Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

[I.]

1. Anakreon született Jóniának Téosz nevű várossában.¹

2. Mitsoda szüléktől bizonytalan.²

3. Elég hogy az ő familiája nemességgel, virtussal és gazdagsággal tűndöklött, ’s az Athenaeben leg fényesebb familiával, a’ Codrus király maradékival, ’s annál fogva Solonnal, Pisistratussal ’s a’ t. rokonságba volt.

4. –

5. Született pedig az LVdik Olympiásnak 2dik Esztendeje táján, a’ midőn nem tsak Athenaeben, hanem az Europai és kivált Ásiai Görög Országban.³

6. Midőn már az ifjú Anakreon 17–18 eszt. járna: Cyrusnak a’ Perzsák Királyának Fővezére, Téoszt, az ő hazáját ostrom alá veszi. Már Hárpágus (ez volt az említett Vezér) a’ város kerítéseit foglalni kezdte; midőn a’ Téosziak, hajókra űlvén, mint sem a’ Győzőnek jobbágyi légyenek, Rátz országnak Abdera nevű városába költöznek, ’s annak Fundálójától szívesen társúl fogadtatnak. Igy vitték a’ tengeren keresztűl a’ durva Thraciába, Anakreonnak polgártársai a’ Görög Szabadságot; maga pedig a’ fiatal Lantos, a’ Múzsákat, a’ Kellemeket és Vénusokat. Idegen szomszédjaikkal háborúba keveredvén az új Telepedtek; Némelly baráti Anakreonnak, a’ vítézség és hazafiság’ áldozatjaivá levének, kiket a’ Rozsák’ és Szerelmek’ édes dallója, patriótai érzésekkel kísért le véres sírjokba. Győzedelmet nyertek a’ Teosziak, ’s békével lakhatának új hazájokba: a’ békesség édes érzéseket önt a’ Muzsákba és az Emberbe: Anakreon Poéta volt, és ifjú Legény: hihető akkor kezdte az életnek örömeit érzeni és énekleni.

7. Kellemetes daljaival az Europa és Ásia termékeny partjait megűltt Görögöknek, a’ természet érzékeny fiainak, kiknél már akkor a’ Mesterségbeli ízlés is fájinodni kezdett, esmeretségébe jutott. Az Archipelagus sok száz kissebb nagyobb Paraditsomokkal, bájoló Szigetekkel volt béhintve: hová illett jobban Anakreon, mint ezeknek közepébe? Polycrates, a’ gyönyörű Számosznak Ura, gazdag, kényén tőlt, tudós Fejedelem, – Királyi kőltséggel magához vitette ezt a’ Grátziák kedvesét.⁴

8.9. Minthogy Polycratest, az olvasatlanabbak, jobban esmerik, haláláig tartott szerentsés voltáról és tyrannus nevéről, mint sem nagy, nemes, és szeretetre méltó Karakteréről: nem tartom helytelennek, egy két magános vonással azt az embert előfesteni. – Számosznak igazgatását bőlts és szelid attyától általvévén, nem tsak az, hogy sok kintset gyűjtött magának, és szerentsés hadakozási ’s politika viseltt dolgai által birodalmát a’ tengeren és szárazon messze kiterjesztette, ’s az által ellenségeit megalázta, magának pedig hatalmas kűlső és otthoni barátokat szerzett, változatlan szerentséjével pedig mind a’ két részt maga eránt tiszteletben ’s tartózkodásban marasztotta: hanem nyájas, pallérozott, és jóltévő lévén, barátit és tisztjeit magához vonszotta; nemes és nagy lelkével mind ezeket, mind jobbágyait jobban lekötötte; a’ tudományok, könyvek és tudósok eránt királyi bőkezűséggel viseltetett; Számos városát, ’s az Istenek Templomait gazdagon felékesítvén a’ nép szívét magának megnyerte; közjátékokat, Könyvpalotát, Oskolákat fundált; a’ többek között Amasisnak az Égyiptomi (akkori időben legnagyobb tekintetű) Királynak barátja lévén, néki ajánlotta Pythagorást, hogy az, az Égyiptomi Papoktól, a’ kiknél lakott akkor a’ bőltsesség, idegen létére a’ titkokat megtanúlhassa. Polycratesnél való létében, Anakreon, sokat használt mind néki, mind a’ Számosziaknak, azt mondja Aeliá¬nus: mellynek okát Max. Tyrius így adja elő, hogy ő Polycrates indúlatját a’ Számosz’ lakosi eránt szelídebbé tette, és az ő tyrannusi kevélységét a’ Smerdias’ szerelmével, és a’ Cleobulus hajával, ’s a’ Bathyllus’ sipjaival és a’ Joniai dalokkal mérsékelte.

