HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
XXII. Zsoltár.
Versio correcta. 1
[a kéthasábos kézirat bal hasábjában a következő szerepel:]

Versio Káldiana.

1. Dávid Zsóltára.

2. Az Úr igazgat engem, és semmi heával nem
lészek: a’ legeltetés helyére helyheztetett engem.
3. A’ meg-elégités vize mellett nevelt engem: a’
lelkemet meg-téritette.
Az igazság ösvényin hordozott engem, az ö
nevéért.
4. Mert, ha a’ halál árnyéka közepett járok-is,
nem félek gonoszoktúl : mert te velem vagy.
A’ te veszszöd, és páltzád, azok vigasztaltak
engem.

5. Asztalt készitettél én-elöttem, azok-ellen, kik
engem háborgatnak.
Meg-zsirositottad olajban a’ fejemet: és az én
részegitö pohárom melly jeles!
6. És a’ te irgalmasságod követ engem
életemnek tellyes napjaiban:
És hogy az Úr házában lakjam, hosszú ideig.

1. Dávid’ Zsoltára.
Jehova az én pásztorom;
semmi’ hijával nem leszek.
2. Sarnyas legelőre telepedtet le:
csendes vizekhez útasít.
3. Felderíti lelkemet,
’s igaz nyomokonn vezet, nevének kedvéért.

4. Ha a’ halálnak setét völgyében járnék is,
még sem félnék semmi rossztúl,
mivel te velem vagy.
Vessződ és gyámbotod
megvígasztalnak engemet.
5. Sőt meg is vendéglesz engemet asztalodnál ellenségimnek láttára;
Olajjal elborítod fejemet;
’s ivó edényemet tele töltöd
6. Velem lessz jóságod és irgalmad életemnek valamennyi napjaiban:
’s az Úr’ házában lessz örök lakásom.