegranza, kisded Sziget, kikötővel.

9. Gratiósa, kies Szigetetske.

10. Roca, drága jó bort terem.

Ezen Szigeteknek földje igen bő és termékeny; nevezetesebb hozományi a’ gabona, bor, czitrom, narants, dinnye, külömbféle fái gyümöltsök, czúkornád, mastiks, babér, Sánto- vagy Szentfa, gummi; marha, vad, ketske, tengerinyúl; és kanári madár.

Lakosai: barnások az ott-termettek, a’ többiek Európaiak, Spanyolok etc. Vallások Pápista. Igazgatja őket egy Gubernator.

Jo. Hübners Vollständige Geographie. III Theile. Hamburg, Frankfurt und Leipzig. 1735. 8.

Die Canarischen Insuln liegen im Atlantischen Meere, dem Kayserthum Marocco gegenüber. Es wächset viel Zuckerrohr auf diesen Insuln, und ein Rohr heisset Canna; es sind aber auch grosse Hunde auf der Insul, und ein Hund heisst auf Lateinisch Canis: Nun mögen es die Herren Critici ausmachen, von welchem Worte die Insuln ihren Namen haben. Vor Alters wurden sie Fortunatae genennet, wegen der schönen Früchte, die darauf wachsen.

Die Luft ist auf diesen Insuln sehr geschwüle. Das Erdreich hingegen sehr fruchtbar. Man siehet da 180 Aehren auf einem Korn-Stengel: und ein Scheffel trägt

oftmals 130 Scheffel, welches sowohl von Korn als von Gerste zu verstehen ist. Das Rindvieh gedeyet wohl, die Wälder sind voll Wildpret und Geflügel, darunter auch Canarienvögel gehören. Zuckerrohr wächset häufig, und daraus wird der schöne Canarien-Zucker gemacht. Die Spanier haben die ersten Weinstöcke darinnen gepflanzet, darauf wächset nunmehr der delicate Canariensekt.

Diese Insuln sind den Alten nicht unbekannt gewesen; nach diesem aber hat sich niemand gross darum bekümmert; endlich hat sie ein Franzose, nahmens Jean de Bethencourt, A. 1402. gleichsam von neuem gefunden. Sein König Henricus III. machte ihn zum Könige über diese Insuln, mit der Condition, dass er dieselben von der Krone Frankreich zu Lehne tragen solte: Als aber die Spanier seinen Erben ein Stücke Geld davor bothen, so liessen sie sich behandeln, und verkauften an die Spanier, so viel sie nemlich davon besassen.

Es sind ihrer zwölfe, und heissen: 1. Alegranza. 2. Canaria. 3. Ferro. 4. Forteventura. 5. Gomere. 6. Gratiosa. 7. Lancelotte. 8. Madera. 9. Palma. 10. Rocca. 11. Sauvages. 12. Teneriffa. Davon gehören heutiges Tages XI den Spaniern; die zwölfte aber, Namens Madera, gehöret den Portugiesen.

Die alten Einwohner sind bräunlicht, und haben platte Nasen, sind aber brave Leute, die abscheulig fressen können: denn es kann einer auf eine Mahlzeit einen ganzen Ziegenbock, und noch zwanzig Kaninigen verzehren; ich vermuthe mit seinen Hausgenossen. Es haben sich aber heutigen Tages viel gebohrne Spanier auf diesen Insul wohnhaft niedergelassen, und die Spanier, die nach Westindien handeln, haben ihr Rendez-vous auf diesen Insuln, sowohl venn die Schiffe hingehen, als venn sie zurücke kommen. Nun wollen wir XII Artickel machen.

Sie hat einen guten Hafen und ein festes Castell, darinnen die Spanische Garnison liegt.

Sie ist schon A. 1442. entdecket worden, und hat ohngefähr 50 Deutsche Meilen im Umkreyse. Der Spanische Gouverneur residiret daselbst. Die Einwohner, die auf 9,000 geschätzet werden, können zweymal des Jahres erndten. Unter dem Viehe gedeyen die Ziegen am allerbesten: unter den Früchten aber der Wein: Massen man denn versichert, dass jährlich nur allein nach Engelland 16,000 Fässer voll Canariensect geführet werden.

Ciujdad de las Palmas, die Hauptstadt, ist gross, schöne und volkreich, hat einen Bischof, und einen guten Hafen, darinnen sich allezeit Fremde aufhalten.

Diese Insul ist nicht gross. Sie hat den Namen vom Eisen, weil das Erdreich, aus Mangel der Feuchtigkeit, Eisenharte ist.

Hiero, ist die Hauptstadt, aber von keiner grosser Wichtigkeit.

Santo, ist ein Wunderbaum, 40 Schuhe hoch, 12 Schuhe dicke, und 120 breit. Er grünet Jahr aus Jahr ein, und träget eine süsse Frucht, wie Eicheln. Auf diesem Baum ruhet eine Wolcke, die treufelt täglich zwey Stunden das schönste süsse Wasser von sich, davon 30 Tonnen können angefüllet werden. Die Einwohner hatten diesen Baum verdecket, und die Spanier, die auf der Insul ausgestiegen waren, wolten schon wieder einpacken, weil kein Strom, noch Brunnen zu hören, noch zu sehen war. Aber eine Weibes Person,

die mit den Spaniern ins Hand-gemenge kam, verrieth die Heimlichkeit.

Die obgedachte Frantzose, Bethencourt, entdeckte sie A. 1405. Sie liegt am nächsten an den Afrikanischen Ufern.

Es wird viel roth Wildpret darauf gefunden.

Eine kleine angenehme Insul, die ihren Namen mit der That führet.

Es sind gute Stuttereyen auf dieser^* Insul.

Die Spanier nahmen diese Insul A. 1493. ein, und zogen eine Fortification umher. Sie ist wegen des herrlichen Palmensects bekannt.

Santa Cruz, oder Crux de Palma, ist die Hauptstadt, und nicht weit davon ist ein Feuerspeyender Berg.

Ist auch wegen des guten Weins berühmt.

Oder Isles de Sauvages, das ist, die Wilden-Insuln: es sind ihrer zwey, die vor eine gerechnet werden. Es sind da so viel Canarienvögel, dass man vor den Nestern, die sie auf den Erdboden bauen, kaum gehen kan.

Ist A. 1442. schon entdecket worden. Es wächset da trefflicher Sect, und es werden jährlich zum wenigsten 18,000 Fässer davon ausgeführet. Die andern Früchte sind, Waitzen, Gersten, Äpfel, Birnen, Apricosen, Pfirschen, Granaten, Citronen, Zucker und ganzte Lorbeerwälder darinnen viel 1000 Canarienvögel nisteln. Der Bischof daselbst hat 12,000 Ducaten jährliche Revenüen.

Laguna, eine Stadt mit zwey Kirchen und vier Klöstern.

Oratavia, ist ein Hafen, da viel Waaren ein- und ausgehen.

Pico, ist der höchste Berg in der gantzen Welt, und der stehet auf dieser Insul. Seine Höhe ist 20,274 Schuhe, das macht drittehalb Deutsche Meilen. Man kan der vielen Umwege willen, kaum in 3 Tagen hinauf kommen und sodann hat man 9 Deutsche Meilen geklettert. Von der Spitze kan man alle Canarien Insuln liegen sehen, und den Berg siehet man in der See, wenn man gleich noch 60 Meilen von der Insul entfernet ist. Der Berg ist in der Mitten allezeit mit Wolcken, und oben mit Schnee bedecket. Oben ist die Spitze platt, da ist eine Grube, eines Büchsen-Schusses breit, die ist voll Schwefel, und dampfet ohn Unterlass. Man glaubt, dass diese Insul einmal gantz im Feuer gestanden habe, und dass dieser Berg von dem ausgeworffenen Schwefel und Steinen entstanden sey. Erstlich kan man reiten, auf die letzt aber muss man klettern und kriechen, und das muss im Junio geschehen, sonst kan man vor Kälte nicht hinauf kommen. Die Klippen um den Berg herum sehen theils wie Kupfer, theils wie Silbererz aus. Anno 1704 spürte man auf dieser Insul ein Erdbeben von 300 Erschütterungen, und darauf spye der Berg abermahl viel Feuer von sich.

Liegt etwas abwärts gegen Norden, und gehöret seit 1420 den Portugiesen, da sie König Johannes I. erobert hat. Sie hat 18 Meilen in ihrem Umkreis, und ist meistens mit Nebel bedecket, deswegen sie die Schiffer oft nicht finden können, wenn sie gleich harte dabey sind. Anfangs funden die Portugiesen nichts als Bäume auf dieser Insul, dahero bekam sie auch den Namen Madera, welches ein Wald bedeutet. Sie legten aber Feuer in das Gehöltze, und liessen es sieben Jahre nach einander ausbrennen: darauf haben sie das Land so unvergleichlich cultiviret, dass sie wegen ihrer Fruchtbarkeit Regina Insularum genennet wird. Zucker und Wein wächset in grosser Menge, und die Trauben sind oftmals zwey Schuhe lang. Es wachsen viele Bäume darauf, aus welchen Mastix, Drachenblut und Gummi gezogen wird. Die Einwohner sind fast alle gebohrne Portugiesen, und weil sie alle Römisch-Catholisch sind, so ist ihr Bischoff ein grosser Praelate.

Funchal, heisst die Hauptstadt, auf einer Höhe, welche sehr volkreich ist, weil der^* Gouverneur und der Bischof da residiret.

Monchriko, hat einen guten Hafen, in Form eines halben Mondes, mit drey festen Castellen. Die Einfahrt aber ist gefährlich wegen der Klippen.

Porto Santo, ist eine kleine besondere Insul, die aber zu Madera gehöret. Man glaubet, dass auf dieser Insul das beste Honig und das schönste Wachs in der ganzen Welt gefunden werde. etc.

[XVII.]

Aegle

Hesperus

Hesperides Kertek

Hesperidesek’ Tava

Hespera Sziget

Hesperus Csillag

Lucifer

Phosphorus

Vespera

Hegyek

Hozományok

Historia

Igazgatás

Fő Város

Körtvély

Klastromok

Kutyák

Kanár Madarak

Ketske

Kénkő

Lancellota

Lancelota

Lancerota

Lancelotte

Lancerotta

Lanzarotta

Centuria

Lovak

Aprositos

Lancerotta

Porto Santo

Madera

San Borondon

Ombrio

Teneriffa

Alfonsus Castellanus

Alegranca

Kikötő

Vár

Árpa

Atlanticae Insulae

Atlantis

Alma

Apricosen

Baratzk

Bor

Babér

Betencourt

Búza

Capraria

Casperia

Forteventura

Palma Ins.

Canariae Insulae

Canaria Insula

Ciudad de las Palmas

Canarien Zucker

Canarien Sect

Canarien Vogel

Hesperides Insulae

Lajos

Lakosok

Püspökségek

Föld tsinnya

Canarius Népek

Fortunatae Insulae

Elbard

Pico

Dinnye

Értz

Kősziklák

Réz-értz

Ezüst-értz

Forteventura Városa^*

Canaria Városa

Funchal Városa

Gubernator

Ferro Szigettye

Szent fa

Meridianus

Pluvialia

Hiero Városa^*

Víz

Fák

Gyümőltsök

Levegő

Föld indúlás

Santo

Ferraria

Ferri

Gummi

Gorgones Insulae

Dorcades Insulae

Gorgades Insulae

Satyrides Ins.

Goryllae Ins.

Gomera

Vad állatok

Szarvas

Theodae Ins.

Gomera Városa

Gabona

Graciosa

Hesperium Cornu

Hesperides Leányok

Hesperius népek

Hesperius Hegy

Hesperethusa

Arethusa

Moncrixum

Sancta^* Crux

Laguna

Monchriko

Mástix

Marhák

Sárkányvérfa

Méz

Viasz

Forrás

Folyó víz

Vad disznó

Galamb

Madarak

Cerne Atlantica

Gundisálvus János

Tristan Vasaeus

Vasaeus Tristan

Johannes Gundisalvus

Narants

Oratavia

Purpuraiae Ins.

Tengeri Nyúl

Pálma fák

Pálmen Sect

Sancta Cruce de la Palma

Hó

De Teyda

De Terreira

Cita de Palmes

Pomogranat

Nagyság

Messzeség

Népesség

Paena

Pluitalia

Hierro Szigete

Roca Ins.

S. Brandani Ins.

S. Brondonis v. Borondonis

Szőlő

Sect

Salvages v. Salvajes Ins.

Sauvages Ins.

Szigetek

Tüzokádó hegy

Blacke

Nivaria

Palus Városa

Garrico Városa^*

S. Christoval Városa

Rialejó Városa

Tzukor nád

Tzitrom

Templomok

Teyde

Tereira

Városok

Vallás

Várak

Erősségek

Vigniatico

Maderamahogány fa

St. Christoval de la Laguna

St. Cruz de la Teneriffa

Repűlő halak

Festőfű

Malvasierwein

Madarak

Bőrők

Loo

Kereskedés

[XVIII.]

[Die Landschaft Belo] wird von mehrern kleinern Fürsten beherrscht, die bald die Holländer, bald die Portugiesen begünstigen.

Die Einwohner einiger molukkischen Inseln sind zum Theil langhaarige Mohren, von einer Kupferfarbe, und rauhköpfige Papuaer. Ureinwohner sind Harafora oder Alfurier; man findet hier auch schwarze und Europäische Portugiesen.

Ausgeführt werden: Muscatennüsse, Gewürznelken, Reis, Sandelholz, indische Vogelnester, Haifischfinnen, Schildkrötenschaalen, Wachs.

Die Tatte- und Freville-Inseln.

Der Suluh- oder Iolo- (Dscholo-) Archipelagus [enthält kaum über 60,000 Einwohner und hat seinen eignen Sultan, der ansehnliche Besitzungen zwischen der Ostseite von Borneo bis zu der Südseite von Magindanao, nebst einem Striche auf der Insel Borneo, inne hat.

Seine Hauptstadt ist Bavan , auf der Insel Suluh. Sie hat 6,000 Einwohner. Auf den Inseln Tappul, Siaffi und Pangatarran massen sich die Spanier, mit Bewilligung der Suluer, ein Besitzungsrecht an.

Hauptproducte sind: Spanische Röhre, Sago, Pfeffer, Campher, Vogelnester, Aepfelsinen, Mangos, Wachs, Be]zoar, Ambra, Elephanten, Seeschnecken, wilde Schweine, Perlen etc. Die Einwohner treiben Seeräuberey und Handel mit Sinesern und den benachbarten spanischen Inseln.

Die Insel Magindanao , zuweilen Mindanao genannt, wird sonst zu den Philippinischen Inseln gerechnet. Sie enthält 2,400 M. und erstreckt sich vom 5o , 40´ 9o , 55´ N.B. Sie hat verschiedene feyerspeuende Berge. Hauptprodukte sind: Zimmet, (der aber nicht genutzt wird,) Reis, Wachs, Cassiabäume, Bauholz, Goldsand, wilde Schweine, Hirsche, [wilde Pferde und Och]sen, Schlangen und Crocodille [fehlen auch nicht.]

[XIX.]

M. Georg. Christian Raff’s Geographie für Kinder. Nach das Verfassers Tode fortgesezt von Christian Carl Andre. III Th. Tübingen. 1791. 8.

Sie liegen im Atlantischen Ocean, westlich vom Reiche Fes und Marocco, in nördlicher Richtung, so dass die südlichsten näher an diesem Reiche, da wo es am Sarah grenzt; die nördlichsten aber weiter von demselben entfernt, der Landschaft Marocco gegen über liegen.

Wegen ihrer heitern, milden Luft und herrlichen Producten, wurden sie anfänglich, nach ihrer Entdeckung im vierzehnten Jährhundert die glückseligen Inseln, genannt. Ein beständiger Frühling bringt das ganze Jahr hindurch Blüthen und Früchte hervor. Im Winter stehet das Gras am schönsten.

Sie werden eingetheilt:

1. in die portugiesischen. Diess sind die beiden nördlichsten

a. Madeira und

b. Porto Santo.

Sie haben eine sehr gemässigte, reine und gesunde Luft. Die Kälte ist niemals sehr strenge.

2. In die Spanischen. Diess sind die südlichen unter welchen die vier merkwürdigsten sind:

a. Ferro, von den Franzosen Isle de Fer genannt.

b. Palma.

c. Teneriffa.

d. Canaria.

Wassermangel ist auf der Insel Ferro , wo es nur drey Quellen giebt; auch auf Palma, wo nur aus dem Calderaberg einige beträchtliche Quellen kommen, daher die Einwohner Wasserbehältnisse von ausgepichten Tannenbretern anlegen, in welchen sie das zur Regenzeit im Winter von den Bergen herab strömende Wasser sammeln.

Madeira bestehet aus einem einzigen grossen Berge, wie Palma und Teneriffa . Von der See an, erhebt sich nämlich das flache Ufer immer mehr bis zu einem gewissen Mittelpuncte wo der eigentliche Berg mercklich in die Höhe steigt. Ein solcher erhebt sich sehr hoch und steil auf allen Seiten auf Palma , und wird Caldera oder der Kessel genannt. Der Gipfel geht aber nicht spizig zu; sondern bildet oben eine den grossen becherartigen Höhlungen, welche den Nahmen Crater führen. Von seiner Grösse kann man sich einen Begriff machen, da die Breite von einem Rande dieses Bechers, über die Mitte hin bis zum andern zwey Meilen beträgt. Am innern Abhange dieses Bechers entspringen verschiedene Quellen, welche sich alle auf dem Boden desselben zu einem Strome vereinigen, in den Berg hinein gehen, und dann an der Aussenseite desselben wieder, in Gestallt eines Giessbaches, hervorkommen. Die ganze innere Seite des Berges oder Kessels ist mit Lorbeern, Schwarztannen, Palmen, Rosenholz, und Retamabäumen bedeckt.

Auf Teneriffa ist der berühmte Berg Pico, den man 6 Meilen weit schon von fern auf der See gewahr wird. Die Wohnungen erstrecken sich an demselben etwa anderthalb Stunden hinauf, wo man die lezten antrifft. Hinter denselben geht der Weg steil in die Höhe in Wälder und Wolken. Denn diese (macht euch einen Begriff von

der Höhe!) liegen auf den Wälder, die aus Lorbeer-Reis-Holz und andern Hölzern bestehen. Ist man durch die Wälder gekommen; so hat man auch die Wolken zu seinen Füssen. Der Weg gehet nun zwey Stunden über lauter zertrümmerte Steine. Dann kommt eine Stunden-lange Strecke von leichten, kleinen, weissen Bimssteinen ; die nicht grösser als Erbsen sind. Hier wehet nun die Luft schon ungemein scharf und kalt. Dürre Retamagesträuche sind die einzigen hier noch wachsenden Pflanzen. Der Weg wird immer steiler, bis zu einigen grossen, losen Felsen; von wo an der zugleich lockre und sandige Weg am steilsten wird. Hat man ihn zurück gelegt, so findet man eine ungeheure Menge grosser, loser Steine vor sich, welche ungefähr zehn Fuss Breite und platte Oberflächen haben. Über diese Steine geht der Weg zwar nicht so steil, aber man muss oft von einem zum andern springen, weil sie nicht alle neben einander liegen. Zwischen diesen Felssteinen ist ein natürlicher etwa zehn Ellen weiter und tiefer Wasserbehälter, in welchem das Wasser eiskalt, und im September schon am Rande gefroren ist. Hat man diese Felsen überstiegen; so kommt man an den Fuss des eigentlichen, wie ein Fingerhut gestalteten, Pico , zu dessen Gipfel hinauf der Weg wieder sehr steil und dessen Boden so locker ist, dass man mit jedem Tritt zurück weicht. – Auch dieser Gipfel ist ausgehölt, und

inwendig wie eine umgekehrte Glocke gestaltet. Vom innern Rande oben bis in den Boden unten hinab, sind vierzig Ellen. An vielen Stellen dieser Höhlung siehet man stossweise Rauch und Schwefeldampf heraus fahren. Die Hize des Bodens ist an einigen Orten so stark, dass sie durch die Schuhsohlen bis an die Füsse dringt. Man kann den Finger nicht weiter, als einen Zoll tief in die Erde stecken, ohne ihn zu verbrennen. Einen Stock, den man drey Zoll tief in eines der rauchenden Löcher eine Minute lang hält, ziehet man unten zu Kohlen verbrannt, wieder heraus. Der Zuckerhut ist nichts anders, als ein Gemisch von Erde, Asche, und verkalkten Steinen, die aus dem Innern der Erde heraus geworfen worden sind.

Canaria ist ebenfalls voll hoher Berge, zwischen welchen sich viele Ebnen und weit mehr flache Landstrecken, als auf irgend einer der vorhergehenden Inseln finden. Ihre Gipfel sind wegen des vielen im Winter fallenden Schnees unbewohnt.

Der Boden auf allen diesen Inseln ist, obgleich bergig, doch überaus fruchtbar. Die Madeirischen sind mit Bächen gewässert. Auf Canaria , welches doch unter allen noch die meisten Ebnen hat, ist dennoch sieben Mahl mehr felsiges und unfruchtbares, als zum Ackern taugliches Land. Der grösste Theil der ganzen Insel ist mit einer ungeheuren Menge verkalkter

Steine, Asche und Lava bedeckt, wodurch der Boden rauh und uneben wird. Wegen des Feldbodens und fast beständigen, schönen Wetters, ist Schmuz oder Koth etwas seltnes.

Die Einwohner stammen theils von den Ureinwohnern und Mauern , theils von den Europaeern her. Fast durchgängig zeichnen sie sich durch einen plumpen, schwerfälligen Gang aus. Unter dem gemeinen Mann herrscht die äusserste Unreinlichkeit. Man siehet oft Frauensleute vor den Thüren sizen, die sich einander das Ungeziefer vom Kopfe suchen. Die Nahrung des Landvolks bestehet grösstentheils in Goffio . Diess ist eine Art Teig aus Weizen- oder Gerstenmehl; den sie ohne Messer, Gabel oder Löffel geniessen können. Sie tunken den Goffio in Honig oder in ihre fette Milch. Wollen sie beides als eine Art Kalteschale geniessen, so bedienen sie sich statt der Löffeln, Seemuscheln. Brot essen nur die Vornehmern. Mezger, Schneider, und Müller, diese nüzlichen Handwerker, stehen auf dieser Insel in äusserster Verachtung. Dennoch ist Höflichkeit eine sehr gemeine Tugend; eben so wie Mässigkeit im Essen und Trinken. Gleich nach dem Essen wird auf die Tafeln der Vornehmern eine grosse silberne Schüssel voll Wasser gesezt, worin die, worin die ganze Gesellschaft auf ein Mahl ihre Hände waschen. Hierauf sagt ein Bedienter, der am untern Ende des Tisches stehet, ein lautes Dankgebet, macht eine Tiefe Ver-

beugung gegen die Gesellschaft und entfernt sich. Jeder von der Gesellschaft geht dann in sein Zimmer und hielt Sieste oder Mittagsruhe, wie in Spanien und Portugal . – In Sommerabenden präsentirt man den Gästen Schneewasser zur Erfrischung. Fast alle spielen auf der Zitter, singen gut und lieben den Tanz. Die Damen reiten auf Eseln ; die Kutschen werden von Maulthieren gezogen.

Den schwarzen, glänzenden Streusand , dessen man sich beym Schreiben zu bedienen pflegt, findet man häufig an den Küsten dieser Inseln. Er besteht aus lauter reinen Eisentheilen, von welchen der Magnet ein jedes Körnchen an sich zieht.

Bimsstein sammeln die Armen Einwohner auf Teneriffa vom Pik , und verdienen sich ihr Brod damit. Man findet ihn von allen Farben; himmelblauen, violetten, grünen, gelben, und scharlachrothen.

Die Südfrüchte Spaniens und Italiens wachsen auch hier. Der Zucker , der hier gebaut wird, riecht wie Veilchen. Auf Palma wächst besonders viel. Vortreffliche Weine werden gebauet, besonders der berühmte Madera-Wein auf Madeira. Eben daselbst und auf Porto Santo sammelt man Mastix und Drachenblut. Das leztere, welches auch in Palma gefunden wird, ist ein dunkelrother, (daher der Nahme) harziger, hart getrockneter Saft, der am Feuer flüssig

wird und sich entzündet, verbrennt aber einen wohlriechenden Geruch von sich gibt. Man sammelt es von einer Art Palmbäume, welche diesen Saft durch die Spalten ihrer Rinde ausschwitzen. Es wird in der Arzeney, Mahlerey und zum Lackiren gebraucht. Aus den Wurzeln der Farnkräuter machen die Einwohner, wenn der Weizen nicht gut, gerathen ist, Brod. Von Madera kommt das unächte Mahagonyholz , welches mit dem ächten aus America sehr viel Aenlichkeit hat, und in England häufig verarbeitet wird.

Das vorzüglichste und zugleich eigenthümlichste Pflanzenprodukt ist die Orseille. Diese ist ein Moos, welches häufig auf den Felsen dieser Inseln, aufrecht, in kleinen, theils einfachen, theils zweigigen Stielen wächst, die ungefähr ein paar Zoll hoch werden, und aus welchem der Lakmus bereitet wird. Der Lakmus ist eine röthlich blaue Farbe. Die Orseille wird auf den canarischen Inseln häufiger und schöner, als irgendwo gefunden. Daher ist auch die canarische Orseille die beste und theuerste welche im Handel vorkommt. Alle canarische Inseln geben etwa jährlich zweytausend sechs hundert Centner. Zu London wo sie, nach Holland , am stärksten verkauft wird, gilt der Centner zwey und siebenzig Thaler.

Ganz vortrefflichen Honig und Wachs sammeln die Bienen von den immerblühenden Kräutern.

Maulthiere und Eseln sind häufig. Die bekannten Canarienvögel stammen von hier.

Die erste und grösste Merkwürdigkeit dieser Inseln ist wohl die Vulkanität , d. h. ihr wahrscheinlicher Ursprung durch Feuer. Nicht allein die Luft, besonders starke Winde; nicht bloss das Wasser richtet erstaunende Veränderungen und oft grosse Verheerungen auf unsrer Erdkugel an: sondern auch das im Innern der Erde entweder immerfort befindliche oder doch oft entstehende Feuer. Dasselbe verursacht zuweilen Im Innern der Erde grosse Erschütterungen, die sich dann auf einen grossen Theil der Erde verbreiten. Diese Wirkungen desselben heissen Erdbeben. Oft wird durch die Erschütterungen ein Theil der Erde gewaltsam in die Höhe gehoben; indess ein andrer Theil einstürzt. So kann es kommen, dass da Berge entstehen, wo vorher keine waren, und dass hingegen bergige Gegenden wieder in Ebnen verwandelt werden. Auf diese Art sind vermuthlich manche Inseln aus dem Meere heraus in die Höhe gehoben werden. Eine solche Insel pflegt in Gestalt eines ungeheuer grossen Kessels, der Flammen, Steine und Asche auswirft, empor zu kommen; so dass diese Materien auf allen Seiten neben dem Kessel niederfallen, und sich um und über denselben hinauf

zu einem Berge aufthürmen, welchen man dann einen vulkanischen Berg , oder einen Vulkan nennt. Solche Vulkane sind der Caldera und der Pico auf Teneriffa. Nach und nach erkalten die heissen, oder geschmolzenen Materien, werden fest, bewachsen, und endlich bewohnt – wie diese Inseln.

Eine zweyte besondre Merkwürdigkeit auf Madeira ist die immerwährende Blume. Sie verwelket nicht, wenn man sie abgepflückt hat. Ein Reisender versichert, dass eine von ihm abgepflückte, nach einem Jahre noch so frisch gewesen wäre, als hätte er sie erst den Tag vorher abgebrochen.

3. Auf Ferro der erste Meridian oder die erste Mittagslinie. – …………………………………………………………………… ……….. ……………………………………………………………

Wo soll der erste Meridian durch den Aequator gehen? …… …………………… Die

Gelehrten kamen anfänglich darin überein, dass er durch die Insel Ferro gezogen werden sollte. Ludwig der dreyzehnte König von Frankreich befahl es allen seinen Landchartenmachern ausdrücklich: welchem Beyspiele den auch die Verfertiger der Charten in andern Ländern folgten. Daher findet man auch ……… dass allezeit bey dem Meridian , welcher durch Ferro geht, die Zahl I stehet. Auf den allermeisten Charten findet man auch diese Ertheilung. Auf neuern englischen und französischen Charten aber findet man die Aenderung, dass die Engländer den ersten Meridian durch London, Franzosen aber denselben auf ihren Charten durch Paris gezogen haben……….…………………………… ………………………………………………………………………

……………………………………………………………………… …………………………

4. Auf eben dieser Insel, der heilige Baum , welcher, bey dem auf der Insel herrschenden Wassermangel, für die menschlichen und thierischen Einwohner derselben, ausserordentlich wohlthätig ist. Er stehet auf einem hohen Felsen ganz allein. – Von seinen Blättern tropft beständig eine solche Menge Wasser herab, welche zur Ernährung eines jeden menschlichen Wesens auf Ferro hinreicht. Seine Blätter sind breiter, grösser und gebogner, als die Lorbeerblätter,^* und schlagen niehmals zu gleicher Zeit, sondern nach einander aus, so dass der Baum immer grünt. Neben demselben sind zwey steinerne Wasserbehälter angelegt, einer für die Menschen, der andre für das Vieh. Woher kommt nun das reichlich und unaufhörlich tropfende Wasser? Denn wenn er nur im Frühjahr etwa tropfte, so hätten wir an unsern Birken etwas ganz Aehnliches. Aber das ganze Jahr? Alle Morgen steigen aus der See Nebel auf, welche der Wind gegen die Anhöhe zu, auf welcher der Baum steht, treibt.

Die nasse Nebelwolke steigt langsam die Anhöhe hinauf, bis sie sich gleichsam in die dichten, weit verbreiteten Zweige des grossen Baums gefangen stehet; sich überall an Aesten, Zweigen und Blättern anhängt, und nun von denselben eben so herabtröpfelt wie der Regen aus einer Wolke über uns im Freyen.

Az Áfrika’ Productumai közűl teremnek e’ Szigetekbe: Weizen. / 478. Zucker. Drachenblut. Orseille. / 479. Orangenfrüchte. Wein. Honig und Wachs. / 480. Trockene Häute noch mit den Haaren, welche dann in Europa gegärbt werden, nebst Leder, besonders Gemsenfelle. / 481. Bimssteine. Eisensand. / 482. Getreide. / 485. Esel. / 486. Maulthiere. Canarienvögel.

……Wie viel mehr wissen wir nur seit 300 Jahren!

Das Atlantische Weltmeer war damahls fast noch so gut wie unbekannt. Die Portugiesen hatten nur so eben erst die Inseln Porto Santo , Madeira , die wir bei Afrika kennen gelernt haben, entdeckt .………………………………………… ………………………………

Da regte sich ein denkender, thätiger Mann, mit Nahmen Columbus , Schwiegersohn desjenigen Schiffscapitäns, welcher einer der ersten Entdecker der Inseln Porto Santo und Madeira gewesen war. ………………………………………… ………………………………

Er (Columbus ) segelte den 3^ten August 1492 von Spanien ab; richtete seinen Lauf nach den schon vor ihm entdeckten Canarischen Inseln , und lichtete hier die Anker zur Abfahrt von 6^ten September, und kam nun zum erstenmahl auf den bisher noch unbefahren gewesenen westliche Theil des Atlantischen Oceans.

Der Schwedische Schiffhauptmann, Gustav Ekeberg , sah es unweit Teneriffa ganz weiss, wie gefrornen Schnee. Insecten waren es nicht.

Das Nordatlantische Meer wich wahrscheinlich nördlich vom Lande ab, und brachte dadurch ein neues Land hervor; hingegen südlich vertilgte es vieles feste Land, welches der

ungeheuer Westindische Archipel zu beweisen scheint. Man will behaupten, dass es auch noch jezt immer mehr von den Amerikanischen Küsten zurück trete.

Wahrscheinlich sind die Bermudes Inseln das Überbleibsel eines grossen Landes. Vielleicht sind auch sie über kurz oder lang ein Raub des Meers.

Yorktown liegt auf einer Halbinsel , zwischen dem York- und Jamesfluss. Nahe dabey gräbt man sehr grosse Zähne und Knochen aus, die entweder Überbleibsel einer Elephantenart , oder von jenem grossen Thiere sind, das von dem Schifsvolk des Capitän Cooks auf seiner letzten Reise in den nordwestlichen Wildnissen dieses Welttheils gesehen ward. – Die ganze Stadt ist auf einer gegen 100 Fuss über das Ufer des Yorkflusses erhabnen Muschelbank erbauet, worin alle Conchylien der westlichen Küste des Oceans vorkommen. In einer Entfernung von ungefähr 80 englischen Meilen von der See lauf dieselbe Bank von Conchylien in einer geringen Tiefe unter der Oberfläche fort. Die meisten davon sind schon calcinirt; sehr viele aber auch noch so frisch, dass sie ihre natürlichen Schlussbänder noch unversehrt erhalten haben, zum Beweise, dass die See vor nicht gar langer Zeit über eine grosse Strecke dieser Gegend zurückgewichen sey.

