Autográf archiválás
Körlevél
Mint a’ harmatozó Reggel’ nedvébe’ förösztött
Rózsa, mikor büszkén nyitja piros kebelét,
Ollyan az én kedves Czenczim<’ szátskája>, midőn még
Éjjeli tsókomnak*
A szókezdő t utólag c-re javítva. nedvivel ázva ragyog.Álla pedig ’s ortzája <ragyog>; <nem tartja külömben>
<A’ ki-fakadtt pipatsot gyenge kezébe Lili.>
Igy zsendűl a’ nyár’ elején a’ kerti tseresznye,*
A szókezdő t utólag c-re javítva.
Áginak <hó-színű>*
Az áth. szó helyett nincs új változat. ritka virági között.Angyalom! o mért kell tőled haza tsúszni, midőn te
Rám a’ legforróbb*
leg-forróbb A kötőjel utólag kihúzva. tsókokat hintegeted!Ó*
Utólag betoldva egy h, az új változat tehát: Óh. tartsd-meg, kérlek, <szátskádnak> mostani színét, Míglen az alkonyodott éjtszaka*
éj<t>szaka A t utólag kihúzva. vissza-hozand.*vissza-hozand A kötőjel utólag kihúzva.
Jaj, de ha majd addig másnak szedi tsókjait*
A szókezdő t utólag c-re javítva. ajkad, <Ortzámnak halvány színire fesse magát!>*
Új változat nélkül kihúzva.
|
-nek szája*
Az áth. rész fölé utólag betoldva.
fejér*
Az utólag áth. <ragyog> fölé betoldva.
<a’ Lili’>*
Betoldva a sor fölött, s a sor vége is javítva: a kezé<be Lili>, tehát a tervezett változat: a’ Lili gyenge keze, majd az egész áthúzva.
Angyalom, ah*
Angyalom<!>, <o> Az ah az o fölé írva.
szép szádnak*
Az áth. szó fölé írva.
|
<Fogy az Élet, ’s> nem sokára
Szép korom majd el-repűl,
Érzem, <nints messze> határa,
’S majd komor telére dűl:
De borral <sebess szárnyának>
<Lép-vesszőket>*
Nincs az áth. szó helyett új változat. hányhatok:Bort hamar, <bort! – Múlásának>
Ha iszom, katzaghatok.
Még most – hálá Istenimnek! –
Kelyhem’ bátran forgatom;
Még most – hálá Istenimnek! –
Lillim’ tsókolgathatom;*
A szókezdő t utólag c-re javítva.
Még nints,*
A t utólag c-re javítva. a’ ki el-fogassa
<Gyanúba vett> levelem,
Nints,*
A t utólag c-re javítva. a’ ki tudakoztassa
Ki sziszeg titkon velem.
Lilli, jer, jer, mártsd rozsádat
Kelyhem’ édes nedvibe;
Fond azt, és melj-pántlikádat,
Hajam’ barna fűrtibe.
<Óltogasd szám’ szomjúságát,
’S pajkoskodj addig velem,>*
Új változat nélkül áthúzva.
Míg <az élet’> bóldogságát
Nyíltt*
Nyílt<t> Utólag áth. karod között lelem. |
Éltem fogy, és*
Utólag toldva az áth. rész fölé, amelyben előzőleg az É é-re jav.
E’ szép kor*
Az E’ a sor elé betoldva, a S s-re jav, a korom utolsó két betűje áth.
már közel*
Az áth szavak fölé írva.
szárnyalltának*
Az áth. rész után írva, a szárnyalltának az <eltüntének> fölé betoldva.
gyors <eltüntének>
<enyészetének>*
Az áth. rész után írva, majd áth., új változat nélkül.
Meggyanított*
Utólag az áth rész fölé írva.
Fonjad azt, ’s melly pántlikádat,*
Az eredeti szöveg utólag felülírva.
éltem’ fő*
Az áth. szavak fölé írva, utána a hosszú ó ékezete lehúzva.
|
A’ Cytheréa’ férje
Lemnószi műhelyében
Atzél nyilat <hasított>
Kedvesse’ <kis fijának.>
Lép-mézbe mártogatta
Hegyét Cyprisz: de <Ámor>
A’ mézbe mérget öntött. –
’S ím’ a’ minap az ádáz
Márs <vissza tért az hartzról,>
’S dárdája’ nagy nyelében
Kevélykedett,*
Ráírással javítva Kevélykedik-ből. ’s az <Ámor> Könnyű nyilát nevette.
