Üss’ a’ kő dudogó Napádat, édes
Erzsim, hadd haragudjon, hadd eméssze
Dünnyögésivel hecticás tüdőjét!
Ne gondolj vele mit lotsog felőlünk
*felő<l>lünk
Ha Vendégeivel guzsalynak űlvén
Minket ’s másokat ízre porra nyelvel.
Tsússz hozzám tsak azért is; ő moroghat!
’S nyomd bátran ajakomra gyenge Szátskád’.
Adj eggy tsókot, – hamar!
*– hamar! A gondolatjel utólagos betoldás.
– meg’ eggyet, – újra –
Nem lát most – hamar eggyet! – ah ne rettegj
Nyomd jobban! – szaporázd ’s ne kapd-el ajkad’.
Adj százat! – hamar! – ezret! – ujra százat;
Ismét más ezeret; – meg’ újra százat;
Adj, adj, harmadik ezret; – újra százat;
Add számlaltalan’! hogy se mi ne tudjuk
Számban tartani mennyi tsókot adtál;
Sem zsóltárra szorúltt Napád ne győzze
Édes vétkeidet rovásra róvni.