A’ Campeche fáért az Anglusok Maderai bort ’s a’ t. hordanak a’ Yucatani lakosoknak.

NEU-HOLLAND. – Der rothe Gummibaum ist von beträchtlicher Grösse, und wächst sehr hoch, ehe er Zweige treibt. Er ist an der Küste von Neu-Süd-Wallis sehr häufig. Sein Gummi ist ein kräftiges Heil-Mittel gegen die Ruhr. Gewöhnlich wird es mit dem Drachenblüte verglichen, (siehe die Canarischen Inseln) unterscheidet sich aber von demselben darin, dass es sich in Wasser völlig auflösen lässt, da hingegen das letztere, weil es mehr harzigter Natur ist, nun von Weingeist aufgelöset wird. etc.

Robinson der Jüngere, zur angenehmen und nützlichen Unterhaltung für Kinder, von J. H. Campe. Wien. 1784. 2 Bde. 8.

Nach den Canarischen Inseln fuhr ER nun selbst auch ab, um sich erst wieder mit Lebensmitteln zu versorgen.

Eine von diesen Inseln heisst Madera.

Diederich. Ach ja; die den Portugiesen gehört!

Johann. Wo der schöne Maderawein wächst!

Gottlieb. Und Zuckerrohr!^*

Lotte. Und wo die vielen Kanarienvögel sind, nicht, Vater?

Vater. Ganz recht. Bey dieser Insel landete der Schiffskapitän, und Robinson gieng mit ihm ans Land.

Er konnte sich nicht satt sehen an dem herrlichen Anblick, den diese fruchtbare Insel gewährt. So weit sein Auge reichte, sahe er Gebirge, die mit lauter Weinreben bekleidet waren. Wie wässerte ihm der Mund nach den schönen süssen Trauben, die er da hängen sah! Und wie labte er sich, da der Schiffskapitain ihm die Erlaubniss erkaufte, so viel zu essen, als er Lust hätte!

Von den Leuten, die in dem Weinberge waren, erfuhren sie, dass der Wein hier nicht so, wie in andern Ländern, durch Hülfe einer Kälter ausgepresst werde.

Gottlieb. Und wie denn?

Vater. Sie schütten die Trauben in ein grosses hölzernes Gefäss, und dann treten sie den Saft mit den

Füssen, oder stampfen ihn mit den Ellenbogen aus.

Lotte. Pfui! ich mag keinen Maderawein trinken.

Johann. Ich möchte ihn so nicht trinken, wenn sie ihn auch ordentlich auskälterten.

Frizchen. Warum?

Johann. Ach! du bist noch nicht hier gewesen, da uns der Vater erklärte, dass der Wein den jungen Leuten nicht gut ist. Sollst nur hören, was er alles schaden kann.

Frizchen. Ist das wohl wahr, Vater?^*

Vater. Freylich, liebes Frizchen, ist es wahr. Kinder, die oft Wein oder andere starke Getränke trinken, werden schwächlich und dumm.

Frizchen. Pfui! so will ich niemals Wein trinken!

Vater. Wirst wohl daran thun, mein Kind!

Da der Schiffskapitain, sich hier eine Zeitlang verweilen musste, um sein Schiff ausbessern zu lassen: etc. …………………………………………………………………… ……………………………………………………………………… Sie steuerten nach Brasilien nicht weit von der Insel Teneriffa vorbey, auf der sie den hohen Spitzberg liegen sahen.

Lotte. Ich meyne, der^* hiesse der Piko von Teneriffa?

Johann. I, das ist einerley! Piko heisst ja ein Spitzberg. – O nun weiter!

Vater. Es war ein köstlicher Anblick des Abends, da die Sonne schon lange untergegangen, und es auf dem Meere schon finster geworden war, zu sehen, wie der Gipfel dieses Bergs, der einer der höchsten in der ganzen Welt ist, noch von Sonnenstralen glühte, als wenn er gebrannt hätte.

Einige Tage nachher sahen sie eine andre, gleichfalls sehr angenehme Erscheinung auf dem Meere. Eine grosse Menge fliegender Fische erhob sich über die Oberfläche des Wassers, und die waren so glänzend, als polirtes Silber, so dass sie einen ordentlichen Schein, wie Lichtstrahlen verbreiteten.

Közönséges Historia, készítette Tanítványi’ számára Budai Ésaiás. 1 Rész. Debretzenben. 1800. 8.

A’ Clima (Égallya) mennyit tégyen, láthatni még a’ madarakban is, nevezetesenn a’ Kanálikbann, mellyek a’ Kanárien szigetekbenn, ahonnan a’ 16 Század’ elején hozattak legelőször Európába, színekre nézve tsupa zőldek, nálunk pedig sárgás fejérek.

Geographisch-statistische Reisen, nach den neuesten und besten Werken bearbeitet von Karl August Engelhardt. Dresden. I–IV Tom. 1794–1795. in 8. min.

Von den Inseln im atlantischen Meere bringt die grosse Insel Madeira allein, welche zwischen den kanarischen Inseln liegt, dem König jährlich 300,000 Crusaden ein, welche er von den Zöllen und den Zehnten zieht, den der König, als Grosmeister

des Ordens Christi, von der ganzen Insel bekommt. Als sie die Portugiesen im Jahre 1420, unter Anführung des Gonsalvos und Tristan Vasaeus, entdeckten, war sie beynahe ganz mit Waldung bedeckt und erhielt deswegen den Namen Mateira. (Soviel als Insula materiae ligni, oder die Holzinsel.) Allein diese neuen Herren verstanden es nicht, sie gehörig zu benutzen. Die Wälder wurden ausgebrannt, um das Land zum Ackerbau urbar zu machen; dieser fiel nach und nach, und so leidet nun die Insel an Holz und Korn beständig Mangel. Dazu kommt noch, dass die ehemals so berühmten Zuckerplantagen, mit dem bessern Anbau Brasiliens, jetzt ganz eingegangen sind. Ihr einziges wichtiges Produkte ist nur noch der Wein, der von hier gerade nach Ostindien geführt wird, und davon die Handelszölle allein dem Könige jährlich über 200,000 Crusaden einbringen. Auserdem werden auch Honig, einige Früchte und besonders das Holz des Baums Vigniatico, ausgeführt, das dem Mahagonyholz gleicht, und in England

unter dem Namen des Madera Mahagony sehr häufig bearbeitet wird. Doch ist die Ausfuhr dieser Artikel wegen den Wein nur geringfügig. Madeira ist 150 portugiesische Meilen von Lissabon entfernt, 18 Deutsche Meilen lang, 7 Meilen breit, hat eine Stadt, 4 Flecken, 43 Kirchspiele, 8 Klöster, 10,500 Feuerstellen, 120,000 Einwohner, zwar keinen Hafen, aber dafür überall sehr bequeme Ankerplätze und 48 ansehnliche Ströme. Ihre Hauptstadt Funchal liegt an einem Meerbusen und wird durch 5 Forts und ein Schloss auf dem Felsen Loo , der in der See steht, vertheidigt. Hier residiren der Gouverneur und der Bischof. Nur einige Meilen von Madera liegt der kleine

welche im Jahre 1410 von Joao Gonsalvo Jarko entdeckt wurde: Sie ist kaum 5 Meilen lang und 2 Meilen breit und hat nicht über 1,200 Einwohner. Verschiedne Früchte, Kaninchen, Wildpret (Der Menge ihres Wildprets wegen wird sie gemeiniglich der Thiergarten von Madeira genennet.) und Drachenblut (Der gekochte Saft eines Baums, dessen Frucht den Kirschen gleicht und sehr gut schmeckt.)

sind die wichtigsten Produkte. Der Flecken Porto-Santo an einem Meerbusen ist zwar sehr unbedeutend, aber doch der vornehmste der Insel.

Jährlich segeln 5 bis 6 portug. Schiffen blos mit Maderawein nach Bengalen.

[XX.]

Lancerotte, Lacerotte, Lancellotta, Lanclota, eine von den canarischen Inseln, gegen die afrikanischen Küsten, auf dem atlantischen Meer. Die Pferde, so hier gezeugt werden, hält man für die geschwindesten Läufer, auch giebt es daselbst eine Art Pflanzen, die häufig zum Färben gebraucht werden.

Porto Santo kleine Insel des atlantischen Meers, nicht weit von der Insel Madera, gehört den Portugiesen, und ist 5 Meilen lang und 2 breit. Man glaubt, dass auf dieser Insel das beste Honig und das schönste Wachs in der ganzen Welt gefunden wurde. Es ist auf derselben eine ungemeine Anzahl von Wildpret, daher sie insgemein der Thiergarten der Insel Madera genennet wird. In der Gegend sind gefährliche Klippen. In dem Hauptorte gleiches Namens sind ohngefähr 600 Einwohner.

Madera, Insel auf dem atlantischen Meer, zwischen den azorischen und canarischen Inseln, die reich an Getraide, Zucker, Honig, Früchten, und vornehmlich an Wein ist. Sie ist 1420 entdeckt worden, gehört dem König in Portugall, und wird von einigen, wegen ihrer Schönheit, und Fruchtbarkeit, die Königinn der Inseln genennt. Von der See her zeigt sie sich in dem anmuthigsten Prospekt, überall erheben sich Gebirge, deren Seiten mit Weinreben bekleidet sind. Unter den Landesprodukten findet sich der Baum Vigniatico, dessen Holz viel Übereinstimmendes mit dem Mahogany hat, welches letztere hier nicht gefunden wird. Das Holtz, das unter dem Namen Maderamahogany in England verarbeitet wird, ist nichts anders, als Vigniaticoholz.

St. Borondon , Insel auf dem atlantischen Meer, ohngefähr 100 Meilen von den canarischen Inseln gegen Westen. Sie ist lustig von Baumen und Wiesen, und die Einwohner sind Christen, man weis aber nicht von was Nation, und was sie für eine Sprache reden. Etliche meynen, sie wäre stets mit Wolcken bedeckt, aber andre sagen, es kämen solche starke Flüsse von derselben in das Meer, welche die Schiffe nicht anlanden liessen.

St. Christoval de la Laguna, Haupststadt auf der canarischen Insel Teneriffa, ist wohl gebaut, hat 2 Pfarrkirchen, 2 Nonnen- und 4 Mönchsklöster, und ist die Residenz des Generalgouverneurs von allen canarischen Inseln. In ihrer Gegend wächst der vortreffliche Malvasier und Sekt.

St. Cruz, kleine offene Stadt auf der canarischen Insel Teneriffa, hat wohlgebaute Häuser, und einen schönen Hafen, den 2 Schanzen bedecken, 1 Pfarrkirche, und 2 Klöster.

Tenerifa, Teneriffe, die wichtigste unter den Canarischen Inseln, und die Residenz des spanischen Gouverneurs.^* Sie ist sehr fruchtbar, volkreich, und wohl angebaut, allein zu Ende des 1704-ten und zu Anfang des 1705-ten Jahres hat der Pic de Tenerifa (welches der höchste Berg so in der ganzen Welt ist, und bey hellem Wetter bey 60 Meilen auf der See gesehen werden kann), so heftig Feuer ausgeworffen, und sich ein so starkes Erdbeben dabey ereignet, dass viele tausend Einwohner dabey umkamen. Der Anblick dieses Berges ist bey Sonnenuntergang sehr bemerkenswerth. Denn obgleich die Sonne schon eine Zeitlang unter dem Gesichtskreis, und die Insel in dicke Finsterniss eingehüllt ist; so ist gleichwohl der Gipfel des Berges von den Sonnenstrahlen auf prächtigste beleuchtet. Auf dem Wege von Teneriffe bis nach Bonaviste findet man eine grosse Menge fliegender Fische. Die Insel hat zwo grosse Städte Laguna und Oratava, nebst einer kleinen Santa Cruz, auch zwoen schöne Häfen bey Oratava und Santa Cruz.

Alegranza, kleine Insel auf dem atlantischen Meere, gegen die Küste und Landschaft Biledulgerid in Afrika, zu den Canarien-Inseln gehörig, hat einen guten Hafen, und festes Schloss, darinn die spanische Garnison liegt.

Forteventura, eine von den canarischen Inseln, nicht weit von den Küsten Biledulgerid.

Palma, eine von den canarischen Inseln auf dem atlantischen Meer, darauf die Spanier viele Colonien haben, darunter St. Crux de la Palma die vornehmste ist. Sie ist 25 Meilen gross, hat einen feyerspeuenden Berg, und 1677 ein heftiges Erdbeben ausgestanden, dabey eine grosse Menge Feuerflammen und brennende Steine ausgeworfen worden, wodurch das Land sehr viel gelitten. Sie ist auch wegen des vortrefflichen Palmensekts berühmt.

Canarische Inseln, Insulae Canariae vel Fortunatae, liegen auf dem atlantischen Meere, gegen die Küsten der Landschaft Biledulgerid, in Afrika. Es werden ihrer 15 gezählt, worunter die 7 folgende die vornehmsten sind: Canaria, Teneriffa, Forteventura, Gomera, Ferro, Palma, und Lancellota. Sie gehören sämmtlich der Krone Spanien, haben eine heisse, aber doch von den Seewinden gemässigte Luft, und sind besonders an Zucker und Wein, der unter dem Namen des Canarien- und Palmensects bekannt ist, sehr fruchtbar. An vortrefflichem Obst, Wildpret, Feld- und Waldgeflügel ist auf diesen Insel ein Überfluss, und sind besonders die von da her zuerst gekommene Canarienvögel berühmt. Die Einwohner sind schwarzbraun, grosse und starke Leute, und treiben mit dem Canarienzucker, Häuten und Wein, sehr beträchtliche Handlung. Zu den Canarischen Inseln wird sonst auch Madera gerechnet, so aber den Portugiesen gehört. Die Insel Canaria soll gegen 50 Meilen im Umkreise, und 9000 Einwohner haben. Weitzen und Gerste wird des Jahrs zwey mahl geärndtet, und nur nach England jährlich bis 12,000 Fässer Canariensekt ausgeführt.

Palmas, Ciudad de las Palmas, Civitas Palmarum, Hauptstadt nebst einem Hafen auf der Insel Canaria, wo der Canarienzucker und Sekt hergebracht wird. Sie gehört den Spaniern, ist gross, schön, und reich, und hiess vor diesem Canaria. Ob schon hier die Audientia, oder das oberste Tribunal, über alle canarische Inseln, nebst dem Inquisitionsgericht, seinen Sitz hat: so residiren doch der Gouverneur und der Bischof, welcher letztere unter dem Bischof von Sevilla steht, auf der Insel Teneriffa.

Funchal, Fonchal, Hauptstadt auf der Insel Madera, an einem grossen Meerbusen, dem König von Portugall gehörig. Sie wird durch 5 Forts und ein Schloss auf dem Loo vertheidigt, welches ein Fels in der See nicht weit vom Ufer ist. Hier ist auch der Sitz des Gouverneurs und des Bischofs, welcher unter dem Patriarchen zu Lissabon steht.

Ferro, Eiseninsel, el Hierro, Insula Ferri, ist die westlichste unter den canarischen der Krone Spanien gehörige Inseln. Sie hat nur 6 Meilen im Umfang, leidet Mangel am süssen Wasser, und durch sie ziehen die Französischen Erdbeschreiber ihren ersten Meridian.

Monchrico, Stadt in der Insel Madera in Afrika, ist mit vielen Kirchen und Klöstern versehen, und gehört den Portugiesen.

Oratava, grosse Stadt auf der canarischen Insel Teneriffa, hat einen schönen Hafen und Citadelle, wo der grösste Handel von allen canarischen Inseln getrieben wird. Es haben die Engländer einen Consul und verschiedene Faktors daselbst.

Teyda, sehr hoher Berg auf der canarischen Insel Teneriffa, in Afrika.

Salvages, Insulae Sylvestres, zwo kleine Inseln, zwischen der Insel Madera und den canarischen Inseln in Afrika. Sie sind nicht bewohnt, dagegen findet man auf denselben eine unbeschreibliche Menge Canarienvögel.

Luyts: Introductio ad Geographiam Novam et Veterem, Traj. ad Rhenum, 1692. 4.

[…Ptolema]eus Primum Meridianum, seu potiůs Semimeridianum uno circiter gradu removit ab Insulis Fortunatis in occasum. Hodie multi ex Batavis Primum delineant per unam ex Fortunatis, Teneriffam, et montem ipsius excelsissimum, Incolis el Pico de Teyda . Franci per alteram, insulam Ferri, la Isla del Hierro Hispanis, l’Isle du Fer Gallis, partemque ipsius occiduam eundem ab anno hujus Seculi XXXIV trajecęre, id imperante Ludovico XIII, postquam hujus artis pertissimos de hoc negotio consuluerat. Alii ex insulis Capitis Viridis insulam. S. Nicolai, aut S. Jacobi eligunt. Sunt, qui Flandricas seu Assores Insulas assumunt, nec eandem. Quibusdam placent maximè orientales, S. Michaëlis, et Mariae; alii occidentales, Florum, ac Corvi, I. Flores et Corvo , praeferunt. Sic Nautae imprimis, quia Acus Magnetica hîc nullam, ut perhibent, declinationem patitur, verům plagas Septentrionis et Meridiei ritè ostendit. Nec desunt, quibus per locum patrium, aut quem in deliciis habent, ducitur. Quin, quod mireris, diversae ejusdem Auctoris Tabulae diversum Primum Meridianum non rarň sequuntur.

Referunt Platonis Dialogi, Solonem ab Aegyptiorum Sacerdotibus, in quorum monumentis haec extabat Historia, intellexisse, Herculem Aegyptium, quem et Osirin nuncupant, subiugatis ultra citraque fretum Herculeum multis regionibus, tandem expeditionem suscepisse in Atlantidem, insulam ultra Herculis Columnas in immenso Oceano, Asia^* et Africa iunctis longe maiorem, quam simul atque subiecit sibi, inita cum incolis pace, nepotem Neptunum eidem praeposuit. Delineat Plato in super accurate eius qualitatem, hominum mores, indolem, politiam, urbes, castra, insignem gemmarum et auri abundantiam. Platonem Plinius et Strabo sequuntur. Simil ia habet Diodorus Siculus, nempe Foenices antiquissimis temporibus, quando extra fretum Herculeum Africae legebant littus, oborta vehementi et diutina tempestate multum agitatos per vastum aequor, tandem ad ingentem Insulam appulisse, locatam è regione Africae intermedio Oceano Atlantico, soli maxime irrigui, uberrimi, laetissimi. Etiam Theopompus, teste Aeliano, alterius Continentis meminit, et Aristoteles, qui in Lib. de mira-

bilibus Auscult. memorat, Carthaginenses extra columnas Herculis Insulam invenisse, a continente plurium dierum itinere dissitam, in qua quando ob soli foecunditatem, aliqui incipiebant connubia agitare, eandemqe incolere, Praesides paena capitis interdixisse, ne quis deinceps Insulam ingrederetur, incolasque ejecisse, ne numero aucti principatum consequerentur, et Carthaginenses felicitatis parte privarent. Omitto plura testimonia ex Homero, Horatio, Seneca Philosopho, et Poëta, quem varii autumant, Poëtico oestro percitum, Americae inventionem in Medea praesagiisse. Quae vero tradita sunt, videntur non inconcinne in Americam quadrare.

Distinguit quidem Kircherus Atlantidem Insulam a Veteri et Novo Orbe, neque huius partem fuisse arbitratur,^* sed sitam medio Oceano Atlantico et quando immanis terrae motus, atque ingens oceani illuvio brevissime ipsam absorpsit, reliquisse in Flandricis, atque Canariis Insulis parva sui vestigia. Verum haec explicatio parum convenit cum amplitudine aut Insulae, aut Oceani, de qua meminerunt citata modo testimonia. Autumat Barlaeus, quaecunque Plato de Insula Atlantide prodidit, mythica esse, non vero veram Historiam, et quod Diodorus indeterminate proponit, non esse speciatim accipiendum de America. Sed fabulam non esse, quae Plato habet de hac Insula, ex additis circumstantiis certum satis videtur, nec non ex Strabonis testimonio, qui Solonem librum de ea conscripsisse memorat. Et si quod tradit Diodorus, accipere non oportet de America, aliam Orbis partem assignet, Barlaeus, cui id majori jure conveniat.

Transeo, quod alii voluere, Ophiram Salomonis, in quam singulis trienniis semel instituebatur navigatio, Americam fuisse. etc.

NB. 1. „Histoire de la Conquęte et decouverte des Canaries, l’an 1402, par de Bethencourt. 8. Paris 1630. etc.”

„Der Lehrmeister, oder ein allgemeines System der Erziehung, worinn die ersten Grundsätze einer feinen Gelehrsamkeit vorgetragen werden. Aus d. Englischen von einer Gesellschaft übersetzt. Leipzig. 1763. II Bände. 8.”

Teneriffa bringt Korn, Wein, und Früchte in grosser Menge hervor, ob es gleich mit Felsen und Gebirgen sehr beschweret ist. Madera besteht aus angenehmen Hügeln und fruchtbaren Thälern, die durch Flüsschen, welche von den Bergen fallen, wohl bewässert werden, und weit mehr Überfluss an Wein als an Korn haben. Das Clima ist hier weit gemässigter, als in den Canarischen Inseln; aber man geniest hier nicht einen so heitern Himmel, oder eben den Überfluss an Korn und Obst.

Die Insel Teneriffa ist wegen ihrer erstaunlichen Klippe merckwürdig, die nach der Meinung fleissiger Naturforscher, durch eine erschräckliche Entzündung in der Natur entstanden seyn soll. Man sagt, dass man die Spitze derselben, welche die Gestalt eines Zuckerhuts hat, deutlich über den Wolcken in einer Weite von 120 Meilen sehen könne. Mein Autor versichert, dass er sie, nach dem er 24 Stunden lang, von einem schnellen Winde von ihr hinweg gesegelt, mit blossen Augen und so deutlich gesehen habe, als wenn sie eine halbe Meile weit von ihm gelegen hätte. Nach allen Nachrichten ist es ein erstaunlicher Haufen ohne Ordnung. Zerbrochene und durchbrannte Felsen liegen drey oder vier Meilen weit, rund um den Fuss dieser erschräcklichen Trümmer. –

„A’ Világ’ Történeteinek Tudományjára való készűlet. Irta Slötzer Aug. Lajos. Ford. Németh László. Soprony. 1795. 8.”

Áfrika és déli Amérika között az előtt kétség kivűl egy nagy Föld –

Atlántisz fekütt: most semmi sints a’ világ’ tengerénél egyébb.

Mádéra sűrű vadon erdő volt még 340 esztendő előtt; a’ Portugálluszok meggyújtották ezen erdőt, ’s hamujába Kándiából hozott tőkéket űltettek, ’s tsak azolta terem ott híres Madérai bor.

Ahol Mádéra’ szigetén szőlő tőke áll, ott nem nyől más vadfa.

„Descriptio Orbis Antiqui in XLIV Tabulis exhibita a Jo. Davide Koelero. Studio atque opera Christph. Weigelii. Norimb. Fol. min.” – Ő ezeket a’ szigeteket említi:

Pinturia, Ombrios s. Pluitana, s. Pluvialis, s. Pluvialia, Canaria, Purpuriae Islae, Paea, s. Paena, Capraria, Euridia, Nivaria s. Convallis, Iunonia s. Iunonis s. Autolaea; Herae s. Junonia major, Aprosito i. e. Inaccessibilis. – A’ mint a’ mappa’ fekvéséből gyaníthatni:

Pinturia = Palma. Ombrios = Ferro. Capraria = Gomera. Canaria = Canaria. Nivaria = Teneriffa. Herae = Forteventura. Autolaea = Lancerotta. Aprosito = Madera. Paena = Porto Santo. Purpurariae Insulae = Madera; Porto Santo et Deserta. Euridia = Rocca. – Ezt veti utánna:

Omnia circa haec incerta sunt. Plin. lib. VI. c. 32.^* – És mellé: Fortunatas Insulas (quae ad quinque gradus longitudinis ad minimum extenduntur) Ptolemaeus ponit sub eodem Meridiano. – Fél felől pedig ezt írja:

Phoenices, qui Cadiram inhabitant, dum extra columnas Herculis navigarent, ad Regiones quasdam applicuere ulvâ algaque plenas, quae oestibus maris rigabantur. Arist. in admirand.

Oceani intransmeabilis ulteriores fines non licuit cuiquam transfretare, quia resistente ulvâ , et ventorum spiramine quiescente impermeabiles esse sentiuntur. Jorn. de reb. Get. – És felibe Amerika mellé:

Americam Gerardus Mercator, Abrahamus Ortelius, et alii Atlanticam Platonis Insulam esse arbitrati sunt: arbitratus est et Guillelmus Sanson Geographus Regius qui et eius mappam non inelegantem publicavit, in qua Insulam X Neptuni filiis ex Platone distributam exhibuit, et unicuique filio sortem suam assignavit. –

„Luyts etc.”

Mare Sargasso vocant Lusitani partem Oceani Atlantici, quae Insulas Capitis Viridis et Terram Nigritarum interiacet, ac longe lateque diffunditur, ab herba cognomini, dictâ Belgis Kleyn Petersely. Nasturtio aquatico non est dissimilis, folia habet exigua, parvas fert baccas, intus vacuas et insipidas, faciem maris ita obtegit, ut eminus insula et viridiarium videatur, navesque suis tricis adeo intricat, ut iis nequeant extricari, nisi modico vento adiuventur, et hinc nautae mare Sargassum cane peius et angue fugiunt. Unde vero haec Herba proveniat in tanta maris profunditate, et a terris intercapedine, multorum vexavit ingenia.

„Meusels Lehrbuch der Statistik. Zweyte Ausgabe. Leipzig. 1794. 8 m.”

Unweit der Westküste die 12 canarischen Inseln, reich an feinen Zucker, edlen Früchten, Wein, Honig, Wachs, Weitzen, Häuten, Canarienvögeln, Orseille oder Orchilla und Drachenblut.

Die Insel Madeira, die von einigen zu den canarischen Inseln gerechnet wird. Sie liefert allerley frische und eingemachte Orangenfrüchte und vortrefflichen Wein. Die ehemals so berühmten Zuckerplantagen geben, seit dem verbesserten Anbau Brasiliens, keinen Gewinn mehr, werden auch nicht mehr bearbeitet. Zu Madeira rechnet man auch die kleine Insel Porto Santo. Auf dieser wohnen ungefähr 700, auf jener 64,000 Menschen.

[XXI.]

NB. Bey Meissner, zu Ofen, in der Vestung, in der Hauptgassen, im Gr. Brunsvikischen Hause. N^ro 199.

Almanach Américain, Asiatique et Africain; ou état physique, politique, ecclesiastique et militaire des colonies d’ Europe en Asie, Afrique et en Amérique. 3 Tomes en 3 Vol. à Paris. 1785, 1786, et 1787. gr. 12. broschirt. statt 4 f. 30 kr. um 2 f.

Aug. von Kotzebues Graf Benyovszky, oder die Verschwörung auf Kamtsatka. Ein Schauspiel in 5 Aufzügen. 8. Leipzig. 1795. 45 kr.

Wolfg. Lazii de gentium aliquot migrationibus, sedibus fixis, reliquiis, lingvarumque initiis et immutationibus ac dialectis, Libri XII. Edit. 2 da. Francof. 1600. fol. lig. (opus rarum, Ex. elegans) statt 6 fl. um 3 fl.

Abr. Ortelii Theatrum Orbis Terrarum. Cum quamplurimis Mappis geograph. Edit. ultima. Antverpiae. 1603. fol. max. lig. (rar.) statt 12 fl. um 5 fl. 30 kr.

Sanson, Introduction à la Geographie Astronomique, naturelle et historique, avec Cartes. à Amsterdam. 1708. 8. rel. statt 1 fl. 30 kr. um 30 kr.

Neu-vermehrte nach dem jetzigen Staat eingerichtete Bilder-Geographie, darinnen von den 4 Haupttheilen des Erdbodens Europa, Asia, Afrika, und Amerika Nachricht gegeben, alle Nationen nach ihren Gewohnheiten und Sitten beschrieben und nach ihrer Kleidung in saubern Figuren vorgestellet werden. 3te Auflage. gr. 8. Nürnberg. 1781. 3 fl.

Seb. Münsters Cosmographey: das ist, Beschreibung aller Länder, Herrschaften, und vornehmsten Staaten des ganzen Erdbodens sammt ihren Eigenschaften, Religion, Gebräuchen u.s.w. Mit Landkarten, und Kupfern. Basel bey Henricpetri. 1598. Fol. gebund. (sehr selten) statt 9 f. um 4 fl.

Guill. Thom. Raynal histoire philosophique et politique des établissemens et du commerce des Européens dans les Deux Indes. 10 Tomes avec fig. en gr. 8. et avec Atlas des toutés parties connues du Globe terrestre. en 4. à Geneve chez Pellet. 1781. rel. statt 36 fl. um 25 fl.

D^o D^o D^o en gr. 12. Geneve. 1781. 10 Tomes. broch. statt 11 fl. um 7 fl. 30 kr.

Romantische Reise um die Welt. Ein Spiel zur angenehmen Unterhaltung in Gesellschaften, mit einer illum. Kupfer. 8. Wien. 1793. 40 kr. geheft.

Joh. Geor. Meusels Anleitung. Zur Kenntniss der Europ. Staatenhistorie, nach Gebauerscher Lehrart. Dritte Ausgabe. Leipzig. 1788. gr. 8.

*Entdeckung der Kanarischen Inseln unter dieser Regierung; (NB. Unter der Regierung des Königs von Spanien Alphons Xl.) das Jahr, venn sie geschehen, ist ungewiss: (zwischen 1326 und 1334.). Papst Klemens VI machte Ludwigen de la Cerda, einen Sohn Alphonsens de la Cerda, der in Frankreich, wo er die Grafschaft Clermont besass, Ludwig von Spanien hiess, zum Fürsten der Kanarischen Inseln.

Conquista y Antiguedades de las Islas de la Gran Canaria, y su Description – Por Juan Nuńez de la PEŃA. En Madrid. 1676. 4.

Noticias de la Historia General de las Islas de Canaria. Por D. Jos. de VIERA y CLAVIJO. En Madrid. 1762 sqq. IV Voll. in 4.

The History of the Discovery and Conquest of the Canary Islands, translated from a Spanish Manuscript lately found in the Island of Palma. By George GLAS. Lond. 1764. 4. Teutsch, Leipzig. 1777. 8.

Magyar Könyvház. Irá Molnár János. VII dik Szakasz. Pesten. 1795. 8. – pag. 13. és 16.

P. Bayer Farkas. J. T. Szerzetesse. Amérikában Hithirdető. „Herrn P. Wolfgang Bayers, ehemaligen Glaubens-Predigers der Gesellsch. JESU, Reise nach Peru, von ihm selbst beschrieben.” Murr. Gyűleményiben. Tom. 3.

Teneriffa mellett hajóztunk. (Bayer beszéll) Pikó nevű hegye szép időben hatvan órányira, avagy Spanyol 60 mértföldre látszik.

Ezeknek elbeszéllések után azt jelenti Murr: hogy az Ázori Szigeteknek első feltalálóji a’ Normánnok voltak már a’ 9^dik Században. A’ Portugallusok feltalálták 1418-ban a’ Porto Santo, 1420-ban a’ Madeira Szigeteket.

Compendium Hungariae Geographicum, ad exemplar Notitiae Hungariae Novae Historico-Ge[o]g[ra]phicae. Matthiae Bel, in Partes IV. … divisum. Editio II da Posonii. 1767. 8.

Insula Leporum, novae veterique Budae intersita. Theriotropheum olim, viridariumque Regium, Regum Hungariae fuit, magnificis aedificiis instructa; quae tamen, maxima sui parte, diruta videas. Dicitur alio nomine S. Margarethae Insula: eo quod, S. Margaretha Belae IV filia in Monialium Dominicanorum claustro, ibidem vitam transegerit. Aliqui eam etiam vocant Insulam beatae Virginis, à Basilica, quam in ea habebat, magnifica. Úr-Szigeth quoque, seu dominorum Insula nominabatur. Habebat retrusis saeculis quinque Monasteria, quorum unum ad Dominicanos, alterum ad Sanctimoniale, eiusdem Ordinis, tertium ad Seraphici Patris Minorum Ordinem, quartum Cisterciensium, ultimum Praemonstratensium erat, hique suum habebant Praepositum.

(NB. Wernher et Stocker de Admirandis Hungariae aquis et de Thermis Budensibus prolixe tractant.)

[XXII.]