<Igy szólla Ámor: Ez tám>
<Elég nehéz; emeld bár!>
<Le-nyúla értte>
’S Vénus mosolyg<va nézte.>
De tsak-hamar lihegve
<Szóllalt-meg a’ Had-Isten:>
<Ámor,><nyilad nehéz; fogd!>*
Az áth. rész helyett nincs új változat megadva.
Tsak tartsd-meg! így felelt ez!*
A felkiáltójel lehúzva, csak a pont maradt.
[az utolsó 8 sor a világos tintás javításokkal együtt utólag ferde
vonalakkal áthúzgálva, a sorok elé beírva a következő 9 sor:] Ki tudja? monda Ámor.
De hát ha karjaidnak
Nyilam nehézke is lesz.
Márs a’ nyilért lenyúla,
’S Vénus titkon mosolygott.
Lihegve monda most Márs:
Ah, fogd nyilad’, gonosz, fogd!
’S így szólla néki Ámor:
Csak tartsd-meg azt, ha könnyű!
|
Érosznak
<Amornak> egy nyilat vert*
A <hasított> mellé írva világosabb tintával, az Érosznak az <Amornak> fölött betoldva. Utóbb ez és a következő sor átlósan áthúzogatva.
gyermekének*
A ceruzával áth. szó mellé írva, ugyancsak ceruzával, e versnél ez az egyedüli ceruzás javítás.
Érósz *
Az <Ámor> mellé írva világosabb tintával.
megjött a’ csatából*
Az áth. szavak mellé írva világosabb tintával.
Pedig talám nehéz is.*
Az áth. sor mellé írva.
Lészesz karodnak.*
Az áth. sor mellé írva.
Má<vors;>rs a’ nyilért lenyúla,*
A Márs a’ a Mávors;-ra írva, a továbbiak a sor mellé.
titkon mosolygott.*
A nézte először nézett-re javítva, majd az egész szó áth. A további javítások a sor fölött betoldva.
Igy szólla Márs.*
Az áth. sor mellé írva, az Igy olvashatatlan szóból jav.
Erósz*
Az áth. szó <Ámor> elé betoldva.
|
<Nyögdétselő Szeletske,>
Repűlj Laurám felé,
’S <jelentsd,> hogy sóhajtas vagy;
De meg ne valld kié!
Bús Tsermely,*
A T c-re jav. ha <melléd jő>, <Valld-meg>, hogy könny <valál,>
De melly szemből <fakadtál>
<Azt, Tsermely, meg ne valld!>
|
Nyögdellő <lengzetecske> gyenge lengzet,*
Az áth. sor fölé írva.
valld-meg,*
Az áth. szó fölé írva.
meglátod,*
Az áth. szavak mellé írva.
Mondd néki*
Az áth. szó fölött betoldva. … voltál;*Az áth. szó mellé írva.
omoltál*
Az áth. szó mellé írva.
Azt néki, kedves csermely,
Azt néki meg ne <valld> mondd!*
Az áth. sor alá írva mindkét új sor.
|
A’ <barna> főld iszik, ’s <azt>
<Viszontag> a’ fa issza;
A’ tenger a’ folyókat;2
Πινει θαλασσ᾿ αναυρουσ; nem pedig: Πινει θαλασσα δ᾽ αυραν.
A’ tenger’ habja’it a’ Nap;
A’ Nap-<világot> a’ Hóld.
<Hát engemet, Barátim!
Miért nem hagytok inni?>
|
viszontag*
Az <azt> fölé írva utólag.
A’ földet*
A <Viszontag> elé utólag betoldva.
sugarit*
A <világot> fölé írva utólag.
Hát én miért ne innám?*
Az áth. két sor alá írva utólag.
|
<Nehéz dolog szeretni;
De nem szeretni szint az!
És még nehézbb ezeknél>*
A három első sor utólag, világosabb színű tintával áthúzgálva, közöttük, fölöttük, mellettük változatok sora, alig szétválaszthatóan, ezeket az áth. első három sor alatt közöljük. Ez a három sor letisztázva olvasható a sorok mellett is, majd ez a tisztázat is átjavítva, ez a mellette lévő oszlopban található.
<Ah kínos> Kín nem szeretni; ah de
Szeretni <még nagyobb kín,> nem kevésbb kín!
’S még <nehézbb> kínosabb ezeknél
Visszátlanúl szeretni!
Nem nézi Amor a’ fő
Nemet, sem a’ szelídebb
Erkőltsöt, és az elmét.
Tsak pénzre nézet ő most!
Ó vesszen a’ ki a’ pénzt
Egyéb felett szerette!
