Autográf archiválás
Körlevél
Új fergeteg kél ellened, ó Hajó!
’S készűl az álnok síkra taszítani.
Jaj, mit mivelsz? Térj, kérlek, ismét
Hajdani hív ki-kötőd’ keblébe!
Nem látod é mint ingadoz a’ kevély
Árbotz, ’s az el-törtt kar-fa miként retseg?
Nem ill’nek illy kétséges úthoz
Bomladozó kötelékid. – Imé
Nints ép vitorlád, nintsenek Istenid,
Kikhez segédért bízva kiálts megint,
Ámbátor, erdők leg-nemesbbik*
Ámbá<r>tor, <az> erdők<nek jelesbbik> leg-nemesbbik Áthúzással, mellé és ráírással javítva. Gyermeke, nagyra-vonúltt Fenyő<-fa,>
Kérkedve <mondjad> esmeretes neved’
’S fő származásod’. A’ remegő Hajós
Nem bízik <abban. Állj, külömben>
< Tsúfja leszesz dühös Ellen’idnek.>
Tsüggedve sírtam annyiszor a’ kiért,
De a’ kit épen láttam agyarkodó
Őrvényiből mindég ki-kelni!
Ah! mikor érsz ki-kötőmbe vissza?
|
Ámbá<r>, <az> erdők
<nek jelesbbik>
Fenyő! te,*
Fenyő<-fa,> A felkiáltójel és utána a te, az áth. rész alá írva.
hányod*
<mondjad> hányod Az áth. szó fölé írva.
a’ festett falakban.*
<abban. Állj, külömben> a’ festett falakban. Az áth. szavak fölé írva.
Ojd magad’ a’ dühödött Szelektől.*
< Tsúfja leszesz dühös Ellen’idnek.> Ojd magad’ a’ dühödött Szelektől. Az áth. sor fölé írva.
éppen*
ép<p>en Ráírással jav.
ki-kötődbe*
ki-kötő<m>be A d ráírással javítva m-ből.
|
Im, a’ Ki-kelet
Űzi a’ telet!
<’S bolyongó fellegét
’S zúzos fergetegét>
Lágy lehelleti
Messze kergeti.
<Szemem> a’ mit lát
Hosszas bánatját
A’ szélnek ereszti;
Víg kedvét éleszti,
’S tiszta színre kél,
Mert el-múlt a’ tél!
<Még a’ madarkák>
<Félénkek ’s némák:>
De, <nem sokára a’ bokor ha majd>
<Vídúltt harasztot hajt,>
Vissza-szállanak,
’S dalt indítanak.
Mihelyt a’ ligetet*
Előtte két sornyi szabad hely hagyva.
A’ meg-keseredett
Bús fülemile
Jajjal tőlti-be.
O ha majd akkor
Eggy redős bokor
Mellé rejtezhetném,
’S kényemre nézhetném
Szép tekinteti
Mint kedvelteti!
<’S ha a’ pajkos> szél
Lopva néki kél,
<’S sebess repűleti
Leplét félre veti
Szemérmes szemmel
Miként pirúl-el.>
<O szép> Ki-kelet
Verd-el a’ telet;
<’S ha Czenczi ide jő,
Szerelmet ébresztő
Lehelleteddel
Szívét lágyítsd-el!>
|
a’ szem*
Sor fölött betoldva. A sorkezdővé vált névelő a javítás után kicsi maradt.
A’ Fülemilék
Alszanak most meg
majd nem sokára
A’ tavasz szavára*
Az áth. sorok mellé betoldva, a 3. sor esetében az áth. rész fölé írva.
Vagy midőn a’*
Az áth. rész fölé írva, a d k-ból jav.
Kedves*
Az áth. rész fölé írva.
|
A’ Cytheréa férje
Lemnószi műhelyében
Atzél nyilat hasított
<A’ tsalfa Cypripórnak>
Lép-mézbe mártogatta
<Azt Tyndaris> de <Ámor>
A’ mézbe mérget öntött.
’S ím’ a’ minap az ádáz*
<Ad> ádáz
Márs vissza-tért az hartzról;
’S dárdája nagy nyelében
Kevélykedett, ’s az Ámor
Könnyű nyilát nevette.
Mond Ámor: Ez, emeld bár,
Elég nehéz karodnak! –
Le-nyúla érte Mavors;
’S Vénus nevetve*
<lihegve> nevetve Az áth. szó fölé írva. nézé.De tsak-hamar lihegve
Szóllalt-meg a’ Had-Isten:
Ámor, nyilad nehéz; fogd! –
Tsak tartsd-meg! így felelt ez.
|
<Az álnok Ámoroknak.> Kedvesse kis fijának.*
<A’ tsalfa Cypripórnak> Mellette ugyancsak áth. változat: <Az álnok Ámoroknak.>, majd a sor fölé betoldva: Kedvesse <Amorának> kis fijának.
