E’ világ minden szugolyáji köztt, ó
Széphalom, nékem te nevetsz leginkább.
Ó fogadj csendes kebeledbe majd ha
Elfut az órám. Életem elfut. // Életem
<elfogy> elfut.
*Utóbb más színű tintával írva a sor mellé.
Itt, ah! itt öntse dagadott szemekből
A’ kegyes könnyet tetemimre Fannim,
Enekét lassú zokogással itten
Dalja Virágom.
31. Xbr. 1793.