Atlantis, ist eine Insul, welche, wie Plato berichtet, am Munde der Strasse im Atlantischen Meere soll gelegen, einen grossen Theil von Europa, und Afrika beherrscht haben, grösser als Asia und Afrika zusammen gewesen, und hernach in einem Erdbeben untergegangen seyn. Doch haben die vielleicht bessern Grund, welche meynen, dass Plato nicht von einer wahren Insul, sondern verblümt rede. Plato in Timaeo. Cap. I. Critia.

Canarische Inseln, befinden sich auf dem Atlantischen Meere, nicht weit von Africa, westwärts, werden von den Alten die glückseeligen Insuln genannt, und liegen Mauritanien, und zwar insonderheit den Vorgebirgen Bogador und Non, gegenüber. Es sind deren 7 oder wie andere zählen 12, die Alten aber haben von wenigern gewust; sintemahl Plutarchus ihrer nur 2, Ptolemaeus 6 und Proclus 10 setzet. Die wichtigste darunter ist Canaria, welche eine Stadt gleiches Namens hat. Die Insul hat 18 oder 20 Französ. Meilen im Umfange, und ist die vornehmste, nicht allein wegen ihrer Fruchtbarkeit, sondern auch, weil der Gouverneur^* darinnen seine Residentz hat. Die Stadt Canaria, oder die sogenannte Palmenstadt, ist gross, schön, und wohlbewohnt. Die andern Städte sind Tedle, Galder und Guia . Es giebet auch 12 Zuckermühlen^* in dieser Insul. Man erndtet darinnen des Jahrs zweymahl Getreyde ein, nemlich im Februar und Mayo, und ist an allen Orten ein grosser Überfluss an allerley Früchten zu finden, fürnemlich bringt es guten Wein, davon allein nach England jährlich bey 16,000 Fass verführet werden. Die andern Insuln sind Teneriffa, die Insul Palma, Ferro, Forteventura, Gomera, und Lancelote, worzu einige noch die Insul Madera, die Insul der Wilden, la Rocca und Graciosa rechnen. Plinius zeiget, dass schon vor seiner Zeit eine dieser Insuln, wegen der grossen Menge Hunde, welche man darin angetroffen, und zwar auch von ungemeiner Grösse, deren man zwey dem König Juba gebracht habe, von dem Lateinischen Worte Canis, Canaria genennet worden. Vor dem 13 Seculo waren sie den Europäern noch unbekannt, und meldet die Genuesische Historie, dass An. 1291. Doria, und Vilvando mit den andern Seeräubern begleitet, eine Reise nach den afrikanischen Küsten, mit Galeeren angefangen, allein man hat nach der Zeit keine Nachricht von ihnen^* erhalten. Gleiches Unternehmen soll auch Ludovicus de la Cerda, Graf von Clermont, Alphonsi de la Cerda Enckel, welcher ein Enckel Alphonsi X , Königs von Castilien war, vorgehabt haben. Denn nachdem er von den Genuesern und Cataloniern gehört, dass sie bis in diese Insuln geschiffet, entschloss er sich An. 1344. selbige zu suchen, welche ihm auch von Clemente VI. geschenket, und er zu Avignon zum Könige darüber gekrönet wurde. Es unterliess aber de la Cerda dieses Vorhaben, und begab sich in den Krieg, Frankreich wider Engelland zu dienen. Hieronymus Surita, der fast eben dergleichen berichtet, meldet auch, dass An. 1345. Ludovicus de la Cerda, Graf von Clermont, mit dem Bedinge zum Könige von Canarien gekrönet worden, dass er sie erobern, und den christlichen Glauben daselbst predigen lassen sollte, welcher Vorschlag aber nicht von statten gegangen. An. 1395. machten sich die Seeräuber von Guipuscoa und Andalusien auf, diese Insuln zu entdecken, und plünderten Lancelote, nebst etlichen andern, aus. An. 1401. gab König Henricus III von Castilien Roberto von Braquemont Commission, diese Insuln einzunehmen, welcher aber solche Expedition seinem Vetter Johann von Bethencourt überliess, der auch den Titul eines Königs von Canarien erlangte, auf der Insul Lancelote eine Festung bauete, und verschiedene Nachfolger in dieser Regierung hatte. Anjetzo aber gehören die Canarische Insuln den Spaniern, welche allda ein Bissthum haben. Die Insul Ferro ist sehr berühmt wegen eines gewissen Baums, von welchem man saget, dass er die Einwohner mit Wasser versorgen könne, indem sonst kein Quell in der gantzen Insul anzutreffen. Es wird nemlich eine Wolke allezeit über dem Baum gesehen, woraus Wasser herab tröpffelt, welches auf des Baums Blätter, und von dannen in gewisse Behältnisse herab fällt, wohin nachgehends die Einwohner kommen, und zu ihrer Nothdurft daraus schöpfen. Der Umfang des Stammes an diesem Baume, welchen die Spanier den heiligen Baum zu nennen pflegen, begreifft 12 Schuh in sich. Die Höhe von unten an zu rechnen macht 40 Schuh, seine Äste aber breiten sich bey 120 Schuh auf beiden Seiten aus. Er träget eine Frucht mit einem Kern, welcher einer Eichel ähnlich siehet, und einen vortrefflichen gewürtzhaftigen Geschmack hat. Die natürlichen Einwohner sind eines guten Humeurs, trefflich geschwinde und hurtig, aber darneben so alber und unwissend, dass sie, als man diese Insuln entdeckte, nicht einmahl mit dem Feuer umzugehen wussten. Sie kommen alle darinnen überein, dass sie einen Gott, der die Welt erschaffen habe, glauben. Sie wussten auch nichts von Eisen, welches sie dahero höher als Silber und Gold schätzeten. PLIN. lib. 6. c. 32. BENZONI hist. de nouv. monde. COMARE hist des Indes. SURITA comment. in itiner. Antonini etc.

Madera, ist eine Insul auf dem Atlantischen Meer gegen die westliche Gegend der Barbarey zu liegend; und eben dieselbige, welche von Plinio Cerne Atlantica genennet wird. Sie wird von einigen wegen ihrer Schönheit und Fruchtbarkeit die Königin der Insuln genannt. An. 1420. entdeckten sie Johannes Gonsalvo und Tristan Vasäus oder Fas im Namen des Königs in Portugall, unter dessen Botmässigkeit sie stehet. Sie ist über und über mit Büschen und Wäldern bedecket. Die Hauptstadt darinnen ist Funchal oder Funzal ein Bischöfflicher Sitz. Nebst derselben hat diese Insul unterschiedliche kleine Städte, und in allen 36 Kirchspiele. Die Portugiesen hiessen sie Madera, weil sie selbige gantz mit Wäldern bedecket fanden. Sie steckten die selbige mit Feuer an, um die Insul zum Ackerbau geschickt zu machen, und unterdessen, da es brannte, retirirten sie sich auf ihre Schiffe, worauf sie wegen Mangel des Wassers viel ausstunden, weil das Feuer über ihr vermuthen bey so vieler findender Nahrung und sehr dick in einander stehenden Holz länger währete, als sie vermuthet hatten, und zwar an einigen Orten der Insul ein gantzes Jahr. Doch entstunde nachmals der Vortheil davon, dass der Boden der gantzen Insul eine gar ungemeine Fruchtbarkeit erlangte. Also ist diese Insul auch mit Bergen und sehr fruchtbaren und lustigen Ebenen angefüllt. Sie hat einen grossen Überfluss an Brunnquellen, Zuckerröhren, Honig, Wachs und Korn. Man bauet darinnen guten Wein, wozu man die Pflanzen aus Candia hingebracht hat. Die Trauben sind in die 2 Fuss lang und sehr^* breit. Der Hafen ist nicht sicher, die Küsten aber sind sehr gut. Die sogenannte Insul, sonsten auch del Porto Santo, ist an. 1420. oder nach anderen 1428. von den Portugiesen erfunden, und ist fast allezeit mit einem dicken Nebel bedecket, daher sie von den Schiffern nicht ohne Mühe kann gefunden werden, auch von einigen den Beynamen der unzugänglichen Insul empfangen hat. Sie wird von Madera durch einen Canal abgesondert, und wegen des darinnen befindlichen vielen Wildprets la garenne de Maderes, oder der Wildprets-behalter von Madera genennet. In der Insul Madera selbst hat man acht auf Schiffen gebaute Brett-mühlen oder Sägen, und es wird von dar ein grosser Handel mit Eibenbäumen und Cedern in Portugall getrieben. Man findet allda viel Ringeltauben, wilde Pfauen, Wachteln und Canarienvögel. Einige berichten, dass diese Insul zuerst von einem Engelländer, mit Namen Machan , an. 1344. entdecket worden, welcher nebst etlichen Personen daselbst gelassen wurde, und hierauf in einem offenen Kahne, so von einem einzigen Baume gemachet, in die Barbarey kam, worauf er von den Moren Petro IV dem König^* in Arragonien als ein Wunder presentiret wurde. An. 1395. schickte der König Henricus von Castilien zum Andernmal einige Schiffe aus, sowol diese als auch die Canarien Insuln aufzusuchen, welches gut abgelauffen zu seyn scheint. Denn an. 1417. wurde Ruben de Brachmont, ein Französischer Edelmann, ausgeschicket, die Canarien Insuln zu erobern. Die Insul hat einen feinen Hafen, und ein wohlbefestigtes Fort. Wein und Obst wächst allhier in Menge, von Getreyde aber sehr wenig, so daher mehrentheils entweder aus Frankreich oder Teneriffe herzu geschaffet wird. In ihrem Umfange begreift diese Insul ohngefähr 30 Meilen. Porius berichtet, dass sie die grösste Insul auf dem Atlantischen Meer sey, und 160 Englische Meilen in ihrem Umkreise austrage. Ausser vielen Brunnquellen hat sie auch 8 kleine Flüsse, wodurch sie fruchtbar und anmuthig, als ein Garten gemachet wird; und was sie hervorbringet, das ist vortrefflich gut. Der Bischoff von Funchal hat 8,000. Ducaten Einkommens. Die latitudo ist 32 grad. HACKT. tom. 2. P. 2. p. 1. et p. 7. MARMOL. DAVITII. DAPPER Descr. Afric.

Teneriffa, vormahls Nivaria genennet, die wichtigste unter den Canarischen Insuln, und die Residentz des Spanischen General-Gouverneurs. Es befinden sich auf derselben 2 grosse Städte, Laguna und Oratavia und eine kleinere Santa Cruz, wie auch 2 schöne Hafen bey Oratavia und Santa Cruz. Diese Insul hat nicht allein hohe Küsten, sondern auch den höchsten Berg in der gantzen Welt, Pico de Adam oder Teneriffa genannt, welcher 15 Meilen hoch ist, und auf der See auf 60, und bey schönem Wetter auch wohl auf 80 Meilen gesehen werden kann. Das oberste Theil dieses Berges ist meistentheils mit Schnee bedeckt, und die Luft daselbst so kalt, dass man nicht hinauf kommen kann, ohne allein im Julio und Augusto. Zu Anfange des Jahrs 1704. und zu Anfang des folgenden warf er viel Feuer aus, wobey sich ein starkes Erdbeben ereignete, wodurch viel 1000 Unterthanen umkommen. Die andern Insuln um diesen Ort herum sehen oben aus, als ob sie alle unten an dem Berge lägen; und bisweilen wird noch eine mehr gesehen, als man in den Land-charten angezeichnet findet, weil man sie schwerlich finden kan, indem sie niedrig und mit Wolcken bedeckt ist, weswegen sie auch die bezauberte Insul genennet wird. Die Holländer ziehen ihren primum Meridianum durch den Pico de Adam und das grüne Vorgebirge. Man setzt hinzu, dass dieser Berg oben eine halbe Meile breit, und hohl sey, wie ein Kessel. Inwendig in dem obersten Theile soll auf zwey Meilen

lang nichts mehr seyn, als Asche und Bimsensteine. Unter diesem Platze ist er das gantze Jahr hindurch mit Schnee bedeckt. Noch etwas weiter drunten wachsen sehr grosse Bäume, welche im Wasser nicht verfaulen. Zehen oder zwölf Meilen unter selbigen sind lustige Wälder von Lorbeerbäumen, worinne sehr viel lieblich singende Vögel sich aufhalten. Diese Insul trägt mehr Getreyde, als andre von den übrigen Canarischen Inseln. Sie wurde vor Alters durch sieben kleine Könige regieret, welche in Hölen wohnten, und mit Ziegenfellen bekleidet waren. Diese und noch zwey andre Insuln geben dem Könige in Spanien jährlich 50,000 Ducaten, und 12,000 ihrem Bischoffe. HACKLUIT. LINSCHOT des Isles Canaries.

Ferro, Spanisch Isla de hierro, oder Eisen Insul, eine von den Canarien Insuln, welche nordwärts die Insul Palma, und Ostwärts, die Insul Gomera am nächsten hat. Die Frantzosen haben durch diese Insul ihren Meridianum zu ziehen gepflegt.

Gomera, eine Insul auf der afrikanischen See, und zwar eine von den Canarischen. Sie liegt zwischen der Insul Teneriffa ost- und zwischen der Insul Ferro westwärts, hat eine Stadt gleiches Namens, wie auch einen Hafen auf der Seite der Insul Teneriffa zu. Carolus V. hat sie zu einer Graffschaft gemacht, für D. Wilhelm Perasa Ayala Herrera. Es heisst auch in dem Königreich Fez in der Provinz Errif die Hauptstadt Gomera. S. MARTHE Et de l’Esp. p. 269.

Fortaventura, eine von den Canarischen Insuln, ligt am nächsten gegen Biledulgerid, und gehört den Spaniern. Sie hat die sogenannte Wolfsinsel gegen Süden und Canaria gegen Osten; ihr Umkreiss ist ohngefähr 70 Meilen, die Breite aber unbeständig, dass sie sich in der Mitten nicht über 4 Meilen erstrecket. Sie ist an. 1417. durch einen Französischen Edelmann Jean de Bethencourt entdeckt worden. Es sind keine Städte, sondern nur etliche schlechte Dörffer darauf befindlich.

Alegranca, eine kleine Insul bey den Canarien Insuln gelegen, mit einem guten Hafen und Castel. GRAMMAY. Afric. l. 9. c. 5.

Gratiosa, oder Graciosa , – – – 2. ist eine von den Canarien Insuln, welche gantz nahe bey der Küste von Marocco ligt, und den Spaniern gehört, denen sie unter anderm Wein und Zucker hervorbringt.

Porto Santo, eine kleine Insul des Oceani Atlantici nicht weit von der Insul Madera. Sie gehört den Portugiesen, und hat 8 Meilen im Umfange. Es ist auf derselben eine ungemeine Anzahl von Wildpret, daher sie insgemein der Thiergarten der Insul Madera genennet wird.

S. Borondon, eine Insul auf dem Atlantischen Meere, ohngefehr 100 Meilen von den Canarischen Insuln gegen Westen. Sie soll lustig von Bäumen und Wiesen, und die Einwohner Christen seyn, man weiss aber nicht, von was Nation, und was sie vor eine Sprache reden. Etliche meynen, sie wäre stets mit Wolken bedeckt, andre aber sagen, es kämen solche starcke Flüsse von derselben in das Meer welche die Schiffe nicht anländen liessen. Jedoch die Fabel ist schon lang von allen verständigen ausgespottet und verworfen worden.

Pico, lat. Picus, ein Berg auf der Insel Teneriffa, welcher vor den höchsten in der gantzen Welt gehalten wird. Wiewohl in der umliegen Gegend zu keiner eintzigen Jahrszeit der geringste Schnee zu sehen, so ist dennoch derselbe beständig damit bedeckt, und dannenhero nicht zu ersteigen, ausgenommen in dem Julio und in dem Augusto. In diesen 2 Monaten kan man biss zu oberst hinauf kommen, worzu man sich aber 3 gantze Tage nehmen muss. Recht oben findet sich eine Ebene, von welcher man bey klarem Wetter die umliegende Insuln, obgleich etliche derselben biss 50 Meilen davon entfernt sind, gar eigentlich zehlen und erkennen kann; wie denn auch den Schifleuten, wenn sie noch 60 Meilen hinzu zu fahren haben, dieser Berg gantz auf eine kenntliche Art in das Gesichte fällt. Es wird in den vorgedachten 2 Monaten eine Art von Schwefelstein darauf gegraben, welchen man nachgehends nach Spanien bringt. Auch soll er jezuweilen Flammen von sich auswerfen. METELL. hist. societat. Regiae. Lond.

Palma, la Palma, eine von den Canarien Insuln auf dem atlantischen Meer in Africa, gehört den Spaniern, welche sich an. 1493. Meister davon machten. Sie hat 25 Meilen in ihrem Umfange, und ist sehr wohl gebauet. Die beste Stadt darauf heisset Santa Crux de la Palma; ausser welcher diese Insul noch viele Flecken oder Städtgen, und einen feuerspeyenden Berg hat, welcher bey einem Erdbeben an. 1677. viel unterirdisch Feuer heraus stiess. Den 13 Nov. ein wenig nach der Sonnen Untergang fieng die Erde an auf 13 Meilen weit an der Küste sich zu bewegen; bey diesem Erdbeben war ein erschräckliches Geräusche, und währte 5 Tage, binnen welcher Zeit die Erde an unterschiedlichen Orten sich eröffnete. Die grösste Eröfnung geschahe auf dem Berge Mont aux Chevres, anderthalb Meile von der See, woraus ein grosses Feuer kam, welches Steine und geschmolzene Felsen von sich warf. Eben dergleichen geschahe an mehr Orten in selbiger Gegend, so, dass in weniger Zeit unten an dem Berge 18 Risse gesehen wurden, welche Feuerflammen und brennende Steine in einer grossen Menge auspeyeten, dass ein gantzer Fluss von Feuer davon entstunde. Dieser nahm seinen Lauf über die Ebene von los Cainos, und lieff mit grosser Gewalt gegen den sogenannten heiligen Brunnen zu. Als er aber an den Rand des grossen Abgangs kam, kehrte er sich zur rechten, und richtete seinen Lauf nach dem alten Hafen zu, welches derjenige ist, allwo die Spanier anländeten, da sie sich Meister von diesen Insuln machten. Den 20 Novemb. geschahe ein neuer Ausbruch aus dem Berge Mont-aux-Chevres, da denn wiederum Steine und Feuerflammen herauskamen, welche mit einem erschrecklichen Erdbeben und grossem Donnerwetter begleitet wurden. Dieses währte unterschiedliche Tage lang. Man^* fand nachmals auf 7 meilweges, schwarze Asche. Denn^* der daselbst umher gelegene Boden, war hierdurch, ganz verderbt, und die Einwohner ihre Wohnungen zu verlassen genöthigt^* worden. Memoires historiques J. Nunno de Penna.

La Ciudad de las Palmas lat. palmarum civitas, die Hauptstadt auf der Insel Canaria, in deren östlichen Gegend sie liegt, nebst einem Hafen^* am Atlantischen Meere. Sie ist den Spanien unterworfen, und hiess vorzeiten Canaria. Es ist alhier das vornehmste Gerichte in der ganzen Insul. Die Stadt ist schön, und die Einwohner sind reich, und halten sich prächtig. Der Boden daherum ist sandig, und trinket den Regen, so bald er gefallen, wieder in sich, so dass alles gleich ganz trukken wird. Hakluit. Baudrand.

San Christoval de la Laguna, eine Stadt auf der Insel Teneriffa, ist die Hauptstadt der Canarischen Insuln, und die Residentz des Gouverneurs über diese Insuln.

Santa Cruz, eine kleine offene Stadt auf der Canarischen Insul Teneriffa, hat einen schönen Hafen, welchen 2 Schanzen bedecken.

Bethencourt (Johann de) Baron von St. Martin le Gaillard, in der Graffschaft Eu, Herr von Grainville la Teinturiere, in dem Lande Caux, wollte auf dem abendländischen Ocean neue Länder erfinden, und versetzte deshalben an. 1401. seine Güter, Bethencourt und Grainville, an seinen Vetter Robert von Braquemont. Er entdeckte auch an. 1402. im Julio die Canarischen Insuln, und machte sich von etlichen Meister. Weil aber nicht stark genug war, alle unter sich zu bringen, gieng er zu Henrico III, in Castilien, welcher ihm Geld und Lebensmittel gab, und zugleich die souveraine Herrschaft über diese Insuln überliess, doch mit dem Bedinge, dass er ihm den Eid der Treue abstatten musste. Worauf auch Bethencourt den Titul eines Königs angenommen, und zu seinen Nachfolgern gehabt Menaldum oder Menaciot, seines Bruders Sohn, Petrum Barbum, Ferdinandum Pernazza, und Diego de Herrera. Er war also der erste unter den Christen, so die Canarischen Insuln erobert; denn obgleich schon vor ihm einige Seefahrer, hier angeländet, so ist es doch nur geschehen, auf einer oder den andern von dieser Insuln Beute zu machen, gleichwie an. 1395. da die von Guipuscoa und Andalusien die Insul Lancelote plünderten. Hieronymus Surita sagt, Henricus III in Castilien habe an. 1401. Roberto von Braquemont, welcher ihm in den Kriegen wider Portugall gedienet, und hernach an. 1417. Admiral von Frankreich worden, Erlaubniss gegeben, die Canarischen Insuln einzunehmen, Braquemont aber habe solches seinem Vetter Johanni von Bethencourt aufgetragen, welchem es die königliche Witwe, Catharina , bestätiget, wie auch dass er den Titul eines Königs führen, und auf der Insul Lancelote eine Festung bauen möge, weil er sich der grossen Insul Canaria nicht bemächtigen könne.^* LE VERNIER decouverte des Canaries. SURITA in itiner Antonin. BENZONI hist. novi mundi.

Braquemont, (Robert de) wurde an. 1417. Admiral von Frankreich, und von Carolo VI. Johanni II. von Castilien wider die Mauren zur Hilfe geschickt, welche er zur See schlug. Hieronymus Surita, welcher ihn Robin de Braquemont nennet, sagt, dass Henricus III von Castilien ihm an. 1401. wegen der in dem Kriege wider Portugal geleisteten Dienste die Canarischen Inseln einzunehmen überlassen, davon er aber die Commission seinem Vetter Johann de Bethencourt, Baron von S. Martin le Gaillard, gegeben. JOH. DE VERRIER decouverte des Canaries. SURITA COMMENT. in itiner. Antonin.

Cerda, ein vornehmes Geschlecht in Spanien, hat seinen Ursprung

von den Königen von Castilien und Leon. Denn Alphonsus X, der weise König von Castilien und Leon, hatte mit seiner Gemahlin Violanta, Jacobi Königs von Aragonien Tochter, an. 1254. Ferdinandum seinen ersten Sohn gezeuget, welchem wegen eines sonderbaren Haares, so er auf dem Rücken mit auf die Welt gebracht, der Zunahme de la Cerda gegeben worden. Als sein Vater nach Teutschland das Kaiserthum einzunehmen reisete, wurde er zum Nachfolger des Spanischen Reichs erkläret, und nach ihm sein Sohn Alphonsus. Es starb aber Ferdinandus, ehe sein Vater zurückkam, im Aug. an. 1275, und hinterliess von seiner Gemahlin Blanca, Ludovici XI, Königs von Frankreich Tochter, Alphonsum de la Cerda, und Ferdinandum (dessen Posterität mit seinen Enckeln ausgegangen). Alphonsus hätte hierauf seinem Grossvater Alphonso X, als er an. 1284. starb, succediren sollen; allein Sanctius IV. der andere Sohn Alphonsi X, behauptete das Reich. Es führte^* zwar Alphonsus den Titul von Castilien, begab sich aber auch an. 1303. desselben, und flüchtete nach Frankreich, allwo er an. 1327. gestorben, hinterlassende Ludovicum, Johannem Alphonsum, und Alphonsum. Dieser führte den Titul de Espanna, oder von Spanien, und zeugte 2 Söhne, welche ohne Erben gestorben. Der erste war Ludovicus de Espanna, Graf von Clairmont, Admiral von Frankreich an. 1341. Er wurde an. 1344. von dem Pabste Clemente VI. zum Fürsten der glückseligen Insuln ernennet, und blieb an. 1346. in der Schlacht bey Cressi wider die Engländer. Etc. de familia de la Cerda. etc.

Rövid Magyar Geographia. Pesten. 1796. 8.

A’ Canari Szigetek, lat. Insulae Canariae, v. Fortunatae. Ezen termékeny Szigetek pedig sokféle kedves és hasznos dolgokat producalnak, vagy hoznak elő: Nádméz nádjából, melly itt nagy soksággal nő, főzik a’ szép fejér és sárga Canari Tzúkort, vagy magyarosan tzúkor-kándlit, Szőlőtövei,^* mellyeket a’ Spanyolok űltettek, termik ama’ jóféle Canariai híres bort. Árpa és rozs olly bővséggel terem, hogy egy Rozstőből 180 szár is nő ki. Ezen Szigetekből származnak a’ könnyen tanúló Canari Madaratskák; ’s vad és szelid szárnyas állat és Barom ’s Vad is sok van.

Az 1402ben ezen Szigetekre egy Bethencourt János nevezetű Frantzia akadott (noha már az előtt is tudták a’ régiek) a’ kit is akkori Frantzia Király IIIdik Henricus itten Királlyá téve, ’s néki

ezeket örökre által is adá, olly módon, hogy az említett Szigetek mindenkor Frantzia Országhoz tartozzanak: de a’ nevezett Bethenkourt Király maradéki idővel a’ Spanyoloknak adták ezeket el; a’ mint is már most sok Spanyol Háznépek laknak bennek.

Mind öszve ezek a’ Szigetek 12-ből állanak, és közzülök tsak az egy Madera a’ Portugallusoké. A’ nevezetesebbek:

a) Canaria, 50 mértföld kerűletű Sziget, mellyben a’ Spanyol Gubernator lakik. Lakosai’ száma reá megyen 9,000-re. Ebben igen jó bor terem, tsak Ángliába bészállítanak 16,000 hordóval; itten egy esztendőben kétszer szoktak aratni. Fővárossa Ciudad de las Palmas bátorságos révparttal.

b) Ferro Sziget. Ennek földe szinte vaskeménységű; mivel ebben tellyességgel sem kút sem valami patak vagy forrás nintsen: a’ melly fogyatkozást a’ Természet egy tsudálatos Élőfa által szokott kipótolni. Ugyan is vagyon itten egy Santo nevezetű, 40 láb vastagságú, és szélességére 120 lábnyira kiterjedett, szüntelen zöldellő Élőfa; ezt valamelly felleg forma köd béborítván, arról mindennap 2 óráig annyi jó víz letsepeg, hogy legalább is 30 Hordókat megtőltenek belőle a’ Lakosok szükséges italokra. A’ Spanyolok’

ide elérkezések után, szinte oda hagyák vala, ha nékik egy Asszony ki nem jelentette volna a’ Természet’ ezen tsudálatos munkáját.

c) Teneriffa; Itten hasonlóan olly bőven terem a’ Szőlő, hogy 18,000 hordó jóféle bort is elhordanak ezen Szigetből. Egész Babirfa erdője vagyon, mellyben szoktak leginkább fészkelni és költeni a’ Canari Madarak. A’ világon legmagassabbnak tartatni szokott Pico híres Hegy ebben vagyon, erről minden Szigeteket béláthatni, maga is bélátszik 60 mértföldre. Harmadfél mértföld a’ magassága, a’ teteje kopasz; ’s nagy, széles verem vagyon ott, melly szüntelen kénkövesen gőzölög, néha tüzet is okádik.

d) Madera, vagy Erdő; mivel merő Erdőség vala; de minekutánna a’ Portugallusok egymás után következett 7. esztendők alatt az Erdőket kiirtották, azolta földe termékeny és hasznavehető. Jó bora, nádméz nádja sok vagyon, Mástiks, Gummi, és Sárkányvér is találtatik itten. Ezen Sziget kerűlete 18. mértföld.

C. 2. §. 18. Super haec Canarias etiam insulas Hispani

tenent, vino generosissimo, saccharoque divites. Inde tredecim cadorum millia vino Canario repletorum, quorum singula vicenis sterlingarum libris constet, exportare Anglos, memoriae traditum est.

C. 3. §. 3. Johannis Portugalliae regis filius Maderam Insulam primus detexit. A. 1420.

D^o §. 9. In Lusitanorum ditione est etiam Madera, fertilis admodum insula.

Geographisches Handbuch in Hinsicht auf Industrie und Handlung, von Paul Jakob Bruns. Leipzig. 1788. 8.

Cap. 4. §. 2. Die zwölf Canarische Inseln an der Westküste liefern: vortreflichen Wein, Zucker, Honig,

Wachs, Weizen, Häute, Orchilla, Orangenfrüchte, und Drachenblut, gehören den Spaniern.

Im Atlantischen Meere: Die 12 Canarischen Inseln: Canaria, Palma, Lancerota, Fuerteventura, Ferro, Teneriffa, Graciosa, Infiena, Allegranza, Santa Clara, Roche und Lobos.

Titel des Königs von Spanien. König von Castilien, Leon, Aragonien, beyden Sicilien, Jerusalem, Navarra, Granada, Toledo, Valencia, Galicien, Mallorca, Sevilien, Cerdena, Cordova, Corsica, Murcia, Jaen, Algarbien, Algezira, Gibraltar, der kanarischen Inseln, der ost- und westlichen Indien, der Inseln und des festen Landes des Weltmeeres, Erzherzog v. Oesterreich etc.

Samuelis von Puffendorf Einleitung zu der Historie der vornehmsten Staaten, so jetziger Zeit in Europa sich befinden. Von neuem gedruckt und biss auff das Ende des vorigen Seculi vermehrt. Frankfurt am Meyn. 1709–1710. IV Voll. 8.

Vol. I. Cap. 2. §. 18. Über dieses besitzet Spanien auch die Canarische Insuln, welche schönen Wein und Zucker geben, und soll Engelland jährlich bey 13,000 Pipen Canarie-Sect,^* die Pippe zu 20 Pf. Sterling gerechnet, von dannen abführen.

D^o C. 3. §. 3. Dessen (Johannis, Königs von Portugall) [Sohn]^* An. 1420. auch die Insul Madera erfand.

Handbuch der alten Erdbeschreibung, nach Anleitung der d’Anvillischen Landcharten, mit Berichtigungen aus den bewährtesten Schriftstellern. IV Theile, II Bände. Nürnberg. 1783–1786. gr. 8.

VI Cap. Ptolemaeus die Atlantis, dem Atlas gegenüber, ganz ausgelassen hat. Gewisser sind die Nachrichten von den Insulae Fortunatae, μακαρων nhsoi Sie liegen westwärts von der äussersten Gränze der Mauretanischen Küste (Strabo 3), 625 Meil. von dem Purpurariae, und sind folgende: 1. Ombrios, wo kein anderes als Regenwasser ist, 2. Junonia, 3. Capraria, 4. Nivaria, von dem beständigen Schnee, 5. Canaria; daher sie auch noch jetzt die Canarischen Inseln heissen. Sie haben einen Überfluss an Fruchtbäumen, Honig, Gevögel (Plin. VI. 37), und allerhand Naturprodukten. (Mela III. 10.)

Q. Horatii Flacci Opera Omnia, ad modum Johannis Minellii illustrata, Studio Christiani Junckeri. Lipsiae. 1782. 12.

„Hoc est: insulis fortunatis vel campis Elysiis.”

Nihil. –

Lib. IV. Od. VIII. v. 27. Divites insulae, h. beatae, fortunatae, i. Elysium‚ Ήλυσιον πεδιον. Hoc enim collocabant veteres, vel sub terra, ut Virg. Aen. VI. 637. etc. vel, quae prisca et Homerica idea est, in terris quibusdam s. insulis ultimi Occidentis, quas fortunatas dicerent, μακαρων νησουι, et ita pingerent, ut multa iis communia essent cum aetate aurea; undo et Saturnum iis subinde praeficiunt. Ibi heroës post mortem versari credebantur, et immortali felicitate perfrui, v. Homer. Od. d. 563. etc. Hesiod. Έργ5. 166. etc. Pind. Ol. β 128. etc. Cum remotiores Occidentis regiones prisca aetate admodum incognitae essent, praeter obscuram aliquam de earum beatitudine famam, per Phoenices haud dubie allatam: apparet, quomodo et oriri ista fabula, neque sciri aut definiri Elysii locus et situs potuerit. Post, uti notiores fieri coeperunt occidentis terrae, ita semper longius ad occasum fortunatas illas insulas hominum opinio removit; donec in Atlantico denique mari poni coeptae sunt. Ibi cum post repertae essent Insulae Canariae, insigniter beatae, at paucis tamen semper nautis visae et cognitae; hae quin essent fortunatae illae insulae, non dubitarunt. Vid. Strabo III. p. 150. Ptolem. IV. 6. Plutarch. Sertor. p. 571. E. Plin. VI. 32. Comp. impr. nostri V, 16, 41. etc. – Consecrat insulis (dativ) docte et graviter, pro, consecratum, άποθεοθεντα, collocat in Elysio. Memorabile, ap. Hom. et Pind. II. in insulis beatis Rhadamanthum iudicem poni, h. l. Aeacum, ex recentiore mytholog. v. Ill. Heyne. Exc. XI. ad Virg. Aen. VI.

