O Te kinek harsány hadi-kürtje Tihannak enyelgős
Szűzeit eddig nem-hallott hangokra tanítá,
Hogy, valamerre kevély hullámait hányja zajogva
A’ Balaton, HUNYADIT! HUNYADIT! riadozzon az erdő:
HORVATHOM, jer; akár Plátóddal az elme nem esmértt
Léte felől ébrentt almokba merűlve bolyongassz;
Én oda nem késérlek: – akár CSAPODIDnak igazlott
Karján, a’ rejtett Szépség ösvényinek indúlsz;
Jer kérlek, ’s Eratóm mit adott ajakomra, figyelmezz!
Kedvell ő téged, noha gyenge virágit hajadból
Calliope, laurust nyújtván helyjébe, ki-szedte.
Halld azt most tőllem, ’s majd tőlled hallja JULISKÁD.
ANDRÁS – (esmered őt, mert gyász-dombjára siralmas
Könnyeket hullattál magad is) – temetőit Urának
Lenni Pogány kézben nem szemlélhette továbbá.
Fel-kél, kardot övedz, ’s koronáját férfi sisakkal
Váltja-fel, és viadalra neveltt Bajnokjait a’ nagy
Nílusnak messzére terűltt mezejére vezérli.
Mint lobogott a’ vér színű
*vér<be> színű
szent jellel havazló
Pallástjok! Cherubim mind eggyike, nézzed akár szent
Őltözetét, akar ártatlanbb erkőltsit, ha szintén
Eggy újjabb Néró gyilkos lángjára vetettê is.
Nőtelenek vóltak; – Bajnokhoz az ille; – Keresztes
Bálint vólt egyedűl kit Tornai Margit az Óltár
Zsámolyain Hymennek örök hűségire vonsza.
Ez most a’ zuhogó Jordán fövenyére le-dűlvén
Mint a’ Magzatitól meg-fosztott Fűlmile sír, rí,
A’ siket erdők közt ekként zengette panasszát:
Fekete szemeu szeep Heolgiechke
Repeulhetneec chac mint a’ fechke
Még ma szaalnec szemed láttára
Ablakod rostéliozattiara.
*rostél<y>ozattiara. Az áth. betű fölé írva: i.
’S addig dudolnaam énecemet
Mig megszanuaan esdeklésemet
Kis kamarádba befogadnaal
S eoledbe niuguó
*<ny> niuguó
helyet adnaal.
Nem kellene nekem kalitka
Hogy engemet benne tarch fogua,
Mert ha elüzneel is melleöled
Meeg sem röpülneecel én teöled.
Deelben asztalodra röppennéc
Eetkes s vidaam vendeeged lennéc
Megchipegetneem falatodat
’S kis kannádbúl
*’S <poharadból> kis kannádbúl
innám borodat.
Ha pedig fonnaal karszeekedbe’,
Felszaalnec rokkád veszeiére,
’S olli búsan niegnem
*niegnem Az ie y-ból jav.
énecemet,
Hogi köniet hullatna szeep szemed.
Estve ugian ha álom niomna
Elbuinek sürü kaarpitodba,
De meg hajnal eleött jó reggel
Fel-keöltnélec víg chergesemmel.
Ugrándozva iárnék akkoron
Felsalá puha paplanodon
Félre rantogatnám kendeödet
Hogy láthassam bokor emleödet
O ki vólna bóldogabb mint én
Szeep veölgiechkéiében feredvén.
*<hevervén;> feredvén.
’S ha bimbóchkait chokolhatnám
*<ts> chokolhatnám
Bela is irígyen nézne raam.
Jaj, de mint az arua gerlice
Ugi buidosoc én mastan nieögue,
Mert nékem szaarniaim ninchenec
Hogi szeep Margitomhoz vigienec.
Andraas alatt veerzeö buzganial
*buzgan<y>al Az áth. betűre írva: i.
Viuok mindennap a’ pogánial
Annac draghalátos veréért
A’ ki érettem is onta vért.
’S a’ mikor karom a’ chalmaakat
Úgi aprittia mint a’ torzsákat,
*<T> torzsákat,
Igi kiáltok szent Jezusomhoz
Vígi Uram egikor Margitomhoz.
’S ím’ tisztúlni látom az eget,
’S rám a’ nap víg súgárt ereget,
Azt jelentuén hogi nem sokára
Vissza-visz az Isten Thornára.
Igy végzette dalát Eratóm, ’s el-tűne. Szemérmes
Szép nyaka még ragyogott a’ ködben, ’s szélnek eresztett
Fürtjeiből olly kellemetes szag szálla-le hozzám
Mint a’ millyet ereszt ki-virított bokra Fürednek,
Vagy Szántód gyönyörűn zőldellő gyepje, midőn azt
Balsamomos violák lepik-el, meg gyenge tavasszal.
Homlokomat myrtus koszorú, ’s szép rózsa keríté,
’S tsattogatott szárnyon
*szárnyon Az o a-ból jav.
két hó szín
*<kedveltt> hó szín Az áth. szó fölé írva.
híve repűlt-el
Cyprisnek, szent védje’ bizonyságára, felettem.
Élni fogunk kedves HORVÁTHOM! Tégedet ádáz
Bellonád hadi kürtre
*<dalra> kürtre
kiált, ’s már szárnyra repített
Hangjaid a’ ki terűltt Egeken, úgy dörgenek, a’ mint
A’ dagadó Balaton ’s Hunyadidnak mennyköve dörgött:
Engemet hív Eratóm, ki-virított erdeje’ békés
Árnyékába vezet, ’s ottan a’ Hóldnak ezüst szín
Fényjénél, olly buslakodó hangokra tanítgat,
Mint a’ Nyúgoti szél lágy nyögdétslése, midőn az
Illatozó rózsák közt Czenczimet alva találja.
Örvendj,
*<Eln> Örvendj<!>,
élni fogunk! ’s később Unokaim örömmel
Emlegetik, HORVÁTHjáért mint ége Kazinczy.