Az éjjel, a’ midőn már
El-szunnyadtam vala,
Be-zártt ajtómon Ámor
Lármásan zörgetett.
Ki vagy? mi kell? kiálték,
’S illy későn mit keressz? –
„Fogadj-be, kérlek,” úgymond
„Eggy kis szegény fiút!
Régólta a’ setétben
Tévelygek fel ’s alá;
’S ha meg nem szánsz, az őszi
Esőben meg-fagyok.”
*meg-<halok.”> fagyok.”
Igy szólla. Én azonnal
Meg-gyújtám métsemet
’S a’ Jajgatót fel-éledtt
Tüzemhez űltetém.
Fagyos kezét kezem közt
Melengettem, ’s haja’
El-ázott fürtje közzűl
Tsafartam a’ vizet.
Magamhoz tértem! úgymond;
De, lássuk,
*<nézzük> Az áth. szó helyett a sor szélén betoldva: lássuk.
húromat
Jó Gazda! a’ nagy esső
Meg-tágította é?
’S ím hírtelen sebes nyil
Járt’-által melyjemet.
Jól hord!
*Jól hord! Előtte hibás sorkezdet: Gazdátskám.
(úgymond) de szíved
Gazdátskám fájni fog!