Kis Fetske, te mihozzánk
Szokott időre térsz<-meg>,
megtérsz
*térsz<-meg>, A szó elé a meg szócska ligatúrás rövidítése utólag betoldva.
’S midőn nyarunk elő-áll,
Fészket tsinálsz, ’s megintlen
A’ Nílus’ árja mellé
Repűlsz ha tél közelget.
Nem ezt tselekszi Ámor!
Ő szűntelen belém száll,
’S szívembe’ rakja fészkét.
Már benne pelyhes eggyik
Kisdedje; másikát még
Tojása rejtve tartja;
Eggy már ki-bújt felényig.
Mindég sipegnek éhes
Kitsínyim, a’ nagyobbak
Kissebbeket nevelnek;
A’ fel-növűlttek ismét
Kissebbeket tenyésznek. –
Mit tégyek? – Ennyi Ámort
Ki győzne fel-nevelni?