HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
VIII. Zsoltár.
Versio correcta. 1
[a kéthasábos kézirat bal hasábjában a következő szerepel:]

Versio Káldiana.

1. Végig a' sajtókért, Dávid Zsoltára.

2. Uram, mi Urunk, melly tsodálatos a’
te neved az egész földönn!

3. Mert felmagasztaltatott a’ te ditsöséged az
egek fölött.


4. A’ kitsinyek és tsötsömök szájok által vitted-
véghez a’ ditséretet az ellenségidért, hogy el-
rontsad az ellenséget és a’ bosszú-állót.
5. Mert meg-látom a’ te egeidet, a’ te újaid
tsinálmányit; a’ hóldat, és a’ tsillagokat,
mellyeket te fondáltál.
6. Mitsoda az ember, hogy meg-emlékezel róla?
a’ vagy az ember fia, hogy meg-látogatod ötet?
7. Kissebbé tetted ötet egy kevessé az
Angyaloknál, ditsöséggel, és tisztelettel meg-
koronáztad ötet: és a’ kezeid alkotmányin
rendelted ötet.
8. Mindeneket lábai-alá vetettél, a’ juhokat, és
minden ökröket: annak fölötte a’ mezei
vadakat-is.
9. Az égi madarakat, és a’ tenger halait,
mellyek el-járják a’ tenger ösvényit.
10. Uram, mi Urunk, melly tsodálatos a’ te
neved az egész földön!



1. A’ Musikamesternek Gittithre, Dávid’
Zsoltára.
2. Urunk, Jehovah! melly méltóságos
a’ te neved az egész földönn:
dücsőséged az égenn túl emelkedik.
3. A’ gyermekeknek és a’ csöcsömös
kisdedeknek szájábúl
tetted sükeresnek ellenségeid miatt ama’
dicséretedet,
hogy a’ pártütőt és a’ bosszúforralót
megrontod.
4. Ha újjaidnak műveit, az egeket tekíntem,
a’ tőlled alkotott sok csillagot és holdat:

5. mi az ember, hogy rólla megemlékezel?
az embernek fia, hogy gondgyát viseled?

6. Kevéssel tetted őt kisebbnek angyalidnál:
dücsőséggel és tisztelettel koronáztad meg őtet:
7. Kezeidnek munkáinn uralkodónak
rendelted;
’s lábai alá vetettél mindent:

8. a’ nyájakot és a’ barmokot mind,
a’ mezőnek vadgyaival eggyütt;

9. Az égi madarakot, és a’ tengernek halait,
mellyek a’ víznek ösvényeinn úszdogálnak.
10. Urunk, Jehovah! melly méltóságos
a’ te neved az egész e’ földönn!