HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
DISSERTATIO-KÉZIRAT
[349.]
I. Zsoltár.



ugrás a szövegforráshoz
Versio correcta. 1
[a kéthasábos kézirat bal hasábjában a következő szerepel:]

Versio Káldiana.

1. Bóldog ember, a' ki az istenteleneknek
tanátsán nem járt, és a' bünösök útán nem
állott, és a' dögletesség székiben nem ült:

2. Hanem az Úr törvényében az ö akarattya,
és az ö törvényében elmélkedik éjjel, és
nappal.

3. És lészen mint a' fa, melly a' vizek folyása
mellett plántáltatott, melly megadgya
gyümöltsét az ö idejében: És a' levele el-nem
húll: és mind, a' miket tselekeszik, meg-
szerentséssittetnek.

4. Nem igy az istentelenek, nem igy: hanem
mint a' por, mellyet el-hány a' szél a' föld
szinéről.

5. Az-okáért meg nem álhatnak az
istentelenek az itéletben: sem a' bünösök az
igazak gyüleközetében.

6. Mert isméri az Úr az igazak útát: és az
istentelenek úta el-vész.


1. Boldog ember az,
ki a’ gonoszok’ tanáccsánn nem jár,
a’ bűnösöknek úttyán meg nem állapodik,
’s a’ gúnyolóknak gyülekezetében nem üldögél,

2. Hanem az Úrnak törvénnyében gyönyörködik,
törvényérűl elmélkedik éjjel-nappal.

3. Hasonló lesz ő a’ vízjárások mellé ültetett fához,
melly annak üdejében gyümölcsöt hoz,
’s mellynek levele le nem húll; –
Mindennek, a’ mihez fog, szerencsés előmenetele lessz.

4. Nem így az istentelenek, nem így;
hanem mint a’ polyva, mellyet a’ szél elhány.

5. Azért a’ gonoszok ki sem állyák az ítéletet:
sem a’ bűnösök a’ jámboroknak bírógyűlését.

6. Mert a’ jóknak ösvénnye kedves az Úr előtt;
és a’ rosszaknak úttya elvesz.





[350.]
II. Zsoltár.



ugrás a szövegforráshoz
Versio correcta. 2
[a kéthasábos kézirat bal hasábjában a következő szerepel:]

Versio Káldiana.

1. Miért agyarkodtak a’ Pogányok, ’s a’ népek
hiuságokat gondoltak?

2. Fel-állottak a’ föld királyi, és a’ fejedelmek
egybe-gyültek, az Úr-ellen, és az ö Kristusa
ellen.

3. Szaggassuk-el az ö kötelöket: és vessük-el
rólunk igájokat.

4. A’ ki mennyekben lakik, meg-neveti öket: és
az Úr meg-tsúfollya őket.

5. Akkor szóll nékik haragjában, és
búsúlásában meg-háboríttya öket.

6. Én pedig királlyá rendeltettem töle Sionon az
ö szent hegyén, az ö parantsolattyát hirdetvén.

7. Az Úr monda nékem: Én fiam vagy te, én ma
szültelek téged.

8. Kérjed tölem, és néked adom a’ Pogányokat
örökségül; és birodalomúl a’ föld határit.

9. Igazgatod öket vas veszszövel, és mint a’
fazekas edényét el-rontod öket.

10. És most királyok értsetek: tanúllyatok kik a’
földet itélitek.

11. Szolgállyatok az Úrnak félelemmel: és
örvendezzetek néki rettegéssel.

12. Vegyétek-bé a’ fegyelmet, hogy valamikor
meg ne haragudgyék az Úr, és el-veszszetek az
igaz útról.

13. Mikor hirtelen fel-gerjed az ö haragja,
bóldogok minnyájan, a’ kik ö-benne bíznak.


1. Mit háborognak a’ nemzetek?
mit forralnak a’ népek hasztalanságot?*
Zsk8, 155b: forralnak a’ népek haszontalanságot?

2. Fellázúlnak a’ földnek királlyai,*
Zsk8, 155b: Fel {lázúltak állanak} lázúlnak a’ földnek királlyai,
tanácskozásra gyűlnek öszve a’ fejedelmek*
Zsk8, 155b: {és az uralkodók együtt tanácskoznak} tanácskozásra gyűlnek öszve a’ fejedelmek
az Úr és az ő Kenttye ellen.

3. „Szaggassuk szét lánczaikot:*
Zsk8, 155b: „Szaggassuk szét {bilincseiket} lánczaikot:
vessük el magunkrúl köteleiket!”*
Zsk8, 155b: vessük {le} el magunkrúl {igáikot} köteleiket.”

4. Neveti ezeket a’ ki a’ mennyben lakik;
gúnyollya őköt az Úr.

5. Haragjában fogja őköt egykor megszóllítani:
fellobbanásával elrémítvén őköt.

6. „Én kentem fel őtet királyomnak,” Szionra, szentségem’ hegyére!*
Zsk8, 155b: „Én kentem fel őtet királyomnak Szionra, szent {hegyemre} ségem’ hegyére!”
Előterjesztem a’ végzést:*
Zsk8, 155b: {Kihirdetem parancsolattyát} Előterjesztem a’ végzést:

7. Jehovah mondotta nekem: „Fiam vagy te,
ma szültelek tégedet!

8. Kérj tőllem;
’s nemzeteket adok neked örökségűl;*
Zsk8, 155b: ’s {népeket a’} nemzeteket adok neked örökségűl;
a’ földnek határait rendelem birtokodnak.*
Zsk8, 155a: a’ földnek határait {birtokúl} rendelem birtokodnak.

9. Királyi vaspálczával töröd öszve őköt:*
Zsk8, 155a: {Vasvesszővel} Királyi vaspálczával töröd {meg} öszve őköt:
szétzúzván őköt cserépedény gyanánt.”

10. Okosodgyatok meg tehát királyok!
Vegyétek be a’ tanítást bírói a’ földnek!

11. Félelemmel szolgállyatok Jehovának:
rettegéssel tisztellyétek őtet.

12. Hódollyatok Fiának, hogy meg ne
haragudgyon;

13. Mert nem sokára fellobban haragja. –*
Zsk8, 155a: Mert {hamar} nem sokára fellobban haragja.
Boldogok mindnyájan, kik benne bíznak.





[351.]
III. Zsoltár.



ugrás a szövegforráshoz
Versio correcta. 3
[a kéthasábos kézirat bal hasábjában a következő szerepel:]

Versio Káldiana.

1. Dávid Zsóltára, midön a’ fiának
Absalomnak-elötte futna.
2. Uram miért sokasodtak-meg, a’ kik
engem háborgatnak? sokan támadnak
ellenem.
3. Sokan mondgyák a’ lelkemnek: Nints
néki szabadúlása az ő Istenében.
4. Te pedig Uram én óltalmazóm vagy,
én ditsöségem, és fejemnek fel magasztalója.
5. Az én szómmal az Úrhoz kiáltottam:
és meg-halgatott engem az ö szent hegyéről.
6. Én aluttam, és mély álomban vóltam:
és fel-költem, mert az Úr meg-tartott engem.
7. Nem félek az engem környül-vévö
népnek ezeritől: kelly-fel Uram, szabadits
-meg engem én Istenem.8. Mert te verted-meg mind az ok-nélkül-
való ellenkezőimet: a’ bünösök fogait öszve-
rontottad.9. Az Úré a’ szabadítás: és a’
te népeden a’ te áldásod.


1. Dávid’ Zsoltára, mikor Abszalom fia elől
megfutamodott.
2. Mi nagyra szaporodtak ellenségim, Jehovah!
Melly számosak, kik ellenem törekednek!
3. Sokan már azt is mondgyák felőllem:
„nem lel ő többé segedelmet az Istenben!”
4. Pedig te, Jehovah! pajzsom vagy körűlöttem,
’s megdücsőítvén, felmagasztalod fejemet.
5. Fenn szóval kiáltottam Jehovához,
és szentségének hegyérűl meghallgatott engem!*
Zsk8, 155b: és szentségének hegyérűl meghallgatott engem’ <et.>
6. Lefekszek, alszok, ébredek:
mert Jehovah oltalmaz engemet.
7. Nem félek én ezernyi ezer seregtűl,
ha környöskörűl táborba szállanak is ellenem.
8. „Kelly fel Jehovah! ments meg Istenem!”
Széttöröd te minden ellenségemnek agyarát;
a’ gonoszoknak fogait öszvezúzod.
9. Jehovában az üdvözség!
Népedre a’ te áldásod.*
Zsk8, 155b: Népedre <szent> a’ te áldásod.





[352.]
IV. Zsoltár.



ugrás a szövegforráshoz
Versio correcta. 4
[a kéthasábos kézirat bal hasábjában a következő szerepel:]

Versio Káldiana.

1. Végig, azért, a’ ki örökséget vészen: Dávid
Zsoltára.
2. Igéimet vedd, füleidbe Uram, értsd-meg
kiáltásomat.
3. Figyelmezz az én imádságom szavára, én
Királyom, és én Istenem.
4. Mert néked könyörgök: Uram reggel meg-
halgatod az én szómat.
5. Reggel elődbe állok, és nézek: mert nem
hamisság-akaró Isten vagy te.
6. Sem nem lakik melletted gonosz-tévő: sem
meg nem maradnak a’ hamissak szemeid-elött.
7. Gyülölöd mind, a’ kik hamisságot
tselekesznek: el-veszted mind, a’ kik hazugságot
szólnak.
A’ vér-szopó, és az álnok férfiat útállya az Úr:
8. Én pedig a’ te írgalmasságod sokaságában;
Bé-megyek a’ te házadba: imádkozom a’ te szent
templomodnál a’ te félelmeddel.
9. Uram vezérelly engem igazságodban: az
ellenségimért igazgasd útamat szined-elött.

10. Mert nints igazság a’ szájokban: hiuságos az ö
szivök.
11. Megnyilt koporsó az ö torkok, az ö
nyelvekkel álnokúl tselekednek vala, itéld-
meg öket Isten.
Essenek-el gondolattyoktól, az ö
istentelenségeknek sokasága-szerént üzd-
ki őket, mert boszszantottak Uram téged.
12. És örüllyenek minnyájan, a’ kik benned
biznak, örökké vigadnak: és bennek lakol.
13. És ditsekednek benned minnyájan a’
kik szeretik a’ te nevedet, mert te
megáldod az igazat.
Uram, mint a’ te jó akaratod paizsával
környékeztél-meg minket.