Hegyét Cypris: de Ámor*
A sor eredetileg: <Azt Tyndaris> de <Ámor> A sor elé betoldva, majd utóbb áthúzva: <Vénus hegyét>, fölé írva: Hegyét Cypris. A sor végi áthúzás mellé írva, majd áth.: <eggyik>, mellé írva: Ámor.
|
Fogy az élet, ’s nem sokára
Szép korom <már> majd el-<múl> repűl;*
A kihúzások után toldva a sorba, más írással.
Érzem, nints messze határa,
’S <hajam barna szála hull:>
De borral sebess szárnyának
Lép-vesszőket <vethetek,>
Bort hamar! bort!– Múlásának,
Ha iszom, <nevethetek.>
Még most – hálá Istenimnek!
Kelyhem<et> forgat<hat>om:
Még most – hálá Istenimnek!
Czenczim’ tsókolgathatom:
Még nints, a’ ki el-fogassa
Gyanúba vett levelem’,
Nints a’ ki tudakoztassa
Ki sziszeg titkon velem.
Czenczi, jer, jer, mártsd rózsádat
< Tajtékzó poharamba,>
’s Fond azt és melj-pántlikádat
< Fürtös barna hajamba.>
Óltogassd szám’ szomjúságát,
’S pajkoskodj addig velem,
Míg az élet’ bóldogságát
Nyiltt karjod között lelem.
|
<Forró vérem majd el hül,>
’S majd komor vénségére dűl;*
E sor több változatban készült, előbb sor fölé, majd mellé írva: 1. ’S <hajam barna szála hull:> Az eredeti áthúzása.2. <Forró vérem majd el hül,> Sor fölötti betoldás az áthúzott rész helyett, majd ez is áthúzva.3. ’S majd komor vénségére dűl; – a sor mellé írva. A komor vénségére aláhúzva, alá betoldva: fagyos telére, (ezek kontaminációja lett a végleges megoldás).
hányhatok;*
Utólag, a kihúzást követően toldva a sorhoz. fagyos telére katzaghatok.*
Utólag, a kihúzást követően toldva a sorhoz.
bátran*
Az első áth. fölé betoldva.
Kelyhem édes nedvibe*
Az új sor az áth. fölé írva.
Hajam barna fürtibe*
Az új sor az áth. fölé írva.
|
1.)*
Utólag írva az első sor elé.
Szép képed <…dli> mindég
<Szemem előtt> lebeg,
De bús köny hull <belőle>
Hogy az nem vagy magad.
<A>zt látom <hogy az estve>
<Le száll>; <a>zt hogy a’ Hold
<Fénylik felettem, ’s sírok>
Hogy az nem vagy magad.
2.)*
E szám az első lejegyzés írásképével látszik egyezőnek, a szakasz írásképe pedig az első versszakon végzett javításokéval egyezik.
|
Dein süsses Bild etc.
Budán, Januar. 13d. 1795.*
A cím mellé és alá írva folytatólagosan, de eltérő írással.
Blidli*
<…dli> Blidli Az áth. rész fölé írva, eltérő írással.
Körülöttem*
<Szemem előtt> Körülöttem Az áth. szavak fölé írva, eltérő írással.
szememből,*
<belőle> szememből, Az áth. szó mellé írva, eltérő írással.
Ezt*
Ezt Az E A-ból jav.
hogyha a’ Reggel*<hogy az estve> hogyha a’ Reggel Az áth. szavak mellé írva, eltérő írással. Az áth. előtt a hogy szóhoz, ugyancsak eltérő írással, hozzátoldva a ha szócska.
Süt rám;*
<Le száll> Süt rám Az áth. szó fölé írva, eltérő írással. ezt*ezt Az e a-ból jav., eltérő írással. hogyha*hogyha A ha utólag toldva a szóhoz, eltérő írással.
Pillant <le rám> reám*
<le rám> reám Az áth. szó fölé írva, az eltérő írású javításon belül. , ’s kesergek,*
Az egész sor az áth. sor mellé írva, eltérő írással.
Ama’ kútfőre, mellynél
Megvallá hogy szeret
Ama’ bokorra, melly köztt
Hév csókkal vála-el,
Késztetlek, kedves tűnet,
Változz-el hirtelen,
Változz-el, kedves tűnet,
És légy Blidlim maga!
|