Haszontalan keresem
El-távozott Kedvesem’!
Meg-vetette kérésemet,
’S ím’ árván hagyott engemet.
Ha másszor menni kelle,
Reszkető tekintete,
’S eggy kéz-szorítás mondotta,
Az el-válás mint kínzotta.
De most, mint az idegen
Bútsút veve hidegen;
’S el-tsüggedtt szívem érzette
Bánatomat mint nevette!
Nézd tsak, nézd tsak, Kegyetlen,
Könnyem
*<Szívem> Könnyem Az áth. szó fölé írva.
mint foly szűnetlen,
’S emelkedő bús meljembűl
*meljembűl Az ű ő-ből jav.
Sóhajtásom miként repűl.
Tudom, hogy ha ezt látnád,
Kedvesedet meg-szánnád,
Hozzája vissza-repűlnél,
’S hív ölébe sírva dűlnél;
’S ortzájának árjait
Száraztgatnák tsókjaid. –
De – hasadj-meg nyomorúltt szív,
Ő többé nem lessz hozzád hív!