(Casp. Barlaei Poëmata. Lugd. Bat. 1631. 12.)
pag. 399.
Difficile est Satyram non scribere desipit orbis, Materies Satyrae plurima quisque sumus.
Salomone vid. Jo. Fr. Buddei. Introd. ad Hist. Philosophiae Ebraeor. Halae. 1720. 8. §. XIV.
A’ Méh és a’ Pillangó.
Es wundert dich, dass ein so garstig Ding,
Als eine Raupe ist, zum schönsten Schmetterling
In wenig Wachen wird; – mich wundert’s nicht.
Denn wiss’, auch manche Schöne kriecht
Als Raupe morgens aus dem Bette,
Und Kömmt als Schmetterling von ihrer Toialette.
Blumauer im Wiener Musenalmanach. 1783.
A’ Hazug Epitaphiuma
Gyűljön eggyüvé a’ mit a’ Novellisták és a’ Prokátorok hazudtak és tsalárdkodtak még
*
tsalárd<sag>kodtak <s’ Laelius lesz> még Az m a’-ból jav.
a’ tsak kevés lesz, ha
Laeliust meggondoljuk.
*
meggondoljunk em.
Menj Utazó ’s ne hidj néki, mert, Quis credat post tot fidei documenta sinistrae Confictam ō hunc adsimulare necem?
Tornata a Menela l’ ingiusta Elenca,
Dicea, di pianto, e di vergogna piena:
Ben fu rapita esta terrena Salnia:
Ma sempre, il Cielo il sa, resto tua l’ Alma.
Ed egli: io il credo ben: ma non celarte,
Mi lasciasti di te la peggior parte.
Luigi Alamanni, Tomo II. Parte II. apud Franc. Xaver. Quadrium. – Transt. Germ. Hagedorn. et lat. St. Lud. Zimanius.
Ci gît un très-grand Personnage,
Qui fut d’un illustre lignage,
Qui posseda mille Vertus;
Qui ne trompa jamais, qui fut toujours fort sage;
Je n’en dirai pas davantage,
C’est trop mentir pour cent ècus.
Amusemens philologiques. Tom. II. p. 141.
In auctores praenumerationem urgentes.
Odi Vinicolas, redimendum obtrudere museum Consvetes, quod adhuc preba nec ipsa bibunt.
Fillis Monumentuma
Ezt a’ Statuát tettem néki, bár tsak
*
tsak A ts olvhtl. betűkből jav.
magam lehettem vólna azzá!