1. A’ Musikamesternek húros hangeszközre.
Dávid’ Zsoltára.
2. Felelly meg nekem, mikor segédűl hílak,
igazságomnak Istene!
tágíts rajtam szorongatásomban.
Légy irgalmas hozzám,
’s hallgasd meg könyörgésemet.
3. Meddig gyalázzátok még férjfiak!
dücsősségemet,
ürügy utánn esdekelvén, és hazugságot keresvén?
4. Gondollyátok meg, hogy Jehovah csudálatosan
dücsőitette meg az ő Szentyét:*
Zsk8, 156a: Gondollyátok meg, hogy csudálatosan dücsőitette meg Jehovah az ő Szentyét:
Jehovah meghallgat engem, mikor hozzá kiáltok.
5. Réműllyetek el, és ne vétkezzetek!*
Zsk8, 156a: <Rezzennyetek meg> Réműllyetek el, és ne vétkezzetek!
Tanácskozzatok ágyaitokonn szívetekkel, és
csillapodgyatok le.
6. Mutassatok be illendő áldozatokot, és bízzatok
Jehovában.

7. Sokan mondgyák: ki juttat minket bőséghez?*
Zsk8, 156a: Sokan mondgyák: ki juttat minket <jóhoz> bőséghez?
Fordítsd ránk arczaidnak fénnyét Jehovah!
8. ’s nagyobb örömre gerjeszted szívemet,*
Zsk8, 156a: Nagyobb örömre gerjeszted szívemet,
mint őköt a’ búzának és mustnak bő termése.
9. Békével fekszek én le és alszok egyszersmind:*
Zsk8, 156a: Békével fekszek én le <egyszersmind> és alszok egyszersmind:
mert te magad, Jehovah!
bátorságosnak teszed állapotomat.*
Zsk8, 156a: bátorságosnak teszed <lakásomot> állapotomot.





[353.]
V. Zsoltár.



ugrás a szövegforráshoz
Versio correcta. 5
[a kéthasábos kézirat bal hasábjában a következő szerepel:]

Versio Káldiana.

1. Végig, azért, a’ ki örökséget vészen: Dávid
Zsoltára.
2. Igéimet vedd, füleidbe Uram, értsd-meg
kiáltásomat.
3. Figyelmezz az én imádságom szavára, én
Királyom, és én Istenem.
4. Mert néked könyörgök: Uram reggel meg-
halgatod az én szómat.
5. Reggel elődbe állok, és nézek: mert nem
hamisság-akaró Isten vagy te.
6. Sem nem lakik melletted gonosz-tévő: sem
meg nem maradnak a’ hamissak szemeid-elött.
7. Gyülölöd mind, a’ kik hamisságot
tselekesznek: el-veszted mind, a’ kik hazugságot szólnak.
A’ vér-szopó, és az álnok férfiat útállya az Úr:
8. Én pedig a’ te írgalmasságod sokaságában;
Bé-megyek a’ te házadba: imádkozom a’ te szent
templomodnál a’ te félelmeddel.
9. Uram vezérelly engem igazságodban: az
ellenségimért igazgasd útamat szined-elött.
10. Mert nints igazság a’ szájokban: hiuságos az ö
szivök.
11. Megnyilt koporsó az ö torkok, az ö
nyelvekkel álnokúl tselekednek vala, itéld-
meg öket Isten.
Essenek-el gondolattyoktól, az ö
istentelenségeknek sokasága-szerént üzd-
ki őket, mert boszszantottak Uram téged.
12. És örüllyenek minnyájan, a’ kik benned
biznak, örökké vigadnak: és bennek lakol.
13. És ditsekednek benned minnyájan a’
kik szeretik a’ te nevedet, mert te
megáldod az igazat.
Uram, mint a’ te jó akaratod paizsával
környékeztél-meg minket.


1. A’ Musikamesternek fúvó hangeszközre,
Dávid’ Zsoltára.
2. Figyelmezz szavaimra Jehovah!
fogadd el buzgó könyörgésemet.
3. Hallgasd meg hangos kiáltásomot,
én Királyom és Istenem!*
Zsk8, 156a: Királyom és Istenem
4. mikor hozzád imádkozok. – –*
Zsk8, 156a: <4. mikor imádságommal hozzád hozzád folyamodok> / 4. mikor hozzád imádkozok.
Jókor figyelmezz Jehovah! szavamra;*
Zsk8, 156a: <Korán> Jókor figyelmezz Jehovah! szavamra;
5. jókor járúlok hozzád, és várakozok. –*
Zsk8, 156a: <Korán> jókor járúlok hozzád, és várakozok.
Mert nem vagy te gonoszságkedvellő Isten;
6. nállad az istentelennek maradása nincsen;
az esztelenek tekíntetedet ki nem állyák.
7. Gyűlölöd mind a’ gonosztévőköt. –
Megrontod mindnyájokot, kik hazugságot
szóllanak.
A’ vérszopót és az álnokot útállya Jehovah.
8. Én pedig irgalmasságodnak bőségébűl,*
Zsk8, 156a: Én pedig <a’ te> irgalmasságodnak bőségébűl,
Dk, 163 és Dissertatione, 125: Én pedig irgalmasságod’ bőségébűl
bemegyek a’ te házadba: tisztelettel
borúlok arczra szentségednek temploma előtt.
9. Vezérelly engemet igazságodban Jehovah!
’s egyengesd meg előttem ellenségeim miatt
ösvényedet.*
Dk, 163 és Dissertatione, 126: ’s ellenségeim miatt / egyengesd meg előttem ösvényedet.
10. Mert szájokban nincs egyenesség:
szíveikben veszélyeket forralnak.
11. Tátott sír a’ torkok;
nyelveikkel csalárdúl hízelkednek. –
Kárhoztasd meg őköt Isten!
hadd vesztekre válni tanáccsaikot;
gonoszságaiknak sokasága miatt űzd szét azokot,*
Zsk8, 156a: gonoszságaiknak sokasága <által> miatt űzd szét <őköt> azokot,
kik ellened fellázúlnak.*
Zsk8, 156a: <mert> kik ellened fellázúl<tak>nak.
12. Örvendezzenek ellenben mindnyájan, kik
benned bíznak;
’s örök hálákot énekellyenek.
Oltalmazd őköt, hogy tebenned mindnyájan
dücsekedhessenek,*
Dk, 163 és Dissertatione, 126: ’s örök hálákot énekellyenek oltalmadért: / hogy Tebenned mindnyájan dücsekedhessenek,
kik nevedet szeretik.
13. Megáldod te Jehova! az igazat,
’s pajzs gyanánt veszed őtet körűl jóvoltoddal.





[354.]
VI. Zsoltár.



ugrás a szövegforráshoz
Versio correcta. 6
[a kéthasábos kézirat bal hasábjában a következő szerepel:]

Versio Káldiana.

1. Végig éneklendő, Dávid Zsoltára, a’
nyóltzadra.
2. Uram, meg ne fedgy engem búsúlásodban,
se haragodban még ne dorgálly engem.
3. Könyörülly rajtam Uram, mert erötlen
vagyok: gyógyits-meg engem Uram, mert meg-
háborodtak a’ tsontyaim.
4. És a’ lelkem igen meg-háborodott: de te
Uram meddig?
5. Térj-meg Uram, és mentsd-ki a’ lelkemet:
szabadits-meg engem a’ te irgalmasságodért.
6. Mert nints a’ ki a’ halálban meg-emlékezzék
rólad: a’ pokolban pedig ki ád néked hálát?

7. El-fáradtam fohászkodásomban, meg-
mosom minden éjjel az ágyamat: meg-áztatom
az ágyamat könyhullatásimmal.
8. Meg-háborodott a’ búsúlás-miatt a’ szemem:
meg aggottam minden ellenségim-között.
9. Távozzatok-el tölem minnyájan, a’ kik
hamisságot tselekesztek: mert meg-halgatta az
Úr az én sirásom szavát.

10. Meg-halgatta az Úr könyörgésemet, az Úr
bé-vette imádságomat.
11. Pirúllyanak-meg, és fölötte igen meg-
háboríttassanak minden ellenségeim: hátra
térjenek, és igen hamar meg- pirúllyanak.



1. A’ Musikamesternek nyolcz húrú
hangeszközre, Dávid’ Zsoltára.
2. Ne fenyíts engemet haragodban Jehovah!*
Zsk8, 156b: Ne <büntess> fenyíts engemet haragodban Jehovah!
ne büntess engemet bosszankodásodban.*
Zsk8, 156b: ne <fenyíts> büntess engemet bosszankodásodban.
3. Könyörűlly meg rajtam, Uram! mert
ellankadtam:
gyógyíts meg Istenem! mert elréműltek
csontyaim;
4. lelkem pedig nagyon megháborodott.
És te Jehovah! meddig még?
5. Térj vissza Uram! ragadd ki lelkemet:
irgalmasságod’ kedvéért segíts rajtam.
6. Hisz a’ halál’ honnyában senki sem
emlékezik róllad:*
Zsk8, 156b: Hisz a’ halál’ honnyában senki sem <dicsér Tégedet> emlékezik róllad:
az alsó világban kicsoda magasztal tégedet?*
Zsk8, 156b: az alsó világban ki<csoda> magasztal tégedet?
7. Fohászkodásomban elfáradtam:
egész éjjel nedvesítem ágyamot:
könyeimben úszik nyoszolyám.
8. Az epekedés elfonnyasztotta orczámot:*
Zsk8, 156b: <A’ búbánat elbádgyasztotta szívemet:> Az epekedés elfonnyasztotta orczámot:
elvénűlt számos ellenségim között.
9. Távozzatok tőllem mindnyájan,
gonosztévők!
mert sírásomnak hangját Jehovah
meghallotta.*
Zsk8, 156b: mert sírásomnak <szózattyát> hangját Jehovah meghallotta.
10. Meghallgatta könyörgésemet az Úr,*
Zsk8, 156b: Meghallotta könyörgésemet az Úr,
és kérésemet elfogadta.
11. Megszígyenülnek, és nagyon
megháborodnak valamennyi ellenségeim:
hátra vonódnak sebesen szígyenszemmel.





[355.]
VII. Zsoltár.



ugrás a szövegforráshoz
Versio correcta. 7
[a kéthasábos kézirat bal hasábjában a következő szerepel:]

Versio Káldiana.

