Lyányka, találva van ő! ’s te mosolygva csudálod hogy arczát
A’ föveny illy igazán vissza kiáltja feléd!
hozza tenéked elő.
*Az utolsó három szó fölé írva.
Melly Isten vezeté karodat? ki sugallta hogy ezt merd?
Mert Isten nélkűl e’ csuda nem lehete.
*
A’ szerető ifjat szerető lyánykája szeretve