10. Ahonnan, az ő egyébaránt jószívű, és nemes elméjű Pártfogója, nem sokára őtet 5 tálentom arannyal ajándékozta meg etc. Vid. §. 10. pag. 19–20.

27. Én azt magammal el nem hitethetem, hogy 90,000 forintból álló Ajándékot egyszerre tsak dal-írásért adott volna Polycrates: a’ gyönyörködtetés mellett egyéb tehetségének is kellett lenni a’ nyájas Éneklőnek. Az bizonyos, hogy ő ennél a’ bőlcs és nagy dolgokra termett Fejedelemnél valóságos titkos Tanátsosságot viselt.

31. Nála tartozkodott mindenkor, kivévén, néha a’ hazáját Teoszt, és Sapphó kedvéért Lesbosz’ szigetébe el el fordúlt. Hanem 37 esztendős korába, néhány nappal a’ Polycrates’ szomorú halála előtt, Hipparchus, a’ Pisistratus fia, Athenae várossának Tyrannusa, ama bőlts, jo és tudós fejedelem, felindúlván az ő jo hírén, óhajtotta őtet magához: mellyet sok követség után, bizonyos és meghatározott időre, Polycratestől kinyervén, egy 50 evezős praetoria Gályát küldött Anakreonért, mellyen ez szerentsésen Athenaeba hajókázott. Hipparchus karakterét lásd §. 31. p. 54–58. –

35. Hipparchusnál mintegy 7 esztendeig lakott, kinek halála előtt kevéssel életének 44dik eszt. visszatért a’ Hazájába, hol atyai örökségét kezéhez vette. A’ városon kivűl tágas majorja volt, ahol szeretett leginkább mulatni, szemlélvén a’ természet kies voltát ’s a’ mezőknek tsendességét; innen az Agaeum Tengerét, ’s az azon elszórtt Szigeteket – hasonlithatatlan! – béláthatta, itt kertészkedett, itt szüretelt, ’s egyéb mezei dolgokkal tőltötte idejét, mellyeket olly édesen énekel, mintha a’ Természet maga megtestesedvén, merítné önnön ajándékit, ’s azoktól felvidulva, Jóniának partjain és nyelvén megszóllamlana. Itt egy rege jön elő a’ kutyáról. Vid. p. 66.

E’ két nagy Ember, Polycrates és Hipparchus, mellett, módja volt a’ nyájas természetű Anakreonnak, az akkori Világ’ legnagyobb lelkeivel társalkodni, barátkozni. E’ két nagy Ember mellett bőségben élvén és tiszteletben eleget írhatott, ’s írt is: de a’ mellyeknek csak kevés része jöhetett által a’ mi időnkre; a’ mint azt alább bővebben előadom.

34. Minden akkoridőbeli nagy emberek őtet és az ő Munkáit különös betsben tartották. Polycratesről már szóllottam. A’ többiről alább fogok említést tenni. Itt csak azt hozom elő, hogy Athenaeben, a’ legditsőségesebb helyen oszlop emelődött néki, még pedig a’ Periclesé és ennek attyáé Xantippusé megett, kik Athenaeben leghíresebb Vezérek és Arkhonok valának. De megtisztelé e’ szép elméű fiját Teosz városa is: mert a’ mi akkorban a’ Görög városoknál szokásban lévő jutalma volt a’ Múzsák’ barátinak, néki is az ő hazájában oszlopokat és állványokat tetettek, képét pénzekre verették, ’s gyűrűjökön hordozták.

40. Illy tiszteletben tartatván mind a Fő Emberektől, mind az akkori szép lelkektől, mind, a’ mi legritkább szerentse, tulajdon hazavárosától: életének hátralevő részét a’ mezőnek kiességi, ’s a’ városnak múlatsági között váltogatta, most a’ Muzsákkal, majd barátival, majd a’ jó ásiai borral édesítvén hajló esztendeit. És ekképen a’ vídám életnek ’s a’ szelídebb tudományoknak embere, mindenikből részt vévén, magát egyikkel is meg nem terhelvén, késő vénséget ért; ’s midőn már erejének gyenge maradványit malozsa leével tengetné, egy szőllő mag a’ torkán akadván, megfojtotta életének 85 esztendejében. Utóbb a’ híres Tragicus Sophocles is így járt 90 esztendős korában. – Elég, hogy Anakreon nagy pompával eltemettetett a’ maga hazájában Teoszban: koporsókövére tétetett a’ képe és Epitaphiuma, mellyről azután sok elmefuttatást írogattak a’ legnagyobb poétái Görögországnak.

[II.]

Anacreon natus est Tei, urbe Ioniae, hinc vates Teius. Quo anno? incertum. Floruit temporibus Polycratis et Hipparchi itaque circa Olymp. LXII. = A. C. DLV. Quidem ex loco Platonis in Charmide colligant eum ex familia Solonis fuisse; sed hoc refutavit Bayle.