1. Dávid Zsoltára, mellyet az Úrnak
éneklett a’ Jemini fiának Kúsinak igéiért.
2. Uram én Istenem te-benned biztam:
szabadits-meg engem minden
üldözöimtől, és ments-meg engem.
3. Hogy valaha el ne ragadgya mint az
oroszlány a’ lelkemet, midőn nints a’ ki
meg-váltson, sem a’ ki meg-szabadittson.
4. Uram én Istenem ha ezt tselekedtem, ha
hamisság vagyon a’ kezeimben.
5. Ha hasonlóval-fizettem a’ velem
gonoszul tselekedöknek, méltán el-essem
ellenségim-elött üressen.
6. Üldözze az ellenség a’ lelkemet, és
fogja-meg, és tapodgya-meg a’ földön
életemet, és ditsöségemet porrá tegye.
7. Kelly-fel Uram haragodban: és
magasztaltassál-fel az ellenségim
határiban.
8. És Kelly-fel Úram én Istenem a’
parantsolatban, mellyet parantsoltál; és a’
népek gyüleközete környül-vészen téged.
9. És ezért térj a’ magasságra: az Úr itéli a’
népeket.

10. Itélly-meg engem Uram igazságom-
szerént, és a bennem-való ártatlanságom-
szerént.
Meg-emésztetik a’ bünösök gonoszsága, és
az igazat igazgatod, szivek és vesék-
vizsgáló Isten.
11. Az én igaz segétségem az Úrtól, ki meg-
szabadittya az igaz szivüeket.
12. Az Isten igaz biró, erős, és türö,
haragszik-e minden-nap?
13. Ha meg nem tértek, fegyverét kivonnya,
kéz-iját megvonta, és el-készítette azt.

14. És abban a’ halál szerszámit készitette, a’
nyilait égökké tsinálta.
15. Imé hamisságot szült, fájdalmot
fogadott, és tsalárdságot szült.

16. Vermet nyitott, és megásta azt: és a’
verembe esett, mellyet tsinált.
17. Fejére tér az ö fájdalma és tetejére száll
az ö hamissága.
18. Hálát adok az Úrnak az ö igazsága-
szerént: és éneklek a’ Fölséges Úr nevének.



1. Dávidnak Dallya, mellyet Kusnak Jemini’ fiának
(Benjaminitának) rágalmai miatt Jehovának
énekelt.*
Zsk8, 156b: Dávidnak Dallya, mellyet <Kus Benjamini> Kusnak Jemini’ fiának rágalmai miatt Jehovának énekelt.
2. Jehovah, én Istenem! tebenned bízok:
oltalmazz és szabadíts meg engem’ valamennyi
üldözőimtűl.
3. Nehogy megragadgyon, mint az oroszlyán, *
Zsk8, 156b: Nehogy <megragadgya lelkemet> megragadgyon <engemet,> mint az oroszlyán,
’s mentőm nem lévén, szétszaggasson.

4. Jehovah, én Istenem! ha én ezt elkövettem,
ha kezemet igazságtalanság megfertőztette: *
Zsk8, 156b: ha kezemet <az> igazságtalanság megfertőztette:
5. Ha rosszal fizettem annak, a’ ki velem békében élt: *
Zsk8, 156b: Ha rosszal fizettem annak, a’ ki velem <békességben> békében élt:
ha szorongattam azt, ki ellenségem ok nélkűl volt: *
Zsk8, 156b: ha szorongattam azt, <ki ok nélkűl volt ellenségem> ki ellenségem ok nélkűl volt.
6. üldözzön bár és érjen el ellenségem:
tapodgya földbe életemet; dücsősségemet tegye porrá. *
Zsk8, 156b: tapodgya <a’> földbe életemet; dücsősségemet tegye porrá.
7. Kelly fel haragodban, Jehovah!
Emelkedgy fel bosszankodásodban ellenségim ellen.
Serkeny fel mellettem, ki igazságot parancsoltál.
8. Gyűjtsd öszve magad körűl a’ népeket:
’s ülly ellenekbe ismét magosabb bírószékedre. *
Zsk8, 156b: ’s ülly <felettek> ellenekbe ismét magosabb bírószékedre.

9. Jehovah itéli meg a’ népeket!
Engem’ is itélly meg Jehovah!
igazságom és ártatlanságom szerént.

10. Hadd szakadgyon már egyszer vége az istentelenek’ gonoszságának.
Tedd a’ jámbort erős karba igaz Isten, *
Zsk8, 156b: <Helyeztesd az igazat> Tedd a’ jámbort erős karba igaz Isten,
ki a’ szíveket és a’ veséket átvisgálod.

11. Az én pajzsom az Isten,
ki az egyenes szívűeket megoltalmazza.
12. Igaz bíró az Isten:
naponkint kész az Isten a’ büntetésre.
13. Ha meg nem tér a’ bűnös, megélesíti pallossát, *
Zsk8, 157a: Ha meg nem tér a’ bűnös <hozzá,> megélesíti pallossát,
felvonnya íjját és kész arányban tartya.
14. Halálos szerszámokat igazít ellene:
megtüzesíti nyilait.
15. Így hát a’ gonosz igazságtalanságot fogan,
méhteher gyanánt nyomorgatást hordoz, *
Zsk8, 157a: méhteher <hordá inségét> nyomorgatást hordoz,
és hiú gyümölcsöt szült.
16. Ásott ő, és gödröt vájt ki:
’s maga esik a’ verembe, mellyet kivésett. *
Zsk8, 157a: <’s ugyan azon verembe, mellyet kivésett, ’s önnön> maga esik a’ verembe,
mellyet kivésett.
17. Saját fejére hárúl vissza veszéllye: *
Zsk8, 157a: Saját fejére hárúl vissza <veszedelme> veszéllye:
agyára száll le bosszúsága.
18. Igazságárúl dücsöítem én Jehovát:
felséges Jehovának éneklem nevét.





[356.]
VIII. Zsoltár.



ugrás a szövegforráshoz
Versio correcta. 8
[a kéthasábos kézirat bal hasábjában a következő szerepel:]

Versio Káldiana.

1. Végig a' sajtókért, Dávid Zsoltára.

2. Uram, mi Urunk, melly tsodálatos a’
te neved az egész földönn!

3. Mert felmagasztaltatott a’ te ditsöséged az
egek fölött.


4. A’ kitsinyek és tsötsömök szájok által vitted-
véghez a’ ditséretet az ellenségidért, hogy el-
rontsad az ellenséget és a’ bosszú-állót.
5. Mert meg-látom a’ te egeidet, a’ te újaid
tsinálmányit; a’ hóldat, és a’ tsillagokat,
mellyeket te fondáltál.
6. Mitsoda az ember, hogy meg-emlékezel róla?
a’ vagy az ember fia, hogy meg-látogatod ötet?
7. Kissebbé tetted ötet egy kevessé az
Angyaloknál, ditsöséggel, és tisztelettel meg-
koronáztad ötet: és a’ kezeid alkotmányin
rendelted ötet.
8. Mindeneket lábai-alá vetettél, a’ juhokat, és
minden ökröket: annak fölötte a’ mezei
vadakat-is.
9. Az égi madarakat, és a’ tenger halait,
mellyek el-járják a’ tenger ösvényit.
10. Uram, mi Urunk, melly tsodálatos a’ te
neved az egész földön!



1. A’ Musikamesternek Gittithre, Dávid’
Zsoltára.
2. Urunk, Jehovah! melly méltóságos
a’ te neved az egész földönn:
dücsőséged az égenn túl emelkedik.
3. A’ gyermekeknek és a’ csöcsömös
kisdedeknek szájábúl
tetted sükeresnek ellenségeid miatt ama’
dicséretedet,
hogy a’ pártütőt és a’ bosszúforralót
megrontod.
4. Ha újjaidnak műveit, az egeket tekíntem,
a’ tőlled alkotott sok csillagot és holdat:

5. mi az ember, hogy rólla megemlékezel?
az embernek fia, hogy gondgyát viseled?

6. Kevéssel tetted őt kisebbnek angyalidnál:
dücsőséggel és tisztelettel koronáztad meg őtet:
7. Kezeidnek munkáinn uralkodónak
rendelted;
’s lábai alá vetettél mindent:

8. a’ nyájakot és a’ barmokot mind,
a’ mezőnek vadgyaival eggyütt;

9. Az égi madarakot, és a’ tengernek halait,
mellyek a’ víznek ösvényeinn úszdogálnak.
10. Urunk, Jehovah! melly méltóságos
a’ te neved az egész e’ földönn!





[357.]
IX. Zsoltár.



ugrás a szövegforráshoz
Versio correcta. 9
[a kéthasábos kézirat bal hasábjában a következő szerepel:]

Versio Káldiana.

1. Végig, fia titkaiért, Dávid Zsoltára.

2. Hálát adok néked Uram tellyes szivemböl:
ki-hirdetem minden tsodáidat.
3. Vigadok, és örvendezek te-benned:
ditséretet mondok a’ te nevednek o Fölséges.

4. Az ellenségem hátra téritésésében: meg-
erötlenülnek, és el-vesznek szined-elöl.
5. Mert végbe vitted itéletemet, és ügyemet: a’
királyi-széken ültél, a’ ki igazságot itélsz.
6. Meg-dorgáltad a’ Pogányokat, és elveszett
az istentelen: az ö nevüket el-törlötted örökké,
és örökkön örökké.
7. Az ellenség kardgyai végig el-fogytak: és az
ö várasokat elrontottad.
8. Zörgéssel veszett-el az ö emlékezete, és az
Úr örökké meg-marad.
9. El-készitette az ö királyi székét: és ö itéli-
meg a’ föld kerekségét igazán, meg-itéli a’
népeket igazsággal.
10. És az Úr óltalma lön a’ szegénynek:
segétöje az alkalmatosságokban, a’
háboruságban.
11. És bizzanak benned, a’ kik ismérik a’ te
nevedet: mert nem hattad-el a’ te keresöidet
Uram.