Miatta nints se’ Testvér
Se<’> Szűle, se’ Rokonság!
Had foly közöttök immár!
’S miatta – a’ mi rosszabb –
Szerelmesink epednek.
|
Kín nem szeretni! bezzeg*
A bezzeg ráírva az előző változatra.
De még Szeretni <nem kevésbb> is kín!*
A De még a sor elé betoldva, ligatúrával rövidítve.
És még nagyobb <ezeknél>*
A nagyobb ráírva az előző változatra, az É betoldva az ’S elé.
Sem*
Más színű tintával m van hozzátoldva.
|
Nezzd friss harasztja mint zúg
Lebegve <gyenge gallyain> minden ágán*
Az áth. rész fölé írva. <’S a’ tiszta csermely hallod>*
A sor elé írva, a tiszta eleje olvashatatlan szóból jav., majd az egész áthúzva. <Túl rajta mint>
’S túlrajta hallod
’S a’ gyors patak nem hallod
Mint ömlik el megette
Tulrajta mint>*
Utólag e négy sor átlós vonalakkal áthúzva.
|
<Leányka, dűlj-le, kérlek,*
Mellette a görög szöveg áll, világosabb tintával, utólag odajegyezve (ezt a jegyzetekben közöljük).
E’ szép fa’ hívesébe.
Nézd mint inog susogló harasztja*
Világos színű tintával áth. az előtte álló szó, s mellé írva, majd áth.: susogló. Végül az egész sor áth., s elé írva az új változatok.
Harasztja minden ágán;
’S a’ tiszta tsermely – hallod?
Túl rajta mint herétsel.<…>*
Az áth szó fölé utóbb olvashatatlan áth. szó betoldva.
Nints senki, a’ ki e’ szép
Hellynél tovább mehessen!>*
Utólag az egész vers átlós vonalakkal áthúzva.
Ki vólna e’ kies hellyt
Látván ki elkerűlje?*
E két sor utólag toldva az áth. sorok alá.
|
1 Leányka dülj le kérlek
2 E’ szép fa hűvösébe.
3 Nezzd friss harasztja mint zúg
4 Lebegve <gy> minden ágán
<S tulrajta hallod vad hallod a’ hegy mint
Patakja mint> ’s túlrajta hallod a’ hegy gyors
<’S a’ hegypatakja hallod Futó patak miként zúg.
Sebes patakja mint csörg.
Hegycsermely
<’S tulrajta hallod a’ víz
Mint ömlik el csörögvecsergedezve.>*
Utólag e két sor átlós vonalakkal áthúzva.
6 <’S> hallod hogy ömlik a’ víz
5 ’S Túl rajta <hömpöly> víg futással*
Az áth. szó fölé írva. csergedezve. Ó dőlj alá, ’s gyönyörködj!
|
Az éjjel, a’ midőn már
El-szunnyad<tam> vala,
Be-zártt ajtóm<on> Ámor
Lármásan zörget<ett.>
Ki vagy? – mi kell? – kiálték;
Illy későn mit keressz?
„Fogadj-be, kérlek” <úgymond>,
„Eggy <kis szegény fiút!>
<Rég’>ólta a’ setétben
Tévelygek fel<->’s alá;
’S ha meg nem szánsz, az őszi
Esőben meg-fagyok.”
Igy szólla ő. Én azonnal
Meg-gyújtám métsemet,
’S a’ Jajgatót fel-éledtt
Tüzemhez űltetém.
’S fagyos kezét kezem közt
Melengettem, ’s haja’
El-ázott fürtje közzűl
Tsafartam a’ vizet.
Magamhoz tértem! úgymond;
De, nézzük, húromat<,>
<Jó Gazda, a’ nagy zápor
Meg-tágította é?>
’S <ím hirtelen sebess> nyil
<Járt’>-által <melyjemet.>
Jól hord! <jól hord!> de szíved,
Gazdátsk<ám>, fájni fog!
|
El-szunnyadék*
Utólag, világos színű tintával, ráírással szunnyadék-ra jav.
ajtómat*
Utólag, világos színű tintával, ráírással ajtómat-ra jav.
zörgeté.*
Utólag, világos színű tintával, ráírással zörgeté-re jav.
Fogadj-be, Gazda,*
A Gazda a sor fölött betoldva.
<tévedt> kisded gyermeket.*
Az áth. rész alá írva, majd az áth. szó helyetti újabb változat ez alá.