Epod. Od. XVI. v. 41 .42. etc. Arva, beata petamus arva, divites et insulas, i. e. fortunatas (όλβιος νησους) in quibus est campus Elysius. Es sind diess die Canarischen Inseln, deren Himmelsgegend und vortheilhafte Landesbeschaffenheit Horaz hier sehr reizend beschreibt; und sie verdienen den Namen der glückseligen Inseln auch noch jetzt mit allem Rechte. Sie sind durch eine sehr schmale Meerenge von einander abgesondert, und liegen (nach Plutarch, im Sertorius) 10,000 Stadien von Africa ab, nehmlich im Atlantischen Meere, dem Kaiserthum Marocco gegenüber. Jetzt begreift man gemeiniglich darunter 12 Inseln, deren eine, Namens Madera, den Portugiesen, und die 11 andern den Spaniern gehören.

Q. Horatii Flacci Poëmata, cum Commentariis Joh. Minellii. Patavii. 1764. 8.

„Beatorum insulis fortunatis, μακάρων νησοίς, vel Elysiis campis assignat, i. e. egregiis carminibus. Aeacum apud inferos judicem facit, et immortalitati consecrat.”

„Oceanus, qui universam terram circumvagatur, in quo sunt Insulae Fortunatae – Insulas intelligit Fortunatas.”

A. F. Büschings grosse Erdbeschreibung, Troppau. 1784–1787. 24 Voll. 8.

§. 11. A’ Spanyol király titulussa szóról szóra úgy van, mint a’ Bruns 2^dik Tabellájába Hispániáról.

Von den Inseln im atlantischen Meer, welche der Kröne Portugal gehören, können Porto Santo und Madeira ihrer Nähe wegen, am füglichsten hier abgehandelt werden.

I. DIE INSEL PORTO SANTO, ist ungefähr 140 portugiesische Meilen von Lisboa entlegen, und soll 5 Meilen lang und 2 breit seyn. Sie ist 1419 von Joao Gonçalves Zarco zuerst entdecket worden, und hat ohngefähr 1,200 Einwohner. Der vornehmste Ort auf derselben ist der Flecken gleiches Namens, welcher ungefähr 600 Einwohner hat, und an einem Meerbusen liegt, der vor allen Winden, den Süd- und Süd-Ostwind ausgenommen, sicher ist. Unter den übrigen geringen Oertern sind Farrobo und Feteira, die merkwürdigsten.

II. MADEIRA, liegt 152 portugiesische Meilen von Lisboa, und fast eben so weit von den Inseln Terceiras, ist 18 Meilen lang, und etwas über 4 Meilen breit. Sie wurde 1419. am 2 Jul. vom Joao Gonçalves Zarco

entdecket, und wegen der grossen Wälder, welche die ersten Entdecker darauf fanden, mit dem Namen Madeira belegt. Sie wird in 2 Hauptmannschaften (Capitanias) abgetheilet, nämlich in die von Machico und Funchal.

1. Die Hauptmannschaft von Machico, gehöret dem Hause von Vimioso, und enthält:

1. Machico, einen Flecken an einem gleichnamigen Meerbusen, mit 2,000 Einwohnern.

2. Santa Cruz, einen Flecken am Meerbusen gleiches Namens, mit 1,200 Einwohnern.

3. 7 Dörfer, welche 2, bis 3,000 Seelen haben.

2. Die Hauptmannschaft von Funchal, gehöret dem Hause von Camara. Unter derselben stehet:

1. Funchal, eine Stadt, ist die Hauptstadt in dieser Hauptmannschaft, und der ganzen Insel, welche an einem guten Meerbusen liegt. Sie ist der Sitz eines Gouverneurs, und eines Bischofs, welcher unter dem Patriarchen von Lisboa steht. (Idem confirmat autor pag. 22.) An der Meerseite wird sie durch 5 Forts und 1 Fortresse geschützet, auf der Landseite aber von der Fortresse, S. Joao de Pico. Es hat hier auch ein Juiz de fora seinen Sitz,

welcher den Titel eines Corregedors führet, und die Gerechtigkeit auf dieser Insel verwaltet.

2. Ponta de Sol, ein Flecken.

3. Calheta, ein Flecken, mit dem Titel einer Grafschaft, welchen Mariana von Noronha und Lancastro auf ihren Gemahl, Joao Rodrigues Vasconcellos und Sousa, zweiten Grafen von Castello Melhor, gebracht hat. Diese Grafen führen wechselsweise den Titel von Calheta, und von Castello Melhor.

4. Die Örter Camera de Lobos, Ribeira brava, u. a. m.

Ausser der 1 Stadt und den 4 Flecken sind viele Dörfer auf dieser Insel, die insgesammt in 39 Kirchspiele vertheilet sind, und 16,500 Feuerstellen enthalten. Man findet hier ferner ein ehemaliges Jesuiten-Collegium, 4 Franciskaner Klöster, 3 Klöster von der S. Clara Orden, 1 Seminarium, 4 Armenhäuser, verschiedne Hospitäler. Die Anzahl aller Menschen, wird auf 120,000 geschätzet. Der zehente der Insel, welcher dem König als Grossmeister vom Ritterorden Christi gehöret, und der Zoll, sollen in neuern Zeiten des Jahres über 300,000 Cruzados betragen haben. Die hiesigen vortrefflichen Weine, sind

berühmt. Die Pflanzen sind von Candia hieher gebracht worden.

L. VI. Cap. 31. Sect. 36. – – – Traditur et – insula contra montem Atlantem,¹ et ipsa Atlantis appellata. Ab ea quinque dierum navigatione solitudines ad Aethiopas Hesperios, et promontorium² quod vocavimus Hesperion ceras, – – – Contra hoc quoque promontorium³ Gorgades insulae narrantur, – – – bidui navigatione distantes a continente – – – Nec Mauritaniae insularum certior fama est. Paucas modo constat esse ex adverso⁴ Autololum, a Juba repertas, in quibus Gaetulicam⁵ purpuram tingere instituerat.

D^o Cap. 32. sect. 37. Sunt⁶ qui ultra eas⁷ Fortunatas putant esse, quasdamque alias: quarum numero idem Sebosus etiam spatia complexus,⁸ Junoniam abesse a Gadibus DCCL. mill. passuum tradit. Ab ea tantumdem occasum versus⁹ Pluvialiam, Caprariamque : in Pluvialia non esse aquam, nisi ex imbribus. Ab iis CCL mill. passuum Fortunatas¹⁰ contra laeva Mauritaniae¹¹ in VIII horam solis;¹² vocari Convallem a convexitate, et Planariam a specie: Convallis circuitum, CCC mill. passuum. Arborum ibi proceritatem ad centum XIV. pedes adolescere.

Juba¹³ de Fortunatis ita inquisivit:¹⁴ sub meridie quoque positas esse prope occasum,¹⁵ a Purpurariis 625 mill. passuum sic ut CCL supra occasum navigetur: deinde per LXXV mill. passuum ortus petatur.¹⁶ Primam vocari Ombrion nullis aedificiorum vestigiis: habere in montibus stagnum,¹⁷ arbores similes ferulae: ex quibus¹⁸ aqua exprimatur, ex nigris amara, ex candidioribus potui jucunda. Alteram insulam¹⁹ Junoniam appellari, in ea aediculam esse tantum lapide exstructam. Ab ea in vicino²⁰

eodem nomine minorem. Deinde²¹ Caprariam lacertis grandibus refertam.²² In conspectu earum esse²³ Nivariam , quae hoc nomen accepit a perpetua nive, nebulosam. Proximam ei²⁴ Canariam vocari a multitudine canum ingentis magnitudinis, ex quibus perducti sunt Jubae duo: apparentque ibi vestigia aedificiorum.²⁵ Cum autem omnes copia pomorum et avium omnis generis abundent, hanc et palmetis²⁶ caryotas ferentibus, ac nuce pinea abundare. Esse copiam et mellis. Papyrum quoque²⁷ et siluros in amnibus gigni: Infestari eas belluis,²⁸ expellantur assidue, putrescentibus.

[XXIII.]

[…]lieues plus loin est Iapara, qui a un bon port, et dont le souverain est puissant sur mer et sur terre. En parcourant encore vingt-cinq lieues on trouve la ville de Matazan, residence d’un monarque qui est comme l’empereur de tous les rois de l’isle, qui jadis les a tous fait trembler, mais dont l’autorité est entièrement anéantie. On rencontre encore plusieurs villes jusqu’aux isles, qui traversent le golphe de Iacatra; (*)enfin, on arrive devant Bantam, ville spacieuse et commerçante, dont le port reçoit les plus grans vaisseaux. Cette […]

(*) C’est sur le terrain de l’ancienne ville de Iacatra que les Hollandais ont bâti la fameuse ville de Batavia: sa situation est à six degrés dix minutes de Latitude m[…]

Iava, dan[…]

au nord et […]

au sud. […]

lays, des […]

Mardie[…]

Il s’y fait[…]

tous les éta[…]

[XXIV.]

Europa.

1. Hungaria

Asia.

4. Cyprus.

6. Ceylon.

7. Iava.

8. Celebes.

9. Borneo

13. Suluh.

12. Formosa.

2. Volgaria

Afrika.

3. Canaria.

11. Madagascar.

5. Mascurenae

America.

10. Panama.

Polynesia.

19. Guinea.

14. Otahajti.

Canaria.

Philippinae.

Madagascar.

Formosa.

Suluh.

Ceylon.

Ferró.

Palma.

Gomera.

Teneriffa.

Canaria.

Forteventura.

Lancerotta.

Ferro, Palma, Gomera.

Lancerotta ad partis.

Alegranza etc. parvae.

Ins^a Canariae.

Africa.

Globus.

Itinar.

Pico.

Santo.

Fringilla Can.

Atlantis.

[XXV.]

Voyage dans l’Hémisphère Austral, et autour du Monde, fait sur les Vaisseaux de Roi, l’Aventure, et la Résolution, en 1772, 73, 74 et 75. Écrit par Jacques Cook, Commandant de la Résolution; Dans lequel on a inséré la Relation du Capitaine Furneaux, et celle de MM. Forster. Traduit de l’Anglois. Ouvrage enrichi de Plans, de Cartes, de Planches, de Portraits, et de Vues de Pays, dessinés pendant l’Expedition, par M. Hodges. Paris. 1778 – Tom. V. in 4^o mai

– – – on m’enjoignoit de prendre le commandement de la Résolution, de me rendre, avec promptitude, à l’Isle de Madère; d’y embarquer du vin, et de marcher delà au Cap de Bonne Espérance etc.

„Le 28 Juillet (1772) nous découvrîmes Porto-Santo, qui a environ cinq ou six lieues de long, et qui est stérile: la quantité de Vignes qu’elle contient, offroient cependant une belle nappe de verdure. On ne compte que 700 Habitans dans cette petite Isle, qui depend du Gouverneur de Madère.

Nous apperçûmes bientôt Madere, les Isles désertes, et Santa-Crux. Les montagnes aux environs de cette Ville, sont coupées par un grand nombre de^* creux et de vallées profondes. Des Maisons de campagne heureusement situées parmi des Vignes et des Cyprès élevés, embellissent les côteaux, et tout le pays est très-pittoresque.

Le Soir du 29, je mouillai dans la rade de Funchiale, à l’Isle de Madere. Le lendemain au matin, je saluai la garnison de 11 coups, qu’on me rendit sur-le-champ. Bientôt après, j’allai à terre avec le Capitaine Furneaux, les deux MM. Forsters et M. Wales:^* nous fūmes reçus à notre débarquement par un Envoyé du Vice-Consul, M. Sills qui nous conduisit à la Maison de M. Loughnans, le Marchand Anglois le plus riche de la Place, qui obtint, pour M. Forster, la permission d’examiner et de cueillir des plantes dans l’Isle, qui nous procura d’ailleurs tout ce dont nous avions besoin, et nous pressa de loger chez lui durant notre relâche.

Funchiale est bâtie en forme d’amphithéâtre, autour de la Baie, sur la pente des premieres collines. L’oeil plane aisément de la mer sur tous les bâtimens publics et particuliers: en général, le dehors des édifices est tout blanc; la plupart ont deux étages. Ils sont couverts de toîts bas, et l’architecture à cette élégance orientale et une simplicité qu’on ne trouve pas dans nos maisons étroites, qui portent à leur sommet des toîts éscarpés et plusieurs rangs de cheminées. Il y a, du côté de la mer, différentes batteries et des plate-formes garnies de canons. Un vieux Château, qui commande la rade, est situé au haut d’un rocher noir; il est entouré d’eau à la marée haute, et les Anglois l’appellent Loo-Rock. Un autre, qu’on nomme le Château de Saint-Jean, est placé sur une éminence voisine, au-dessus de la Ville. Les collines derriere^* Funchiale, couvertes de vignes, de plantations, de bosquets, de maisons de plaisance et

d’Eglises, ajoutent encore à la beauté du paysage. Ces lieux font penser aux Jardins des Fées, et ils donnent quelque idée des Jardins suspendus de la Reine Sémiramis.

La Ville cependant, ne répond pas à l’aspect^* qu’elle présente du côté de la rade. Les rues sont étroites, mal pavées et sales; les maisons bâties de pierres de taille ou de briques; mais elles sont noires, et excepté quelques-unes qui appartiennent aux Marchands Anglois, et aux principaux Habitans; elles manquent de vitres. Les autres n’ont qu’une espece de treillis, qu’on baisse et qu’on leve aisément. Les domestiques, les boutiques et les magasins occupent la plupart des rez-de-chaussée.

L’Eglise et les Monasteres sont très-simples: il n’y a aucun ordre d’architecture. On remarque le défaut de goût sur-tout dans l’intérieur. Le peu de jour que donne l’édifice ne sert qu’à éclairer des ornemens de clinquans, entassés les uns sur les autres, et arrangés d’une maniere tout-à-fait gothique. Le Couvent des Franciscains est propre et spacieux: mais la jardin est fort mal tenu. Les Religieuses de Sainte Claire nous reçurent poliment à la grille.

Nos excursions commencerent le lendemain au matin; nous montâmes d’abord le long d’un ruisseau dans l’intérieur du pays. À une heure de l’après midi, nous arrivâmes à un boccage de châtaigniers, un peu au-dessous du som-

met le plus élevé de l’Isle, à environ six milles de la maison de campagne de M. Loughan, oů nous avions couché. L’air y étoit beaucoup plus vif que dans les parties plus basses, et une jolie brise contribuoit encore à sa fraîche. Un Nègre nous servit de conducteur: et après une promenade de plus d’une heure et demie, nous retournâmes dans la maison qui nous donnoit si généreusement l’hospitalité.

Voici quelques observations que j’ai eu occasion de rassembler durant mon séjour; et je crois qu’elles seront agréables aux Lecteurs, parce qu’elles m’ont été communiquées^* par des Anglois de beaucoup d’esprit, qui habitent Madere depuis plusieurs années. Cette description semblera d’abord superflue: mais elle contient peut-ètre des remarques qu’on ne trouve dans aucun des journeaux de Navigateurs qu’on a publiées en si grand nombre. Il est très-naturel de négliger ce qui est près de nous.

L’Isle qui a environ 55 mille Anglois de long, et 10 de large, fut découverte en 1419; par Gonsales Zarco, et c’est sans fondement qu’on dit qu’elle l’a été par un Anglois nommé Machin. Elle est divisée^* en deux Capitaineries, Funchiale et Mexico: la premiere a deux Judicatures, Funchiale et Calhetta; et le second en a aussi deux, Maxico et San-Vincento.

Funchiale est la seule Cité. L’Isle a d’ailleurs sept Villes Calhetta, Camara de Lobos, Ribeira, Braba et Ponta de Sol, dans la Capitainerie de Funchiale, qui est divisée en (sequitur pag. 14.)

26 Paroisses: les trois autres sont dans la Capitainerie de Maxico, composée de 17 Paroisses. Ces trois Bourgs portent le nom de Mexico, San-Vincento et Santa-Crux.

Le Gouverneur est à la tęte de tous les départemens civils et militaires de cette Isle, de Porto-Santo, des Salvages et des Isles désertes, oů il y^* a seulement par occasion des huttes des Pęcheurs, qui y vont quelque tems de l’année. Durant notre relâche, le Gouverneur s’appelloit Don Antonio de Saa-Pereira.

L’administration de la Justice dépend du Corrégidore, qui est nommé par le Roi de Portugal: on l’envoye communément de Lisbonne, et il est amovible au gré de la Cour. Chaque Judicature a un Sénat, présidé par un Juge élu dans l’Isle: en l’absence ou la mort du Corrégidor, il remplit sa place. Les Marchands étrangers choisissent leur propre Juge, appellé le Providor; il est en męme-temps le Collecteur des Domaines et des Revenus du Roi, qui montent à environ 120,000 livres sterling. Les salaires des Officiers civils et militaires, la paie des Troupes et l’entretien des bâtimens publics emportent la plus grande partie de cette somme. Ce revenu provient d’abord du dixieme de toutes les productions de l’Isle, que le Roi perçoit comme Grand-Maître de l’Ordre de Christ; d’un impôt de dix pour cent sur toutes^* les importations, sans en excepter les denrées qui se consomment; enfin, d’onze pour cent sur tout ce qui s’exporte.

L’Isle n’est gardée que par une Compagnie de cent hommes de Soldats réguliers; mais il y a d’ailleurs

une milice de 3,000 hommes, à qui on n’accorde aucune paie non-plus qu’à leurs Officiers, et cependant on recherche beaucoup ces emplois, à cause du rang qu’ils donnent. Ces Troupes s’assemblent sous le drapeau une fois l’année, et on les exerce pendant un mois.

On compte environ 1,200 Prętres Seculiers: la plupart sont Instituteurs d’enfant dans les maisons particulieres. Depuis l’expulsion des Jésuites, il n’y a aucune École publique réguliere, excepté un Séminaire, oů un Prętre, instruit et éleve dix Etudians aux dépens du Roi. Ces Boursiers mettent un manteau rouge, par dessus la robe noire que portent ordinairement les autres Eleves. Tous ceux qui veulent entrer dans les Ordres, doivent prendre leurs degrés dans l’Université de Coďmbre, rétablie dernierement en Portugal. Madere a aussi un Doyen, un Chapitre, et un Evęque, dont le revenu est beaucoup plus considérable que celui du Gouverneur: il consiste en 110 pipes de vin, 40 muids de blé, chacun de 24 boisseaux, ce qui équivaut année commune à 3,000 liv. sterling. 50 ou 60 Franciscains, sont repartis en quatre Monasteres; et 300 Religieuses de la Merci, de Sainte-Claire, de l’Incarnation et du Bon-Jésus vivent dans quatre Couvens. Celles du Bon-Jésus peuvent quitter l’habit et se marier.

En 1768, les habitans des 43 Paroisses de Madere montoient à 63,913, dont 31,341 hommes, et 32,572 femmes: il en mourut cette męme année 5,243, et il en naquit seulement 2,198; de sorte que le nombre des

morts surpassa celui des naissances de 3,045. Il est très-probable qu’il y eut alors une maladie épidémique; car l’Isle seroit bientôt dépeuplée si la mortalité étoit toujours^* aussi considérable. L’excellence du climat semble confirmer cette supposition, le tems est en général doux et tempéré en été, la chaleur est très-modérée sur les parties les plus élevées de l’Isle, oů se retirent les gens riches durant cette saison: la neige y subsiste plusieurs jours, tandis qu’elle ne dure jamais plus de 24 heures dans les parties basses. On peut compter sur l’exactitude de ce que je viens de dire touchant les naissances et les morts, car le Sécrétaire du Gouverneur m’en a communiqué la liste tirée des archives des Paroisses.

Le Bas-peuple a le teint basanné; il est d’ailleurs bien fait, quoiqu’il ait de larges pieds, ce qui provient peut ętre de ce qu’il est obligé de gravir les sentiers escarpés de ce pays montueux; les visages des Insulaires sont oblongs avec des yeux noirs, leurs cheveux noirs se bouclent naturellement, quelques Indiens les ont crépus, probablement à cause de leur męlange avec les Nègres: en général leurs traits, quoique durs, n’ont rien de désagréable. La nature ne semble pas avoir favorisé les femmes: elles n’ont point ce teint brillant et fleuri, qui est le complément de la beauté. Elles sont petites, brunes; elles ont les os des joues proéminens, un large pied, et un maintien dénué des grâces. Les justes proportions de leur corps, la belle forme de leurs mains, leurs yeux grands et animés, compensent en quelque maniere ces défauts.

La Sobriété et la frugalité des gens de la campagne est extręme; ils se nourrissent de pain et d’oignons ou d’autres racines, mais ils^* mangent peu de viande. Ils ont beaucoup d’aversion pour les tripes, et l’on dit proverbialement d’un homme pauvre, il est réduit à manger des tripes. Ils boivent ordinairement de l’eau pure, ou une piquette qu’ils font en jettant de l’eau sur la peau du raisin, (aprés qu’il est sorti du pressoir): cette eau acquiert par la fermentation, un goût aigrelet, mais elle ne le conserve pas long-tems; à peine avalent-ils quelques gouttes^* du vin, que préparent leurs mains, et qui rend leur Isle si fameuse.

La Culture de la Vigne est leur principale occupation; mais, comme cette branche d’industrie demande peu de soin la plus grande partie de l’année, ils sont très-portés à l’oisiveté. Comme la chaleur du climat empęche d’amasser des provisions, et qu’il est facile de satisfaire les besoins de l’appetit, l’indolence est d’autant plus grande que les Loix ne cherchent point à répandre l’esprit d’industrie. Il semble que le gouvernement Portugais ne prend pas les moyens convenables contre cette dangereuse léthargie de l’Etat. Il a dernierement ordonné des plantations d’oliviers dans les cantons trop secs et trop stériles pour produire du vin; mais il n’a pas pensé à donner des secours aux Laboureurs, et il ne leur a offert aucune récompense qui pût les engager à surmonter leur répugnance pour les innovations et leur aversion pour le travail.

Les Fermiers ne recueillent que quatre dixiemes du produit; ils en paient quatre en nature au propriétaire,

un dixieme au Roi, et un dixieme au Clergé. Travaillant ainsi pour les autres, et jouissant d’un si petit bénéfice, ils font peu d’amélioration de culture. Malgré leur oppression, ils conservent cependant du contentement et de la gaieté: ils adoucissent leur travail par des chansons, et le soir ils s’assemblent des differentes cabanes, et ils dansent au son d’une guitarre.

Les Habitans des Villes sont plus malheureux que ceux de la campagne, et outre la pâleur et la maigreur de leurs visages, il y en a d’autres preuves. Les hommes portent des habits François (communément noirs), qui ne leur sient point du tout; les traits de leurs femmes ont de la délicatesse et de l’agrément; mais la jalousie des hommes tient le sexe renfermé et le prive d’un bonheur que goûtent, les Paysannes dans leur misere. Ils ont de grandes prétentions à la Noblesse: leur orgueil est flatté de quelques vieux titres: ils sont insociables et ignorans, et ils prennent une affectation ridicule de gravité. Toutes les terres appartiennent à un petit nombre d’anciennes Familles qui vivent à Funchiale, et dans les differentes Villes de Madere.

L’Isle est composée d’une grande Montagne; les flancs s’élevent de tous côtés de la mer, et se réunissent au sommet et au centre, et on dit qu’il y a au milieu un creux naturel ou une élévation que les Insulaires appellent la Vallée, et qui est toujours couverte d’une herbe délicate et tendre. Toutes les pierres semblent avoir été brûlées: elles sont remplies de trous et d’une couleur noirâtre: la

principale partie est de la lave, et une petite quantité de l’espéce appellée^* Dunstone par les Mineurs du Comté de Derby. Le sol est par-tout un terreau męlé d’un peu de craie, de chaux et de sable, et il ressemble beaucoup à quelques terres, que nous avons trouvées depuis sur l’Isle de l’Ascension. Cette circonstance et l’élévation du sommet de la montagne, me portent à croire que jadis un volcan produisit la lave, et les parties ocreuses, et que la vallée étoit alors le cratere.

Plusieurs Sources d’eau et plusieurs ruisseaux descendent des parties hautes dans des vallons et des crevasses profondes qui entrecoupent l’Isle. Nous non avons point apperçu les plaines dont parlent les autres Navigateurs.²⁹ Le cours des eaux s’y porteroit vraisemblablement s’ il y en avoit quelques-unes. Les lits des petites rivieres sont couverts de pierres de différentes grosseurs, que la violence des pluies d’hiver, ou la fonte des neiges, ont entrâiné. Des canaux conduisent l’eau au milieu des vignobles, et chaque propriétaire en a l’usagé pendant un certain tems: plusieurs ont la permission d’en jouir continuellement, d’autres s’en servent deux fois, trois fois, et plusieurs une seule fois par semaine. L’arrosement étant absolument nécessaire aux vignobles à cause de la chaleur du climat, on ne peut planter qu’à grands frais un nouveau vignoble: le propriétaire doit acheter l’eau fort cher de ceux qui en ont la jouissance.

Par-tout oů il y a un terrain uni sur les collines, les Insulaires font des plantations d’Eddoes (Aurum Esculentum Linn.) ils les renferment par un fossé, afin d’avoir des eaux stagnantes: et en effet, cette plante seroit mieux dans les terrains marécageux. On donne ses feuilles aux cochons, et les gens de la campagne mangent la racine.

Ils plantent aussi des patates douces (convolvulus batatas), dont ils font une grande consommation, ainsi que des châtaignes qui croissent dans les bois sur les parties les plus élevées de l’Isle, oů il n’y a point de vignes. Ils sement du bled et de l’orge dans les cantons oů la vigne est trop vieille, et dans les nouvelles plantations. Mais les récoltes n’en produisent pas pour plus de trois mois, et les habitans sont obligés de recourir à d’autres climats, outre qu’ils tirent de l’Amérique Septentrionale de grandes quantités de grains en échange de leurs vins. Si les productions sont si peu considérables, il faut, sans doute, l’attribuer en partie au défaut de marne et à l’inactivité du peuple. Mais, en supposant que l’agriculture fût portée à son dernier degré de perfection, je crois que les récoltes ne suffiroient jamais à leur consommation. Ils battent le bled dans un coin du champ, qui est nettoyé et durci. Après qu’ils ont étendu les gerbes, deux boeufs y traînent une planche quarrée, garnie en dessous de pointes de pierres aigues: le conducteur monte dessus pour en augmenter le poids. Cette machine coupe la paille, et délivre le grain de la gousse. On cultive du vin par-tout oů le sol, l’expo-

sition, et l’eau le permettent: des sentiers d’environ une verge ou deux entrecoupent chaque vigne: ces sentiers sont renfermées^* par des murailles de pierre de deux pieds de haut: des lattes forment au-dessus des berceaux d’environ sept pieds de hauteur: le long des bords, des colonnes de bois soutiennent, à des distances régulieres, un treillage de bambous, qui retombant des deux côtés, jusqu’à un pied et demi ou deux pieds de terre, s’étend à cette élévation sur toute la Vigne. De cette maniere les raisins se tiennent élevés, et les Vignerons ont de la place pour ôter les mauvaises herbes. Au tems des vendanges, ils se glissent sous le treillage, et ils coupent les grapes: j’en ai vu quelques-unes qui pesoient plus de six livres. Cette méthode de tenir le terrain propre et humide, et de faire mûrir le raisin à l’ombre, contribue à donner aux vins de Madere, cette saveur excellente, et ce corps qui les ont rendus si célébres.^* On est obligé d’employer certains cantons à la culture des bambous nécessaires aux treillages; et l’on m’a dit qu’on négligeoit entièrement certains Vignobles, parce qu’on manque de ces roseaux.

Les Vins n’étant pas tous d’une égale bonté, ont différens prix. Le meilleur est celui qu’on tire d’un plan que l’Infant de Portugal fit transplanter de Candie: on l’appelle Malavoisie de Madere: une pipe ne coûte pas sur les lieux, moins de 40 ou 42 livres de sterling; on en fait très-peu. Il y a un autre vin sec qu’on exporte pour les marchés de Londres, à 30 ou 31 livres sterling la pipe. Les qualités inférieures, qu’on envoye aux Indes orientales, aux Isles d’Amérique et dans l’Amérique Septentrionale

se vendent 28, 25 et 20 livres sterling: année commune on en fabrique environ 30 mille pipes chacune de 110 gallons. On en exporte 13 mille de la meilleure espece, et tout le reste se convertit en eau-de-vie, pour le Brésil, et en vinaigre, ou se consomme dans l’Isle.

Les vignes sont enceintes de murailles et de hayes de poiriers, de grénadiers, de myrthes, de ronces, et de rosiers sauvages. Les jardins produisent^* des pęches, des abricots, des coins, des pommes, des poires, des noix, et plusieurs autres fruits d’Europe; et quelques plantes du Tropique, tels que des bananes, des goyaves et des pommes-de-pin.

On trouve à Madere tous les animaux domestiques d’Europe: le mouton, et le boeuf, quoique petits, sont d’un bon goût. Les chevaux malgré leur petitesse, ont le pied sûr, et ils grimpent avec beaucoup d’agilité les chemins qui sont par-tout difficiles. Les habitans n’ont aucune espece de voiture à roues: ils se servent à la ville de traîneaux, formés de deux planches jointes par deux pieces de traverse, qui font^* un angle aigu à l’avant: on attele des boeufs à ces traîneaux, qui transportent des futailles de vin, et d’autres grosses marchandises d’un magasin à l’autre.

Il y a peu de quadrupédes sauvages, je n’ai vu que le lapin gris ordinaire: les oiseaux sont plus nombreux; j’y ai remarqué l’Épervier (Falco Nisus), différentes corneilles (Corvus Corone), la pie (Corvus pica); deux

especes d’allouettes (Alauda arvensis et arborea), l’Étourneau (Sturnus vulgaris), l’oiseau appellé l’Emberiza citrinella. Les moineaux communs et les moineaux des montagnes (Fringilla domestica et montana), l’hochequeue jaune et le rouge gorge (Motacilla flava et rubecula); le pigeon ramier; deux especes d’hirondelles (hirundo rustica et apus), et des Anglois de la faction nous assurerent avoir vu aussi le martinet (hirundo urbica). Cette derniere y passe tout l’hiver, et disparoit seulement quelques jours quand le tems est très-froid: elle se retire alors dans les fentes et les crevasses des rochers, et elle se montre au premier jour de soleil. La perdrix rouge est commune (tetrao rufus), dans l’intérieur de l’Isle, oů on la trouble peu. La voliere de M. Loughnan contenoit l’oxia astril le pinchon, le chardonneret, et le canari (Fringilla coelebs, carduelis, butyracea et canaria) qui tous avoient été pris au milieu des champs. Les oiseaux apprivoisés, tels que les coqs d’inde, les oies, les canards, et les poules sont très-rares, ce qu’il faut peut-ętre attribuer au manque de bled.

Il n’y a aucun serpent à Madere, mais les maisons, les vignes, et les jardins fourmillent de lésarts. Les Moines d’un des Couvens se plaignent, que ces animaux détruisent les fruits de leurs jardins.

Les côtés de Madere et des Isles voisines, les Salvages et les Désertes ne manquent pas de poisson; mais comme il n’y en a pas assez pour le Caręme, on tire de Gottembourg sur des vaisseaux Anglois des harengs salés,

et de la morue de la Nouvelle-York et des autres ports d’Amérique.

Nous y avons trouvé peu d’insectes: peut-ętre en aurions-nous rassemblé davantage, si notre séjour avoit été plus long: les especes en sont connues. Je ferai à cette occasion une remarque générale, qui peut s’appliquer à toutes les Isles oů nos avons relâché durant notre voyage. Les quadrupèdes, les reptiles amphibiés et les insectes ne sont pas nombreux dans les Isles un peu éloignées d’un Continent, et tous ceux qui y sont, ont été transportés par les hommes. Il y a une plus grande quantité de poissons et d’oiseaux, parce qu’ils s’y rendent par eau, ou à travers l’atmosphere. La partie de l’Afrique oů nous touchâmes, nous fournit en peu de sémaines, plus de quadrupédes, de reptiles et d’insectes différens, que toutes les Isles oů nous avons abordé.

La ville de Funchiale, la Capitale de l’Isle, est située à-peu-près au milieu du côté Méridional, au fond de la Baie du męme nom par 32d 33´ 34" de latitude Nord, et 17d 12´ de Longitude Ouest. On a conclu la longitude des observations de Lune faites par M. Wales, et réduites par la montre de M. Kendal, qui marquoit 17h 10´ 14" de longitude Ouest. Pendant notre séjour ici, je donnai, aux équipages du boeuf frais et des poignons; et, au rembarquement je leur fis distribuer des poignons, comme provisions de mer.