12. Énekellyetek az Úrnak, ki Sionban lakik:
hirdessétek a’ Pogányok-között az ö
igyekezetit.
13. Mert fel-keresvén a’ vért meg-emlékezett
azokról: el nem felejtette a’ szegények
kiáltását:

14. Könyörülly rajtam Uram: lássad
ellenségimtől való meg-alázásomat.
15. Ki fel-magasztalsz engem a’ halál
kapuiból, hogy hirdessem minden
ditséretidet a’ Sion leányi kapuiban.
16. Örvendezek a’ te szabadításodon: meg-
akadtak a’ Pogányok a’
veszedelemben, mellyet készítettek.
E’ törben, mellvet el-rejtettek, fogattatott-meg
az ö lábok.
17. Meg-ismértetik az Úr itéletet tévén:
kezeinek tselekedetiben fogattatott-
meg a’ bünös.
18. Pokolba térjenek a’ bünösök, minden
Pogányok kik el-felejtik az Istent.
19. Mert nem mind végig lészen el-felejtve a’
szegény: a’ szegények türése nem
vész-el mind végig.
20. Kelly-fel Uram, ne erössödgyék-meg az
ember: itéltessenek-meg a’ Pogányok
szined-elött.
21. Rendelly Uram törvény-adót reájok: hogy
tudgyák-meg a’ nemzetségek,
hogy ök emberek.

1. A’ Musikamesternek Muthlabbenre, Dávid’
Zsoltára.
2. Tellyes szívembűl dücsőítlek téged’ Jehovah!
csudatetteidet mind elbeszéllem;
3. Tebenned örvendezvén és vígadván;
’s nevednek, legfőbb Való! dicséretet
énekelvén;*
Zsk8, 157a: ’s nevednek, legfőbb <Úr!< Való! dicséretet énekelvén;
4. azért, hogy hátat fordítottak ellenségim;*
Zsk8, 157a: Azért, hogy <háttal fordúltak< hátat fordítottak ellenségim;
öszveomlottak, elvesztek tekínteted elől.
5. Megválasztottad jusomot és ügyemet,
székedre ülvén, mint bírója az igaznak.
6. Megfeddetted a’ hitetlen népeket;
megrontottad az istentelent,
mindenkorra, örökre eltörlötted neveket.
7. Örökre vége van, Ellenség! pusztításidnak.
A’ tőlled feldúltt várasok
hirekkel eggyütt, elenyésztek:
8. De Jehovah örökké fenn marad.
Elkészítette az itéletre székét:
9. Maga itéli meg igazság szerint a’ föld
környékét;
a’ népekre egyenes itéletet ejt. *
Zsk8, 157b: a’ népekre egyenes itélete<ke<t ejt.
10. Oltalma lessz Jehovah az eltiporttnak:
fokhelye a’ szorongatásnak üdejénn.
11. Azért bíznak is benned, a’ kik nevedet
ösmerik:
mert senkit sem hagysz el Jehovah! a’ ki
tehozzád folyamodik.
12. Énekellyetek Jehovának, ki Sziont lakja:
hirdessétek a’ nemzetek között tetteit!

13. Mert ő, a’ kiontott vérnek bosszúlója,
megemlékezik róllok: az ügyetlenek*
Zsk8, 157b: megemlékezik róllok: <a’ szent< az ügyetleneknek
kiáltásit el nem felejti:

14. Könyörűlly rajtam Jehovah!
nézd, mint faggatnak gyűlölőim.
Emelly fel a’ halálnak torkolatibúl, *
Zsk8, 157b: Emelly fel a’ halálnak <kapuibúl< torkolatibúl,
15. hogy dicséretidet Szion’ kapuiban hirdetvén,
segedelmedenn örvendezhessek. –

16. Bele süllyedtek a’ népek a’ verembe, mellyet
ástak:
megfogódott lábok a’ tőrben, mellyet elrejtettek.

17. Megösmertette Jehovah magát az itélet által,
mellyet ejtett:
saját kezének müve által jutott kelepcébe az
istentelen. *
Zsk8, 157b: saját kezének müve által <ejtetett< jutott kelepcébe az istentelen.
18. A’ gonosztévők visszatérnek a’ pokolba
valamennyi népekkel együtt, kik az Istent
elfelejtik.
19. Mert nem örökre felejtetik el az ügyetlen:
nem mindenkorra tünik el a’ nyomorúlttnak
reménnye.
20. Emelkedgy fel Jehovah! hogy hatalmában
magát az ember el ne bízza: itéltessenek meg*
Zsk8, 157b: magát az ember el ne bízza: <hadd< itéltessenek meg
színed előtt a’ nemzetek.
21. Urat rendelly nékik, Jehovah!
hadd ösmerjék meg a’ népek, hogy emberek.





[358.]
A’ tizedik Zsoltár a’ Zsidó szerint.



ugrás a szövegforráshoz
Versio correcta. 10
[a kéthasábos kézirat bal hasábjában a következő szerepel:]

Versio Káldiana.

1. Miért távoztál-el Uram meszsze, meg-
útálsz az alkalmatosságokban, a’
háborúságban?
2. Midön kevélykedik az istentelen, fel-
gyúlad a’ szegény: meg-fogattatnak az ö
tanátsokban, melylyeket gondolnak.
3. Mert ditsértetik a’ bünös az ö lelke
kivánságaiban: és a’ hamis áldattatik.

4. Meg búsitotta az Urat a’ bünös,
haragjának sokasága-szerént nem keresi.
5. Nints az Isten az ö szine-elött: meg-
ferteztettek az ö útai minden időben:
El-vétetnek a’ te itéletid az ö ortzája-elöl:
minden ellenségin uralkodik.
6. Mert monda a’ szivében: Meg-nem
indittatom nemzetségről
nemzetségre, gonosz-nélkül.
7. Kinek szája rakva átokkal, és
keserűséggel, és álnoksággal: a’ nyelve-alatt
munka, és fájdalom.
8. Lesben ül a’ gazdagokkal rejtekben, hogy
meg-öllye az ártatlant.

9. A’ szemei a’ szegényre néznek: leselkedik
a’ rejtekben, mint az oroszlány az ö
barlangjában.
Leselkedik, hogy el-ragadgya a’ szegényt:
mikor hozzája vonsza ötet.
10. Az ö törében meg-alázza ötet, meghajol,
és el-esik, midön uralkodni-fog a’
szegényeken.
11. Mert monda a’ szivében: El-feletkezett
az Isten, el-forditotta ortzáját, hogy végig
ne lásson.

12. Kelly-fel Uram Isten, magasztaltassék-
fel a’ kezed: ne feletkezzél-el a’
szegényekröl.
13. Miért ingerlette az istentetelen az Istent?
mert monda szivében: Nem keresi fel.
14. Látod, mert te nézed a’ munkát, és a’
fájdalmat: hogy kezedbe ejtsed öket. Néked
hagyatott a’ szegény: te lészsz az árva
segétöje.
15. Rontsd meg a’ bünösnek, és a’
gonosztévőnek karját: kerestetik az ö büne,
és fel nem találtatik.

16. Az Úr örökké országol, és örökkön
örökké: el-vesztök ti Pogányok az ö
földéröl.
17. A’ szegények kivánságát meg-halgatta
az Úr: az ö szivök készületit meg-hallotta a’
te füled.

18. Hogy itéletet tégy az árvának, és az
alázatosnak, hogy többé ne magasztallya-
fel magát az ember a’ földön.

1. Mért állasz távúl, Jehovah!
mért rejted el az inségnek üdejénn színedet?

2. Pajkosan üldözi az ügyteleneket az istentelen:
fortélyokot gondol ki, hogy őköt tőrbe kerítse.*
Zsk8, 157b: <fortélyokkal fogatnak meg> fortélyokot gondol ki, hogy őköt tőrbe kerítse.

3. Mert a’ gonosztévő magasztaltatik,*
Zsk8, 157b: Mert a’ gonosztévő <dücsőíttetik> magasztaltatik,
mikor szívének vággyai tellyesednek;
és a’ rabló dücsőíttetik.*
Zsk8, 157b: <pedig> és a’ rabló dücsőíttetik.
4. Büszkeségében megveti a’ bűnös az Istent:
nem folyamodik hozzá;
5. soha nem is gondolkodik rólla. –
Nyomorúságot szülnek ügyekezetei szüntelen:*
Zsk8, 157b: <Gonosz Ügyekezetei mindenkor szerencsések> / <Sérelmet szülnek úttyai szüntelen> / <Fájdalmakot> / Nyomorúságot szülnek ügyekezetei szüntelen:
távúl vannak tőlle büntető itéletid;
valamennyi ellenségeit szétlehelli.
6. Azt mondgya magában: meg nem mozdúlok én soha!
Szerencsétlenséget nem ösmerek.*
Zsk8, 157b: <Nemzetségrűl nemzetségre! Senki sem lessz hozzám hasonló a’ rosszban.> / Szerencsétlenséget nem ösmerek.
7. Tellyes az ő szája hitszegéssel, álnoksággal és ravaszsággal:
nyelve alatt nyomorgatás és gonoszság.*
Zsk8, 157b: nyelve alatt <inség> nyomorgatás és <igazság> gonoszság.
8. A’ tolvajseregnek lesszugában kémkedik:
rejtekben öli meg az ártatlant;
szeme az erőtleneket salygattya.*
Zsk8, 157b: szeme az erőtleneket <nyomozza kémleli> salygattya..
9. Leselkedik, mint barlangjában az oroszlyán:
kunnyójában lesi az ügyetlent, hogy megragadhassa:
megragadgya az ügyetlent, és hállójába vonnya.

10. Meggyötörtetik így az ügyefogyott,*
Zsk8, 158a: <Meggyötörtetnek így, legörnyíttetnek, és> / Meggyötörtetik így az ügyefogyott,
legörnyíttetik, elesik az ő ereje által.
11. Elfelejtette már az Isten, úgymond ő magában:*
Zsk8, 158a: <Azt gondollya> / Elfelejtette már az Isten, úgymond ő magában:
másfelé fordította orczáját,
nehogy örökké lássa.
12. Kelly fel tehát Jehovah! terjeszd ki kezedet:*
Zsk8, 158a: Kelly fel tehát Jehovah! <nyujtsd> terjeszd ki kezedet:
ne felejtsd el az ügyetleneket.*
Zsk8, 158a: ne felejtsd el <a’ nyo> az ügyetleneket.