Polycratesnél van a’ Követekkel; elfútván Abderába.

Hipparchus gályát kűld érte; ’s Oszlopot állít neki.

Ubi demum vixerit? – incertum.

Mortuus acino uvae passae. 85–88 eszt. korában.

____________________________________________________

Plato[ne] inter σοϕους refer[a]tur.

(Born igyekszik megmutatni, hogy hitt Istent etc. (?!?))

Fuit longaevus. (Gleim’s Liedern nach dem Anac-

Fuit magnis viris gratus.reon. FKft. 1775. 8o. Berlin.

Polycratem mitigare potuit. 1766. 8o

Hipparchus statuam (inter tales viros?) posuit.

NB. p. XVIII. Praestautur Bornius!!!

A’ Régiek vízzel itták a’ bort. És Anacreon is.

p. XXVIII. Hogy vesztek el? Do Mások is imitalták. p. XXIX, XXX.

Thom. Hyde, Veter. Persar. et Parthor. et Medor. Religionis H[isto]ria. Ed. II^da Oxonii. 1760. in 4^o mai.

Praedicta Epitheta omnia, propter dictam modulationem, interdum metaphorice tribuuntur Lusciniae, quae subinde appellari solet Zend-Bâph, et Zend-Lâph, et Zend-Chuân, q. d. Zendi Recitatrix: quae quidem Avis; propter garrulitatem, saepe etiam Persice vocatur… Hazâr-dastân, i. e. Mille Historiolarum Avis, quo nomine insinuatur eam plures in canendo Varietates et Elegantias habere, uti etiam Luscinia nostras Europaea habet: unde et apud Scheich Saadi vocatur… Bulbúl Ghûyanda, Luscinia Loquax. Ab his haud absonum est Graecum nomen Philoméla, q. d. Melodiam Amans. Caeterum in Oriente (ut id obiter doceam, quia Europae forte inauditum,) Lusciniae Rosas odorari solent, à Rosà ad Rosam volando et odorando, donec plane inebrientur et cadant, ita ut a quovis capiantur. Unde dictus Scheich Saadi Persa inconstantem Amatorem eleganter comparat Lusciniae, quae quotidie novas Rosas quaerit. Hoc idem mihi etiam affirmavit Abdelmessîh Mausilensis amicus noster, Kàs Isae filius.

[III.]

Magazin von merkwürdigen neuen Reisebeschreibungen. Aus fremden Sprachen übersetzt und mit erläuternden Anmerkungen begleitet. (von Johann Reinhold Forster) – Mit Kupfern und Landcharten. Wien. 1792, ff. VIII^ter Band. Des Grafen von Ferriers-Sauveboeuf Reisen in der Türkey, Persien und Arabien während der Jahre 1782 bis 1789. – Mit Bemerkungen über die Religion, die Sitten, den Charakter und den Handel der Bewohner von diesen drey Ländern.

W. Franklins Bemerkungen auf einer Reise von Bengalen nach Persien in den Jahren 1786 und 87. – a. d. Engl. v. J. R. Forster. Berlin, 1795.

Observations made on a tour from Bengal to Persia in the years 1786 and 1787. By William Franklin, Ensign on the Hon. Compan. Bengal Establishment, lately returned from Persia. London. 1790. 8.

1. NB. Schiras, die Hauptstadt von Farsistan war ehemals unter Kerim Khans Regierung sehr glänzend … ist sehr volkreich. Der fruchtbare Boden umher trägt vortrefliche Früchte und den besten Wein in ganz Persien, der (=Wein) indess seinen Ruhm bey weitem nicht verdient, wenn er anders nicht eine ähnliche Veränderung erlitten hat wie der Chier, den Horaz so preist, der aber heut zu Tage sehr mittelmässig ist. Der Schiras-Wein wird aus Trauben gemacht, die fast unmerkliche Kerne haben und sehr wohlschmeckend sind. Man führt ihn stark nach Indien aus, wo er durch die Engländer mehr wegen des ungeheuren Preises, den sie darauf setzen, als wegen seiner Vortrefflichkeit, in Ruf gekommen ist. Zu Schiras macht man auch viel Rosen-essenz, welche für die vorzüglichste gilt.

2. NB. Die Perser, welche unter friedlichen Regierungen die gebildetste Nation in Asien wurden, haben noch jetzt Geschmack an Wissenschaften und Künsten; und in allen grossen Städten gibt es Schulen, worin die Philosophie gelehrt wird. Ihre Sprache, welche von der Provinz Farsistan, wo man sie am reinsten spricht, Farsi genannt wird, ist mit Arabisch vermischt, und klingt majestätisch. Der Dichter Sadi, dessen Grabmahl sich zu Schiras befindet, machte der Dichtkunst Ehre, und andre haben ihn mit Glück nachgeahmt, ohne in die schwülstige, den Morgenländern natürliche Schreibart zu verfallen. Eine sorgfältige Erziehung ist das Hauptverdienst der Perser etc.

