Kis Fetske! te mi hozzánk
Szokott időre térsz-meg,
’S midőn nyarunk elő-áll,
Feszket tsinálsz, ’s megintlen
A’ Nílus árja mellé
Repűlsz, ha tél közelget.
Nem ezt tselekszi Ámor!
*Ámor<,>!
Ő szűntelen belém száll
’S szívembe rakja fészkét.
Már benne pelyhes eggyik
Kisdedje; másikát még
Tojása rejtve tartja;
Eggy már ki-bújt felényig.
Mindég sipegnek éhes
Kitsínyim; a’ nagyobbja
Kissebbeket nevelget;
A’ fel-növűlttek ismét
Újjabbakat tenyésznek. –
Mit tégyek? – Ennyi Ámort
El-győzök é nevelni?
*<Nem> győzök é<n> nevelni<!>? Az El- a <Nem> fölé írva.