HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
VI. Zsoltár.
Versio correcta. 1
[a kéthasábos kézirat bal hasábjában a következő szerepel:]

Versio Káldiana.

1. Végig éneklendő, Dávid Zsoltára, a’
nyóltzadra.
2. Uram, meg ne fedgy engem búsúlásodban,
se haragodban még ne dorgálly engem.
3. Könyörülly rajtam Uram, mert erötlen
vagyok: gyógyits-meg engem Uram, mert meg-
háborodtak a’ tsontyaim.
4. És a’ lelkem igen meg-háborodott: de te
Uram meddig?
5. Térj-meg Uram, és mentsd-ki a’ lelkemet:
szabadits-meg engem a’ te irgalmasságodért.
6. Mert nints a’ ki a’ halálban meg-emlékezzék
rólad: a’ pokolban pedig ki ád néked hálát?

7. El-fáradtam fohászkodásomban, meg-
mosom minden éjjel az ágyamat: meg-áztatom
az ágyamat könyhullatásimmal.
8. Meg-háborodott a’ búsúlás-miatt a’ szemem:
meg aggottam minden ellenségim-között.
9. Távozzatok-el tölem minnyájan, a’ kik
hamisságot tselekesztek: mert meg-halgatta az
Úr az én sirásom szavát.

10. Meg-halgatta az Úr könyörgésemet, az Úr
bé-vette imádságomat.
11. Pirúllyanak-meg, és fölötte igen meg-
háboríttassanak minden ellenségeim: hátra
térjenek, és igen hamar meg- pirúllyanak.



1. A’ Musikamesternek nyolcz húrú
hangeszközre, Dávid’ Zsoltára.
2. Ne fenyíts engemet haragodban Jehovah!*
Zsk8, 156b: Ne <büntess> fenyíts engemet haragodban Jehovah!
ne büntess engemet bosszankodásodban.*
Zsk8, 156b: ne <fenyíts> büntess engemet bosszankodásodban.
3. Könyörűlly meg rajtam, Uram! mert
ellankadtam:
gyógyíts meg Istenem! mert elréműltek
csontyaim;
4. lelkem pedig nagyon megháborodott.
És te Jehovah! meddig még?
5. Térj vissza Uram! ragadd ki lelkemet:
irgalmasságod’ kedvéért segíts rajtam.
6. Hisz a’ halál’ honnyában senki sem
emlékezik róllad:*
Zsk8, 156b: Hisz a’ halál’ honnyában senki sem <dicsér Tégedet> emlékezik róllad:
az alsó világban kicsoda magasztal tégedet?*
Zsk8, 156b: az alsó világban ki<csoda> magasztal tégedet?
7. Fohászkodásomban elfáradtam:
egész éjjel nedvesítem ágyamot:
könyeimben úszik nyoszolyám.
8. Az epekedés elfonnyasztotta orczámot:*
Zsk8, 156b: <A’ búbánat elbádgyasztotta szívemet:> Az epekedés elfonnyasztotta orczámot:
elvénűlt számos ellenségim között.
9. Távozzatok tőllem mindnyájan,
gonosztévők!
mert sírásomnak hangját Jehovah
meghallotta.*
Zsk8, 156b: mert sírásomnak <szózattyát> hangját Jehovah meghallotta.
10. Meghallgatta könyörgésemet az Úr,*
Zsk8, 156b: Meghallotta könyörgésemet az Úr,
és kérésemet elfogadta.
11. Megszígyenülnek, és nagyon
megháborodnak valamennyi ellenségeim:
hátra vonódnak sebesen szígyenszemmel.