Nincs milliók köztt eggy, kit a’ fene,
Vak Áte így vett volna szabdalásba.*
<korbácslásba.> szabdalásba. Az áth. szó fölé írva. ’S ha*
Az ’S utólag toldva a sor elé, a ha Ha-ból jav. megdühödve kapkod*kap <bár> A kod utólag toldva a szóhoz. néha másba,Segéllni mingyárt kész azt*
<Azt megkönnyítni felkél> Segéllni mingyárt kész azt Az áth. rész fölé írva. Istene.Ah, engemet nem véd őellene
Sem ég sem föld! E’ szörnyű bajvívásba’
Ájúlva dűlök újabb ájúlásba;
’S írt nem találok melly enyhítene. –
Ámor megszánta éltem’ kínjait,
’S mond’: Én enyhítem a’ kit a’ Sors sújta.
’S bérűl ölembe tette-le Sophiet.
És ím, miolta nékem áldást nyújta,
’S bús éjjelemnek bájos mécset gyújta,
Nem érzem a’ Sors’ csapkodásait.
|
Áte, az embereket sze-
rencsétlenekké tevő
Istenasszony.*
Utólag írva a versszak mellé.
|