Après avoir pris à bord de l’eau, du vin, et d’autres articles,

nous quittâmes Madere le premier Août et nous portâmes au Sud avec un bon vent frais de N. E. Le 4, nous dépassâmes Palma, l’une des Canaries ; elle est si haute qu’on la voit à 12 ou 14" lieues, et elle gît par 28d 38´ de latitude Nord, et 17d 58´ de longitude^* Ouest. Le lendemain, nous apperçûmes l’ Isle de Féro, et nous la passâmes à la distance de 14 lieues; je jugeai qu’elle est par le 27d 42´ de latitude Nord, et 18d 9´ de longitude Ouest.

L’Isle Palma fait partie du groupe qu’on appelle au jour d’hui Canaries, et que les Anciens connoissoient sous le nom d’ Insulae Fortunatae .³⁰ On les oublia en Europe jusqu’à la fin du XIV. Siécle. L’esprit de Navigation se ranima alors, et quelques Aventuriers les retrouverent: les Biscayens, ayant d’ébarqués sur Lanzarota, enleverent 170 Naturels du pays. Luis de la Cerda, Noble Espagnol, de la famille Royale de Castille, obtint une Bulle du Pape, et s’arrogea en 1344, le titre de Prince des Isles Fortunées. Enfin un nommé Jean Baron de Bethencourt, aborda sur ces Isles en 1402, prit possession de plusieurs, et s’appella Roi des Canaries; son neveu céda ses

prétentions à Don Henri, Infant de Portugal. Les Espagnols en son aujourd’hui les maîtres.

Le męme jour nous apperçûmes des bonites et des dauphins, poursuivans des poissons volans, qui s’élevoient hors de l’eau pour leur échapper. Ils prénoient toute sorte de directions, et ils ne voloient pas seulement contre le vent comme M. Kalm semble le penser, et ils ne suivoient point tous une ligne droite: nous les voyons souvent en décrire une courbe. Lorsqu’en rasant la surface de la mer, ils rencontroient le sommet d’une vague ils s’insinuoient dedans, et après l’avoir percée, continuoient leur vol par derriere. Depuis ce parage jusqu’au-delà de la Zone Torride, nous avons eu chaque jour le spectacle amusant de plusieurs bancs immenses de ces poissons; et nous attrappions de tems en tems, sur les ponts, ceux qui, ayant pris leur vol, trop loin se trouvoient épuisés et tomboient sur le vaisseau. Dans ces jours monotones, que nous passâmes entre les Tropiques, oů le ciel, le vent, et la mer étoient toujours bons et agréables, l’esprit saisissoit toutes les petites circonstances qui pouvoient fournir des réflexions. En voyant le dauphin et la bonite les plus beaux poissons de la mer, poursuivre les poissons volans, qui abandonnoient leur élément et cherchoient un réfuge au milieu de l’air, nous disions: quel Empire ne ressemble pas à l’Océan tumultueux? Et quel Gouvernement peut on citer, oů les Grands, armés du pouvoir et éblouis de leur magnificence, n’oppriment point le foible et le malheureux sans appui? Quelquefois la Comparaison s’étendoit encore davantage lorsque les pauvres fuyards

trouvoient dans les airs d’autres ennemis, et devenoient la proie des oiseaux³¹ en voulant echapper aux poissons.”

„Son aspect, (du Cap de Bonne Espérance) du côté de la mer, n’est pas aussi pittoresque que celui de Funchiale.”

„Les principales familles boivent ordinairement un vin sec, qui a un léger goût aigrelet agréable, et qui provient des plants de Madere, transplantés.”

„M. Cook canonna le Fort Portugais de Madere,³² dans le prime Voyage.”

[XXVI.]

pag. 306.

Description Geographique de l’Isle Sumatra. L’Isle de Sumatra, que Maffaei croit etre etc.

Histoire des Différens Peuples du Monde; contenant les Cérémonies Religieuses et Civiles, l’origine des Religions, leurs Sectes et Superstitions, et les Moeurs et Usages de chaque Nation; Dédiée à Monseigneur le Duc de Vrillière, Ministre et Sécrétaire d’État. Par M. Contant Dorville. À Paris. 1771. 8. NB. Tom. II. pag. 273–376.

[XXVII.]

Alegranza. Gratiosa. Rocca. Salvajes. Madera. Porto Santo. Canaria. Teneriffa. Gomera. Palma. Ferro. Lancerotta.

Alegranza. Canaria. Ferro. Forteventura. Gomera. Gratiosa. Lancerotta. Madera. Palma. Porto Santo. Rocca. Salvajes. Teneriffa.

[I.]

A’ Khínaiak Nyelvekenn, a’ melly teméntelen Irók³³ bizonysága szerént minden Nyelvek között legbővebb, van eggy igen régi Könyv, a’ mellynek öt része van, és Shi King-nek hívják: 300 Óda van ebbe a’ Könyvbe az Erkőltsökről, Kötelességekről, Virtusokról; a’ mellyekbenn azt mondják a’ numerusoknak Kellemetes édességét, ’s a’ Képeknek Venustássát találhatni. Eggyet ezen Ódák közűl, a’ melly nékem felette tetszett, elő hozta Confucius, az a’, ha szabad úgy szólanom, Chinaiak Plátójok. Jones szabad fordítása.

Jeles maradványja ez a’ Régiségnek; mert az a’ fejedelem, kit a’ Kínai Poéta ditsér, K. U. születése előtt élt minteggy 800 Esztendőkkel: megmutatja továbbá az Elefánttetem metszőtől, és Drágakövek pallérozójától vett hasonlatosságokkal, mennyire mivelte a’ legrégibb Esztendőkbenn ez a’ legelmésebb Nemzet a’ szép Mesterségeket.

Indiai nyelvenn sintsenek kevesebb Versezetek;³⁵ hanem az újabb Indusok, minek utánna a’ Mogolok Dinástiáját közöttek felállították a’ Timur’ Unokái, telyességgel Persáúl írnak, azért a’ Persákhoz kell öket ragasztani. Beszédjek neme felemelkedett és méltóságos, illyennel élnek, vagyis inkább vissza élnek; a’ mit némelly versekből (subinsulsumok ugyan) észre vehetünk, a’ mellyeket eggy Indus készített, azoknak rendéből, a’ kik Bramanoknak neveztetnek. Ugyanis ez, eggy jeles méltóságú és Tudományú férjfit akarván megdítsérni, eggy Versezetet tsinált; a’ mellyel az ő Pátrónussát az Egekre emeli, és ezekkel a’ tumidus és nevetséges szókkal szólítja meg:

Történetből ott állott, mikor ezeket elémondták, Bernir Orvos,³⁶ eggy in primis tudós férjfi, és gyönyörüséges Iró, a’ ki akkor Indiába múlatott. Ő annak az embernek insulsa hízelkedését kinevetvén, ezt súgta a’ fejedelem fülébe, a’ kivel igen-nagyon familiariter élt, Tehát fejedelem vígyázz, hogy gyakrann űlj lóra, ne hogy a’ szegény népek olly gyakori főld indúlásokkal igen rosszúl járjanak. Akkor ő nyájasann: Ezért, u[gy] m[ond], szoktam többnyire lektikába³⁷ járni.

Hanem millyen vólt a’ régi Indusoknak, a’ kik a’ Coromandeli Tartománybann laktak, Poesissok, épenn nem tudjuk. Van ugyan eggy felette régi Indiai Könyv, a’ melly egész Asiábann dítséretes, a’ mellyet az Arabsok Calila vva Demna-nak hínak, és a’ mellyet majd minden Európai nyelvekre fordítva találunk.³⁸ Ebbenn megengedem, hogy igen nagy gravitas és bőltsesség van; de tellyességgel nem látszik benne az a’ poétai Virág, és Szín: a’ mit megtudhatunk eggy tudós Arabsnak hív fordításából, a’ mellynél semmi exilébb, semmi alatsonyabb, semmi a’ Poesistól inkább idegen nintsen. Azutánn pedig a’ Persa, ’s osztánn a’ Török fordítók tsudálatos fodorításokat, hogy úgy szóljak, és festéseknek színeit adtak hozzá.

A’ Tatárok Poétái is bévévén nálok a’ Mohammed’ vallását, Arabs és Persa Nyelvvel élnek; nemis kételkedem benne, hogy nékiek fellengős és tűz eszek ne vólna, bátor eggy kítsit horridumabbis: a’ mellyet ki láthatni a’ Zafar nama Könyvnek azon két Verseiből, a’ mellyekkel a’ Tatároknak győzhetetlen Királyok, Timur, mondatik, hogy az ő Katonáit a’ keményenn való hartzolásra lobbantotta.

Az erős férjfiak Tivornyájának helye a’ Hadnak mezeje; a’ Vígság Danlása pedig, a’ Hartzolóknak Kiáltásai; borok, az ellenségnek Vére; és Kantsók helyett mindúntalan kardokkal és nyilakkal élnek.

Továbbá azt állítja eggy hiteles derék iró Ibn Arabshah, hogy a’ Korásmia, és Sogdiana Lakosai hasonlóképenn kedvellik a’ Poesist, hanem ezek különbbek amazoknál: annyira, hogy azoknak fő Városábann, még a’ gyermekis a’ Bőltsőbenn leg delicatusabb és énekkel határos Szózatokkal vagiálnak. Lásd. Jones p. 11. Schol. és Herbel: Bibl. Orient. pag. 1001.

Nem kételkedhetni hogy az Arménusoknakis és Syrusoknakis, vóltak saját Poétáik. Kirchernek a’ Musicáról írott könyvébenn, némelly Arméniai nyelvenn lévő elég venustus versek hozattatnak elő; és Herbeló dítsér eggy valami Syrust, a’ ki a’ Homérus Versezetjeit anyai nyelvénn felette ékesenn hogy le forditotta mondatik.³⁹ Hanem, azt tartom, igen kevés versek vagynak mind ezenn mind amazonn a’ Nyelvenn; mert midőn a’ Mohammedánusok a’ Keresztyéneknek többnyire minden Könyveiket megégették Ásiábann, a’ szer felett babonás Papok, tsak azokat kívánták a’ Lángok alól kiragadni, a’ mellyeket a’ Vallásra és a’ Szent Tudományokra tartozni gondoltak.⁴⁰

Gondolom, ugyan az történt a’ Szeretsenekennis; a’ kiknek nyelvét bátrann számlálom az Ásiaiak közé, ugymint a’ melly az Arabshoz leghasonlobb, ’s kétség kivűl Asiából eredett.

Továbbá Szeretsen Nyelvenn, én tsak kevés jeleit láthattam a’ Poësisnak. Gyakorta tzitálja Ludolfus eggy Szeretsen Versezetét^* de Fastis, vagy a’ mint ő szól, az Égi és Főldi Dolgoknak Dítsérésekről, a’ melly elég gyönyörűségesnekis, elég ékesnekis látszik; és, ha szinte bővnek látszikis és felesleg valónak a’ tsudák el beszéllésébenn a’ Poéta, benne mindazáltal eggy valami ενθεος-i égés és elmének ereje tündököl, azonkivűl az ő Versezetjét azon víg Képekkel tzifrázza fel, a’ mellyekkel szokott többnyire az egész Ásiai Mondás megvilágosíttatni. P. o.

Vólt még eggy Szeretsen, a’ kivel barátságba élt Ludolfus, és a’ ki úgy látszik poétai elmével bírt. Irt az eggy Elegiát Ernestus Hertzegnek halálára, a’ ki igen gyermek korába halálozott meg; és a’ gyermeknek szépségét dítsérvén, ezt mondja:

„Ortzája Tündöklésivel Haladja (vagy: Meggyőzte) a’ Berillust. Jambus. azutánn bővebben:

Nem tudom, valyon sokan a’ Görög Poëták közűl, a’ kiket Lyricusoknak nevezünk, nem az Asiaiak közé kelljen é számlálni; a’ kik közűl némellyek az Ásiai Szigetekbe, némellyek magábann Ásiában, a’ Kissebbikben t. i. születtek, és a’ kik az Arabsok és Persák Poétáikhoz nagyonn hasonlóknak látszanak nem tsak a’ metrumokra és Compositióra, hanem még a’ figurákra, és Versezetjeiknek Árgumentumjaikra is. A’ honnan őket gyakorta hasonlítja öszve ezekkel Jones az ő Könyvébenn.

Mind ezek úgy vélem, eléggé megmutatják, mennyire mivelték az Ásiai népek a’ Poésist; mennyivel felyűl haladják pedig az Arabsok és Persák, a’ következendőkbenn reménylem bővenn meg fogom mutatni. A’ Törököknekis meglesz az ő Ditséretek, de ezek a’ Persákat nagyonn szolgai módon majmozzák, mint a’ Romaiak a’ Görögöket.

Azt tartom akármellyik tudós előtt esméretes az, hogy az Arabsok annyira rá adták magokat erre a’ Mesterségre, hogy akármi dologról ex tempore verseket ontottak, igaz hogy igen tsak középszerűeket, de ollykor valóba igen Szépeket; a’ mellyenn kevésbbé fognak azok tsudálkozni, a’ kik meggondolják abbann a’ nyelvbenn mind a’ metrumok könnyűségét, mind a’ Cadentiák bővségét. Ez a’ dolog pedig ő nálok olly gyakori vólt, hogy még mostis igen sok szavaik vagynak, a’ mellyekkel a’ verseknek hirtelen való tsinálásának mesterségét jelentik.⁴² Ezer a’ példa: eggyet kettőt lássunk. Elsőbenn azon Könyvnek, melly Shekerdán-nak neveztetik 14 részébenn ez beszélltetik. Magának az Irónak szavait teszem fel: Mentem, u[gy] m[ond] a’ Poeta Almofadhal, Arrashíd Királynak köszöntésére; a’ kinél eggy kosár Rósa vala, és eggy igen szép, tudós, és poesishez nagyonn értő Leány. Tehát a’ királyhoz közelítettem, ’s ezt mondta, Nosza mondjál ó Mofadhal, a’ Rósáknak egy valami rövid hasonlatosságát. Ezt mondtam azért ex tempore: Hasonlatos a’ Leánynak ortzájához, a’ melly, mikor azt megtsókolja a’ Szeretőnek ajaka, pirossággal kezd elboríttatni. Akkor közbe szólott a’ Leány ugyan azon metrum nemével, Hasonló inkább az én Ortzámhoz, mikor engemet az Arrashíd’ Keze a’ Szerelemnek édes Játszásira provocál.⁴³ E’ versek valóba igen kellemeteseknek fognak eggy Arabsúl tudó o[lvas]ó előtt látszani; és valóba szépek mind a’ Poeta, mind a’ Poetaleány hasonlításai.⁴⁴ Másik példáját ennek a’ dolognak emlékezem hogy eggy bizonytalan Szerzőnek Könyvébe olvastam. „Eggy szép és tanúlt Leánykát szeretett eggy az illustrisebb Poéták közűl. A’ Leány viszontag őtet annyira unice szerette, hogy soha sem örvendett, ha tsak jelen nem vólt az ő barátja. Eggy bizonyos Nap hideglelésbe esik a’ Leány, és, már tsak nem megenyhűlvén betegsége, az ágyánn aludtt. Akkor az ő barátja, a’ ki a’ szobát azelőtt el nem hagyta, fördeni ment. Amaz fel serkenvén, kérdi az ő barátja hol van. A’ szolgák azt felelték, hogy a’ Ferdőbenn van: ő tehát eggy darab papirost hozatott elő, és ezen Versetskéket írta, a’ mellyeket azonnal a’ Poétához kűldött: Ah, Lelkem, ha engemet igazánn szeretnél, nem szakasztana el tőlem a’ szerentsének mostohasága; bizonyára nem szeretsz te úgy engemet, mint én tégedet; én maga a’ halál köztt forgok, te a’ Fördőbe gyönyörködteted magadat.” Ahol megkell jegyzeni, a’ szók között való, a’ mint az Ásiaiak tartják furtsa játszást, ugyanis ez a’ szó hímám halált tesz, hammám pedig bányát. „A’ Poéta az ő Szerelmesének verseit elolvasta; eggy kevéssé a’ Papirosra sírt; akkor visszairtt ex tempore: Nem azért jöttem bé a’ Bányába, hogy magamat gyönyörködtessem, mert hogyanis? mikor a’ Kívánságnak tüze ég (lángol) az én Melyembe: hanem nem tett nékem eleget a’ Könyveknek kitsorgása; azért ide jöttem, hogy mindeggyik tagomról sírhatnék.”

Menjünk a’ Persákra. Ezek pedig melly szorgalmatosann mivelték ki a’ Poésist, és mennyire betsűlték azt, meg tudhatni a’ Poétáknak teméntelen sokaságából, a’ kik Persiábann virágoztak, a’ kik’ Munkáinak végig futására nem gondolnám, hogy eggy ember élete elég vólna. Ők, a’ legszebb Metáforával élvén, verset tsinálni helyett ezt mondják: Gyöngyöket fűzni, mint ama’ versetskéjében Ferdusiusnak: „Ugyanis a’ pennának gyémánt hegyével gyöngyöket fűztem; a’ tudomány tengerébe magamat egészenn bé merítettem.”

A’ Törökök, a’ mint feljebb meg van mondva, a’ Persákat követik, sőt, gyakrann olly hívenn, hogy szót szóra fordítanak. De Alcaeust, Archilochust, Bacchylidest, Anacreont másokat, sok helyekenn követett Horatius⁴⁵ mind azáltal a’ Deákot nem kevesebb gyönyörködéssel olvassuk, mint a’ Görögöt. Sok Török versek vagynak azon kivűl, a’ mellyek nem Persából vétetvén, felette kellemeteseknek látszanak; mint azok, a’ mellyekkel Soleiman Császárnak igazsága, jószivűsége, és vitézsége dítsértetik:

„Az ő országlása alatt semmi nyögés nem hallatott, tsak az pendülő Kézívé; az ő országlása alatt semmi egyenetlen görbét nem lehetett találni, hanem tsak a’ Kézívet; az ő Királysága alatt semmi árva nem vólt, az Adeni gyöngyönn kivűl; az ő Császársága alatt semmi vérezett szív nem vala, a’ Khóten’ Moschusánál egyéb.”⁴⁶ Nem tsak poétai elméjiket látjuk pedig az Ásiaiaknak, hanem még az ő Nyelveikis a’ poësishoz felette igen alkalmaztatottak; különbbözők ugyan azok eggymástól, de mindenik a’ maga nemébenn derék. Kellemetessége van tsudálatos a’ Persának, bövsége és ereje az Arabsnak, méltósága a’ Töröknek; az 1 ketsegtet (allicit) és gyönyörködtet; a’ 2 fellengősebbenn repűl, és minteggy incitatius fertur; a’ 3 valósággal felemelkedett, de nem ékesség és szépség nélkűl. A’ szerelemre azért és játszásokra a’ Persa Beszéd, a’ Hérósi tettekre, ’s ékesenn szólásra az Arabs, az erkőltsi írásokra a’ Török alkalmatos. A’ Persák a’ Compositióbann redundálnak és diffluálnak, az Arabsok ellenbenn rövidek, castusok, enucleatusok, pressusok; ritkánn effundálodnak, ’s nem élnek vissza a’ Szóknak Bővségével, és gyakrann eggy szóval világosabbann kiteszik érzéseiket, mint mi számos Sententiákkal.

Példa legyen Montanábinak, nobilissimi Poëtae, versetskéje, a’ mellyel a’ Leánynak szépségét írja le: „Mint a’ hóld kitündöklött, és mint a’ myrobalanus ágatskája delicate meghajtotta magát; és ambrának illatját mutatott, (habuit) ’s a’ gyenge fiók szarvasnak tekintetét.” Megkell vallani, hogy a’ Görögök ebbe a’ dologbais, az Arabsok dítséretéhez legközelebb járulnak; mert így ír Pherecrates, vagy annak a’ Fábulának szerzője, a’ mellynek neve Persae: ώ μαλάχας μέν έσορών, άμπνέών δ’ ύάκινθον, – Κάι λαλών μελιλώτινον, κάι ρόδα προσεσηρώς, – ώ ϕιλών μέν άμαράκον, προσκινών δέ σέλινον. – Valóban nints ezenn Verseknél édesebb, nints venustusabb semmi. De már amaz Arabs verseket Deákúl szépenn ki nem lehet

NB. Ezutánn mindég az Arabs, Török, és Persa versekről eggyüvé foglalva. –

Az Asiai Versek metrumáról lásd Jonest P. II., Casiri Bibl. Arab. Hisp. T. I. p. 70 etc. Clerici Prosod. Arab. – Cleric. pag. 73: „Aruda secunda Hadhdhata est; cui duae competunt Darbae, prima Hadhdhata, secunda Hadhdhata Damrata. Quaternario Aruda unica est sana, cui Darbae quatuor, Raflata, Dhailata Nuda, et Katata.” Profecto haec legenti cuivis tam obscura videbuntur, quam Hannonis in fabulâ Plautinâ personati oratio Punica. –

Nagy különbbfélesége van az Ásiai Poesisbann a’ Metrumoknak, a’ mellybe még a’ Görögnek sem enged: hanem NB. az Arabsoknak és Persáknak több hosszú Syllabájok van, mint a’ Görögöknek. Verseiknek neme többnyire Jambicus, és Trochaicus, a’ sok közül néhányat említek, mint:

1. U – U – / U – U – / U – – / Trahuntque siccas machinae carinas. Horat. De az Arabsok tisztábbak; p. o. 1. / Menázilón / lekártaná / kifáron / 2. Cáinnamá / rosúmohá / sothúron/

2. – – U – / – – U – / – – U – / vagy – – U – / – – U – / U – – / Jambicus trimeter, impurus.

3. – U U – / – U U – / – U U – / Choriambicus. NB. Lásd a’ NB között nro. 5.

4. U – U – / U – U – / U – U – / Jambicus trimeter, purus.

Yadóbbo án / hareímihí / baseífihí

Warómhihí / wanáblihí / wayáhtomí.

5. – – U – / – – U – / Jambicus dimeter acatalecticus.

6. – – U – / – – U – / U – – / jambicus trimeter catalecticus.

7. – – U – /. Jambicus monometer, s. pes epitritus. Recentiores eo utuntur Poëtae, ut Hafiz in venustissimo carmine: Chún búlbulán / nezúl kuneím / áshíani gúl. Mint a’ fülemilének rósás fészkébe szálljunk le.

8. – U – – / – U – – / – U – / vagy – U – – / – U – – / – U – – / Trochaicus trimeter.

9. – U – – / – U – – / – U – – / – U – – / vagy

– U – – / – U – – / – U – – / – U – /

– U – – / – U – / – U – – / – U – /

Trochaicus tetrameter.

10.U U – – / U U – – / U U – – / vagy U U – – / U U – – / U U – /Horatii: Miserarum est neque amori dare ludum. Jonicus a min.

11. – U – – / U – – / vagy – U – – / – – –

Anacreonticus Jambicus dimeter catalecticus.

12. Mind spondeus p. o. Ín néddúnyá / kád ghárrátná / wástáhwátná / wástálhátná / A’ szép Élet / megtsal minket / vígakká tész, / ’s örvendeztet / Irta Ali, a’ Mohammed’ Veje.

Az Ars Metrica az Arabsoknál felette régi: ugyanis ámbár legelőször irt arról könyvet Ferahidius, a’ Mohammed’ futása után 2. Századba, mindazáltal Mohammed születése utánn, és talám a’ Nemzetnek első kezdetétől fogva, számtalan Poetákat hozott Arabia.⁴⁷

NB. 1. Tarafae Elegia, seu secunda, ut vocatur Moallaca, ut: In tribu autem erat hinnulus fuscos habens oculos, qui recentes baccas decussit. – Exhibens duo fila margaritarum, et smaragdorum. 2. Tograi elegantissimum carmen, ut: Dormis me relicto, at stellae oculus non dormit: et tu mutaris; at noctis color non mutatur. Tenámo án / nívaéi / nónníjmisá / hiratón / – Watástahei / ló wasíb / gólléili lám / yaholí. / 3. Ah édes Schiráz Városa! és az ő gyönyörű fekvése! O Isten, ezt a várost oltalmazd a romlástól! Hafez. 4. Valyon a’ tevéknek gyors járásából megesméred é azoknak Erejeket? valyon a’ setetségből szeded é a’ gazdagságot? Admirabile Abi’ lolae carmen ita incipit. 5. Ménzilatón / sámmasadá / háwaafát / Ársomohá / ínsoilát / lámtogibí / (Ez a’) Szállás, mellynek Echója siket, és Nyomdoki eltörlődnek, ha megkérdezed, nem felel. 6. Ha a’ Skirázi Török az ő kezével az én Szívemet el venné, az ő barna jegyéért adnám Bockhara és Samarcanda Városait. Hafiz. 7. Láttam pedig embereket, de Zaide-hez hasonlót eggyet se láttam. Metruma: Wacád arái / tórrijála / famá arí / míthla Zeídin /

[II.]

Az Ásiai Poesisról akarván értekezni, legelőszöris elömbe akad a’ Zsidók Poesisa, verbis splendida, sententiis magnifica, translationibus elata, compositione admirabilis etc. Hanem erről lásd azt a’ tökélletes írást, Lowth de S. Poësi Hebra[eorum].

Én ugyan alatsonyabb dologról igyekezek irni; de a’ melly nagyonn tele van akadályokkal és Munkával. Ugyanis rejtekebb forrásokból, tsak a’ bedugúltakból kell meríteni materiámat; ollyan Poétákat kell világosságra hoznom, a’ kiknek munkájokat béhomályosította a’ Régiség,^* és a’ mellyeknek emlékezetét tsak nem eltörölte a’ Feledékenység. T. i. azon Nemzetségekről akarok beszéllni, a’ kiknek Poesisétől undorodnak a’ finnyás Europaiaknak fűleik. Mert mi a’ Translatiókat mitigálni szoktuk, és leniálni; az Ásiaiak pedig temere és incitatius exaggeralni: mi azonn vagyunk hogy verecundák légyenek, és minteggy könnyenn insinuálják magokat a’ Metaforák; ők, hogy erőszakosann rohanjanak be: mi, hogy tsinosak légyenek, tündöklök, gyönyörűek, nem messzéről vonttak; ők a’ pervagata és középenn tétetett dolgokonn keresztűl repűlnek, és ollykor a’ legmesszebbről keresett képekenn kapkodnak, a’ mellyeket egész dosztig halmaznak: Az Európai poéták végezetre főként azon munkálódnak, hogy gyönyörűségesenn, hogy világosan irjanak; az Ásiaiak, hogy vaste, hogy bujálkodva, hogy dissolute. Innen van, hogy ha az Arabsok és Persák Versezetjeivel eggybe hasonlíttatik az Európaiaknak legfelemelkedettebb Poésisok (a’ Görögöt mindég kiveszem) azonnal remisse láttatik folyni, és minteggy lebukni. Ut lana tincta purpuram citrà placet, At si contuleris eam lacernae, Conspectu melioris obruatur. Dicit Ovid. apud Quintil. Instit. L. X. cap. X. de mindazáltal az Ásiai Mondásnak azt a’ felemelkedését, alig ’s talán nem is igen veszi az észre, a’ ki tsak a’ fordításokat olvassa: mert minden nyelvnek külön van meg az ő saját kelleme, és minteggy tulajdon Színe; továbbá saját sorja és elrakása a’ Szóknak, ’s öszvekötése a’ Sententiáknak, a’ mellyeket ha az ember széllyel bont, azonnal elenyészti az egész Kedvességet, ’s a’ Venustásnak egész fényjét elóltja.

Azért a’ kik az Ásiaiak’ Versezetit olvassák, tudni kell azoknak históriáját; meg kell tanúlni Nyelveket, a mellynek kiválogatottabb Ékességeit fel kell nyomozni, meg kell esmérni Erkőltseiket, tudományaikat, vélekedéseiket, Meséiket, példabeszédeiket; végezetre az Persáknak és Arabsoknak versezetjeiket, hogy úgy szóljak, Ásiai szemekkel és eszekkel szükség hogy olvassák. De S. Poësi. Prael. VI és VII. – Tudva is van előttem hogy némelly embereknek beszédjek elterjedtt, a’ kik ezen Nemzetségeknek Poésisát miveletlennek és borzasztónak tartják. Azoknak, a’ mint reménylem, bővenn meg fogtam felelni ebben a’ munkátskábann, ’s eléggé meg fog mutatódni, hogy magok azon Versezetek, a’ mellyeket gyönyörűség, és pallérozás nélkűl valóknak szoktak vaktába mondani, inkább gyönyörködtetnek, és alliciálnak hitel felett való különbféleségekkel (varietate) és bővségekkel. Úgy hiszem, igazán fogom ezt mondani, jollehet a’ Homer felségét, a’ Theocrít kellemetességét, a’ Pindarus nagyságos vóltát, az Apollonius ékességét, a’ Sophoclés erejét, az Euripides könnyűségét, az Aeschylus mérész figuráit, az Anacreon vídámságát, az Ibycus tüzét, a’ Stesichorus fontosságát, az Alcmán lágyságát, a’ Bacchylides gyönyörűségét, soha senki az írásbann, úgy kell ítélni, el nem fogja érni; mindazáltal nem tagadhatni, hogy meg van az Ásiai poétáknak, az ő, még pedig a’ természeti dolgoktól vett, tulajdonságaik; és a’ szépségek saját színei, a’ mellyeknek dítséretéhez az Európai Poësis épenn nem közelít.

Mert lehetetlenis annak meg nem lenni, hogy azok a’ Poéták legvígabb Képekkel bővölködjenek, a’ kik a’ leg kiesebb mezők, berkek, Kertetskék köztt forgolódnak; a’ kik gyönyörűségeknek és Szerelmeknek élnek tsupánn; a’ kik továbbá azokba a’ tartományokba laknak, a’ hol a’ Napnak tündöklése és az Égnek tisztasága ritkánn homályosódik bé felhőkkel; ahol a’ Virágoknak és Gyümöltsöknek leg nagyobb bövölködésével béhalmoztatván a’ Természet bujálkodik és néminéműképenn szerelmeskedik; a hol végezetre, a’ mint eggy régi poéta mondja: Segetes largiri fruges, florere omnia, Fontes scatere, herbis prata convestirier. Apud Cic. Tusc. Quaest. lib. 1. És alig van, a’ ki nem tudná, hogy a’ poésisnek legtöbb Tzifráji a’ természeti dolgoknak Képéből vétetnek; már pedig tudjuk, hogy Persiának leg nagyobb része, és az az egész Arabia, a’ melly a’ régiektől előbb Felixnek neveztetett, felette termékeny, és mindenféle gyönyörűséggel igen bővölködő Tartományok.

Az az Arabia pedig, a’ mellyet Desertának hívnak, televan azokkal a’ dolgokkal, a’ mellyekből a’ félelemnek és rettegésnek Képei vétetnek, és a’ mellyek annál fogva a’ Mondásnak felemelkedésére mindenek felett leg alkalmatossabbak: gyakorta tehát az régi Arabsoknak Versezetjeikbenn, hozattatnak bé a’ Hérosok, hogy mennek – Viá altá atque arduá – Per speluncas saxis structas, asperis, pendentibus, – Maximis; ubi rigida constat crassa caligo. – A’ természetnek kiváltképpenn ezen tulajdonságiért, és az élésnek illyen szokásáért, gondolom én, hogy az Arabsok és Persák mind gyönyörű, mind felemelkedett Képekkel bővölködnek, ’s azért a’ poésist, a’ melly nagy részént ezen Képekből igen szorgalmatosann mivelik.

Ezt az Argumentumot a’ több Ásiai Nemzetségekre is általvihetni, a’ kiknek t. i. valami esmerete jutott hozzánk: de kívánom saját Vélekedésemet példákkal világosítani, és eggy keveset a’ Sinaiaknak, Indusoknak, Tatároknak, ’s másoknak, poesisárol mondani előbb, míg az Arabsoknak erdejikre, és a’ Persáknak termékeny Kertjeikhez fognánk érkezni.

[III.]

