HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
SÓHAJTÁS A’ TAVASZHOZ.
Regmetz, Jan 1sőjén, 1787.
Im, a’ Ki-kelet
Űzi a’ telet!
<’S bolyongó fellegét
’S zúzos fergetegét>
Lágy lehelleti
Messze kergeti.

<Szemem> a’ mit lát a’ szem*
Sor fölött betoldva. A sorkezdővé vált névelő a javítás után kicsi maradt.
Hosszas bánatját
A’ szélnek ereszti;
Víg kedvét éleszti,
’S tiszta színre kél,
Mert el-múlt a’ tél!

<Még a’ madarkák> A’ Fülemilék
<Félénkek ’s némák:> Alszanak most meg
De, <nem sokára a’ bokor ha majd> majd nem sokára
<Vídúltt harasztot hajt,> A’ tavasz szavára*
Az áth. sorok mellé betoldva, a 3. sor esetében az áth. rész fölé írva.
Vissza-szállanak,
’S dalt indítanak.

Mihelyt a’ ligetet*
Előtte két sornyi szabad hely hagyva.
A’ meg-keseredett
Bús fülemile
Jajjal tőlti-be.

O ha majd akkor
Eggy redős bokor
Mellé rejtezhetném,
’S kényemre nézhetném
Szép tekinteti
Mint kedvelteti!

<’S ha a’ pajkos> szél Vagy midőn a’*
Az áth. rész fölé írva, a d k-ból jav.
Lopva néki kél,
<’S sebess repűleti
Leplét félre veti
Szemérmes szemmel
Miként pirúl-el.>

<O szép> Ki-kelet Kedves*
Az áth. rész fölé írva.
Verd-el a’ telet;
<’S ha Czenczi ide jő,
Szerelmet ébresztő
Lehelleteddel
Szívét lágyítsd-el!>