A’ melly nyalábot itt vészesz, Dömém,
Ha nyugodalmad kedves, hirtelen
Vessd tűzre, másként égni ’s sírni fogsz.
Ezt nékem Ámor adta,
*Utólag, más színű tintával jelzett sorrendcsere: Ámor adta nékem.
a’ ki rád
Hogy meg-szökél előle – (ó balúl
Tevéd azt) – sebző nyílait feni.
Vessd tűzre, – kérlek,
*tűzre<!>, – kérlek, A gondolatjel sor fölötti betoldás, azonos tintával, egyidejűleg.
intlek, – hirtelen!
El-rejtett méreg az; Pandorai
Szelentze, melly a’ meg-nyitásra tsal,
De majd, ha engedsz, bé-fut mérgivel.
Ő tsak vesztedre vágy; Nem esmered
Te még haragját; kedvezése is
Kegyetlen, álnok, bosszús, és hazug.
Meg-tsalt az álnok engem is, pedig
Én nem kerűltem a’ rab-lántzokat
A’ mellyeket rám fűze Czenczije,
’S mind azt szenvedtem a’ mit Bácsmegyêim
Inséges örvényében szenvede.
Szökött! hát már Te mit vársz, hogyha majd
Nyalábom által el-szédítve, a’
Ki-tett keleptze mélységébe buksz? –
Vessd tűzre, mondom, ajándékomat,
’S átkozd ’s kerűld a’ repdeső gonosz
Istent;
*Istent<!>; Egyidejű javítás.
Őt véled én is átkozom.
De, ah! – ez a’ szív égni ’s sírni kész;
’S örökre hordja – ’s önként!
*– ’s önként! A gondolatjel sor fölötti betoldás, azonos tintával, egyidejűleg.
– lántzait.