13. Minek gúnyollyon tégedet Isten a’ gonosztévő,
azt mondván szívében, hogy te számot nem kérsz?
14. Hiszen te ezeket látod: mert kezedbűl visgálod
bosszúlásnak okáért az inséget és méltatlanságot.
Az ügyetlennek, ki sorsát reád bízza,
és az árvának segítője Te leszel.
15. Törd meg az istentelennek és a’ gonosztévőnek
karját:*
Zsk8, 158a: Törd <ösz> meg az istentelennek és a’ gonosztévőnek karját:
fenyítsd meg bűnét úgy, hogy nyoma se
maradgyon.
16. Jehovah örökké és szüntelen fog országlani:
azalatt hogy földgyérűl a’ hitetlenek mind
elvesznek.*
Zsk8, 158a: azalatt hogy földgyérűl a’ <nemzetek hitetlenek> hitetlenek mind elvesznek.
17. A’ nyomorgóknak kívánságát meghallgattad
Jehovah!
erőre segítetted szíveket, hozzájok homorítván
figyelmedet:
18. hogy az árvának és a’ letiportnak ügyét
megitéllyed;
és hogy a’ földbűl lett ember*
Zsk8, 158a: és hogy <a’ földbűl lett> a’ földbűl lett ember
erőszakot űzni többé ne merészellyen.





[359.]
X. Zsoltár.



ugrás a szövegforráshoz
Versio correcta. 11
[a kéthasábos kézirat bal hasábjában a következő szerepel:]

Versio Káldiana.

1. Végig. Dávid Zsoltára.
2. Az Úrban bízom: mint mondgyátok a’
lelkemnek: Költözzél a’ hegyre, mint a’ veréb?

3. Mert imé a’ bünösök meg-vonták a’ kéz ijat, el
készitették nyilokat a’ tegezben, hogy
lövöldözzék titkon az igaz-szivüeket.

4. Mert a’ miket el-végeztél, el-bontották: az igaz
pedig mit tselekedett?
5. Az Úr az ö szent templomában, Úr az ö széke
menyben. Az ö szemei a’ szegényre néznek: az ö
szemöldöki meg-kérdezik az emberek fiait.
6. Az Úr meg-kérdezi az igazat és az istentelent:
a’ ki pedig szereti a’ hamisságot, gyülöli a’ lelkét.

7. A’ bünösökre töröket hint: tüz, és kén-kö, és
szél-vészek fuvása, az ö pohárok része.

8. Mert igaz az Úr, és igazságokat szeretett: az
igazat nézte az ö ortzája.

1. A’ Musikamesternek. Dávid’ Zsoltára.
2. Jehovában bízok én,
hogy mondhattyátok nekem:
„menekedgy madár gyanánt a’ hegyre!
3. mert íme! megfeszítik íjjokot az
istentelenek:*
Zsk8, 158a: Mert íme! megfeszítik az istentelenek íjokot:
az idegre igazíttyák a’ nyilat,
hogy a’ setétben a’ jámborszívűekre lökjék.
4. „a’ védfalak lerontatnak;*
Zsk8, 158a: „a’ védfalak <le vannak dúlva> lerontatnak;
a’ jámbor mit cselekedgyen?”
5. Szentségének templomában van Jehovah;
királyi székénn ül a’ mennyben;
szemei látnak, tekíntete az embert átvisgállya.
6. Oltalmazza Jehovah a’ jámbort;
az istentelent pedig és az erőszakszeretőt
gyűlöli.
7. Villanatokot, tüzet, kénkövet szór le a’
gonosztevőkre:*
Zsk8, 158a: Villanatokot, tüzet és kénkövet szór le a’ gonosztevőkre:
mérges szél a’ sorsok.
8. Mert Jehovah igaz, és igazságszerető:
arczai szemmel tartyák a’ jámbort.*
Zsk8, 158a: arczai <a’> szemmel tartyák a’ jámbort.





[360.]
XI. Zsoltár.



ugrás a szövegforráshoz
Versio correcta. 12
Versio Káldiana.

1. Végig a’ nyoltzadra, Dávidnak Zsoltára.
2. Szabadíts-meg engem Uram, mert el-fogyott a’ Szent: mert meg-kevesedtek az igaz-mondások az emberek fiainál.
3. Hiúságokat szóllott ki-ki az ö felebaráttyának: az álnok ajakok kettős szívvel szóllottak.
4. Vezesse-el Isten mind az álnok ajakokat, és a’ kérkedő nyelvet.
5. Kik mondanak: Nyelvünket felmagasztallyuk, az ajakink velünk vannak, kitsoda a’ mi Urunk?
6. A’ szükölködök nyomorúságért, és a’ szegények fohászkodásáért, majd felkelek, úgy-mond az Úr. Meg-szabaditom: bizvást tselekszem véle.
7. Az Úr beszédi, tiszta beszédek: tüzzel meg-próbáltatott ezüst, a’ földtöl el-választatott, hétszer meg-tisztíttatott.
8. Te Uram meg-tartasz minket: és meg-örizsz minket e’ nemzetségtöl örökké.
9. Az istentelenek kerengenek: a’ te magasságod szerént meg-sokasitottad az emberek fiait.


1. A’ Musikamesternek, nyolcz húrú
hangeszközre, Dávid’ Zsoltára.
2. Segíts Jehovah! mert fogynak a’ jámborok:*
Zsk8, 158a: arczai <a’> szemmel tartyák a’ jámbort.
enyészik az emberekbűl a’ hűség.*
Zsk8, 158b: <elfogynak a’ hű emberek> enyészik az emberekbűl a’ hűség.
3. Hiúságokot beszéll társával kiki;
hízelkedő ajakkal ’s kétszínű szívvel szóllanak
egymáshoz.
4. De mind kiirtya Jehovah a’ hízelkedő
ajakokot,
és a’ nyelveket, mellyek nagy dolgokkal
kérkednek.
5. Kik azt mondgyák: győzedelmeskedünk
mink nyelveinkkel;
mellettünk fognak ajakink;
ki bir velünk?
6. „Minthogy az ügyetlenek nyomorognak,
a’ szenvedők zokognak,
csak felemelkedek már, úgymond Jehovah,
megmentem, azokot, kik szétleheltetnek.
7. Tiszták Jehovának a’ szavai,
mint az ezüst, melly azonnkivűl, hogy a’
földnek műhelyében
megtisztúl, még hétszer felolvasztatik.
8. Te ezeket Jehovah betellyesíted,
’s megósz örökké minket e’ fajzattúl.
9. Pözsögnek körűlötte az istentelenek,
mihelyt az emberségnek allya polczra jut.





[361.]
XII. Zsoltár.



ugrás a szövegforráshoz
Versio correcta. 13
Versio Káldiana.

1. Végig, Dávid Zsoltára. Uram mig felejtesz-el engem mind végig? mig forditod-el ortzádat tölem?
2. Meddig tartok tanátsot lelkemben, fájdalmat szívemben naponként?
3. Meddig magasztaltatik-fel fölöttem az ellenségem?
4. Tekints-meg, és halgass-meg engem én Uram Istenem.
5. Világosítsd-meg szemeimet, hogy valaha el ne aludgyam a’ halálban: hogy valamikor ne mondgya az ellenségem: Hatalmat vettem rajta.
6. A’ kik háborgatnak engem, örvendeznek, ha meg-mozdúlok: én pedig irgalmasságodban biztam. Örvendez a’ szivem a’ te szabaditásodban, éneklek az Úrnak, a’ ki jókat adott nékem: és dicséretet mondok a’ fölséges Úr nevének.

1. A’ Musikamesternek. Dávid’ Zsoltára.
Meddig felejtesz el engemet egészen Jehovah?
meddig rejted el orczádot előllem.*
Zsk8, 158b: meddig <fordítod> rejted el orczádot előllem?
2. Meddig forrallyam lelkemben szorgalmimot?
búbánatomot szívemben naponkint?*
Zsk8, 158b: <gyötörjem búval szívemet> búbánatomot szívemben naponkint?
3.Meddig hatalmaskodgyon rajtam ellenségem?*
Zsk8, 158b: Meddig hatalmaskodgyon <fele> rajtam ellenségem?
4. Tekints le Jehovah! ’s hallgass meg;
derítsd fel szemeimet, Istenem!
hogy a’ halálnak álma el ne nyomjon.
5. Ne tán azt mondgya ellenségem: erőt vettem rajta!
és hogy üldözöim ne örvendezzenek estemenn.
6. Én azonban irgalmadban bízok.
Előre örvendez segítségednek szívem.
Éneklek én még Jehovának
azért, hogy jót tett velem.





[362.]
XIII. Zsoltár.



ugrás a szövegforráshoz
Versio correcta.14
Versio Káldiana.

1. Végig, Dávid Zsoltára. Monda az esztelen a’ szívében: Nints Isten. Megvesztek, és útálatosakká löttek az ö igyekezetekben: nints a’ ki jót tselekedgyék, nints tsak egy-is.
2. Az Úr menyböl nézett az emberek fiaira: hogy lássa ha vagyon-e értelmes, vagy Isten-kereső.
3. Minnyájan el-hajlottak, mind együtt haszontalanokká löttek: nints a’ ki jót tselekedgyék, nints tsak egy-is. Meg-nyilt koporsó a’ torkok: az ö nyelvekkel álnokul tselekedtek, áspisok mérge az ö ajakok-alatt. Kiknek szájok átokkal és keserüséggel rakva: gyorsak az ö lábok a’ vér-ontásra. Romlás, és szerentsétlenség az ö útokon, és a’ békeség útát nem ismérték: nints az Isten félelme szemök-elött.
4. Nem ismérik-e meg minynyájan, a’ kik hamisságot tselekesznek, a’ kik meg-észik az én népemet mint a’ kenyér eleségét?
5. Az Urat segétségül nem hitták, ott rettegtek félelemmel, a’ hol nem vólt félelem.
6. Mert az Úr az igaz nemzetség között vagyon, a’ szükölködö tanátsát meg-szégyenitettétek; mivel az Úr az ö reménsége.
7. Ki ád Israelnek Sionból szabadulást? mikor meg-tériti az Úr az ö népe fogságát, örvendez Jákob, és vígad Israel.