Cogitanti mihi, quae fuerit apud varios antiquioris pariter ac recentioris memoriae populos rerum earum, quae ad gustum pulcrique sensum pertinent, conditio, qui status: mirari subit, quid sit, quod aliis omnem pulcri sensum furoremque poeticum omnino negasse, aliis autem e meliori luto praecordia Titan finxisse videatur. In argumenti fidem provoco ad Syros et Arabes, huius rei testes locupletissimos. Constat enim inter omnes, Arabes inde ab ultima memoria cultae poeseos laude floruisse; qui autem lingua Aramaea utebantur, nunquam videntur mediocrem in poesi laudem consecuti. Chaldaeorum quidem insignes in Astronomia progressus laudantur ab antiquitate; at nemo commemorat, eos in poesi excelluisse. Nec dubito, quod nescio, an ab aliis iam factum sit, ad hanc Chaldaeorum in rebus, quae gustus sunt, άμβλύτητα tanquam ad causam referre, quod ab eo inde tempore, quo Iudaeis artior cum Chaldaeis consuetudo intercessit, ab exilio, puta, babylonico, poesin hebraeam deflorescentem, et inclinata iam aetate ad senium quodammodo vergentem videamus. – Iam ubi Syrorum, qui post Christum natum aliquamdiu soli in Asia literas excoluerunt, examinaveris poemata, ad vepres et dumeta videberis relegatus. Hinc etiam Arabes Syrorum linguam ad poesin aptam esse negarunt, carmina Syriaca contemserunt, Poetas riserunt; Syri vicissim linguae suae amore capti, totique in id intenti, ut vagos poeticae venae rumusculos suae genti vindicarent, omnem lapidem moverunt, ut conficerent libros poeticum furorem spirantes, quibus vel ipsos Arabes vincerent, vel docerent saltem, se infra eorum laudem non consistere. Legimus igitur, Gregorium Arabum c. an. Chr. 647. episcopum vanam Arabum de poëseos suae praestantia jactantiam retusurum, suoque exemplo probaturum Syriacos versus Arabicis longe esse elegantiores, composuisse carmen metro Mar. Jacobi de chronico, hoc est, „carmen metro dodecasyllabo, in quo de Epacta, de festis mobilibus, inveniendis, de cyclo solari et lunari, de mensibus, aliisque ad computum ecclesiasticum spectantibus breviter agitur.” Assemanni Bibliotheca Orientalis. T. I. p. 495. Quo carmine quid profecerit Syrus, iudicent ii, quibus opus hoc Romae adhuc in Bibliotheca Collegii Maronitarum latens legere licet. – Idem de Syriaca et Arabica poësi certamen sibi cum Arabibus intercessisse, an. Chr. 1291 narrat Ebed Jeschu Sobensis apud Assemannum. Bibl. Or. T. III. P. I. p. 326, 327. – Ut igitur dicam, quod res est: Nihil habent poetae Syri, quo alliciant, oblectent, exhilarent; neque formidinis imaginibus terrorem iniiciunt; neque camporum, lucorum, florum descriptionibus animum pascunt, neque verborum elegantia ac dulcedine pectus permulcent. Ipsa poëtica oratio eorum tenuis est, humilis, frigida, subtilis; in verborum delectu parum delicati, in ornatu rari sunt; omnes fere in eodem consistunt et sententiarum et imaginum orbe, et ut paucis complectar, versificatores sunt, non poëtae, qui magnos animos angusto in pectore versant. Nec id mirum. (Exstant autem carmina multa in Ephraemi Syri operibus Syriacis, Assemanni Bibl. Or. etc.) Si enim a me quaeratur, qui factum sit, ut longe infra Hebraeorum Arabumque in poësi laudem constiterint Syri, qui tamen sub eodem coelo nati et educati cognataque lingua usi fuerint, plura habeo, quiae respondeam. Ac primum quidem invaserat Poëtas Syros omnes, quos novi, vesanus artificiis variis carmina sua tanquam sepe muniendi furor, quae et oblectationem nullam habent, et sacrum illum furorem temperant et deprimunt etiam. Omnes quidem, quibus a natura contigit pulchri sensus, laeduntur carminibus ad literarum ordinem digestis, quae Habraeis Persisque familiaria fuerunt, et adhuc sunt; at possunt tamen excousari. Verum Syri eo progressi sunt insaniae, ut ad ingenii ostentationem 600 aliis artibus lusibusque plane puerilibus locum in carminibus facerent. Nec minuta haec ac Poëta bono indigna prorsus artificia, pueris, ut decebat, reliquere ludorumve magistris, sed ipsi adeo poëtae Syrorum principes, iique qui de poëtica laude cum Arabibus certarunt, in hunc ineptiarum orbem sunt pervagati; neque unus vel alter Musis iratis natus homo, sed omnes omnino putidos hos partus enixi sunt, neque in hoc vel illo carmine, sed in maxima eorum, quae supersunt, parte hoc ratione delirarunt. Equidem possem dictis meis fidem facere ad 2 carmina illa^* provocando, quae Gabriel Episcopus Chaldaeus in Pauli V. Pontificis Summi laudes composuit. „Prioris enim omnes versus incipiunt a littera Schin in medio tanquam centrum in circulo posita, et in eandem pariter desinunt. Posterius autem constat 4 strophis, quarum unaquaeque ex 6 composita est versibus, ita ut 1. Versus cuiusque strophae 6 contineat voces, quae post modum initium praebent sequentibus versibus eodem plane ordine, quo in primo iacent; praeterea unaquaeque vox in suo loco principium est versus; sive vocem accipias in primo unius cuiusque strophae versu et ab hoc deorsum in lineam perpendicularem descendas, sive versus seriatim legas et ambo sunt eiusdem sententiae, ut patebit exordienti in 2^da voce 2^dae strophae et ita deinceps a sequentibus.” Verbi sunt Assemanni in Bibl. Or. T. I. p. 551, 552. Sed nolo haec recentioris aevi carmina urgere, ne dicatur ab aliquo: Damnosa quid non imminuit dies.

Ipse Ephraemus Syrus, princeps unanimi Syrorum consensu poëta, ab horum artificiorum insulsa ostentatione non immunis mansit; et qui post eum primum inter scriptores Syros locum tenet Ebed Jeschu Sobensis Syros Poëtas contra Arabum insultus defensurus, hunc ineptiarum campum totum emensus videtur. Cuius rei accipe exempla quaedam ex libro, Arabum poëtis opposito, qui Paradisus inscriptus est. Ex operis parte priori: „In 1^o et 2^o carmine acrostichidis artificium adhibuit; 3um aenigmata Ecclesiastica continet, quae eadem manent etiam, dum voces ordine retrogrado leguntur; in 4o quod de sapientia agit, voces singulae elemento Aleph terminantur, quae autem littera ante Aleph in fine versuum est, eadem stropham ipsam inchoat; 5i carminis omnes in Aleph, quae vero littera est ante Aleph ordinem alphabeticum exhibet a Tau usque ad Aleph etc.” Ass. B. Or. T. III. P. I. pag. 328. seqq. Ex operis parte posteriori „Carminis XXVIⁱ singuli versus desinunt in Aleph, ipsumque Aleph antecedunt literae, quibus ordo alphabeticus exhibetur; nullum vero in carmine est ﻤ, nec ﻡ, nec ﻤ, nec ﻣ, nec ﻡ, nec ﻣ. – In carmine XXIX.^o nulla vox caret ﻤ. – Nullum in Carmine XXX. est ﻡ, nec ﺩ, nec ﻣ, nec ﻤ; sed in unaquaque voce est ﻤ. Quae vero litera in 3 priorum versuum fine ponitur ordinem alphabeticum sequitur. Quaternus quisque versus desinit in ﻤ. Ibid. His igitur exilibus artificiis tamquam cancellis circumscripti Syrorum poëtae, bone Deus, qua ratione potuerunt ad astra volare? huiusmodi tenuibus et minutis rebus insanientes, qui fieri potuit, ut divino illo furore percellerentur, sine quo poëta friget? Tum etiam Syrorum ingeniis frenos iniecisse videntur argumenta, quae poëtica tractatione subegerunt: iam enim Relig. Christianae praecepta carminibus vel docuerunt, vel contra haereticorum insultus defenderunt; iam reconditas abstrusasque disciplinas numeris adstrinxerunt. In utroque autem argumento vereor, ut poëta cum laude versari possit. Ad 1um igitur quod attinet, ne malevolis invidiosis nominibus me compellandi ansam praebeam, eloquar, quae sentio: planissime scilicet mihi esse persuasum, religionem Christianam ita comparatam esse, ut magnos sensus hominum animis infundat, futurumque ut magnis his sensibus inflammatum pectus de Deo rebusque divinis praeclare praecipiat, nisi alia sint, quae obstent. Deinde carmina, quae religionis Christianae praecepta tradunt, sunt duplicis generis; alia funduntur in usum coetuum Sacrorum atque adeo eorum, qui infimo loco nati sunt; alia ad eos iam erudiendos, iam inflammandos, quorum ingenia ad maiora, et elatiora capienda sunt ab ineunte aetate exculta. Qui itaque in priori carminum sacrorum genere orationes et imaginum sublimitatem, sententias vel magno acumine et doctrina vel exquisitissimo cultu et ornatu expresses et perpolitas requirit, id postulat a poëta, quod erat ab eius proposito alienum. Est enim popularis (ut hoc utar), poëseos huius virtus maxima in eo posita, ut sit simplex, nec tamen humilis, ut in eadem idea haereat et immoretur diutius, nec res ipsas per transennam tantum monstret ac indigitet. Atque hanc ipsam ob causam in hoc Carminum genere ingenium ad poësin natum nec cerni potest, nec unquam eo cum successu est defunctum? In posteriori autem poëta magniloquus potest ingenio suo frenos laxare, potest novus, audax, grandis, sublimis esse, imagines vix per transennam monstratas relinquere et ad alias properare, et quae sunt huius generis alia. Verum in eo non infra mediocritatem consistere, hoc opus, hic labor est. Occupatur enim in iis rebus, quae inde ab ineunte aetate humilibus verbis, mediocri saltem dicendi genere enunciare audivimus, et ut iisdem, quibus a praeceptoribus tradita sunt, verbis 600^es repeteremus,^* coacti sumus. Uti autem est omnium difficillimum, ea, quae altas in animis nostris radices egerunt, prorsus delere; ita nihil potest esse difficilius, quam vulgaria haec subigere, et ad poëticam dignitatem accommodare. – Jam finge id, quod de Syris obtinet, vivere poëtam in ea gente, in qua multi, tamquam e specula, diu noctuque circumspiciant, quos invidiosis haereticorum nominibus salutent: quis, bone Deus, audacibus figuris, imaginibus insolitis locus esse poterit? Adfectibus frenos laxare periculosum est, ex audaci qualibet figura haeresis exsculpitur, poeta audax, novus, elatus, veluti Ecclesisae Christianae prostibulum accusatur, damnatur, aqua et igni, si fieri potest, interdicitur? Hinc in tali gente Sacrae poëseos honos nullus, et ne locus quidem erit; et quot quot in ea vires periclitabuntur, versus facient, non carmina, lectores molesta et odiosa garrulitate obstrepent, non accendent. Sed quid multa? Legimus Syros Poltas in vera laude posussie, pestiferis haereticorum placitis, carminibus in vulgus spargi solitis, carmina opponere, quae et memoriae mandarentur, et anguem in herba iugularent. Atque carminum hoc consilio fusorum tanta apud Syros copia fuit, ut, qui eorum catalogum conficere velit, librum debeat conscribere. Equidem, ne quid temere dixisse videar, utar solius Ephraemi Syri auctoritate. Is igitur, ut cum auctore Syro loquar, (in compendio Historiae Ecclesiasticae apud Assemannum in B. Or. T. I. p. 48. nota. Conf. Sozomenum lib. III. c. 16. et Theodoretum in Hist. Eccl. lib. IV. c. 29.) „quoniam Harmonius, Bardesanis filius cantica quaedam olim composuerat, et modorum svavitati impietatem admiscens, audientium pectus demulcebat, et ad exitium pertrahebat; modorum compositionem inde mutuatus, pietatem canticis permiscuit, et svave simul et salutiferum medicamentum audientibus exhibuit.” – Jam vero quis sibi persvadeat, fore, ut homo polemicus, subtilis, ieiunus, ingenio severo tristi, moroso natus, siccis et exsangvibus metaphysicorum hominum libris adsvetus, et phrases et voculas et syllabulas rimari solitus, poëtae personam cum laude sustineat? ut sit in verbis vel grandis, vel venustus, in figuris vel audax vel delicatus? Nam cum homines in dogmaticorum metaphysicorumve scholis educati et exsangvi et horrido compendiorum, quae dicuntur, dicendi genere adsveti, nescio quae mysteria ex syllabulis adeo exsculpere soleant, ubi casu et infaustis avibus ad poëtam explicandum delabuntur; quam turpiter quaeso se dent, necesse est, ubi ad carmina fundenda animum applicent! Hos homines decet in Grammaticorum et Metaphysicorum angustiis haerere, ne in laetissimos Musarum campos exspatiando, ridentem naturam tristi suo et moroso et anili vultu contristent. Tandem nec id possum hoc loco praeterire, in quo veluti in speculo aliquo Syrorum amentiam, vivis coloribus expressam videbis: scilicet Syros Poetas res horridas, abstrusasque disciplinas poëtica tractatione subegisse. Quis quaeso, Musis propitiis natus poëta Grammatices praecepta carmine tradet? tradidit Gregorius Barhebraeus! (Grammaticae huius Cod. MS. exstat in Bibl. Academica Götting.) quis computum Ecclesiasticum versibus exponet? Gregorius Arabum Episcopus exposuit! (vide superius) quis homo sanus librorum indicem numeris pedibusque adstringet? adstrinxit Ebed Jeschu Sobensis! (Catalogum hunc edidit Abr. Ecchellensis Romae. 1653. 8. Quae Editio cum parum accurata esset, eundem Bibl. or. Clementino – Vaticanae T. III. inseruit, emendavit notisque doctissimis illustravit I. S. Assem.) Sed hic videor mihi unum atque item alterum ita in aurem insusurrare: Ohe! ineptiarum satis est!

[IV.]

De Idyllio Arabico. P. II. C. III.

1. Igen régi és az Arabsoktól kimivelt neme a’ Versezetnek, a’ mit Kasidá-nak neveznek. A’ mi a’ Kasida’ formáját illeti, az első Versetskék hasonlóann végzödnek, azutánn az egész Versezetbenn a’ páros versek hasonló hangokonn mennek ki: a’ Versezetnek pedig modica nagyságúnak kell lenni; mert ritkánn van, hogy vagy 100-nál több Distichonokat foglalna magába, vagy 20-nál kevesebbet: van ugyan eggynéhány a’ mellybe tsak 7 van, mint az, a’ melly eggy bizonyos Collegiumnak dítséretéről van, a’ mellynek feje Abu Hanífa, vir eximie doctus.

2. „Ei autem (collegio) ob hunc (virum) tanta est prae caeteris excellentia, quanta inter ramos enitescit praestantia myrobalani.” Succrescere facit Deus in sancto eius recessu florem, qui auri puri monilia obscura reddit. „Tamquam esset (Persarum rex) Cosri Anushirwan, cui in palatio corona imponitur.” Nisi ita staret, essetque praeses eius Abu Hanifa, non esset cum anemonis (ob eximiam pulchritudinem) comparatum. „Feliciter Aegyptum circumdat mare doctrinarum eius, adeo, ut populus diluvio inundetur.” Flectitur in illud (collegium) doctrina, est autem tamquam habena eius, et Abu Hanifa, sacerdos noster, eam flectit. „In disputationibus autem singuli cursûs ad veritatem investigandam, et pernoscendam scientiam referuntur.” Shekárdán. cap. V. a’. liber.

Putatne amator, amorem celatum iri,Qui partim effusis lacrymis, partim cordis ardore detegitur? Nisi amares, non lacrymasses ob ruinosa domicilia,Neque ob myrobalani et collis recordationem insomnis esses.Quî itaque amare te neges, siquidem testes suntIn te veri, pallor et lacrymarum effusio? Ex carmine Bordah, quod Lugduni editum, et a viro erudito Jo. Uri accuratissime versum.

Hoc tamen statui potest: ea carmina quae ex paucioribus, quàm viginti constant distichis, si amores lusûs ac delicias continent, esse inter Odas recensenda, at si laudationem, si vituperium, si praecepta moralia, si quid heroicum, si quid tandem funebre et luctuosum complectuntur, ad horum poëmatum seu Kasidarum classem referri posse. Atque haec poëmatis species Elegiae nostrae nec undequaque convenit, nec est tamen prorsus dissimilis. Hoc autem inter eam et elegiam maxime videtur interesse, quod haec in amore aut tristitiâ plerumque versetur, illa vero intra nullius argumenti limites restringatur, sed vel praecepta vel querimoniam, vel laudationem, vel delicias ac lusûs, vel vituperationem possit complecti. Sed mos erat perpetuus Arabum poëtis, ut ab amoribus poëma ordiri, aut amorum descriptionem medio poëmati apte intexere; deinde equum aut camelum describere, quo vecti ad amicarum tentoria accederent; et postea ad argumentum praecipuum uberius tractandum properare, donec per svavem rerum varietatem carmen deducentes, lapsu quodam molli et aequabili, in clausulam quasi subito caderent. Haec autem mihi attente consideranti, videtur hoc poëmatis genus Είδυλλίω Graecorum mirifice congruere. Sic Abi’l Olae nobilissimum illud poema in laudem principis Sáďd, Theocriti ’Εγκομίω είς [...]

[V.]

1. Aura matutina ambari hodiè odorem habet,

Forsan, puella mea in prato incedit. Hafiz.

2. Cum in coelo splenderent Pleiades,

Tanquam extrema pars chlamydis margaritis ornatae.

3. Pag. 81–86. Ebn Al Faredh. Arabs

4. Hafezi vita p. 87. Scholion.

5. Pag. 88–90. Hafez.

6. Pag. 99–100. Ferdusius.

7. Pag. 101–103. Hafiz.

8. Pag. 105–106. Arabs quidam.

9. Tanquam subrideret, (dentes habet nitidiores)

Margaritis consertis, aut grandine aut anthemide:

Cincinus eius, tanquam nox demissus est,

(Facies) eius lucem aurorae pudore afficit.

Abu Ebadeh Albokhteri. Arabs. et alius

10. Duorum dentium splendore florem anthemidis pudore afficis,

O tu, cuius cincinni nocti similes sunt, facies vero aurorae.

De rosae et Lusciniae amoribus – vid. Hydii de Relig. Vet. Pers.

11. Nunc cum in hortum venit rosa a nihilo in vitam,Viola super pedem eius ponit caput, adorandi causa etc. Hafiz

12. Ex Narcissi excellentiis haec est, quod rosae imperio, cum dominatur, cedit:

Nonne vides rosam sedentem, ad cuius servitium surgit narcissus? Ebn Tamim.

13. A nubibus aeternitatis misericordiam petiit, sed praeter oculum suum lachrymis scatentem, nemo ili rorem dedit. Hafez.

15. Celata Virtus moscho similis est: tametsi enim occultus sit moschus, tamen odor qui ex eo afflatur, est iucundissimus. Ex libro elegantissimi poetae: Jâmi, Yuzef ve Zulikha. NB Roman.

16. Cum Sol vini ex Oriente poculi prodeat,In horto genae pocillatoris mille tulipae florent. H.

17. Ήελίου ώς τίς – έλελίζετο κούρης- Apollonius Rhodius Argon. l. 3. v. 755. Virgilius Aen. VIII. 18. hac similitudine, (ut gtendit Lowth. de S. Poesi Praelect. XII.) vel elegantius, vel politius, vel ad rem accommodatius, versus confer Jones. Utrumque mea sententia superavit Camoensius, Lusiad. VIII. 87.

NB os sigillo comparatum. – Amoris sigillum.

18.Vidi in hortulo violam,

Cuius folia rore splendebant;

Similis erat flos illi (puellae) coeruleos habenti oculos,

Quorum cilia lacrimas stillant. Ebn Rumi Arabs.

19. Pomum, cuius una pars ex lilio formatur,

Ex flore mali Punici altera, et anemone, V

elut si Amor junxisset, post discessum,

Genae amatae puellae genam amatoris. Abu Nowas. Ar.

20. Pag. 154. Ferdusius. Aspexit Barzu decem illos equites etc.

21. An profert terra ullum florem

(Cum ornatur, et pictam vestem induit)

Dulciorem et nitidiorem rosa, cui odor est

Is, ut videatur moschus in mediis eius foliis spargi,

Et quae refert amicae meae colorem, cùm me

In gremium recipit, semota iracundia? Ebno’l Motezz.

22. Venimus in hortos, cùm ornarentur

Et vestirentur roris gemmulis,

Et vidimus sigilla florum, cùm

A digitis ramorum caderent. Ebn Tamim.

23.Viola collegit folia sua, similia

Collyrio nigro, quod bibit lacrymas die discessûs,

Velut si esset super vasa in quibus fulgent

Primae ignis flammulae in sulphuris partibus extremis.

24. Pag. 177–181. Hafez.

25. Pag. 183–186. Hafez.

26. Pag. 186–188. Hafez.

27. Veni, sentio enim ex illa gena odoris halitum (vel spem animae)

Inveni etiam notam cordi meo impressam ab illa gena.

2) Significationem, quae nymphis coelestibus ab interpretibus tribuitur; – a dulci pulchritudinae genae illius, percontator

3) Capit vesica Sinensis odorem moschi ab illis crinibus,

Aqua rosacea talem odorem ab illâ genâ recipiunt:

4) In terram demittitur cupressus lasciva ob illam staturam

Pudore affecta sedet rosa horti ob illam genam:

5) Verecundans abit flos jasmini ob illud corpus,

Sanguinem stillat color floris purpurei (Argovan) ob illam genam:

6) Ob splendorem vultus tui Sol verecundiae rore inmergitur,

Stat immota ob illam genam in coelo Luna.

7) A dulcibus Hafezi numeris stillat immortalitatis aqua,

Quemadmodum ob illam genam sanguinem stillant eius praecordia. Haf.

28. Pulvinar in rosarium affer, ut pulchri pueri et ancillae

Labia premas, genas osculeris, et vinum bibas rosae odore praeditum. H.

29. At profecto satis intelligere nequimus – in pag. 195. usque ad finem pag. 196, ad voces – coelesti similis est, (convenimus).

30. Pag. 206–207. Ferdusius.

31. Pag. 219–222. Ebn Arabshâh

32. Pag. 222. a vocibus: Capiti huic de Venustate – usque ad vocem floreum Ver fugit, abit! – pag. 229.

33. Ex carmine veteri, ubi Tâbat Sherra, heros idem et poeta, de facto quodam audacissimo loquens, ait – Vidit Mors et erubuit. Et: – Terga Exitii nudus inequitavit. Adde: – Cum illum (ensem) in hostis ossibus motitet, emicant – Dentes ex ore Mortis dirč cachinnantes.

34. Omnino elatissimi sunt, ob frequentes terroris et obscuratis imagines, illi versûs, quos in notis ad Tharafah citat Reiskius: – Pervado hiatûs rupium abruptos, in quibus habitat Struthiocamelus, et sibilant genii ac lemures;Noctemque caliginosam, crassis tenebris obductam, tamquam umbras Sijani nigras, rigidas, difficiles,Transeo, dum comites somno gravati, velut fruticis Khirû pendentes ramuli, inclinati jacent;Etiamsi occurrant tenebrae, tamquam mare obscurum, et solitudo vasta, formidanda, terribilis;In qua errat viae dux, lugubrč canit noctua, et viator attonitus tumultuatur.

35. Pag. 240. a vocibus: Quisquamne, praeter poetam – ad finem versus pag 241. pedissequa.

36. Pag. 243. a vocibus: Persis poetam tulit – ad finem capitis: discumbitur auro p. 254.

37. Sunt autem bellissimi, et cum translatione venustâ, tum iucundâ, brevitate insignes, illi versûs, quos de obitu Nozami’l Molki composuit poëta Shabl o’ddoulah: Abu’l Ferege pag. 363.Fuit Vizir Nozamo’l Molk margarita pretiosa, quam numen divinum ex ipsa nobilitate formaverat.Effulsit: at pretium eius ignorabat aetas; idcirco invidit eam Deus hominibus, et in concham leniter reposuit.

38. Pag. 260. a vocibus: Sed omnino dulcissimum est – usque ad pag. 269.: ~ curat exequias?

39. Vita humana nihil aliud est nisi ebrietas; cuius dulcedo protinus evolat; sed restat crapula.

40. Silentio opus est; ne ideo sine causâ loquaris; Nam auditor multarum vocum fatigari solet. Quod si locutionem argenteam esse autumes, – Hoc scito, silentium esse aureum.

41. Ignorantia affert ignaris ante mortem, mortem;Et corpora illorum sunt, sine sepulchris, sepulchra: Quòd si quis doctrinâ cor suum non reficiat,Non erit illi ante resurrectionem resurrectio.

42. Pag. 278. a vocibus: His addam versûs – ad pag 280.

43. Inter sententias Turcicas nullas ferč legi his pulchriores:Estne ullus status, ubi non sit horrida tristitia? Cuiusquamne in genis sanguis moerore non obscuratur?Hoc rosetum huius vitae usquequaque sum contemplatus,Et nullam vidi rosam, ubi non esset spina animam ipsam vulnerans.Quot annos has tabernas ambivi!Et vinum nunquam hausi, quod non secuta sit crapula.

44. Et Haririi Mekáma 19a Tempus miraculorum pater est.

45. Pag. 287. a vocibus – Pulcherrimam fabulam ad finem capitis pag. 291.

46. Ab initio pag. 301: Per deum te oro – ad finem capitis pag. 305.

47. Elegans verni temporis descriptio, et postea 6 versus pietatis et sacri ardoris plenissimi pag. 308.

48. Vide Nympharum lusus Chaeremonis poetae apud Athenaeum Lib. XIII. Vertit Grotius p. 337.

49. Hortus, quem ornat ros, et in quo – Splendent flores, tamquam stellae lucidae,Induit eum Veris manus – Ornatam vestem, roris guttulis perspersam;Anemonae eius partim similes sunt, – Super colles eius, tunicis viridibus,Partim proveniunt similes oculis, – Quorum cilia flendo rubent. Abu Dhaher Ben Al Khiruzi.Volitant in eo papiliones candidi et rubri, – Ceu rosarum folia, quae ventus dispergit. Mohammed Abdalla Al Dawi. – Si quando mentio fiat de paradisi amoenitatibus, heus tu, age! ad vallem Mawashán accede. Reperies vallem, quae omnes molestias disperget, recessum, qui ab omni negotio te liberabit;Cum horto splendido, cum fontium murmure, dulciori lyrae et tibiae notis;Ubi aviculae modulantur inter fructûs,^* quos videbis pyropis et margaritis similes,O quam dulcis esset his recessus, nisi me desiderio afficerent amiculi absentes in Darbizafrán. Abu’l Hassan Ali Ebn’ol Hussein de valle amoenissimâ.

50. Poeta Turcicus: – Unusquisque fons aquae immortalitatis similis manavit,Tulipae lampas unumquodque latus illuminavit,Aura matutina laceravit rosae sinum,Zephyrus narcissi oculos reddidit madidos,Arbores leviter ac celeriter saltant, Et super flores nummos argenteos (rorem) spargunt.

51. Columba (turtur) nigram habens torquem, cuius os ita angustum est, ut desiderium, quod in pectore habet, enuntiare nequeat.Provocat spiritu altč deducto, collum pulsans, violentum amorem, usque eò donec torques dolore subito rumpatur. Abi’lola – Et alius: Vidi super arborem Erac turturem, – Qui varias querelas inter ramulos integrabat; Aequalis ei dolore fui, et ille mihi; – Uterque nostri de myrobalani ramis plorabat.Turtur, cuius querelae me insomnem reddunt, – Habet pectus, sicut ego habeo, dolore affectum;Queritur; at arcanum meum celo, sed – Lacrymae ob arcanum recentes fluunt;Velut si amorem divideremus, – Et illi esset planctus, mihi vero lacrymae. Al Serage Al Warák – Et alius:Turtures Eraci sylvae, amabo nobis dicite – Quem defleatis, et ob quem ploretis? Sane nos quoque corda dolore scindimus, – Et oculi nostri ob moestitiam lacrymas fundunt.Deus iniquitatem curis puniit, – Et ploramus ob amicorum discessum.Vobis autem fausta precamur, vos item nobis fausta precari decet. – Unusquisque enim moestus solatur.

52. Ex libro Hamasa: Dixit Melíha Al’Jarammi: Insomnis fui, cům protracta esset nox, ob nubem fulgurantem, splendidam; quae transversč profecta est de regione in regionem nigricans;Ob iter nocturnum ebria, obscura nubes, quae terrae sterili id attulit (ubertatem scilicet) quod aliàs non esset consecuta:Murmurabant nubium series, dum per desertum transibant, ut murmurant invicem cameli;

Velut si pars altior albae nubeculae vertex esset Libani, (cui) et longitudine et latitudine, (similis erat:) Haec nubila, venti ex Hadramut venientes disperserunt, cům pluviam tenuem, stillantem effuderint; Reliquerunt post se aquam, quae ita pura fuit, ut ex lacte mero formata videretur, Irrigabant radices, arefactas siccitate temporis spinosae uniuscuiusque et salsae plantae, quae prope evanuerat;Sic nubes atra progredi perseveravit, ut (camelus) sub onere curvatus, labore confectus, in loco arenoso difficile incedit.

CCI. Bocca amorosa, che una purpurea par matura fraga. Vicini. NB. S. CCIII.

[VI.]

Una ex illis puellis, cuius pulchritudinis pars extrema paradisi sponsis splendorem daret, et a cuius genae nitore sol terrarum orbem illuminans igne invidiae incenderetur, cuius ebrius ocellus sagitta unius obtutûs scopum pectoris, tanquam pectus scopi, percuteret; cuius labium vitam praebens, tanquam saccharum, dulcedinem cordibus daret;

Delicate incedens, tamquam cupressus procera, – Catenatos habens duos cincinnos, tamquam laqueum moschatum,

A mento argenteo globum habens extensum, – Sub quo torques a collo pendet.

Super quem torquem et sphaeram templum est illud amabile, – Quod ubique palmam pulchritudinis à sole rapit, Cum adolescentulo nitidum habente vultum, crines odoriferos, staturam cupresso similem, faciem instar lunae, linguam dulcem, corpus gracile, à cuius cincinnulis formosi Tartariae pueri deflexi erant et illuminati, et a cuius dulcedinis amorem excitantis desiderio iuvenes Samarcandii suavia habentes labia, tamquam amatorum corda, tumultuabantur,

Facies! at qualis facies? facies soli similis: –

Cincinnus! at qualis cincinnus? in unoquoque annulo plexus et splendidus. – – Amoris vinculo colligata est.

Ex imperatore audivi cum diceret: In itinere quodam Persam atque Arabem fuisse comites; per locum autem desertum iter facientes miseriâ (ob sitim et calorem) mirum in modum esse afflictos. Cum adeò Arabi aquae perpaullulum restaret, dixisse illi Persam, Celebris est, ac pervulgata gentis tuae liberalitas et benevolentia; quanta illi fiet accessio, si aquae haustulum mihi concedens, sodalem tuum ob interitu liberaveris? Tum post aliquam deliberationem, Arabem respondisse: Certo scio, si tibi aquam concessero, dulcem mihi animam ob sitim intensam in auras pervolaturam. Sed tamen indignum esse censeo, hanc gentis meae excellentiam in nihilum redigi. Famam ideò iucundam vitae fragili anteponens, et animâ meâ redimens tuam, aquam tibi praebeo; ut haec historia beneficentiae Arabum sit monumentum. Aquam adeò Persae dedisse, qui eius haustu a morte liberatus est, et ex hac solitudine incolumis evasit. Huius facti semper vivit et vivet recordatio.

Inter ornatam Persarum, atque Arabum dictionem plurimum interest: hi plerumque breves sunt, et pressi; atque adeo (quod mirum videri potest) servant quandam simplicitatem cum summa sententiarum altitudine et verborum concinnitate coniunctam. Eam adhibent vocularum collocationem, quam docere videtur natura; adeo ut, qui vocum significationes haud ignorat, facillime intelligat, quid auctor velit; etenim prope unica linguae Arabicae difficultas ex verborum incredibili copia oritur; in qua re Graecae est persimilis. Persae vero (quos Turcici scriptores imitantur) cum ornate et splendide scribere instituant, longissimis utuntur comprehensionibus; verba elaborate dimetiuntur, intexunt versus; omnes praeterea cumulant flores leporum et elegantiarum colores. Insigne est huius rei exemplum in libro Anvâr Soheili. Voluit dicere auctor Persicus, Adolescentem formosum puella pucherrima perdite amabat. Vix credi potest, quot verbis ad hanc sententiam exponendam utatur.

NB. Vicini. S. CCVIII. 2.

1. Tiszta, száraz mértékletes, inkább hűvös, mint felette forró Levegőt kell választani.

Ezt pedig legjobban feltalálja az ember a’ szabad Mezőn, ahol sűrű a’ fű, a’ fa és a’ bokrok. – A’ rétek, forrás és patak megett.

A szobát minél jobban lehessen és kell is szellőztetni.

2. Legerőssitőbb a’ reggeli Levegő: kivált a’ Hypochondriacusoknak.

3. Ne egyél sok és vastag Ételt. Ollyannal élly, a’ mi könnyen emészthető, ’s egy úttal nagyon tápláló: inkább egyszerre keveset egyél, ’s gyakran.