Már rég*
Az áth. szó fölé írva.
ez*
Ráírással jav. az-ból. őszi Nem tágította é meg
A’ zapor, <tegzemen?> ívemen?*
Az áth. sorok fölött betoldva.
azonnal eggy gonosz*
Az áth. rész fölé írva.
Vert*
Az áth. szó elé írva. által mellyemet.*Az áth. szó mellé írva.
úgymond*
Az áth. szavak fölé írva.
Gazdátska,*
Gazdátskám-ból ráírással jav.
|
Igy tsendesednek-el tajtékos habjai
A’ régi <fészkekből> ki-fordúltt Tengereknek,
<Értvén parantsoló> intését Isteneknek,
Mint itt a’ zaj, midőn fel-kél – VAY.
|
fektekből*
Az áth. szó fölé írva.
Érezvén nyugtató*
Az áth. szavak fölé írva, világosabb színű tintával végzett javítás.
|
Minnyim! leg-első rózsájától/zsengéjétől
Érted fosztám-meg a’ tavaszt;
Vedd szíved’ hív Imádójától,/örök hívétől,
Vedd, kérlek, forró tsókkal azt!
Vedd, Minnyi! vedd, ’s nézzd mint hullattam
Harmat gyanánt rá könnyemet,
Hogy sorsom által el-tiltattam
Elődbe tenni szívemet;
’S panaszlani, hogy bánatomnak
Tsak az ad<hat> vígasztalást,
<Hogy> meg-jelenvén álmaimnak,
Esküdsz, hogy nem kedvellesz mást.
Nézzd, mint serkentget új örömre
Mindent a’ nyájas kikelet:
Nem engem, Minnyi! én örökre
Szívemben hordom a’ telet;
<’S belőle búmnak mérges ívét
Mind addig ki sem vonhatom,
Míg Szívedet ’s a’ – – Szívét
A’ magaménak mondhatom.>
|
Kivűltted élni éltemet*
A sor fölé betoldva, áth. nincs.
bánatimnak*
Az i az o-ra ráirva
Most*
A sor elé betoldva. Tsak az ád*A javítás után a szókezdő T javítatlan maradt, az ad<hat>-ban az első a-ra ékezet került.
Ha*
Az áth. szó fölé írva.
’S nem is lesz vége gyötrelmimnek,
Nem is derűl-fel bánatom,
Míg, szív<ét>e ’s jobbj<át>a szép Minnyimnek
<Tulajdonomnak> mondhatom.
Hogy már enyém, nem*
A második két sor utólag átjavítva, e rész az áth. rész alá írva.
|
A’ <Méltóságos Úr’ neve>,
Mellyért magát <Mik>*
Leírás közbeni javítás. Mihók puffasztja,’S csikarva gyűlt kincsét fogyasztja,
<Már eleget főldre teve.>
Ez a’ bolondság nem aggasztja
Kevésre vágyó lelkemet,
Eggy hív: Uram, Ked! engemet
Bajszos napszámosom’ szájából
Sokkal inkább gyönyörködtet
Mint a’ Pest’ titularéjából
Bár melly czikornyás nevezet,
<Mellyre> fondorkodás vezet. – Ha rá*
Az áth. szó elé írva, utólag, más színű tintával
|
Excellenz nevezete,*
Az áth. szavak fölé írva, utólag, más színű tintával, a névelőhoz egy z toldva.
Nézzd, földre hányat ültete.*
Az áth. sor mellé írva, utólag, más színű tintával.
|
Nincs milliók köztt eggy, kit a’ fene,
Vak Áte így vett volna szabdalásba.*
<korbácslásba.> szabdalásba. Az áth. szó fölé írva. ’S ha*
Az ’S utólag toldva a sor elé, a ha Ha-ból jav. megdühödve kapkod*kap <bár> A kod utólag toldva a szóhoz. néha másba,Segéllni mingyárt kész azt*
<Azt megkönnyítni felkél> Segéllni mingyárt kész azt Az áth. rész fölé írva. Istene.Ah, engemet nem véd őellene
Sem ég sem föld! E’ szörnyű bajvívásba’
Ájúlva dűlök újabb ájúlásba;
’S írt nem találok melly enyhítene. –
Ámor megszánta éltem’ kínjait,
’S mond’: Én enyhítem a’ kit a’ Sors sújta.
’S bérűl ölembe tette-le Sophiet.
És ím, miolta nékem áldást nyújta,
’S bús éjjelemnek bájos mécset gyújta,
Nem érzem a’ Sors’ csapkodásait.
|
Áte, az embereket sze-
rencsétlenekké tevő
Istenasszony.*
Utólag írva a versszak mellé.
|