1. A’ Musikamesternek. Dávid’ Zsoltára.
Azt mondgya szívében az esztelen: nincs Isten!
Romlottak és útálatosak lettek ügyekezeteikben.
Nincs, a’ ki jót cselekedgyen.*
Zsk8, 158b: Nincs <senki,> a’ ki jót cselekedgyen.
2. Lenéz az égbűl az emberekre Jehovah,
hogy lássa, ha találkozikë bölcs, ki az Istent tiszteli?*
Zsk8, 158b: <ha vannakë okosak, kik az Istent tisztelik vanë értelmes még ember> találkozikë bölcs, ki az Istent tiszteli?
3. Mindnyájan elfajúltak;
egyszersmind megromlottak; nincs a’ ki*
Zsk8, 158b: <egyszer> egyszersmind megromlottak; <senki sincs> nincs a’ ki
jót cselekedgyen; nincs csak eggy is.
Tátott sír a’ torkok;
nyelveikkel csalárdúl hízelkednek;
kígyóméreg van ajakok alatt.
Átokkal és epével tellyes a’ szájok.
gyorsak a’ vérontásra lábaik.
Pusztúlás és nyomorúság van nyomaikban;
a’ békességnek úttyait nem ösmerik;
az isteni félelem semmi sem előttök.
4. Mindnyájan tehát e’ gonosztévők,
kik népemet kenyér gyanánt emésztik,
ne ösmerjékë meg Jehovát,
5. kit nem tisztelnek? –
Reszketni fognak ők ott félelmekben;
6. mert az Isten a’ jámboroknak nemzetségét megoltalmazza.–
Vessétek bár meg az ügyetlennek tanáccsát,
Jehovah még is az ő reménnye.
7. Ki ád Szionbúl Izraelnek segedelmet?
Ha Jehovah megmenti a’ fogságtúl népét,
örvendez Jákob, vígad Izrael.





[363.]
XIV. Zsoltár.



ugrás a szövegforráshoz
Versio correcta.15
Versio Káldiana.


Dávid Zsóltára.
1. Uram ki lakik a’ te hajlékodban? a’ vagy ki nyugszik a’ te szent helyeden?
2. A’ ki makula-nélkül jár, és igazságot tselekeszik:
3. A’ ki igazat szóll az ö szivében, a’ ki nem tselekedett álnokságot az ö nyelvével. És felebaráttyának gonoszt nem tselekedett, és gyalázatot bé nem vött felabaráti ellen
4. Semmivé lött szine-elött a’ gonosztévö: az Isten-félöket pedig ditsöiti: A’ ki felebaráttvának esküszik, és meg nem tsallya,
5. Ki pénzét uzsorára nem adta, és ajándékokat az ártatlan ellen el nem vött. A’ ki ezeket tselekeszi, nem mozdúl-meg örökké.



Dávid’ Zsoltára.
1. Jehovah! ki telepedik le sátorodban?*
Zsk8, 159a: Jehovah! ki telepedik <meg> le sátorodban?
ki fog lakni szentségednek hegyénn?*
Zsk8, 159a: ki fog szentségednek hegyénn lakni?
2. A’ ki jámborúl él, ’s a’ jót gyakorollya,*
Zsk8, 159a: A’ ki jámborúl él, és a’ jót gyakorollya,
3. ’s a’ ki igazságot szívébűl beszéll. –
A’ ki nyelvével nem rágamaz;
gonosszal embertársát meg nem sérti;
sem gyalázattal szomszédgyát nem illeti.
4. Az istentelent méltatlannak nézi;
az istenfélőt tiszteli;
és ha saját kárára van is esküvése,
szavát meg nem másollya.
5. A’ ki pénzét uzsorára nem adgya;
és az ártatlan ellen ajándékot nem vesz.
A’ ki ezeket cselekszi, meg nem tántorodik mind örökké.





[364.]
XV. Zsoltár.



ugrás a szövegforráshoz
Versio correcta.16
Versio Káldiana.

1. A’ Jel-oszlopi irás ö-magának Dávidnak. Tarts-meg engem Uram, mert benned biztam.
2. Mondék az Úrnak: Én Istenem vagy te, mert javaim-nélkül nem szükölködöl.
3. A’ szentekben, kik az ö földén vannak, tsodálatossá tette minden akaratimat.
4. Meg-sokasodtak az ö nyavalyájok: azután siettek. Nem gyüjtöm-egybe az ö véres gyüleközeteket: sem meg nem emlékezem az ö nevekröl az ajakimmal.
5. Az Úr az én örökségem, és pohárom része: te vagy, a’ ki meg-adod az én örökségemet nékem.
6. A’ kötelek nékem jelessekre estek: mert az én örökségem jeles én-nékem.
7. Áldom az Urat, ki értelmet adott nékem: annak-fölötte étszakáig feddettek engem a’ veséim.
8. Nézem vala szemem-elött az Urat mindenkor: mert jobbomra vagyon nékem, hogy meg ne mozdúllyak:
9. Ezért örvendezett a’ szivem és vigadott a’ nyelven: annak-fölötte a’ testem is reménségben nyugszik.
10. Mert a’ lelkemet pokolban nem hagyod: sem nem engeded a’ te szentedet rothadást látni.
11. Meg-ismértetted velem az élet útait, örömmel bé-töltesz engem a’ te ortzáddal: a' te jobb kezedben mind végig gyönyörűségek vannak.


Dávidnak aranyéneke.
1. Őrizz meg engem’ Istenem!
mert benned bízok.
2. Azt mondom én Jehovának: Uram vagy te és legfőbb Javam!
Tefeletted semmi sincs!
3. A’ szentek, kik e’ földönn vannak,
a’ nagyszívűekben telik minden kedvem.
4. Megsokasíttyák fájdalmaikot, kik máshoz sietnek:
soha sem ízlelem én meg véres áldozatitalokot; *
Zsk8, 159b: soha sem ízlelem én meg véres áldozatitalaikot;
sem neveiket ajakimra nem veszem. *
Zsk8, 159b: sem neveiket ajakimra <soha sem> nem veszem.

5. Örökségemnek része és kelyhem te vagy Jehova!
Te választottad meg sorsomot.

6. Kellemetesen estek nekem a’ mérő kötelek:
de böcsűlöm is szép örökségemet.
7. Áldom én az Urat, ki gondomot viselte.
Veséim erre intenek engemet még éjjel is.

8. Szemem előtt viselem Jehovát mindenkor;
meg nem tántorodok, mert ő jobbomonn van. *
Zsk8, 159b: meg nem tántorodok, mert jobbomonn <ő> van.

9. Örűl e’ miatt szívem, örvendez lelkem;
még testem is bizodalmasan fog nyugodni.

10. Mert a’ halál honnyában nem hagyod te
lelkemet;
nem engeded, hogy Szented rothadást szenvedgyen.
11. Megösmerteted velem az életnek úttyát;
tekinteted által a’ tellyes örömet;
a’ gyönyörködéseket jobbodonn mindörökké.





[365.]
XVIII. Zsoltár.



ugrás a szövegforráshoz
Versio correcta. 17
[a kéthasábos kézirat bal hasábjában a következő szerepel:]

Versio Káldiana.

1. Végig, Dávid Zsóltára.
2. Az egek az Isten ditsöségét beszéllik, az ö
kezei alkotmányát hirdeti az erösség.
3. A’ nap a’ napnak meg-beszélli az igét, és az éj
az éjnek meg-jelenti a’ tudományt.


4. Nints szóllások, sem beszédek, mellyeknek
szavok ne hallattassék.
5. Minden földre ki-ment az ö zengések: és a’
föld-kereksége határira az ö igéjek.
6. A’ napba helyheztette a’ sátorát és ö mint az
ágyas házából ki-jövö völegény:


7. Vigadott mint az oriás az út futására, az ö ki-
jövetele a’ legfelsőbb égböl:
És az ö elöjövése a’ másik végéig: és nints a’ ki
el-rejtse magát az ö melegségétöl.
8. Az Úr’ törvénye makula-nélkül-való, lelkeket
térítvén: az Úr bizonyság-tétele hív, böltseséget
adván a’ kiskedeknek.


9. Az Úr igazsági igyenessek; vigasztalván a’
sziveket: az Úr parantsolattya világos, meg-
világositván a’ szemeket.
10. Az Úr félelme szent, megmaradván örökkön
örökké: az Úr itéleti igazak, meg-igazúltak ön-
magokban.
11. Kivánatosbak az aranynál és sok drága
könél: és édesbek a’ szin-méznél, és a’ lépes-
méznél.
12. Mert a’ te szolgád meg-örizi azokat, azoknak
meg őrizésében sok a’ jutalom.
13. A’ vétkeket ki érti? az én titkon-valóimból
tisztits-meg engem.
14. És az idegenektől szabaditsd-meg a’ te
szolgádat.
Ha rajtam nem uralkodnak, akkor makula-
nélkül lészek: és nagy vétekböl tisztúlok-meg.
15. És kedvesek lésznek az én szám beszédi: és
a’ szívem elmélkedése te-előtted mindenkor.
Uram én segétöm, és megváltóm.




1. A’ Musikamesternek. Dávid’ Zsoltára.
2. Az Isten’ dicsősségét beszélik az egek:
’s kézalkotmánnyát a’ mennynek boltya hirdeti.
3. Az eggyik nap a’ másikának adgya át a’
dücsőítést;
az eggyik éj a’ következőnek hirdeti
magasztalását.*
Zsk8, 159b: az eggyik éj a’ következ<end>őnek hirdeti magasztalását.
4. Nem olly nyelv ez, nem olly beszéd,
mellyeknek hangjait nem hallani.
5. Kiterjed énekek valamennyi tartományokra;
szavok a’ földkereknek határaira,
6. hol nyugvó sátort állított a’ napnak.
Kilép ez vőlegény gyanánt ágyábúl;
’s vitéz örömmel kezdi átfutni ösvénnyét.*
Zsk8, 159b: vitéz örömmel <futtya> kezdi át futni ösvénnyét.
7. Az égnek határibúl tűnik ki,
’s körét megjárván, visszatér hozzájok.
Nincs rejtek, mellybe súgárai át ne hassanak.

8. Jehovának törvénnye tökélletes;
a’ lelket megnyugosztallya;
Jehovának oktatása sükeres, bölcsnek tévén az
eggyügyűt.*
Zsk8, 159b: Jehovának oktatása <igaz> sükeres, bölcsnek tévén az eggyügyűt.
9. Egyenesek az ő parancsolati; felvidámíttyák
a’ szívet:*
Zsk8, 159b: Egyenesek az ő parancsolati; <megvigasztally> felvidámíttyák a’ szíve<ke>t:
hagyománnya világos; felderíti a’ szemeket.*
Zsk8, 159b: hagyománnya <tiszta> világos; felderíti a’ szemeket.
10. Az Úrnak félelme tiszta ’s örökké fenn
marad:
valók tanításai egyetemben és igazak.
11. Kívánatosabbak a’ tisztúltt aranynak
sokaságánál:
a’ méznél, a’ lépes méznél édesebbek.
12. Szolgád is általok oktattatik;
tellyesítések sok jutalmat hoz.

