Versio correcta.1
Versio Káldiana.
1. A’ Jel-oszlopi irás ö-magának Dávidnak. Tarts-meg engem Uram, mert benned biztam.
2. Mondék az Úrnak: Én Istenem vagy te, mert javaim-nélkül nem szükölködöl.
3. A’ szentekben, kik az ö földén vannak, tsodálatossá tette minden akaratimat.
4. Meg-sokasodtak az ö nyavalyájok: azután siettek. Nem gyüjtöm-egybe az ö véres gyüleközeteket: sem meg nem emlékezem az ö nevekröl az ajakimmal.
5. Az Úr az én örökségem, és pohárom része: te vagy, a’ ki meg-adod az én örökségemet nékem.
6. A’ kötelek nékem jelessekre estek: mert az én örökségem jeles én-nékem.
7. Áldom az Urat, ki értelmet adott nékem: annak-fölötte étszakáig feddettek engem a’ veséim.
8. Nézem vala szemem-elött az Urat mindenkor: mert jobbomra vagyon nékem, hogy meg ne mozdúllyak:
9. Ezért örvendezett a’ szivem és vigadott a’ nyelven: annak-fölötte a’ testem is reménségben nyugszik.
10. Mert a’ lelkemet pokolban nem hagyod: sem nem engeded a’ te szentedet rothadást látni.
11. Meg-ismértetted velem az élet útait, örömmel bé-töltesz engem a’ te ortzáddal: a' te jobb kezedben mind végig gyönyörűségek vannak.
Dávidnak aranyéneke.
1. Őrizz meg engem’ Istenem!
mert benned bízok.
2. Azt mondom én Jehovának: Uram vagy te és legfőbb Javam!
Tefeletted semmi sincs!
3. A’ szentek, kik e’ földönn vannak,
a’ nagyszívűekben telik minden kedvem.
4. Megsokasíttyák fájdalmaikot, kik máshoz sietnek:
soha sem ízlelem én meg véres áldozatitalokot;
*Zsk8, 159b: soha sem ízlelem én meg véres áldozatitalaikot;
sem neveiket ajakimra nem veszem.
*Zsk8, 159b: sem neveiket ajakimra <soha sem> nem veszem.
5. Örökségemnek része és kelyhem te vagy Jehova!
Te választottad meg sorsomot.
6. Kellemetesen estek nekem a’ mérő kötelek:
de böcsűlöm is szép örökségemet.
7. Áldom én az Urat, ki gondomot viselte.
Veséim erre intenek engemet még éjjel is.
8. Szemem előtt viselem Jehovát mindenkor;
meg nem tántorodok, mert ő jobbomonn van.
*Zsk8, 159b: meg nem tántorodok, mert jobbomonn <ő> van.
9. Örűl e’ miatt szívem, örvendez lelkem;
még testem is bizodalmasan fog nyugodni.
10. Mert a’ halál honnyában nem hagyod te
lelkemet;
nem engeded, hogy Szented rothadást szenvedgyen.
11. Megösmerteted velem az életnek úttyát;
tekinteted által a’ tellyes örömet;
a’ gyönyörködéseket jobbodonn mindörökké.