Fekszik ez a’ Forrás DebretzenVárossához szinte 1/2 órányira egy alatsony térségen; Észak és nyári napkelet köztt. Nem nagy ugyan, mert egy kisújnyi alig van a’ nyílása: de betses lehet azért hogy vize nyáron által is szivárog, tiszta fövényből fakad, nem zavaros, árnyék nélkűl is híves, és jó italú; mindenek felett pedig azért figyelemre méltó, hogy egy 7 ½ mértfőldnyire terjedő határon, mint a’ Debretzené, egyetlen egy élő forrás. Ez okok indithatták fel 1790–92 Eszt. az Előljárókat, hogy körűlötte egy kerek fa sátor formát építtettek, azt gömbölyű zsindely tető alá vétették, és hogy tsupántsak az emberek férhessenek hozzá, kilintses ajtóval megerősítették. De mivel fátalan pusztán, betyárokkal telyes nyomáson fekszik, ’s egy nagy országút mellett a’ tüzelő kotsis embereknek kezek ügyébe volt: deszkáit, gerendáit, ’s már szinte egész épűletét ellopdosták felőle. Az a’ fél kerekségű tégla pártázat, mellybe a’ forrás bé volt foglalva, ’s mellynek kisded nyilásán annak víze kiszivárgott, a’ kártékony emberek és a’ szomszéd felemelkedettebb mezőkről oda siető zápor miatt egybe omlott, a’ Cisternája homokkal és agyaggal bétömődött, és már szinte az ere is fúladó félbe vagyon. Ehezjárúlt már most az is, hogy patakjában, ha tsekélyeretskéjét annak mondhatni, sőt magában a’ kútfőben is nyáj sertések hengergenek és túrkálnak; melly miatt nem tsak a’ forrás és annak patakja tisztátalan, undok, vadvizes, sáros, motsáros, egésségtelen, hanem az a’ tekenő forma vőlgyetske is, mellyben az előtt friss pázsit és virágok között folydogált, disznó lakossait távollétekben is elárúlja. Nints rá többé senkinek gondja, a’ nép nem tartja legkissebb tekintetben is, tsaknémelly Juhászok rakják néha körűl, dirib darab téglával és hanttal, hogy nyári napon annyi vizet találjanak benne, amennyiből pásztori türökjökmegmerülhessen. Ez nékem a’ JUGIS AQUAE FONS! Elég ennyi annak, a’ ki maga is kitsíny; a’ ki tud kívánni, de sokat, nagyot, pompást nem kívánhat. Hanem: HORTUS UBI, ET TECTUM? Azt a’ természet egyiket sem alkotott számunkra: nékem is szorgalmatosságom által kell és illik mind a’ kettőt megszerezni. Most lássuk mellyik az a’ MODUS AGRI NON ITA MAGNUS? Tégyük meg a’ leírtt Forrást középpontnak, és abból 100 öles Rádiussal húzzunk egy Circulust, akkor meghatározzuk a’ modus agri non itamagnust. Előbb leírom millyen Ager az, azutánn megmagyarázom, hogy az non itamagnus. Ez a’ lapály egy soha nem miveltt homokos és motsárosfőld, hol juhok, sertések, útazó vásári és mindenféle marhák legelnek; és a’ melly egy igen messze terjedő nyomásnak a’ közepén fekszik. Ennek, ha Circulusba gondoljuk, egy harmada dél és nyári napkelet között vadvizes, és sertés turkálta motsár: harmada észak és napkelet között ollyan homokos gyep, melly szekér útakkal és zápormosásokkal van öszvevagdalva: a’ harmada pedig napkelet és dél-köztt tavaly elhagyatott téglavető, tele téglatöredékekkel, elpusztúltt katlanokkal ’s egy ölmélységű és sok ölekre kiterjedő gödrökkel és vermekkel. Kevés tehát annak mostani haszonvétele, és költséges és fáradságos lejend a’ jövendőbéli. Egyedűl az a’ kis forrás, és a’ hazai áldott levegő az, melly egy illy helyet velem paraditsomnak képzeltet.