13. Ki láttya át a’ botlásokot?
Tisztogass ki engemet a’ titkosokbúl.
14. Bocsásd meg szolgádnak az önkényűeket is,
ne tán hogy rajtam elhatalmasodgyanak.*
Zsk8, 159b: ne tán hogy rajtam <uralkodgyanak> elhatalmasodgyanak.
Gáncstalan leszek így, a’ sok törvényszegéstűl
megtisztúlván.*
Zsk8, 159b: Gáncstalan leszek <azután> így, a’ sok törvényszegéstűl megtisztúlván.
15. Óh! vajha tessenek neked beszédim!
Bár felhathasson hozzád szívem’ indúlattya,*
Zsk8, 159b: Bár felhathasson hozzád szívemnek indúlattya
oh! Istenem! Kőszálam! Üdvözítőm!*
Zsk8, 159b: én Istenem, Kőszálam, Üdvözítőm!





[366.]
XXII. Zsoltár.



ugrás a szövegforráshoz
Versio correcta. 18
[a kéthasábos kézirat bal hasábjában a következő szerepel:]

Versio Káldiana.

1. Dávid Zsóltára.

2. Az Úr igazgat engem, és semmi heával nem
lészek: a’ legeltetés helyére helyheztetett engem.
3. A’ meg-elégités vize mellett nevelt engem: a’
lelkemet meg-téritette.
Az igazság ösvényin hordozott engem, az ö
nevéért.
4. Mert, ha a’ halál árnyéka közepett járok-is,
nem félek gonoszoktúl : mert te velem vagy.
A’ te veszszöd, és páltzád, azok vigasztaltak
engem.

5. Asztalt készitettél én-elöttem, azok-ellen, kik
engem háborgatnak.
Meg-zsirositottad olajban a’ fejemet: és az én
részegitö pohárom melly jeles!
6. És a’ te irgalmasságod követ engem
életemnek tellyes napjaiban:
És hogy az Úr házában lakjam, hosszú ideig.

1. Dávid’ Zsoltára.
Jehova az én pásztorom;
semmi’ hijával nem leszek.
2. Sarnyas legelőre telepedtet le:
csendes vizekhez útasít.
3. Felderíti lelkemet,
’s igaz nyomokonn vezet, nevének kedvéért.

4. Ha a’ halálnak setét völgyében járnék is,
még sem félnék semmi rossztúl,
mivel te velem vagy.
Vessződ és gyámbotod
megvígasztalnak engemet.
5. Sőt meg is vendéglesz engemet asztalodnál ellenségimnek láttára;
Olajjal elborítod fejemet;
’s ivó edényemet tele töltöd
6. Velem lessz jóságod és irgalmad életemnek valamennyi napjaiban:
’s az Úr’ házában lessz örök lakásom.





[367.]
XLI. Zsoltár.
XLII. Zsoltár.



ugrás a szövegforráshoz
Versio correcta.19
Versio Káldiana.

XLI. Zsoltár
1. Végig, a’ Kóre fiainak értelem.
2. A’ mint kivánkozik a’ szarvas a’ vizek kút-fejeihez: úgy kivánkozik a’ lelkem te-hozzád Isten.
3. Szomjúhozott a’ lelkem az erös élö Istenhez: mikor megyek-el, ’s jelenem-meg az Isten ortzája-elött?
4. Az én köny-húllatásim kenyereim vóltak nékem éjjel, és nappal; midön mondgyák naponként nékem: Hol vagyon a’ te Istened?
5. Ezekröl meg-emlékeztem, és kiöntöttem magamban a’ lelkemet, mert által-megyek a’ tsodálatos hajlék helyéhez, mind az Isten házáig. Az örvendezés, és hálá-adás szavában: a’ vigan-lakozó zengése.
6. Miért vagy szomorú én lelkem? és miért háborgatsz engem? Bizzál az Istenben, mert még hálát adok néki: az én ortzám szabadítója, és én Istenem.
7. A’ lelkem meg-háborodott bennem; azért meg-emlékezem rólad a’ Jordán földéröl, és Hermoniimról a’ kitsiny hegyröl.
8. A’ mélység a’ mélységet hija, a’ te ég-szakadásidnak zúgásában. Minden magasságid, és habjaid által-mentek rajtam.
9. Nappal parantsolta az Úr az ö irgalmasságát: és éjjel az ö énekét. Nálam az én imádságom ez én életemnek Istenéhez.
10. Mondom az Istennek: Én oltalmazóm vagy. Miért feletkeztél-el rólam? és miért járok szomoruan, midön engem az ellenség sanyargat?
11. Midön öszve rontatnak a’ tsontyaim, szidalmaznak engem az én háborgató ellenségim. Midön naponként mondgyák nékem: Hol vagyon a’ te Istened?
12. Miért vagy szomorú én lelkem? és miért háborgatsz engem? Bizzál az Istenben, mert még hálát adok néki: az én ortzám szabadítója, és én Istenem.

XLII. Zsoltár

1. Itélly-meg engem Isten, és itéld-meg ügyemet a’ gonosz nemzetség-ellen, a’ hamis és álnok embertöl ments-meg engem.
2. Mert te vagy Isten az én reménségem: miért vetettél-meg engem? és miért járok szomorúan, midön engem az ellenség sanyargat?
3. Botsásd-ki világosságodat, és igazmondásodat: azok hordoztak engem, és a’ te szent hegyedre hoztak, és a' te hajlékidba.
4. És bé-mégyek az Isten óltárához: az Istenhez, a’ ki ifiúságomat vidámittya.
5. Hálát adok néked a’ tzitarán o Isten, én Istenem: miért vagy szomorú én lelkem? és miért háborgatsz engem? Bizzál az Istenben, mert még hálát adok néki: az én ortzám szabaditója és én Istenem.


XLI. Zsoltár

Kóré’ fiainak éneke, a’ Musikamesternek.
2. Valamint a’ szarvas forrásvíz utánn esdeklik;
úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem!

3. Az Istent, az élő Istent szomjazza lelkem.
Mikor jelenhetek meg ismét az Úrnak színe előtt?

4. Könyhullajtásom lett táplálékom éjjel nappal,
mióta egész nap azt kérdezik tőllem: hol van a’ te Istened?
5. Reped szívem, ha meggondolom,
mint mendegéltem hajdan az ünneplő sokaság között
az Úr házába dücsőítő énekszóval.
az ünneplő sereg köztt.

6. Mit keseregsz lelkem?
mit szorongatsz engemet?
Bízz az Istenben!
Dicsérem én még őtet,
üdvözítő színének látásáért.
7. Búbánattal epeszt engemet szívem, én Istenem!
mikor itt a’ Jordán’ partyainn,
Hermonnak bércze mellett, a’ Kis Mitzar hegynél eszembe jutsz.
8. Valamint egymást űzik a’ mélységbe amott a’ habok,
a’ csatornák zúgva leomlanak:
úgy rontanak rám zúzó habjaid;
úgy zúgnak árjaid át rajtam.
9. De nappal még is el nem hágy engem’ az Úrnak irgalma;
éjjel pedig mellettem van éneke,
mellettem a’ könyörgés élő Istenemhez.
10. Imígy szóllítom én meg őtet:
„Kőszálam! miért felejtesz el te en[192]gemet?
mért kell az ellenségtűl lenyomva gyászban járnom?”
11. Óh! miként szaggattya minden csontyaimot,
mikor nyomorgatóim csúfolódván,
egész nap kérdezik tőllem; hol van a’ te Istened?

12. Mit keseregsz lelkem?
mit szorongatsz engemet?
Bízz az Istenben!
Dicsérem én még őtet,
üdvözítő színének látásáért.


XLII. Zsoltár


1. Itélly meg engem’ Istenem!
’s válaszd meg a’ gonosz nép ellen ügyemet;
a’ fordúltt szívű és álnok embertűl ments meg.
2. Hisz az én erős oltalmam te vagy. Mért hagytál el tehát?
mért kell az ellenségtűl lenyomva gyászba járnom?

3. Óh! Küld el világodot, küld el igazságodot;
hadd vezérellyenek engemet vissza szentségednek hegyére,
a’ te lakásidba:
4. hogy az Istennek oltárához járúlhassak,
örvendezésemnek Istenéhez,
és hogy hárfámmal téged’, Istenem! dicsérhesselek.
5. Mit keseregsz lelkem?
Minek szorongatsz engemet?
Bízz az Istenben!
Dicsérem én még őtet,
üdvözítő színének látásáért.





[368.]
XLVIII. Zsoltár.



ugrás a szövegforráshoz
Versio correcta.20
Versio Káldiana.

1. Végig, a’ Kóre fiai Zsóltára.
2. Hallyátok ezeket minden Pogányok: vegyétek füleitekbe minnyájan kik a’ föld kerekségén laktok.
3. Minnyájan a’ föld lakói, és az emberek fiai: mind-együtt a’ gazdag, ’s a’ szegény.
4. Az én szám böltsességet szóll: és a’ szívem elmélkedése okosságot.
5. A’ fülemet példa-beszédre hajtom: meg-nyilatkoztatom az orgonán bölts mondásomat.
6. Miért féllyek a’ gonosz napon? az én sarkam hamissága környül vészen engem.
7. A’ kik erejekben biznak: és gazdagságok sokaságában ditsekednek.
8. Az atyafi meg nem váltya: meg nem váltya az ember: nem adgya-meg az Istennek az ő váltságát.
9. És az ö lelke váltságának árrát: és örökké munkálkodik.
10. És még is végig él.
11. Nem láttya a’ halált, midön láttya a’ böltseket meg-halni: együtt vesznek-el az esztelen, és a’ bolond.
12. És idegeneknek hadgyák az ö gazdagságokat: és az ö koporsójok az ö házok örökké.
Az ö hajlékok nemzetségről nemzetségre: az ö nevekröl nevezték az ö földöket.
13. És az ember, midön tiszteletben vólna, nem értette: hasonlittatott az esztelen barmokhoz, és hasonló lött azokhoz.
14. És az ö útok botránkozás nékik: és az-után kérkednek a’ szájokkal.
15. Mint a’ juhok pokolba helyheztettek: a’ halál el-rágja öket. És uralkodnak rajtok az igazak jó reggel: és az ö ditsöségektöl-való segétségek el-fogy a’ pokolban.
16. Mindaz-által az Isten meg-szabadittya lelkemet a’ pokol kezéböl, midön el-vészen engem:
17. Ne félly, mikor gazdaggá lészen az ember: és mikor meg-sokasodik az ö házának ditsösége.
18. Mert mikor el-vész, semmit el nem viszen, sem alá nem száll véle az ö ditsösége.
19. Mert az ö lelke éltében áldattatik: hálát ad néked, mikor jól tselekeszel véle.
20. Bé-mégyen az atyáink nemzetségéhez: és örökké nem lát világosságot.
21. Az ember, midön tiszteletben vólna, nem értette: hasonlittatott az esztelen barmokhoz, és hasonló lött azokhoz.


