Autográf archiválás
Körlevél
Minnyim! leg-első rózsájától/zsengéjétől
Érted fosztám-meg a’ tavaszt;
Vedd szíved’ hív Imádójától,/örök hívétől,
Vedd, kérlek, forró tsókkal azt!
Vedd, Minnyi! vedd, ’s nézzd mint hullattam
Harmat gyanánt rá könnyemet,
Hogy sorsom által el-tiltattam
Elődbe tenni szívemet;
’S panaszlani, hogy bánatomnak
Tsak az ad<hat> vígasztalást,
<Hogy> meg-jelenvén álmaimnak,
Esküdsz, hogy nem kedvellesz mást.
Nézzd, mint serkentget új örömre
Mindent a’ nyájas kikelet:
Nem engem, Minnyi! én örökre
Szívemben hordom a’ telet;
<’S belőle búmnak mérges ívét
Mind addig ki sem vonhatom,
Míg Szívedet ’s a’ – – Szívét
A’ magaménak mondhatom.>
| Kivűltted élni éltemet*
A sor fölé betoldva, áth. nincs.
bánatimnak*
Az i az o-ra ráirva
Most*
A sor elé betoldva. Tsak az ád*A javítás után a szókezdő T javítatlan maradt, az ad<hat>-ban az első a-ra ékezet került.
Ha*
Az áth. szó fölé írva.
’S nem is lesz vége gyötrelmimnek,
Nem is derűl-fel bánatom,
Míg, szív<ét>e ’s jobbj<át>a szép Minnyimnek
<Tulajdonomnak> mondhatom.
Hogy már enyém, nem*
A második két sor utólag átjavítva, e rész az áth. rész alá írva.
|