3. NB. Mikor Ali Murat Khan, (a’ ki egy köz Kurdi volt, és az Ispaháni Trónusra felhatolt) Mehmet Khannak, a’ Masanderáni fejedelemnek, a’ seregén győzedelmet nyert, ollyan örömpompa tartatódott ezen Ispahánban, hogy ahoz minden Europai pompát nem lehet hasonlítani, a’ mint Sauveboeuf, a’ ki szemmel látott tanú, maga mondja. A’ többek közt, a’ kit az utzán elől utól találtak ingyen tractálták, és Rozsavízzel lotsolták.

R. Townson Travels in Hungary, 1793. Edinb. and Lond. 1797. 8. w. M. – Voyage en Hongrie, précédé d’une description de la Ville de Vienne et des jardins impériaux de Schönbrunn; par Robert Townson; traduit de l’Anglais par le Citoyen Cantwel; enrichi de la Carte générale de la Hongrie et de dix-huit Planches. III. Tomes. À Leipzic. 1800. in 8^vo – Németűl Wieland által, a’ mint említi az Editeur = Theophile Mandar.

T. II. Ch. XII. p. 138, 139. Le vin de Tokay est sans contredit très-bon, mais pas assez, selon moi, pour le prix qu’il coûte. Je suis persuadé, que si ce n’était pas en faveur de la rareté, la plupart de mes compatriotes préféreraient du bon vin de Bordeaux ou de Bourgogne, qui ne coûte guéres plus d’un quart du Tokay. J’ajouterai qu’on trouve en Espagne des vins liquoreux, qui me paraissent tout aussi bons, et qu’à moins que le Tokay ne soit très-vieux, il est beaucoup trop meilleux pour le palais d’un Anglais. Au reste, je sais qu’on ne doit pas disputer des goûts; cependant, je ne sais pas si mes bons amis de Hongrie me pardonneront d’avoir donné à cet égard à gauche: car ils sont fort prévenus en faveur de leur chére patrie et de ses productions. Etcet.

[IV.]

Homerus ex ed. Heyne: Götting. 1803. 8 Voll. 8m.

Vergilius ex ed. Heyne: Lipsiae. 1788. 4 Voll. 8m.

<Ossian. 2. Voll. 8.>

Tasso. Lond. 2 Voll. 8.

Henrias.

Milton.

Messias.

____________________________________________________

Saadii Gulistán. Persice et latine edidit Georg. Gentius. Amstel. 1651. f. – Latina Amst. 1655. 12.

Specimen Poëseos Persicae, cum praef. Revitzky. Vindobonae. 1771. 8.

Carmen Caab. Ben Zocheir et Amrilkaisii. Ed. G. J. Lette. Lugd. Bat. 1748. 4.

Taraphae Moallakat. Ed. J. J. Reiske. Lugd. Bat. 1742. 4.

Zohairi Carmen Templi Meccani foribus appensum, nunc primum ex Cod. Lejdensi Arabica editum, Latine versum, et notis illustratum, ab E. F. K. Rosenmüller. Lips. 1792. 8.

Alb. Schultens monumenta vetustissima Arabica. Lugd. Bat. 1740. 4.

Erpenii Grammatica Arabica. Lugd. Bat. 1748. 1767. ex edit. Golii. 1656. 4.

Abu Ismael Thograi. Edidit Ed. Pocock. Oxon. 1661. 8 – Jac. Golius, et Math. Anchersen. Ultrai. 1707. 8.

Ithiel Hariri. Ed. Alb. Schultens. Franequ. 1731. Lugd. Bat. 1746. 4.

Schultens Anthologia sententiarum Arabicarum. Lugd. Bat. 1772. 4.

The Moallakat, or seven Arabian Poëms wich were suspended on the Temple at Mecca, with a translation and arguments by W. Jones. Lond. 1783. 4.

[V.]

Ant. Fridr. Büsching und Wöchentliche Nachrichten von neuen Landcharten, geographischen, statist. und histor. Büchern und Sachen. Berlin. 1773. ff. 8.

III^ter Jahrgang, pag. 248. Warschau. Für die Geschichte der Gelehrsamkeit, merke ich an, dass der hiesige Buchhändler Michael Gröll, schon 1773 den zweyten Theil der Oden des Horatz, und 177[…] die Gedichte Anakreons, nach der polnischen Übersetzung des berühmten Dichter Herrn Adam Naruszevicz und Mat. Sarbiewsky, habe drucken las¬sen. Das Titulblatt eines jeden Buchs, ist mit den auf einer Münze zusammengesetzten Köpfen der Übersetzer, gezieret.