Autográf archiválás
Körlevél
Új fergeteg kél ellened, ó Hajó!
’S készűl az álnok síkra taszítani.
Jaj, mit mivelsz? Térj, kérlek, ismét
Hajdani hív ki-kötőd’ keblébe!
Nem látod é mint ingadoz a’ kevély
Árbotz, ’s az el-törtt kar-fa miként retseg?
Nem ill’nek illy kétséges úthoz
Bomladozó kötelékid. – Imé
Nints ép vitorlád, nintsenek Istenid,
Kikhez segédért bízva kiálts megint,
Ámbátor, erdők leg-nemesbbik*
Ámbá<r>tor, <az> erdők<nek jelesbbik> leg-nemesbbik Áthúzással, mellé és ráírással javítva. Gyermeke, nagyra-vonúltt Fenyő<-fa,>
Kérkedve <mondjad> esmeretes neved’
’S fő származásod’. A’ remegő Hajós
Nem bízik <abban. Állj, külömben>
< Tsúfja leszesz dühös Ellen’idnek.>
Tsüggedve sírtam annyiszor a’ kiért,
De a’ kit épen láttam agyarkodó
Őrvényiből mindég ki-kelni!
Ah! mikor érsz ki-kötőmbe vissza?
| Ámbá<r>, <az> erdők
<nek jelesbbik>
Fenyő! te,*
Fenyő<-fa,> A felkiáltójel és utána a te, az áth. rész alá írva.
hányod*
<mondjad> hányod Az áth. szó fölé írva.
a’ festett falakban.*
<abban. Állj, külömben> a’ festett falakban. Az áth. szavak fölé írva.
Ojd magad’ a’ dühödött Szelektől.*
< Tsúfja leszesz dühös Ellen’idnek.> Ojd magad’ a’ dühödött Szelektől. Az áth. sor fölé írva.
éppen*
ép<p>en Ráírással jav.
ki-kötődbe*
ki-kötő<m>be A d ráírással javítva m-ből.
|