O Te, kinek harsány hadi kürtje Tihannak enyelgő
Szűzeit eddig nem-hallott hangokra tanítá,
Hogy valamerre kevély hullámait hányja zajogva
A’ Balaton, Hunyadit! Hunyadit! riadozzon az erdő:
Horváthom, jer, akár Plátóddal az Elme’ nem <e>smértt
ismértt
*A szókezdő e utólag, más színű tintával i-re javítva.
Léte felől <ébrentt álmokba merűlve bolyongassz,> magadat ébrentt álmokba
Én oda nem késérlek! – akár Csapodidnak igazlott
meríted;
*Az áth. rész fölé írva, más színű tintával, utólag.
Karján a’ rejtett Szépség’ ösvényinek indúlsz;
Jer, kérlek, ’s Eratóm mit adott ajakomra figyelmezz.
Kedvell ő Téged, noha gyenge virágit hajadból
Calliope, laurust nyujtván helyjébe, ki-szedte.
Halld azt most tőlem, ’s majd Tőled hallja Juliskád.
András – <e>smered őt mert gyász-dombjára siralmas
ismered
*A szókezdő e utólag, más színű tintával i-re javítva.
Könnyeidet te is hullattad – temetőit Urának
Lenni pogány kézben nem szemlélhette továbbá.
Fel-kél, kardot övedz, ’s koronáját férjfi sisakkal
Váltja-fel és viadalra neveltt Bajnokjait a’ nagy
Nílusnak messzére terűltt mezejére vezérli.
Mint lobogott a’ vér színű
*vér<be kevertt> színű Azonos színű tintával végzett javítás, a leírással egyidőben.
szent jellel havazló
Pallástjok! Cherubim mind eggyike, nézzed akár szent
Őltözetét, akar ártatlan erkőltsit, ha szintén
Eggy újabb
*új<j>abb Azonos színű tintával végzett javítás, a leírással egyidőben.
Néró gyilkos lángjára vetettê is.
Nőtelenek vóltak; Bajnokhoz az ille; – Keresztes
– Bajnokhoz
*Bajnokhoz Elé utólag, más színű tintával gondolatjel toldva be.
Bálint vólt eggyedűl, kit Tornai Margit az óltár
Zsámolyain Hymennek örök hűségire vonsza.
Ez most a’ zuhogó Jordán fövenyére le-dűlvén,
Mint a’ magzatitól meg-fosztott Fűlmile sír, rí,
A’ siket erdők közt ekként zengette panasszát:
Fekete szemeu szeep Heolgiechke
Röpülhetnec chac mint a fecke
Meg ma szalnec szemed latara
Ablakod rosteliozatiara.
S addig dwdolnám enecemet
Mig megszanwan esdeklesemet
Kis kamaradba befogadnal
S öledbe niugwo heliet adnal.
Nem kellene nekem kalitka
Hogi engemet benne tarch fogwa
Mert ha elwznel is melwled
Megh sem röpülnekel en twled.
Delben asztalodra röppennec
S etkes widam wendeged lennec
Megchipegetnem falatodat
Poharadbwl innam borodat
Ha pedig fonnaal karzecedbe
Felzalnec rokad wezzeiere
’S oli busan niegnem enekemet
Mig köniet hullatna zeep zemed.
Estve ugian ha alom niomna
Elbuinek swrw karpitodba
De meg hainal elwtt ióreggel
Felkwtnelek wig chergesemmel.
Ugrandozwa iarnec akkoron
Felsala puha paplanodon
Felre rantogatnam kendeodet
Hogi lathassam bokor emleodet.
O ki wolna boldogabb mint én
Zeep wolgiechkeiében feredwen
’S ha bimbochkait chokolhatnám
Beela is irigien nezne ram.
Jaj de mint az arwa gerlice
Ugi buidosom en mostan niögwe
Mert nekem szarniaim ninchenec
Kik szep Margitomhoz wigienek.
Andras alatt werzeö buzgannial
Wiwok mindennap a Pogannial
Annak dragalatos wereert
A’ ki erettemis onta wert.
S a mikor karom a chalmakat
Ugi apritia mint a torzakat
Igi kialtok szent Jesusomhoz
Wigi Uram egikor Margitomhoz.
’S im tisztwlni latom az Eget
S ram a’ nap wig swgart ereget
Azt ielentwen hogi nem sokara
Wiszawisz az Isten Thornara.
Igy végzette dalát Eratóm, ’s el-tűne. Szemérmes
Szép nyaka még ragyogott a’ ködben; ’s szélnek eresztett
Fürtjeiből olly kelleme<tes szag> szálla-le hozzám
kelemes illat
*Utólag más színű tintával végzett javítás, a sor fölé írva.
Mint a’ millyet ereszt ki-virított bokra Fürednek,
Vagy Szántód gyönyörűn zőldellő gyepje, midőn azt
Balzsamomos violák lepik-el még gyenge tavasszal.
Homlokomat myrtus <koszorú ’s szép rózsa> keríté;
rózsák ’s szép párta
*Utólag, más színű tintával sor fölötti betoldások; a myrtus elé: rózsák ’s szép; a myrtus mögé: párta.
’S tsattogatott szárnyon két hó-szín híve repűlt-el
Cyprisnek, szent védje’ bizonyságára, felettem.
Élni fogunk, kedves Horváthom! Tégedet ádáz
Bellonád hadi kürtre kiált, ’s már szárnyra repített
Hangjaid a’ ki-terűltt Egeken úgy dörgenek, a’ mint
A’ dagadó Balaton ’s Hunyadidnak mennyköve dörgött;
Engemet hív Eratóm ki-virított erdeje’ békés
Árnyékába vezet, ’s ottan a’ hóldnak ezüst-szín
Fényjénél olly búslakodó hangokra tanítgat,
Mint a’ nyúgoti szél lágy nyögdétslése, midőn az
Illatozó rózsák közt Czenczimet alva találja.
Örvendj! élni fogunk! ’s később Unokáim örömmel
Emlegetik, Horváthjáért mint ége Kazinczy!