4. Rossz lesz a’ te gyomrodnak a’

a, Disznó hús.

Vén állatnak a’ húsa, akármillyené.

Sózott hús.

Füstöltt hús.

Kövér hús. És

Mindennémű zsíros és kövér eledel.

b, Kovásztalan Tészta, kivált ha Zsirral, vajjal ’s egyébbel készűlt.

c, Minden Széltsináló Zöldségek.

d, Gyümöltsök.

e, Nyers zöldség.

f, Etzet, ’s etzet ízű nedvek.

5. Egyél inkább, a’ mik következnek.

a, Minden fiatal állat húsa.

Borjú hús.

Bárány hús.

Tinó vagy Üsző hús.

Tyúk, tsirke.

Galamb.

Pujka.

Fogoly.

Vadfélét ritkátskán lehet

b, A’ hússal így bánj:

Lassú tűznél süsd; vagy

Maga kevés levében lassan FŐZD.

Ha kemény pedig a’ hús, főzd ki a’ levét, vesd el a’ húsát.

Ha ezt a’ levest nem szenvedi a’ gyomrod tégy belé egy kis kenyeret tzitrom lével, vagy jó borral.

c, Kenyeret és Vegetabilét egyél a’ húsfélével egy keveset, de az ne legyen

Hűvösítő. Jók p. o.

Gyenge gyökérfélék.

Czikória.

Artitsóka.

Spárga.

d, […] egyél a hús közzé és […]

e, Ha még van egy kis ereje a’ gyomornak; ehetik

Gyümöltsöt is

Ollykor-ollykor

Keveset

Jó félét

Érettet,

Nem nagyon vizes fajtát.

6. Legjobb a’ Tojás. De

Minél hígabban, sőt

Nyersen. Legjobb, ha háromszor négyszer a’ forró vizbe mártják, vagy

a’ forró, de nem fövő hús lévbe széllyel habarják.

*„Még annál is derekabb a’ Téj, a’ mellyel mig élsz, kerűlj minden Acidumot.

Mikor iszod, előtte és utánna egy két órával semmit se egyél.

Egyszerre keveset vegyél be.

Gyomrodat semmi étellel meg ne terheld.”

7. Egyes ételekkel élj: soha sokat öszve ne egyél.

8. Mindenek felett pedig arra vigyázz, hogy az ételt minél jobban megrágd.

9. Herbatheákat, és Pályinkaféléket a’ világér’ se igyál.

10. Legjobb ital a’ legtisztább Forrásvíz, fele légyen jó bor, de a’ melly se hamar részegítő ne légyen, se savanyú.

11. A’ Tokaji bornál nints a’ Világon sem több gyógyító erővel, sem kedvesebb ízzel bíró bor.

12. Jó a’ tsokoládé is, és hasznos, ’s talám inkább lehet az ételek közzé számlálni. Apródonként élni vele legjobb fölöstökönn téjjel a’ gyenge személlyeknek.

13. Semmiféle italból se végy sokat.

14. Ne aludj többet 7, legfellyebb 8 óránál.

15. Feküdj le télen nyáron 9 órakor: nyáron kelj fel 3–4 óra, télen 5–6 óra tájba.

16. Mihelyt az előálmodat kialszod, kelj fel mindjárt, az ágyba ne maradj, ha nehezen esik is. Hozzá szoksz.

17. Hűvös szobába aludj, és jól bétakaródz; de ne felettébb.

18. Hideg lábbal fekünni ne menj.

19. Sem teli gyomorral. Azért is

20. Estve semmi húst ne egyél: hanem egy kis tejet, és egy két metszés kenyeret, lefekted előtt 2 órával.

21. A’ test mozgása fő és elkerűlhetetlen Orvosság.

22. Járj gyalog; ha lehet paripázz; ha nem, szekerezz, de ne hintón.

23. Mikor rossz idő van: dolgozz valami nehéz munkát, jádzál tzéllaptát, vagy effélét.

24. A’ mozgás után pihend ki magadat, ’s úgy egyél: étel után […]

25. A’ kigőzölést segítsd így. Bizonyos órájiban a’ napnak dörgöltesd szoros rend szerént a’ bőrödet Borostával vagy Flanellel.

26. Se nehéz, se vékony ruhát ne víselj.

27. Lábaidat minél melegebben tartsd, és vígyázz hogy meg ne hűtsd azokat.

28. Egy átallyába ne pipázz!

29. Kerűld a’ szomorúságot; ’s a’ szomorító okokat: ellenben keress vídító dolgokat, ’s igyekezz vídám lenni.

30. Keress társaságokat.

31. Változtasd az érzéseknek és gondolkodásoknak tárgyait: egy ideán elmédet ne maceráld.

32. El ne botsásd magadat, ’s dolog és FOGLALATOSSÁG nélkűl ne élj.

33. Legjobb erre, a’ mezei múlatságok, munkák és gyö¬nyö¬rű¬ségek.

34. Kerűld a’ Nymphákat.

35. Könyvet sokáig ne olvass, és ollyat, a mi elmetöréssel jár, vagy reizoló képzeteket tsinálna.

[I.]

1) Veluti pro arrhis sponsalitiis, eiusmodi quisquiliis acceptis. Coniugium faciet (vel simavis, coitum) propter rosas aut mala. … Videtur ad amantium mores hic allusisse Longus, quorum qui vulgari amabant more, nec nimium insaniebant, dicebantur έράν μήλοις, καί ῤόδόις, αυτ μήλοις καί στεφάνοις. Theocr. Idyll: XI.

…Crediderunt veteres vim quandam arcanam inesse rosis amorem conciliandi, de malis sive pomis dictum memini. Quia Venus sibi amorem illis conciliavit: quare Philostratus satis praeclare alibi vocat τά ῤόδα έρωτικά, καί πανοῦργα, rosas amatorias et versutas: et quiae tacita quadam fraude amorem sui alliciant. Iterum πεϕραγμένα, quasi armatae sint veneno. Alibi illas cum Cupidine comparat: nam sicut is Deus sagittas habet, faces, alas: ita ῤόδα τήν άκανϑαν άντί βελών έχει, τό πυῤῤόν άντί δάδων, τοις ϕύλλοις έπτέρωται. Rosae spinam sagittarum loco habent, rutilum colorem pro facibus, foliis alatae sunt. Hinc iterum coronatos rosis, ait coronatos esse πυρί, quia hic flos incendit ad amorem animos, uti ignis ipse incendit corpora. Quamobrem alibi, οίαν τό πύρ έχει τήν άκμήν, habent vigorem igneum. Easdem delicias Philostratus habet lib. 2. De eodem hocce flore Achilles Tatius Lib. II. c. I. Si regem floribus constituere Iupiter voluisset, non alium certe, quam rosam, huiusmodi honore dignatus esset. Haec terrae ornamentum est, plantarum splendor, oculus florum, prati rubor, flos omnium pulcherrimus. Haec amorem spirat, Venerem conciliat, odoratis foliis luxuriat, tremulis frondibus, ac Zephyri adflatu ridentibus delectat. Clemens Alex. 2. Paed. cap. 8. ῤόδον vult dictum άπό τής όδωδής, a fluxu odoris, vel quasi όδον pro όζον ab όζω oleo, τό εὔοσμον όν.

[II.]

Ihr Krieger! die ihr meiner Helden Grab

In später Zeit noch seht, streut Rosen drauf,

Und pflanzt von Lorbeern einen Wald umher!

Der West im Rosengebüsch bläst süsse Düfte zur Flur.

Ich schlaf’ in Lauben von Rosen. (t. i. a’ Poéta)

– zieht von Rosenstöcken

Und Nussstrauch Hecken. (t. i. a’ mezei ember)

Sieh mich an, wie mir das Haupt

Epheustrauch und Ros’ umlaubt! (t. i. a’ borivónak)

Und pflückte Rosenknospen. (t. i. Amor)

Ein Dorn vom Stamm der Rosen

Stach ihm den zarten Finger.

O Flasche! …

Beglückt ist der, der in der Rosenlaube

Im arm dich hält!

So!… Noch eins!… Siehst du Lyaen (t. i. Igyál)

Und die Freude nun?

Bald wirst du auch Amorn sehen,

Und auf Rosen ruhn.

Weh dir, dass du gebohren bist!

……………………………………

…wird dich nicht mehr

Erfreun … das Gemürmel …

Des Bachs, der Rosenbüsche tränkt.

Wenn Wollust unter Rosen nicht

Dich in die geilen Arme schlingt,

So fehlt dir Geist, so fehlt dir Witz.

Dort ruht’ ich einst allein im Rosenthal, am Bach,

Ich schloss die Augen zu (t. i. Menalkas), dacht’ ihrem

Liebreiz nach.

Die Lose (Doris) wusste sich am Ufer hinter Sträuchen,

Ohn’ dass ich sie vernahm, zu mir heran zu schleichen,

Und stund ihr Damon gleich, der um sie buhlte, nah,

So küsste sie mich doch, als er nur seitwärts sah.

Schnell sprang sie um den Strauch, die Blätter

hört’ ich rauschen,

Und merkte wer es that, und liess mich gern

belauschen.

– – baut’ (Cephis) ihm (Philiszt) ein Grab,

Mit Rosen und Cypressen rund umkränzt.

Aurora, die in rosenfarbner Tracht

Vom Himmel sieht, ist nicht so schön.

Die Ros’ ist nicht so schön,

– – – – – – – als du.

– – doch wenn im Rosenkranz

Am Ufer Iris geht. – –

O Stiller See, in dem ich tausendmal

Auroren sah ihr Rosenantlitz spiegeln!

Ein Thränenguss, in dem sie ihn umschliesst

Netzt ihr Gesicht, wie Thau von Rosen fliesst.

(a’ leányét megöltt kedvese felett)

Wer küsst, und drückt und lästert, hat Verstand:

Wer redlich spricht, gehöret auf das Land.

(t. i. a’ mái színes Világba)

(Mein Freund ruhete, der war ein Poet) bei

einem kleinen Bache, der unter einer Decke

von wilden Rosen hervorschliesst, …

<Was der bekannte Herzog von Orleans, Regent von

Frankreich, gesagt hat:

„Ich will mich stäts bei jeder kleinen Gabe,

Die mir der Himmel giebt, erfreun.

Ich will den Weg, den ich zu laufen habe,

Mit B>

[III.]

1) Apulejus, suae Fotidi osculo fixo, pronus in illam, qua fine summum cacumen capillus ascendit, inquit, mellitissimum illud suavium impressi. Ad quae Fotis: Heus tu, Scholastice dulce et amarum gustulum carpis, cave ne nimia mellis dulcedine, diutinam bilis amaritudinem trahas. Est haec sententia Plautina ex Cistellaria. Amor, et melle, et felle est foecundissimus: gustu dat dulce; amarum ad satietatem usque aggerit. Clitophon apud Achill. Tat. lib. 2. iactans osculi dulcedinem, ait: ήσθόμην δέ έπικαθημένου μοι τού ϕιλήματος ώσπερ σώματος, καί έϕύλαττον άκριβώς, ώς θήσαυρόν τό ϕίλημα τηρών ήδονής, ό πρώτόν έστιν έραστή γλυκύ. Basium in labris residere sentiebam, et dulcedinem eius, ceu thesaurum quempiam, diligenter custodiebam. Id enim est, quod primum amanti dulce accidit.

2) Tria sunt, teste Donato, osculandi genera: osculum, basium et svavium; oscula officiorum sunt, basia pudicorum affectuum, svavia libidinum, vel amorum. … Dicendo τούτο φίλημα, vult intelligi illud dulcissimum svavium, quod amatori amasia, sive amica ardenter, vel vice versa infigit: illud, quo labella labellis ferruminantur: illud, quod Venus quinta parte sui nectaris imbuit: denique illud, quod libidinis est suscitabulum, et subagitantis anteludium.

3) Achill. Tat. lib. 2. Τό φίλημα βάλλει τήν καρδίαν. ή δέ ταραχθείσα τώ ϕιλήματιπ πάλλεται, εί δή μη τοίς σπλάγχνοις ήν δεδεμένη, ήκοούθησεν άν έλκυσϑεσα τοίς φιλήμασιν. Cor pulsat basium, quod basio conturbatum salit: ac nisi visceribus nexum haereret, adtractum basia sequeretur. Veteres amatoria quadam dementia excoecati, animas credebant inspirari posse, et amatorio osculo in aliud transfundi corpus. Eustathius: καί όλην κατέδακνον καί όλην άνέῤῥοφον τοίς χείλεσι, καί όλος όλην ώς κίττος ξυνείχον κυπάρισσον ξυνεχόμην αύτή, καί τήν ϕύσιν έζήλουν κοινώσασϑαι. Et totam mordebam osculo, et totam exsugebam labris, et totus totam, ce u hedera adstringit cupressum, amplexabar puellam, copulabar ipsi, et naturam, seu animam quaerebam communicare. Phavorinus: τί γάρ άλλο ποιούσιν όι τᾠ σόματι ψύοντες, ή συνάπτουσι τάς ψυχάς; Quid enim aliud faciunt ora iungentes (osculantes) quam quod animas coniungant? Petronius Arbiter:

4) Moschus:

Hunc Moschi locum ex Idyllio I. v. 26, 27. petitum ante Mollum iam adduxerat Raphaël Columbanius in notis. Addo similem Virgilii Aeneid. I. v. 691. ubi Venus praecipit filio de Didone:

Nullum est dubium quin poëta respexerit illud Graecorum ϕάρακον, quamquam Servius, cui explosa illa veneni etymologia nondum displicebat, ideo venenum dictum esse osculum putabat, quod per venas iret.

1) Xenophontis lib. I. memorab. Socrat.: ’Ω Ηράκλεις, έϕη Ξενοϕών, ώς δεινήν τινα λέγεις δύναμιν τού ϕιλήματος είναι. καί τούτο, έϕη ό Σωκράτης, θαυμάζεις; ούκ οίσθα, έϕη, ότι τά ϕαλάγγια ούδ ήμιωβολιάια τό μέγεθος όντα, προσαψάμενα, μόνον τώ στόματι, ταίς τ’ όδύναις έπιτρβει τούς άνθρώπους, καί τού ϕρονείν έξίστησι; Ναί μά δί έϕη ό Ξενοϕών ένίησι γάρ τι τά ϕαλάγγια κατά τό δήγμα. ώ μωρέ, έϕη Σωκράτης, τούς δέ καλούς ούκ οίει ϕιλούντας ένιέναι τι, ό, τι ού ούχ όράς; Papae, inquit, Xenophon, quam gravem mihi narras osculo vim esse. Tum Socrates; an vero id mirare? Nescis quod Phalangia, quae magnitudine ne dimidium quidem obolum aequant, ubi solum attigerunt homines ore, doloribus eos exagitant, et a mente alienant? Verum est, ait Xenophon; immittunt enim aliquid phalangia mordendo. O stulte, Socrates inquit, pulchros vero osculantes non inserere putas quidpiam, quod visum nostrum effugiat.

1) More amantium, qui sibi rebus ab amatis missis, oscula figere amant. Clitophon osculum dat poculo a Leucippe amica accepto. Ach. Tat. lib. 2. καί άμα κατεϕίλουν τό έκπωμα, simulque poculum suaviabar. Iuno apud Lucianum suo exprobrat Jovi, quod calici, a Ganymede ipsi porrecto, osculum imprimat cuius haec verba: πίνεις, όϑεν καί αύτός έπιε, καί ένϑα προσήρμωσε τα χείλη, ίνα καί πίνής άμα, καί ϕιλής: ebibis, qua parte ipse bibit, et ubi labia applicuit, ut et bibas simul, et osculeris.

1) Similis amatoria calliditas est illa Clitiphontis apud Achill. Tat. in ore vulnus accepisse a quadam ape simulantis, ut eius labris sua Leucippe admoveret, indeque svavia ipsa furari posset.

2) Calpurnius Eclog. III, 55.

Vide Barthium ad h. l. qui similes Aristenaeti locos laudat Lib. I. epist. 27., et Lib. II. epist. 5.

1) Achill. Tatius: καί τό ϕίλημα μιχθέν έπέται, καί βάλλέι τήν καρδίαν. Ac osculum cum eo coniunctum sequitur, atque cor ferit. Moschus in Idyllio quod δραπέτης inscribitur:

2) Cur id dicat de novo melle, quod quasi paradoxon videtur, consule notas in Editione Bodeniana.

1) Μαλ’ έρωτικώς. Apud Lucian. Dial. D. V. c. 2. Iuno zelotypa exprobrat suo Jovi, quod, bibente Ganymede, calicem arriperet, dicens: όσον ύπόλοιπον έν αύτή πίνεις, όθεν καί ατός έπιε, καί ένθα προσήρμοσε τά χείλη, ίνα καί πίνής άμα, καί φιλής. quantum in ipsa restat, ebibis, qua parte ipse bibit, et ubi labia applicuit, ut et bibas simul et osculeris. Inculcat hoc idem Venercis nepotulis Naso, A. A. I., 571. MOLLUS. Nec omisit Magister amoris hoc παραγγελμάτιον. 1. de arte amandi:

Adscribat elegantissimum Agathiae in Antholog.

Quod eruditissimus Scaliger ό πάνυ vertit:

Quanta venustate illud dictum putas? πορθμεύει, etc. sic non minorc Tatius eruditissimus scriptor L. 2. άποστολιμαίον ϕίλημα hoc tale vocat, quem v. – Creber etiam in hac amatoria προεκροϕήσει amoenissimus, Eumathius sive Eustathius est, de Hysmine et Hysminia.

De his plura notavi ad Achill. Tat. L. II. c. 9. n. 3.

1) Moris fuisse videtur antiquis et comam osculari et caput. Philippus prae gaudio osculum fixit capiti Alexandri. Plut. in Alexand. Καί καταβάντος αύτού τήν κεϕαλήν ϕιλήσας. At postquam desiliit ex equo, caput eius osculatus est. Plut. de conjuratis in Bruto, dicit illos fuisse Caesaris osculatos caput: καί στέρνα, καί κεϕαλήν κατεϕίλουν. Pectus et caput deosculabantur. Apuleius de Photide ait: Vesperi quoque cum somno concederes, et in cubiculum te duxit comiter, et blande lectulo collocavit, et satis amanter cooperuit: et osculato tuo capite, quam invitus discederet, vultu prodidit. In Argonaut. apud Orphea, Peleus discedens filii Achillis deosculatur κεϕαλήν τε, όμματα καλά.

1) Manum alterius osculandam prehendere, humilitatis olim nota erat. Genuum atque pedum gestus in precationibus tum civilibus tum sacris et religiosis, antiquissimus est. Veteres exorare aliquid volentes, genua amplectebantur, in iis numen esse, et sedem miserationis arbitrati; qui modus hodie apud nonnullos frequens humilitatem denotat.

[IV.]

Lásd a’ rózsák között. Hiba!

[I.]

1. Anakreon született Jóniának Téosz nevű várossában.⁴⁸

2. Mitsoda szüléktől bizonytalan.⁴⁹

3. Elég hogy az ő familiája nemességgel, virtussal és gazdagsággal tűndöklött, ’s az Athenaeben leg fényesebb familiával, a’ Codrus király maradékival, ’s annál fogva Solonnal, Pisistratussal ’s a’ t. rokonságba volt.

4. –

5. Született pedig az LVdik Olympiásnak 2dik Esztendeje táján, a’ midőn nem tsak Athenaeben, hanem az Europai és kivált Ásiai Görög Országban.⁵⁰

6. Midőn már az ifjú Anakreon 17–18 eszt. járna: Cyrusnak a’ Perzsák Királyának Fővezére, Téoszt, az ő hazáját ostrom alá veszi. Már Hárpágus (ez volt az említett Vezér) a’ város kerítéseit foglalni kezdte; midőn a’ Téosziak, hajókra űlvén, mint sem a’ Győzőnek jobbágyi légyenek, Rátz országnak Abdera nevű városába költöznek, ’s annak Fundálójától szívesen társúl fogadtatnak. Igy vitték a’ tengeren keresztűl a’ durva Thraciába, Anakreonnak polgártársai a’ Görög Szabadságot; maga pedig a’ fiatal Lantos, a’ Múzsákat, a’ Kellemeket és Vénusokat. Idegen szomszédjaikkal háborúba keveredvén az új Telepedtek; Némelly baráti Anakreonnak, a’ vítézség és hazafiság’ áldozatjaivá levének, kiket a’ Rozsák’ és Szerelmek’ édes dallója, patriótai érzésekkel kísért le véres sírjokba. Győzedelmet nyertek a’ Teosziak, ’s békével lakhatának új hazájokba: a’ békesség édes érzéseket önt a’ Muzsákba és az Emberbe: Anakreon Poéta volt, és ifjú Legény: hihető akkor kezdte az életnek örömeit érzeni és énekleni.

7. Kellemetes daljaival az Europa és Ásia termékeny partjait megűltt Görögöknek, a’ természet érzékeny fiainak, kiknél már akkor a’ Mesterségbeli ízlés is fájinodni kezdett, esmeretségébe jutott. Az Archipelagus sok száz kissebb nagyobb Paraditsomokkal, bájoló Szigetekkel volt béhintve: hová illett jobban Anakreon, mint ezeknek közepébe? Polycrates, a’ gyönyörű Számosznak Ura, gazdag, kényén tőlt, tudós Fejedelem, – Királyi kőltséggel magához vitette ezt a’ Grátziák kedvesét.⁵¹

8.9. Minthogy Polycratest, az olvasatlanabbak, jobban esmerik, haláláig tartott szerentsés voltáról és tyrannus nevéről, mint sem nagy, nemes, és szeretetre méltó Karakteréről: nem tartom helytelennek, egy két magános vonással azt az embert előfesteni. – Számosznak igazgatását bőlts és szelid attyától általvévén, nem tsak az, hogy sok kintset gyűjtött magának, és szerentsés hadakozási ’s politika viseltt dolgai által birodalmát a’ tengeren és szárazon messze kiterjesztette, ’s az által ellenségeit megalázta, magának pedig hatalmas kűlső és otthoni barátokat szerzett, változatlan szerentséjével pedig mind a’ két részt maga eránt tiszteletben ’s tartózkodásban marasztotta: hanem nyájas, pallérozott, és jóltévő lévén, barátit és tisztjeit magához vonszotta; nemes és nagy lelkével mind ezeket, mind jobbágyait jobban lekötötte; a’ tudományok, könyvek és tudósok eránt királyi bőkezűséggel viseltetett; Számos városát, ’s az Istenek Templomait gazdagon felékesítvén a’ nép szívét magának megnyerte; közjátékokat, Könyvpalotát, Oskolákat fundált; a’ többek között Amasisnak az Égyiptomi (akkori időben legnagyobb tekintetű) Királynak barátja lévén, néki ajánlotta Pythagorást, hogy az, az Égyiptomi Papoktól, a’ kiknél lakott akkor a’ bőltsesség, idegen létére a’ titkokat megtanúlhassa. Polycratesnél való létében, Anakreon, sokat használt mind néki, mind a’ Számosziaknak, azt mondja Aeliá¬nus: mellynek okát Max. Tyrius így adja elő, hogy ő Polycrates indúlatját a’ Számosz’ lakosi eránt szelídebbé tette, és az ő tyrannusi kevélységét a’ Smerdias’ szerelmével, és a’ Cleobulus hajával, ’s a’ Bathyllus’ sipjaival és a’ Joniai dalokkal mérsékelte.

10. Ahonnan, az ő egyébaránt jószívű, és nemes elméjű Pártfogója, nem sokára őtet 5 tálentom arannyal ajándékozta meg etc. Vid. §. 10. pag. 19–20.

27. Én azt magammal el nem hitethetem, hogy 90,000 forintból álló Ajándékot egyszerre tsak dal-írásért adott volna Polycrates: a’ gyönyörködtetés mellett egyéb tehetségének is kellett lenni a’ nyájas Éneklőnek. Az bizonyos, hogy ő ennél a’ bőlcs és nagy dolgokra termett Fejedelemnél valóságos titkos Tanátsosságot viselt.

31. Nála tartozkodott mindenkor, kivévén, néha a’ hazáját Teoszt, és Sapphó kedvéért Lesbosz’ szigetébe el el fordúlt. Hanem 37 esztendős korába, néhány nappal a’ Polycrates’ szomorú halála előtt, Hipparchus, a’ Pisistratus fia, Athenae várossának Tyrannusa, ama bőlts, jo és tudós fejedelem, felindúlván az ő jo hírén, óhajtotta őtet magához: mellyet sok követség után, bizonyos és meghatározott időre, Polycratestől kinyervén, egy 50 evezős praetoria Gályát küldött Anakreonért, mellyen ez szerentsésen Athenaeba hajókázott. Hipparchus karakterét lásd §. 31. p. 54–58. –

35. Hipparchusnál mintegy 7 esztendeig lakott, kinek halála előtt kevéssel életének 44dik eszt. visszatért a’ Hazájába, hol atyai örökségét kezéhez vette. A’ városon kivűl tágas majorja volt, ahol szeretett leginkább mulatni, szemlélvén a’ természet kies voltát ’s a’ mezőknek tsendességét; innen az Agaeum Tengerét, ’s az azon elszórtt Szigeteket – hasonlithatatlan! – béláthatta, itt kertészkedett, itt szüretelt, ’s egyéb mezei dolgokkal tőltötte idejét, mellyeket olly édesen énekel, mintha a’ Természet maga megtestesedvén, merítné önnön ajándékit, ’s azoktól felvidulva, Jóniának partjain és nyelvén megszóllamlana. Itt egy rege jön elő a’ kutyáról. Vid. p. 66.

E’ két nagy Ember, Polycrates és Hipparchus, mellett, módja volt a’ nyájas természetű Anakreonnak, az akkori Világ’ legnagyobb lelkeivel társalkodni, barátkozni. E’ két nagy Ember mellett bőségben élvén és tiszteletben eleget írhatott, ’s írt is: de a’ mellyeknek csak kevés része jöhetett által a’ mi időnkre; a’ mint azt alább bővebben előadom.

34. Minden akkoridőbeli nagy emberek őtet és az ő Munkáit különös betsben tartották. Polycratesről már szóllottam. A’ többiről alább fogok említést tenni. Itt csak azt hozom elő, hogy Athenaeben, a’ legditsőségesebb helyen oszlop emelődött néki, még pedig a’ Periclesé és ennek attyáé Xantippusé megett, kik Athenaeben leghíresebb Vezérek és Arkhonok valának. De megtisztelé e’ szép elméű fiját Teosz városa is: mert a’ mi akkorban a’ Görög városoknál szokásban lévő jutalma volt a’ Múzsák’ barátinak, néki is az ő hazájában oszlopokat és állványokat tetettek, képét pénzekre verették, ’s gyűrűjökön hordozták.

40. Illy tiszteletben tartatván mind a Fő Emberektől, mind az akkori szép lelkektől, mind, a’ mi legritkább szerentse, tulajdon hazavárosától: életének hátralevő részét a’ mezőnek kiességi, ’s a’ városnak múlatsági között váltogatta, most a’ Muzsákkal, majd barátival, majd a’ jó ásiai borral édesítvén hajló esztendeit. És ekképen a’ vídám életnek ’s a’ szelídebb tudományoknak embere, mindenikből részt vévén, magát egyikkel is meg nem terhelvén, késő vénséget ért; ’s midőn már erejének gyenge maradványit malozsa leével tengetné, egy szőllő mag a’ torkán akadván, megfojtotta életének 85 esztendejében. Utóbb a’ híres Tragicus Sophocles is így járt 90 esztendős korában. – Elég, hogy Anakreon nagy pompával eltemettetett a’ maga hazájában Teoszban: koporsókövére tétetett a’ képe és Epitaphiuma, mellyről azután sok elmefuttatást írogattak a’ legnagyobb poétái Görögországnak.

[II.]

Anacreon natus est Tei, urbe Ioniae, hinc vates Teius. Quo anno? incertum. Floruit temporibus Polycratis et Hipparchi itaque circa Olymp. LXII. = A. C. DLV. Quidem ex loco Platonis in Charmide colligant eum ex familia Solonis fuisse; sed hoc refutavit Bayle.

Polycratesnél van a’ Követekkel; elfútván Abderába.

Hipparchus gályát kűld érte; ’s Oszlopot állít neki.

Ubi demum vixerit? – incertum.

Mortuus acino uvae passae. 85–88 eszt. korában.

____________________________________________________

Plato[ne] inter σοϕους refer[a]tur.

(Born igyekszik megmutatni, hogy hitt Istent etc. (?!?))

Fuit longaevus. (Gleim’s Liedern nach dem Anac-

Fuit magnis viris gratus.reon. FKft. 1775. 8o. Berlin.

Polycratem mitigare potuit. 1766. 8o

Hipparchus statuam (inter tales viros?) posuit.

NB. p. XVIII. Praestautur Bornius!!!

A’ Régiek vízzel itták a’ bort. És Anacreon is.

p. XXVIII. Hogy vesztek el? Do Mások is imitalták. p. XXIX, XXX.

Thom. Hyde, Veter. Persar. et Parthor. et Medor. Religionis H[isto]ria. Ed. II^da Oxonii. 1760. in 4^o mai.

Praedicta Epitheta omnia, propter dictam modulationem, interdum metaphorice tribuuntur Lusciniae, quae subinde appellari solet Zend-Bâph, et Zend-Lâph, et Zend-Chuân, q. d. Zendi Recitatrix: quae quidem Avis; propter garrulitatem, saepe etiam Persice vocatur… Hazâr-dastân, i. e. Mille Historiolarum Avis, quo nomine insinuatur eam plures in canendo Varietates et Elegantias habere, uti etiam Luscinia nostras Europaea habet: unde et apud Scheich Saadi vocatur… Bulbúl Ghûyanda, Luscinia Loquax. Ab his haud absonum est Graecum nomen Philoméla, q. d. Melodiam Amans. Caeterum in Oriente (ut id obiter doceam, quia Europae forte inauditum,) Lusciniae Rosas odorari solent, à Rosà ad Rosam volando et odorando, donec plane inebrientur et cadant, ita ut a quovis capiantur. Unde dictus Scheich Saadi Persa inconstantem Amatorem eleganter comparat Lusciniae, quae quotidie novas Rosas quaerit. Hoc idem mihi etiam affirmavit Abdelmessîh Mausilensis amicus noster, Kàs Isae filius.

[III.]

Magazin von merkwürdigen neuen Reisebeschreibungen. Aus fremden Sprachen übersetzt und mit erläuternden Anmerkungen begleitet. (von Johann Reinhold Forster) – Mit Kupfern und Landcharten. Wien. 1792, ff. VIII^ter Band. Des Grafen von Ferriers-Sauveboeuf Reisen in der Türkey, Persien und Arabien während der Jahre 1782 bis 1789. – Mit Bemerkungen über die Religion, die Sitten, den Charakter und den Handel der Bewohner von diesen drey Ländern.

W. Franklins Bemerkungen auf einer Reise von Bengalen nach Persien in den Jahren 1786 und 87. – a. d. Engl. v. J. R. Forster. Berlin, 1795.

Observations made on a tour from Bengal to Persia in the years 1786 and 1787. By William Franklin, Ensign on the Hon. Compan. Bengal Establishment, lately returned from Persia. London. 1790. 8.

1. NB. Schiras, die Hauptstadt von Farsistan war ehemals unter Kerim Khans Regierung sehr glänzend … ist sehr volkreich. Der fruchtbare Boden umher trägt vortrefliche Früchte und den besten Wein in ganz Persien, der (=Wein) indess seinen Ruhm bey weitem nicht verdient, wenn er anders nicht eine ähnliche Veränderung erlitten hat wie der Chier, den Horaz so preist, der aber heut zu Tage sehr mittelmässig ist. Der Schiras-Wein wird aus Trauben gemacht, die fast unmerkliche Kerne haben und sehr wohlschmeckend sind. Man führt ihn stark nach Indien aus, wo er durch die Engländer mehr wegen des ungeheuren Preises, den sie darauf setzen, als wegen seiner Vortrefflichkeit, in Ruf gekommen ist. Zu Schiras macht man auch viel Rosen-essenz, welche für die vorzüglichste gilt.

2. NB. Die Perser, welche unter friedlichen Regierungen die gebildetste Nation in Asien wurden, haben noch jetzt Geschmack an Wissenschaften und Künsten; und in allen grossen Städten gibt es Schulen, worin die Philosophie gelehrt wird. Ihre Sprache, welche von der Provinz Farsistan, wo man sie am reinsten spricht, Farsi genannt wird, ist mit Arabisch vermischt, und klingt majestätisch. Der Dichter Sadi, dessen Grabmahl sich zu Schiras befindet, machte der Dichtkunst Ehre, und andre haben ihn mit Glück nachgeahmt, ohne in die schwülstige, den Morgenländern natürliche Schreibart zu verfallen. Eine sorgfältige Erziehung ist das Hauptverdienst der Perser etc.