1. A’ Musikamesternek, Koré’ fiainak Zsoltára.
2. Hallyátok ezt, valamennyi népek:
figyelemmel vegyétek mindnyájan a’ világ’
lakosi!

3. Al rendűek és nagyok,*
Zsk8, 160b: <Valamint az al> / Al rendűek és nagyok
szegények, és tik gazdagok!
4. Szám bölcsességet beszéll;
okos tanítást forral szívem.
5. Felséges ének tűnik fülembe;
hárfámonn nyilatkoztatom ki titkomot.
6. Mit féllyek én a’ mostoha üdőkben,
ha tán ellenségeimnek gonoszsága körűl vesz
engemet?
7. Azoktúlë, kik kincseikben bíznak,
’s gazdagságaiknak sokaságával dücsekednek?
8. Senki sem mentheti meg attyafiát a’ haláltúl;
váltságot az Istennek érte nem fizethet.

9. (az életnek nagyobb az ára;
hogysem azt valaha megszerezhesse:)
10. hogy éllyen mind örökké,
és sírját ne lássa.
11. De látni fogja! szintúgy elhalnak a’ bölcsek,
valamint az esztelen az ostobával elvesz:
másoknak hagyván kincseket mindnyájan.
12. Kívánnyák ugyan ők magokban, hogy házaik
örökké tartsanak,
nemzetségrűl nemzetségre lakásaik,
’s hogy neveket híres helységek visellyék. *
Zsk8, 160b: és hogy neveket híres helységek visellyék.

13. De dücsősségében fenn nem maradhat az
ember,
hasonló lévén a’ baromhoz, melly levágatik.

14. Ez az ő sorsok;
és még sem haggynak fel reménnyekkel;
sőt maradékaik is szinte azt hordozzák szájokban. *
Zsk8, 160b: sőt maradékaik is <szintarra vágyakodnak> szinte azt hordozzák szájokban.
15. Pedig juhok gyanánt tétenek a’ sírba,
hol őköt a’ halál felemészti. *
Zsk8, 160b: <hol a’ halál őköt felemészi legelteti> hol őköt a’ halál felemészti.
Uralkodnak rajtok reggel a’ jámborok; *
Zsk8, 160b: <Sírhalm> Uralkodnak rajtok reggel a’ jámborok;
elenyészik fénnyek; gödör a’ lakások. *
Zsk8, 160b: elenyészik fénnyek; <sír> gödör a’ lakások.
16. De lelkemet megmenti az Isten a’ sírnak
hatalmátúl,
mikor engemet magához veend.
17. Ne félly tehát, ha valaki gazdagodik,
’s házának dücsősségét gyarapíttya.

18. Mert semmit ő, ha meghal, el nem visz magával;
a’ sírba fénnye le nem száll utánna.

19. Bármelly boldognak tartsa ő magát, még él;
bár mikint dicsérjék, hogy magának kedvez;
20. csak el kell még is őseinek lakásába mennie, *
Zsk8, 160b: csak el kell még is őseinek <sorá> lakásába
kik napfényt nem látnak mindörökké.
21. Ki fénnyel bir, és bölcsen élni nem tud,
hasonló a’ baromhoz, melly levágatik.





[369.]
LXX. Zsoltár.



ugrás a szövegforráshoz
Versio correcta.21
Versio Káldiana.

1. Dávid Zsóltára, a’ Jónadab fiainak, és az elöbbi foglyoknak.
2. Te-benned biztam Uram, soha meg ne szégyenüllyek: a’ te igazságod által szabadits-meg engem, és ments-meg engem. Hajtsd hozzám füledet, és szabadits-meg engem.
3. Légy nékem óltalmazó Istenem, és erös helyem: hogy megszabadits engem. Mert az én erösségem és óltalmam te vagy!
4. Én Istenem ments-meg engem a’ bünös kezéböl, és a’ hamis kezéböl.
5. Mert te vagy az én békeséges türésem Uram: Uram én reménségem ifiúságomtól-fogva.
6. Te általad erössödtem-meg az anyám méhétöl-fogva: az anyám méhétöl-fogva vagy az én óltalmazóm.
7. Te felöled vagyon az én éneklésem mindenkor: úgy mint tsodája löttem sokaknak: és te erős segétő.
8. Tellyék-meg az én szám ditsérettel, hogy énekellvem dicsöségedet: egész nap a’ te nagy-vóltodat.
9. Ne vess-el engem a’ vénség idején: midön meg-fogyatkozik az eröm, ne hadgy-el-engem.
10. Mert szóllottak nékem az én ellenségim: és a’ kik őrizik vala a’ lelkemet, együtt tartottak tanátsot.
11. Mondván: Az Isten el-hatta ötet; kergessétek, és fogjátok-meg ötet, mert nints, a’ ki meg-mentse.
12. Isten ne távozzál-el tölem: én Istenem tekints segítségemre.
13. Szégyenüllyenek-meg, és fogyjanak-el az én lelkem rágalmazói: borittassanak-bé gyalázattal, és szégyennel, a’ kik gonoszt keresnek nékem.
14. Én pedig mindenkor bizom: és minden ditséretedet öregbitem.
15. Az én szám hirdeti a’ te igazságodot: egész nap a’ te szabaditásodat.
16. Mivelhogy irás-tudatlan vagyok, bé-megyek az Úr hatalmasságiba: Uram egyedül a’ te igazságodról emlékezem.
17. Isten tanitottál engem ifiúságomtól-fogva: és mind ez ideig beszéllem tsodáidat.
18. És vénségemig, ’s öszülésemig: Isten ne hagy-el engem. Mig a’ te karodat hirdessem minden következendő nemzetségnek.
19. A’ te hatalmasságodat, és igazságodat Isten a’ leg-felsöbb nagy dolgaidig, mellyeket tselekedtél: Isten kitsoda hasonló hozzád?
20. Minémü sok, és gonosz háborúságokat mutattál nékem: és meg-térvén meg-elevenitettél engem: és a’ föld mélységiböl ismég viszsza-hoztál engem.
21. Meg-sokasitottad nagy-vóltodat: és meg-térvén meg-vigasztaltál engem.
22. Mert én-is ditsérem éneklő szerszámokkal a’ te igaz-mondásodat: Isten éneklek néked tzitarával, Israelnek szente.
23. Örvendeznek az ajakim, midön éneklek néked: és a’ lelkem, mellyet meg-váltottál.
24. De a’ nyelvem-is egész-nap beszélli a’ te igazságodat: midön meg-szégyenülnek, és meg-pirúlnak, a’ kik gonoszt keresnek nékem.



1. Tebenned bízok én Jehovah!
ne vallyak szígyent mind örökké.
2. Önn igazságodért ragadgy ki, ments meg,
hallgass meg, ’s üdvözíts meg engemet.*
Zsk8, 161a: hallgass meg és üdvözíts meg engemet.

3. Erős oltalmam légy nekem,
kihez mindenkor folyamodhassak.
Őrzőköt parancsolván nekem,
kőszálam vagy te ’s menedék váram.*
Zsk8, 161a: kőszálam vagy te, <és fokhelyem> ’s menedékváram.
4. A’ gonosznak kezébűl Istenem!
az istentelen törvényszegőnek,
a’ nyomorgatónak markábúl szabadíts meg
engemet.
5. Mert Te vagy nekem reményem Úr Isten!
te vagy bizodalmam ifiúságomtúl fogva.
6. Anyám’ méhében viselted már gondomot;
keblébűl te vontál ki e’ világra.
Tenéked zeng örökké hálaénekem.
7. Sokan csudának néznek engemet,
látván, melly erős oltalmam vagy.

8. Tellyenek meg ezért dicséreteddel ajakim,
egész nap énekelvén dücsősségedet.

9. De vénségemben se vess meg engemet;
ne hadgy el, ha erőm hanyatlik.
10. Mert ellenségim követ fúnak ellenem;
tanácsot tartanak, kik lesbe vették éltemet.

11. Azt mondgyák ők: „elhagyta őtet az Isten!
űzzétek és ragadgyátok meg: mert nincsen a’ ki
őtet megmentse.”
12. Ne távozz el tehát tőllem, Jehovah!
siess segedelmemre, én Istenem!
13. Romollyanak meg szígyenszemmel
éltemnek gyűlölői;
csúfságba, gyalázatba essenek,
kik romlásomot keresik.

14. Én azonban Tebenned reméllek szüntelen;
’s új meg új énekekkel dücsőítlek Tégedet.
15. Kegyelmedet hirdessék ajakim,
egész nap segedelmedet;
mert hatalmadnak csudáit fel nem számíthatom.
16. Újúltt erővel járúlok hozzád Jehovah!
’s csak igazságodot magasztalom.

17. Mint ifiút oktattál már engemet erre Istenem!
’s mind ekkoráig hirdetem csudáidot.
18. Vénségemben se hadd el ősz fejemet, Istenem!
hogy hirdethessem karodot
még a’ jövendő nemzetségnek is;
az érkező világnak nagy hatalmadot.
19. Mert egész a’ magosságig hat jóságod Istenem!
Tetteid mind nagyok. Ki hasonló hozzád?

20. Sok súlyos inséget tűrettél ugyan velem:
de új életre hoztál ismét,
a’ föld’ méllyébűl visszavezérelvén.

21. Nagyságomot meggyarapítottad,
’s újra megvígasztaltál engemet.
22. Azért dicsérem is hangeszközönn
hű pártfogásodot;
hárfámonn dücsőítlek Tégedet
Izraelnek szent Istene!
23. Hangeszközömnél örvendeznek egyszersmind
ajakim,
örvendez lelkem, kit te megmentettél.
24. Kegyelmedet nyelvem is dücsőíti naponkint,
mihelyt szígyent és gyalázatot vallanak,
kik vesztemenn munkálkodnak.