HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
XIV. Zsoltár.
Versio correcta.1
Versio Káldiana.


Dávid Zsóltára.
1. Uram ki lakik a’ te hajlékodban? a’ vagy ki nyugszik a’ te szent helyeden?
2. A’ ki makula-nélkül jár, és igazságot tselekeszik:
3. A’ ki igazat szóll az ö szivében, a’ ki nem tselekedett álnokságot az ö nyelvével. És felebaráttyának gonoszt nem tselekedett, és gyalázatot bé nem vött felabaráti ellen
4. Semmivé lött szine-elött a’ gonosztévö: az Isten-félöket pedig ditsöiti: A’ ki felebaráttvának esküszik, és meg nem tsallya,
5. Ki pénzét uzsorára nem adta, és ajándékokat az ártatlan ellen el nem vött. A’ ki ezeket tselekeszi, nem mozdúl-meg örökké.



Dávid’ Zsoltára.
1. Jehovah! ki telepedik le sátorodban?*
Zsk8, 159a: Jehovah! ki telepedik <meg> le sátorodban?
ki fog lakni szentségednek hegyénn?*
Zsk8, 159a: ki fog szentségednek hegyénn lakni?
2. A’ ki jámborúl él, ’s a’ jót gyakorollya,*
Zsk8, 159a: A’ ki jámborúl él, és a’ jót gyakorollya,
3. ’s a’ ki igazságot szívébűl beszéll. –
A’ ki nyelvével nem rágamaz;
gonosszal embertársát meg nem sérti;
sem gyalázattal szomszédgyát nem illeti.
4. Az istentelent méltatlannak nézi;
az istenfélőt tiszteli;
és ha saját kárára van is esküvése,
szavát meg nem másollya.
5. A’ ki pénzét uzsorára nem adgya;
és az ártatlan ellen ajándékot nem vesz.
A’ ki ezeket cselekszi, meg nem tántorodik mind örökké.