3. NB. Mikor Ali Murat Khan, (a’ ki egy köz Kurdi volt, és az Ispaháni Trónusra felhatolt) Mehmet Khannak, a’ Masanderáni fejedelemnek, a’ seregén győzedelmet nyert, ollyan örömpompa tartatódott ezen Ispahánban, hogy ahoz minden Europai pompát nem lehet hasonlítani, a’ mint Sauveboeuf, a’ ki szemmel látott tanú, maga mondja. A’ többek közt, a’ kit az utzán elől utól találtak ingyen tractálták, és Rozsavízzel lotsolták.

R. Townson Travels in Hungary, 1793. Edinb. and Lond. 1797. 8. w. M. – Voyage en Hongrie, précédé d’une description de la Ville de Vienne et des jardins impériaux de Schönbrunn; par Robert Townson; traduit de l’Anglais par le Citoyen Cantwel; enrichi de la Carte générale de la Hongrie et de dix-huit Planches. III. Tomes. À Leipzic. 1800. in 8^vo – Németűl Wieland által, a’ mint említi az Editeur = Theophile Mandar.

T. II. Ch. XII. p. 138, 139. Le vin de Tokay est sans contredit très-bon, mais pas assez, selon moi, pour le prix qu’il coûte. Je suis persuadé, que si ce n’était pas en faveur de la rareté, la plupart de mes compatriotes préféreraient du bon vin de Bordeaux ou de Bourgogne, qui ne coûte guéres plus d’un quart du Tokay. J’ajouterai qu’on trouve en Espagne des vins liquoreux, qui me paraissent tout aussi bons, et qu’à moins que le Tokay ne soit très-vieux, il est beaucoup trop meilleux pour le palais d’un Anglais. Au reste, je sais qu’on ne doit pas disputer des goûts; cependant, je ne sais pas si mes bons amis de Hongrie me pardonneront d’avoir donné à cet égard à gauche: car ils sont fort prévenus en faveur de leur chére patrie et de ses productions. Etcet.

[IV.]

Homerus ex ed. Heyne: Götting. 1803. 8 Voll. 8m.

Vergilius ex ed. Heyne: Lipsiae. 1788. 4 Voll. 8m.

<Ossian. 2. Voll. 8.>

Tasso. Lond. 2 Voll. 8.

Henrias.

Milton.

Messias.

____________________________________________________

Saadii Gulistán. Persice et latine edidit Georg. Gentius. Amstel. 1651. f. – Latina Amst. 1655. 12.

Specimen Poëseos Persicae, cum praef. Revitzky. Vindobonae. 1771. 8.

Carmen Caab. Ben Zocheir et Amrilkaisii. Ed. G. J. Lette. Lugd. Bat. 1748. 4.

Taraphae Moallakat. Ed. J. J. Reiske. Lugd. Bat. 1742. 4.

Zohairi Carmen Templi Meccani foribus appensum, nunc primum ex Cod. Lejdensi Arabica editum, Latine versum, et notis illustratum, ab E. F. K. Rosenmüller. Lips. 1792. 8.

Alb. Schultens monumenta vetustissima Arabica. Lugd. Bat. 1740. 4.

Erpenii Grammatica Arabica. Lugd. Bat. 1748. 1767. ex edit. Golii. 1656. 4.

Abu Ismael Thograi. Edidit Ed. Pocock. Oxon. 1661. 8 – Jac. Golius, et Math. Anchersen. Ultrai. 1707. 8.

Ithiel Hariri. Ed. Alb. Schultens. Franequ. 1731. Lugd. Bat. 1746. 4.

Schultens Anthologia sententiarum Arabicarum. Lugd. Bat. 1772. 4.

The Moallakat, or seven Arabian Poëms wich were suspended on the Temple at Mecca, with a translation and arguments by W. Jones. Lond. 1783. 4.

[V.]

Ant. Fridr. Büsching und Wöchentliche Nachrichten von neuen Landcharten, geographischen, statist. und histor. Büchern und Sachen. Berlin. 1773. ff. 8.

III^ter Jahrgang, pag. 248. Warschau. Für die Geschichte der Gelehrsamkeit, merke ich an, dass der hiesige Buchhändler Michael Gröll, schon 1773 den zweyten Theil der Oden des Horatz, und 177[…] die Gedichte Anakreons, nach der polnischen Übersetzung des berühmten Dichter Herrn Adam Naruszevicz und Mat. Sarbiewsky, habe drucken las¬sen. Das Titulblatt eines jeden Buchs, ist mit den auf einer Münze zusammengesetzten Köpfen der Übersetzer, gezieret.

[I.]

A’ régi pogány Magyarok mint a’ Persák lovat áldoztak, és a’ mint hihető fejéret: mellynek húsából Aldumást, vagyis szent vendégséget ütöttek. Az áldozatot az ég alatt, a’ magas hegyeken ejtették meg, mint a’ Persák.

Áldoztak ökröket is, és juhokat.

Papjaik vóltak, kikről azt tartották, hogy jövendőt tudnak mondani.

Egy Istent hittek, a’ világnak Alkotóját: kit a’ napnak és tüznek példázatjában tiszteltek, azt segítségűl hívták mint a’ Persák. A’ tűzet ugyan, és a’ levegőt ’s vízet tisztelték, a’ földnek hymnusokat énekeltek: de egyedűl tsak az egy Nagy Istent imádták, ’s néki áldoztak, könyörgöttek; kit némelly Iróink Damaseknek neveznek. Ez a’ név is Isten a’ Chaldeai Esta, Persa Isdan, Görög hestia, hestie, histie névvel egy eredetű, ’s örök tüzet, Isten tüzet vagy tüz Istent jelent. Az avarok Kagánja is igy átkozódik: hogy ha ő a’ Rómaiakkal tett kötést megrontja, őtet és az ő népét a’ fegyver eméssze meg, az ég és az (Deus Ignis, qui in coelo est) égen lévő tüz Isten, szakadjon reájok. –

Semmiféle bálványt, és templomot nem tartottak, hanem vide supra.

Megmetszvén késsel vagy karddal a’ testeket, véreket egy edénybe öntötték, és azt mondották, hogy a’ ki a’ hitet megszegi, annak vére úgy öntessék ki mint most az övék. A’ Scythák is így tselekedtek, de bort is elegyítettek a’ vér közé, és azután dárdájokat, nyilaikat, baltájokat kardjokat az edénybe mártván, megitták; nem tsak magok pedig, hanem a’ társak közűl is a’ főbbek. Igy tettek a’ Medusok is, a’ Kúnok is, a’ kik azon feljűl egy kutyát szoktak a’ két fél köztt elfuttatni, a’ mellyet kardjaikkal öszvedarabolván azt mondották, hogy úgy vesszék el az, a’ ki a’ frígyet megrontja.

[II.]

Muszka Krónikák.

Nestor. 84.

Anonymus. 87. 94. 95.

Const. Porphyr. 90. 99.

+Abulgazi. 91. 92. 94.

+Schlőtzer. 90.

Turótzi 94. 95.

<Anonymus 94.>

Desericius 95.

Plancarpinus 96.

Rubruquis 96.

Aen. Sylvius. 97.

Bonfinius. 98.

Piccolomini 100.

Schall. 101.

Magyarok neve.

Hungarus.

Ugrus, Ungrus, Ingrus.

ουγγρι; τορκοι.

Magyar. Const. 94.

Hungarus nem jól írják.

Mazar.Matsar. Madsar.

<Schlőtzer>

<Theo>

Τουρκοι, Theophyl. 69.

Asiai historiájok.

pag. 87.

Álmus historiája. p. 85. 86.

Nestor: Muszka Országban Kijovin mellett túl mentek a’ Carpaton.

Anonym. Az Etel vizén általjöttek Russiának Suszdal nevű tartom, keresztűl mentek Russián Kyovinig, a’ Dniper vizén, onnan Ladomeriába, onnan Halitziába általjöttek a’ Carp. – NB. Dentumoger túl a’ Volgán.

Const. A’ Pátzinatziták laktak az Atel és Gáth folyóvizei mellett, vélek határosok a’ Magyarok. És még a’ X században a Napnyúg. Magyarok a’ Napkeleti = Ásiai Magyarokkal az edgyességet f.tartották, a’ midőn kereskedők által azoknak izenni szoktak; és ugyan azok által feleletet is vettek, sőt őket meg is látogatták.

Abulg. A’ Baskirokkal szomszédoknak tartja, és azt mondja, hogy laktak a’ Tanais, Volga és Ural mellett. És hogy az említett folyóvizeknél Astrachanba egy Kuma nevü folyóvíznél, melly a’ Caucasus szomszédságába foly és a’ Casp. Tengerébe megy, van egy kevés nyoma, melly még ma is Madsarnak, azaz Magyarnak neveztetik.

Schlötzer: Legjobban fellehet venni az ő Mappájából, hol Magyariát túl teszi a’ Volgán, a’ Pátzinatzitáknak, kiket a’ Casp. felibe helyheztet, felibe, Északra.

Turótzi: Scythiának egy részét nevezi 1. Bascardiának, 2. Dentiának, 3. Magariának.

Barta Boldisár. Notár.

Melius. 1570. Pap.

István Deák.

Székely Antal. Nyíri Pajkos.

Portörő Jakab.

Borzán Gáspár.

Botskai. Fejed.

Csongrádi János.

Torma Miklós.

Pente Máté.

Túri Szabó Péter.

Tóth Lőrintz.

Mike Pál. Bíró.

Putnoki János Pap.

Szegedi János Pap.

Juhos Ferentz. Bíró.

Batsó János. Biró.

Zólyomi Dávid. G[ene]ralis.

Garázda György (?)

Kádas András.

Fekete István. Biró.

Csaholy Mihály.

Somogyi Mih.

Hodosi János.

Szokolay István. Professor.

Vátzi András. Tractus Senior.

Kerekes Mihály. Biró.

Ferentzi Péter.

N. Dobozi István. Bíró.

Szabó István.

Beretzk Márton.

Újfalvi. Schola Mester.

Czeglédi István.

Csalánosi István.

Ignátz András.

Csóka Péter.

Hegyesi Nagy Péter.

Baik András.

Mahumet N.Vezér. 1658.

Király János.

Szabó Dániel.

Dúl Mátyás.

Kádár István. Vitéz.

Fráter Pál, Rákótzi Kapitánja.

Ebeni István. D^o D^o

Jantó, Ónodi Kapit.

Nagy Pál. Rákotzi Kap.

Péter Gáspár.

Pataki Albert.

Sólyom István.

Szilágyi Szabó János.

Vígkedvű Mihály. Bíró.

Haller Gábor. Váradi Kap.

Barcsai Ákos. Fejedelem.

Sejdi. Tömösvári Basa.

Csapó Úttza.

Czegléd. U.

Piatz. U.

Várad. U.

Miklós. U.

Nagy Templom.

Nagy Harang.

Kastély.

Nyíri Pajkos.

Helv. Conf.

Synodus.

Melius Könyve. 1570.

Tatárjárás.

Tűz inscriptio (?) 1640.

Takáts Ház égése.

Péterfija U.

Varga U.

Burgundia U.

Füleki katonák (?)

Murányi tömlötz.

Kis Csapó U.

Szappanos U.

Olajos U.

Kalendariom. 1598.

Lengyel had. 1657.

Makovitz.

NB. Vicem pro vice etc. (?)

Majtiny (ubi?)

SzMihályi Synodus.

1564. Tűz.

– Nagy Templom.

1565. Nyíri Pajkos.

– Kastély dúlás.

1567. Synodus.

– Helv. Conf.

1570. Melius Könyve.

1580. Tűz.

1585. Éhség: döghalál.

1594. Tatár kiüt Husztnál.

1598. Váradot vijja a’ Török.

1604. A’ Német sattzol.

– Diószegnél rosszúl jár.

– Botskai Tokaj körűl.

1617. Cpolyba küld etc. a’ Császárhoz.

1623. Tűz.

1626. Templom épűl.

1628. – felépűl.

1631. Zolyomi quártélyozik.

1638. Nagy Harang.

1640. Tűz.

1642. Veres Torony.

1644. Rákótzi megy Ausztriára.

1648. Scholabéli Zendűlés.

1656. Tűz.

1657. Rákótzi a’ Lengyelek ellen.

– Scholabéli Zendűlés.

– Lengyel elől való futás.

1658. Lippai Győzed. a’ Magyar. a Törökökre.

– Fő Vezér Jenő alá jön.

– Tatárjárás. Kádár idejében.

– Deretskei csata a’ Magyarokkal.

– Rákótzi Hadi Insurrect. Debretzenben.

– Jenőt a’ N.Vezérnek feladják.

1659. Rákótzi bajai. Bartsai dolgai.

1660. Sejdi kegyetlenségei.

– Erdélyi Győzedelme.

– Németek Tokajnál.

– Ali Basa megszállja ’s megveszi Váradot.

1661. Ali B. fejét véteti Sejdi Bnak.

– Kemény János hada Bartsai ellen.

– Montecuculi Székelyhidat megerőssíti.

– A’ Tatárok Piskoltnál rablanak.

– A’ Német Tábor megszáll a’ Harangodon.

– Kemény’ hadai quártélyoznak Debretzenben.

1662. Conscribáltat a’ Török Cs.

– Huszain Basa kerítteti Váradot.

– a’ magyarokkal való tsatája Pályinál.

1663. A’ Nagy Vezér (?) Szekszárdnál.

– a’ Tatár Kán fia Debretzennél táboroz.

– Kénán Basa kerítteti Váradot.

– Érsek Újvárt megveszi a’ Török.

1664. Kutsuk Basa táborozási a’ Fővezérrel.

– Váradot a’ Magyarok felprédálják.

– A’ Nagyvezér békeségről traktál a’ Német Csász[ár]ral.

Szovát.

Jenő ?

Potsaji Híd.

Újfalu.

Dorog.

Esztár.

Konyár.

Hentzida.

Gáborján.

Péterszeg.

Hatvan Utsza.

Tótzó.

Deretske.

Zsáka.

Szerents.

Szent Miklós. (??)

Szarvasi híd.

Fegyvernek.

Köszily = Kössüly F.v.

Basa halom. (Sejdi)

Kálló.

Majtin.

Fekete Bátor.

Nagy Marja.

Újtornyot megüti a’ Menkő.

Piskólt.

Mi volt a’ Birság?

Pályi.

Keddi vásár.

Sarampló fa. (?)

Dobozi Biró. 1660.

Sejdi Mehmet Budai Basa.

Bitzó István.

Barkótzi. Kapitány.

Gyulai. Váradi Kapitán.

Budaházi Gábor. K.

Herpay György.

Komáromi György. Pap.

Báthori Mihály. Pap.

Tornay Istv. Superintendens.

Nográdi Mátyás. Pap.

Tatár Demeter.

Kormán György.

Fodor Tamás.

Szappanos Dávid.

Péter Gáspár.

Király János.

Sólyom István.

Hentes István.

Baik Mihály.

Csóka Péter

Szeles István.

Szabó György.

Domokos András.

Szabó Dániel.

Cselődi Lukáts.

Fóris Szűts András.

Nyüvedi István.

Bíró Dobozi Istv. Registrumában.

Budai, Egri, Szolnoki Basák (?) 1658.

FőVezér 1658.

Kurtányok. (?)

Tarha.

Csaúz (?)

Kaputsi Basa. (Quid?)

Dobozi és Bitzó: NB. Atyafijak?

Bulyök Basa. (?)

Tihaja. (?) – Tatárok’ Előljárója.

Szolnoki Ispány.

Cserkeszek.

Piri Basa ?

Béék (?)

Ága.

Két Oláh ország = Valachia és Moldavia.

Fő Jel Aga.

Murza.

Longis Posztó (quid?)

Bíró Erdődi János Registromában.

Pribékek (?)

Péntekhely és Olaszi = Útzák Váradon.

Szent Jóbi Vár.

Kutsuk Basa Váradon.

Huszain Aga.

Boldvai Márton Sz.hidi Komandans.

Volphgangus Fridericus Cob. Szakmári Német Comandans.

Nádudvari Benedek.

Baik András, vagy: Balyik.

Kápolnási János.

Ali Basa. G[ene]ralis.

Súgó Péter.

Oláh István.

Szappanos Tőkés Tamás.

Ismael Basa.

Szinán Basa Váradon.

Piri Basa.

Sultán Sulimán alatt hódolt először a’ Város.

Huszain Basa Váradon.

Szűts Márton.

Erdődi János. Bíró.

Varga Mihály.

Pataki Pál.

Villás Pál.

Tar István.

Bojti Benedek.

Sági György.

Lakatos Péter.

Kolosvári Mihály.

Jóna István.

Rigó Lőrintz.

Kabai István.

Nagy György.

I’sa Péter.

Csatári Bálint.

Kénán Basa Váradon.

Dabisa Valachiae Vajvod.

Johannes Baptista Székelyhídi Commandans.

Laurus T. II. p. 175. Lorbeerbaum.

Hedera-arborea T. II. p. 188. Δαϕνη

NB. Hedera Indica, <...> Quinquafoliata, Canadensis, Vitis Hederaeat, Convolvulus, Vitis S-folia, Hedera terrestris= Glechoma Hederaeat.

LAURUS. Hisp. Laurel.

Bohem. et Polon. Bobek.

Moscovitz. Bobkowin Drewo.

Vide Notum

35.

β. Graecae. Lamb. Bos. Antiquitatum Graecarum, praecipue Atticarum descriptio. Franeq. 1714. 12. et Lips. 1749. 8.

36.

γ. Hebraicae. Conr. Ikenii Antiquitates Hebraicae. ed. III. Brem. 1741. 8.

37.

δ. Christianae. Sig. Iac. Baumgarten primae lineae breviarii Antiquitatum Christianarum, Hal. 1743. 8.

38.

ε. Genealogia. Iac. Wilh. Imhoffii notitia sacri Romani Germanici imperii Procerum. Tubingae. 1732. 1734. Partes II. Fol. Quam editionem procuravit Koelerus, qui etiam plerorumque Europae regnorum genealogiam contexuit. Antea ed. ibid. 1699. F.

45.

^* Ad philosophiae praemitt. MATHESIS.

46.

Andr. Segneri cursus Mathematicus. Tomi I–IV. Halae Magd. 1756–1763. 8. – Aut –

Huc pertinent etiam – Tabl. Sinuum et Tangentium, quae quidem saepius, sed maxima cura et solito longe auctiores a Sherwin et Gardiner, Lond. 1742. editae sunt.

Const. de la Republ. Française. L’an 3 de la Repub. (September. 1795.) – 1795. in 12.

Originalbriefe unglücklicher Menschen, als Beyträge zur Geschichte des menschlichen Elendes den Freunden der Menschheit geweiht von den Hofrath von Eckartshausen. München. 1789. 8. – In aversa huius libri pagina

Motto:

Jusqu’ à quand grand Dieu! verrai je ma Patrie

D’ une part èclairée, et de l’autre abrûtie! –

Erzählungen zum Vergnügen und zur Seelenbildung. – Geschrieben von dem Hofrath Eckartshausen. – München. 1786. 8.

Die Glückliche Nation, oder Der Staat von Felizien. – Ein Muster der vollkommensten Freyheit unter der unbedingten Herrschaft der Gesetze. – Aus dem Französischen. – Leipzig. 1794. II Th. 8.

Immanuelis Kantii opera ad Philosophiam Critisam latina vertit Fredericus Gottlob Born. – Lipsiae 1797. II, vel plane etiam voll. 8. m.

Exegesis Libri Secundi Medullae Amesianae,in qua quantum d obgervantiam erga Deum attinet, quicquid in Sacro sancta Theologia reperitur secreti et ardui, quicquid in Schola continentur orthodoxi et obscuri, quicquid ab hodiernis haereticis vocatur in controversiam, id fere totum, per quaestiones, objectiones, responsiones, ita explicatur, ut Sacro sanctae Theologiae cultoribus, praecipue disputaturis, et concionaturis, commodissime inservire queat. Studio Georgii Martonfalvi, Transylvani, Sacro sanctae Theologiae Doctoris, ejusdem facultatis, sacrorum Bibliorum, et Logicae in Illustri Schola Debrecina Professoris ordinarii, Debrecini apud Georgium P. Karancsi. 1675. 12.^o52 Dedicatio curiosa. p. 1237.

Exegesis Libri Primi. etc. 1670. 12^o pag. 1154. Dedic. curios.

Sam. Bocharti Hierozoici, seu de Animalibus S. Scripturae Compendium Duas in partes divisium. Quarum Prior IV. Libris Animalia in genere. Quadrupedes domesticas. Feras. Oviparas. Posterior VI. Libris, Aves mundas. Immundas. Serpentes. Insecta. Aquatica. Fabulosa animalia, pandit. A Stephano M. Vecsei Ungaro in emolumentum Reipublicae Literariae adornatum. Accessęre ad calcem. Succincta in Prophetiam Obadiae Paraphrasis. Theses in illustriores Parabolas, Evang. D. Matthaei, et Lucae: ut et in Epistolam Cathol. D. Judae Apostoli, et S. Apocalypsin: duplici cum Indicae, uno Capitum, altero Locorum S. Scripturae. Franequerae. 1690. 4^o pag. 287, 165.

Tuba Sanctuarii, Num. 10, 9. Mich. 1, 2. Arcana Sanctitatis Dei, quae in Oeconomia Foederis, Graticae, Jehova Sanctus ille Israelis Esa. 5, 19. 12:6. 17, 7. a principio Mundi circa peccata, tremendis monumentis declaravit Propalans. Clarigatore (Esa. 58, 1. Ezech. 33, 2–6) Paulo Gyöngyössi, Illust. Eccl. Angl. Presbytero, SS. Th. D. et Prof. Ord. p. t. Vener. Facultatis Theol. Viadrinae Decano. A. D. 1736. Francofurti et Viadrum. 8^o pag. 138.

Dedicatio ad Sam. Lib. Baron. de Cocceji. – In fine operis pag ult. quaedam ad vitam. Auctoris pertinentia.

Beh tsendes élete,

Bús Szívem’ sebeit ha számlálom

Bús Szívem’ Öröme mit habozol

Zefir a’ vad Liget mellett

Búmat gondomat

Szívemenn nints Lárva

Ártatlan Vígasság mit vétettem

Jaj mint jártam eggy szerentsétlen estve

Mi hasznát vettem

Míg súgva kovályog az Estveli szél

Nints szebb vígság mint eggy mást szeretni

Difficile est Satyram non scribere desipit orbis, Materies Satyrae plurima quisque sumus.

Salomone vid. Jo. Fr. Buddei. Introd. ad Hist. Philosophiae Ebraeor. Halae. 1720. 8. §. XIV.

Es wundert dich, dass ein so garstig Ding,

Als eine Raupe ist, zum schönsten Schmetterling

In wenig Wachen wird; – mich wundert’s nicht.

Denn wiss’, auch manche Schöne kriecht

Als Raupe morgens aus dem Bette,

Und Kömmt als Schmetterling von ihrer Toialette.

In auctores praenumerationem urgentes.

Odi Vinicolas, redimendum obtrudere museum Consvetes, quod adhuc preba nec ipsa bibunt.

NB. A’ Krimiai Magyarokról jeles egy jegyzését olvashatni Ányosnak, a’ Magyar Minerva’ I^ő Dar. pag. 154.

Rousseau de son Caractere, dans la II Lettre à M^r le Président de Malesherbes. – Montmorency, le 12 Janvier, 1762.

Une âme paresseuse qui s’effraye de tout soin, un tempérament ardent, bilieux, facile à s’affecter, et sensible à l’excés à tout ce qui l’affecte, semblent ne pouvoir s’allier dans le męme caractère; et ces deux contraires composent pourtant le fond du Mien. –

L. Apulejus in Apologia.

Hic illud etiam reprehendi animadvertisti, quod, quum aliis nominibus pueri vocentur, ego eos Charinum et Critiam appellitarim. Eadem igitur opera accusent C. Catullum, quod Lesbiam pro Clodia nominavit: et Ticidam similiter, quod, quae Metella erat Perillam scripserit: et Propertium, qui Cynthiam dicat, Hostium dissimulat: et Tibullum, quod ei sit Plania in animo, Delia in versu.

Pullay Antal, a’ Fels. Banalis Táblának Assessora.

Kölösvig István, Csasmai Fő Esperes.

Póka Taddeus, Várasdi Fő Esperes.

Ráffay Imre Károly, Triszkey Apátúr.

Vöri Imre, Kir. Iskoláknak Gondviselője.

Csasmai [K…]

Ráffay Ferentz Xaver, Podborjai Apátúr.

Korvaly György.

Erster Band. pag. 4.

Despotische Druck macht stille und ernsthaft. Wer hart gedrückt ist, wem der Gram am Herzen nagt, der lacht nicht, und scherzt nicht! –

pag. 7. – eher möglich wäre, den Lauf eines Flusses aufzuhalten, als den gesprächigen Frankreichern die Zunge zu binden. –

pag. 9. Pelisson ein berühmter Gefangener, gelangte endlich eine Spinne – Sie war der Gegenstand seiner zärtlichsten Zuneigung, weil sie das einzige Geschöpf um ihn her war. Unvermuthet kömmt der Gefangenwärter herein, und findet den Gefangenen im Gespräche mit seiner geliebten Spinne. Mit großer Kaltblütigkeit ergreift jener das kleine Insekt, wirft es auf die Erde, und zerquetscht es mit dem Fuße.

pag. 10. Auch la Túde ein leichtsinniger Jüngling, weil er Verse gegen Maitresse des Königs, Pompadur geschrieben hat, 35 Jahre mußte er gefangen im Gefängniß überleben – Er hatte jung Leben … gemacht.

Nem kevés betstelenségére válik időnknek az, hogy a’ jó írókról ’s általjában mindenekről, a’ kik magoknak hírt nevet szereznek, annyira szokás mindenféle kissebbítő híreket, apró történetetskéket írni, beszéllni ’s terjeszteni. Hogy az ollyan, a’ maga hazájában nem kedves, és el is mellőztetik, az nincsen az emberi dolgoknak rendén kivűl; de azon kivűl erkőltsi characterét is irígységből gyanússá tenni, ez kegyetlenség. –

Vos etenim juvenes animos geritis muliebrem

Illa virago viri. Ennius.

[I. Könyvészeti bejegyzés (a kolligátum előzéklapján)]

Titulus Anglicus Essay on MAN by Alexander Pope Esquire.

Titulus Latinus Alexandri Pope Equitis Anglicani et Poetae incomparabilis Commendatio poëtica de Homine ex Anglico Idioma … Latinum translata et Carmine ne toto expressa per Jo. Joach. Gottlob. Am-en-de Theologiae Doctorem et Antistitem Sacrorum apud Dresenenses.

Titulus Italicus Saggio sull’UOMO del Sig. Alessandro Pope Tradotto dall’anglese dal. Sig. Gio. Castiglione Professore de Matematica nell’universita di Utrechti.

Titulus Gallicus Essai sur l’Homme Poeme Philosophique de Mr. Alexandre Pope. Traduit de l’Anglois par Mr. l’Abbé d u Resnel membre de l’Academie des Inscriptions et belles lettres.

Titulus Germanicus Der Mensch ein philosopisches Gedicht von Alexander Pope aus dem Englischen ins Deutsch übersetzt von den Herrn Heinrich Christian Kretsch

Titulus Gallicus Versiones in Soluta orationis Essai Sur l’Homme par Alexander Pope traduit de l’Angloisen François par Mr. de Silhouette

Plato, Se[neca], Montagne, Pascal c’est

[II. Névbejegyzés (Deslandes munkájának címlapján)]

Mich. Csokonay mpr.

[III. Nyelvi bejegyzések]

[IV. Kiemelések]

[Pope 8. l., aláhúzva, zárójelben az alá nem húzott befejezés]

„Ciel cache ŕ toutes les créatures le livre d u destin, excepté la page nécessaire, celle de leur état présent; il cache aux bętes ce que l’homme connoît, aux hommes ce que connoissent les esprits (autrement qui pourroit ici-bas supporter son existence?)”

Pope 10. l., oldalt függőleges szaggatott vonallal jelölve, zárójelben a megértéshez szükséges előző két mondat]

„(Voyez ce pauvre Indien dont l’âme non instruite voit son Die u dans les nuées, ou l’entend dans le vent. Une science orgueilleuse n’aprit point ŕ son âme ŕ s’élever aussi haut que l’orbe du Soleil, et que la voye lactée.) Et cependent la simple nature lui donna l’espérence d’un Ciel plus bas au-delŕ d’une montagne dont le sommet est enveloppé dans les nuages, d’un monde moins dangereux dans l’épaisseur des foręts; de quelque’isle plus heureuse située au milieu d’une plaine liquide, oů ce pauvre esclave retrouve encore une fois son paiys natal: nul démon qui l’y tourmente, et point de Chrétiens altérés de l’or.”

[Pope 42. l., oldalt függőleges szaggatott vonallal jelölve, zárójelben az előző mondat]

„(Comme un arbre ingrat au soin du Jardinier, enté sur un tronc sauvage devient fécond: de męme les plus solides vertus naissent des passions: la vigeur d’une nature sauvage en fortifie la racine.) Quelle source de vertu et d’esprit découle de chagrin, de l’obstination, de la haine ou de la crainte? La colčre donne du zčle et de la force; l’avarice augmente la prudence: la paresse entretient la Philosophie; l’envie, qui tirannise une âme basse, est émulation dans les sçavans et dans les guerriers. Le plaisir refiné et reserré dans de certaines bornes, est un amour délicat, et charme le sexe: et on ne trouve dans l’homme ni dans la femme aucune vertu qui ne puisse venir de l’orgueil, ou de la honte.”

[Pope 48. l., oldalt függőleges szaggatott vonallal jelölve, az utolsó mondat aláhúzva]

„Quelle que soit la passion d’un homme, la science, la renommée, ou les richesses, personne ne veut se changer contre son voisin. Les sçavans s’estiment heureux de rechercher la nature; l’ignorant est heureux de ce qu’il n’en sçait pas davantage: le riche s’aplaudit de son abondance; le pauvre se contente du soin de la Providence, l’aveugle danse, et le boiteux chante. L’ivrogne se croit un Héros, et la lunatique un Roy. La Chimiste qui meurt de faim, est souverainement heureux avec ses espérences dorées, et le Počte l’est avec sa muse.”

Cs. V. M. 1785.

Cs. V. M. 1797.

Jam possidet iure haereditario Mich. Csokonai.

Ab anno 1788. 1^a Februarii.

<Jam Michaëlis Csokonai Anno 1788 d. 1^a Februar.>

Jam Michaëlis Csokonai Anno 1788 d. 1^a Februar.

est Michaelis Csokonai Debrec. 1^a Junii 1793.

Michaëlis Csokonai. 1795 –

Michael Vitéz Csokonai die 3^a mai 1795.

Il Decamerone di Bocaccio. Tomo III, e IV^o Michaëlis Csokonai. mpr.

Apuleii Opp. Michaël Csokonay mpr.

Berquin Idylles. P. Mich. Csokonay.

[I.]

Ex gratuita Oblatione Perillustris ac Generosi Domini Stephani Csépán, Plurium J. Dominiorum Fiscalis, huiusq. Vener. Tractus atque Gymnasii Vcuratoris possidet Gymnasium Csurgóiense. Sig. d. 12^a Junii. 1799. M. Csokonay mpr.

[II.]

Ex gratuita Oblatione Perillustris ac Generosi Domini Stephani Csépán, Plurium J. Dominiorum Fiscalis, huiusq. Vener. Tractus Gymnasiique Vcuratoris possidet Gymnasium Csurgóiense. Sig. d. 12^a Junii. 1799. M. Csokonay mpr.

[III.]

Ex gratuita Oblatione Perillustris ac Generosi Domini Stephani Csépán, Plurium J. Dominiorum Fiscalis, huiusq. Vener. Tractus Vcuratoris possidet Gymnasium Csurgóiense. Sig. d. 12^a Junii. 1799. M. Csokonay mpr.

Ex gratuita Oblatione Perillustris ac Generosi Domini Adami Horváth, I. Comitatus Simighiensis Assessoris Tabula Judiciariae, per Incl. Regn. Hungariae Jurati Fori Utriusq. Advocati, Jurati pertier Geometrae, possidet Gymnasium Csurgóiense. Sig. d. 12^a Junii. 1799.

M. Csokonay mpr.

Csokonay

A’ Chodowieczky nevet Chodovjeczky-nek kell olvasni. Bizonyságát lássd itt a’ 342. old.

Elfelejthetetlen Angyalom!

Vedd ezt a’ kis Könyvet azzal a’ Szívvel, a’ millyennel ajánlom; ’s emlékezz meg Irójáról, a’ ki miattad siet a’ halálhoz, a’ kit Te hidegebben fogadsz, mint sem érdemlené. Élj vígan! –

[I.]

N: Mélt: Sárvári F:Vidéki

Gróf Széchényi Ferentz’ etc. etc. etc.

Ő Excellentiájának.

[II.]